Esztergom és Vidéke, 1937

1937-04-04 / 27.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 27. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztén? politikai és társadalmi iap VASÁRNAP, 1937. ÁPRILIS 4 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Politikai iskolázottságot! Politikai életünk a közel jövőben előreláthatóan nagyjelentőségű változás elé jut: életbelép az általános titkos választójog. Darányi Kálmán miniszterelnök ismételten kijelentette, hogy nyilt szavazás mellett többé nem lesz általános választás Magyarországon és hogy a választójogi törvénynek időszerű módosítására az előkészületek már folyamatban vannak. Az első lépések máris megtörténtek : a pártközi értekezletek összehívását előkészítették, a kormányzói jogkör kitér jesztése most van folyamatban. A továbbiak is a komoly megvalósulás stádiumába jutottak: a felsőház reformja, azután magának a választójogi törvénynek megalkotása. Sima és egyenletes elintézésük a közel jövőben biztosra vehető. Darányi Kálmán miniszterelnök mindezzel kapcsolatban azt is ismételten kijelentette, hogy fontosnak tartja, hogy mindenki necsak a legteljesebb szabadsággal nyilváníthassa alkotmányos véleményét, hanem annak ténylegesen igy is adjon kifejezést. Eb ben pedig benne rejlik az az óhaj, hogy mindenki legyen politikai tekintetben annyira iskolázott,, hogy tájé kozottsága alapos, véleménye kiforrott s emelkedett, állásfoglalása pedig meggyőződéssel teljes legyen. Ezt szolgálja a miniszterelnöknek, mint a Nemzeti Egység Pártja vezérének s a pártvezetőségnek azon elhatározása, hogy a párt képviselőtagjai nagy számban tartsanak beszámolót kerületükben s ismertessék a Nemzeti Egység kormányának és pártjának eddigi műköeésst és jövő törekvéseit. — Meggyőződésem az — mondotta Darányi Kálmán miniszterelnök — hogy a legalkalmasabb eszköz a széles néprétegek felvilágosítása és a velük való személyes érintkezés fenntartása. S ez egyúttal a legalkalmasabb eszköze a helyes politi kai nevelésnek is. Ha megnézzük az utóbbi hetek, sőt hónapok politikai kalendáriumát, akkor azt látjuk, hogy minden p:.rt fokozott mértékben kezdte meg s fejlesztette ki a maga tevékenységét. Országszerte zajlik a politikai élet, nyilatkozatok, gyűlések egymást érik, s eszmék küzdenek a porondon a terjedésért s népszerűsödésért. Helyes és szükséges is az élénkség és maga Darányi Kálmán miniszterelnök több izben kifejezte, hogy a kormány munkájának eredményessége szempontjából feltétlenül szükségesnek tartja az egészséges ellenzék komoly és átgondolt működését. Csak azt kérte minden alkalommal, hogy működésük legyen tárgyilagos és emelkedett szempontok hoz igazodó. Szekfű Gyula, kiváló történettudósunk megrázó képet rajzol a mohácsi vész utáni idők Magyarországáról és magyarságáról. Darabokra széttördelve az egyes részek elve szitik önállóságukat s politikai függetlenségüket és a szomszédos hatalmak expanziós törekvéseinek elő terébe kerülnek. Törpe voltunk politikánkat megfosztja eddigi emelkedett lehetőségeitől s a kis balkáni szláv fejedelmek taktikázásának nívójára sülyeszti alá : kicsinyes fogásokkal úgy igazodni, hogy nemzetünk törékeny sajkája darabokra ne zúzódjék az ellentétes nagy külső törekvések hullámverésében. Számbeli megfogyatkozottságunk a pártéletet, az elveket szolgáló s képvi selő nagyobb csoportokat úgyszólván teljesen összezsugorítja s személyi politikára, egyes emberek — sokszor nem is teljesen önzetlen — küzdelmévé sülyeszti alá. Pártok helyett, a számbeli csökkenés folytán minden törekvés inkább csak személyekben jut kifejezésre s a közügyek intézése erősen magánjelleget nyer. Csak a végvárak vitézeinek hősies, önfeláldozó küzdelmeiben látjuk magasra feliobogni a XVI. század magyarságának hazaszeretetét s nemes törekvéseit, oly szépen, oly magasztosán, hogy még most, századok távlatából is lelkesedéssel és melegséggel tölti el szivünket. A mai helyzetben sok hasonlóságot kell találnunk az akkori viszonyokkal. Szétdaraboltságunk, erőink csökkenése, sok tekintetben való aláhanyatlásunk, sói ele&étfségünk több] szomorú párhuzamot mutat. Éppen ez kell azonban, hogy figyelmünket felkeltse ós érdeklődésünket hazánk mostani helyzete s nemzetünk sorsa — élete, bajai, nehézségei, jövője lehetőségei, annak eszközei s módjai — íelé terelje. A mai idők és a jövő politikai élet nagyfontosságú eseményei nagyonis megkívánják mindenkinek részvételét a politikai életben. Mindenkinek szavazatára szükség van, nem engedhető meg, hogy bárki is visszavonuljon, vagy távolmaradjon, akár szerénységből, akár kényelemszeretetből s ezzel önkéntelenül is átengedje a teret a hangosabbaknak, erőszakosabbaknak, esetleg értéktelenebbeknek. De ugyanakkor a megfelelő politikai iskolázottságra is szükség van. Nem mindegy az, melyik párt tagjainak sorába lépek s miért iépek oda. Tudnom ke'l, pártom milyen programmot vall, hrgyan törekszik annak megvalósítására s éreznem kell, hogy nekem kötelességem a pártom mellé állni s támogatni munkámmal, szavazatommal. Nem kell attól tartani, hogy esetleg ellentétek éleződnek ki a társadalom egyes csoportjai között, mert kell, hogy a pártélet a kellő tárgyilagossággal s emelkedettséggel folyjék. Sokkal nagyobb veszedelem az, ha a politikai érdeklődés teljésen ellanyhul, a pártkeretek egészen meglazulnak, vagy teljesen széthulíanak s a közügyek iránti közömbösség vesz erőt a lelkeken. Ilyenkor fordulhat elő a kicsiny s értéktelen, de szervezett csoportok előretörése, vagy a politikai erkölcsök aláhaoyatlása. Az egyes választások országszerte elég sok szomorú példát mutattak. Neu szabad ugyancsak annak sem előfordulnia, hogy valakinek politikai állásfoglalását teljesen mellékes, vagy főleg méltatlan szempontok határozzák meg s döntsék el. A demokratikus rendszer meg nyitja mindenki számára a kapukat a politikai életbe; de egyúttal megkívánja mindenkitől azt is, hogy legyen politikai tekintetben iskolázott. A Nemzeti Egység kormányának népies, nemzeti programmja eddig is fontosnak tartotta a szélesebb nemzeti rétegek és tömegek életszínvonalának emelését s a jövőre ís fontosnak tartja bevonásukat az alkotmányos életbe; ugyanakkor azonban azt is megkívánja tőlük, értsenek is hozzá ós a megfelelő emelkedettséggel tudják alkotmányos jogaikat gyakorolni. Városunkban aránylag csendes a politikai élet, markáns megnyilatkozásokat sem személyek, sem pártok részéről nem látunk.' Ez azonban nem jelentheti s ne is jelentse a politikai élet iránti közömbösséget s részvétlenséget. Országszerte fontos kérdés a széles nemzeti tömegek politikai felvilágosítása, tájékoztatása, bevonása a politikai életbe, hogy amikor majd sor kerül rá, méltó formában fejezhessék ki szabad s kiforrott meggyőződésüket. Fontos, mert nemcsak annak az egy választásnak sorsa függ tőle, hanem függ egyúttal tőle a távolabbi magyar jövő. Dr. Marczell Árpád. Az Esztergomi Takarékpénztár Rt. közgyűlése és néhány megjegyzés hozzá. Kedden délután tartotta meg az Esztergomi Takarékpénztár Rt. évi rendes közgyűlését a részvényesek igen élénk érdeklődése mellett. Az idei közgyűlésen Csanády László tokodi bányaigazgató elnökolt. Rend kívüli értékes, a mai kor gazdasági életének keresztmetszetét adó, nagy szakértelemmel és tudással összeál

r mort elnök? megnyitójából a nevezetesebb részletek a következők: — Az egész világ nyugtalan tűzhányóhoz hasonlít, amelyből minden pillanatban kitörhet a pusztulást, nyomort hozó láva. A nyugtalanság, a bizonytalanság az egész világ gaz dasági életére ráütötte a maga káros bélyegét. Az egésznek az oka, hogy a krisztusi szellemre épített kereszténységet alapjaiban támadták meg. — Nemzet nemzet ellen, testvér testvér ellen küzd, egymást gyilkolják az emberek, hogy hatalomra juthassanak. A materializmus eszmevilágának átkos következményeként önzés uralkodik a lelkeken és a materialisták mindenhol mindent magukhoz akarnak kaparintani. — Konszolidációról egyenlőre nem lehet beszélni, mert amennyire hivei a konszolidációnak a becsületes államformára törő nemzetek, annyira ellenségei annak a forradalaiakra törő, ingoványos célokat kitűző politikusok, a kommunisták stb. — Az elégedetlenség levezetésére a Népszövetség volna hivatott, a Népszövetség azonban eddig csak a világháborúban győztes nemzeteknek tett szolgálatot. — A Népszövetség összeállított egy elaborátumot és abban összefoglalta az állanok gazdasági helyzetének sülyedését a világháború ut?.n. Énből az elaboratumból kitűnik, hogy országunk a legmélyebbre süíyedt. A mélypont 1932ben volt, amikor a köreső ember jövedelme országos átlagban csupán 700 P körül mozgott. — A krízis után jött a reakció, a fellendülés. Hatását először az iparban éreztette (1932), az agrár országokban, amelyeket a krízis sokkal jobban megviselt, csak jóval, később volt érezhstő a gazdasági megérőiö dós, (1934). A krízis csapásait még jobban növelték a tengerentúli államok gazdasági tragédiái. — Az állatállomány erősen megcsappant, de az ^utóbbi idjkben itt is igen jelentős javulás mutatkozik. — Az iparban bekövetkezett erős javulás érthető következménye volt a világszerte folyó, hatalmas lendüJetjQL fegyverkezésnek (pl. a vasipar.) — Országunkban is először az iparban következett a fellendülés. Hogy ez a tökeképződósben, amelynek külső meghatározója a betétállomány, a kellő javulás nem mutatkozik, annak kettős oka van. Először is az emberek tőkéiket inkább invesztálásokba fektetik be. Másodszor pedig az egész gazdasági életben nagy rezerváltság uralkodik — A rezerváltság egészen kézzel fogható következménye azoknak a gazdasági korlátozásoknak, amelyeket a különböző miniszteri rendeletek hoztak be és szabályoztak. A pénzforgalom minden vonatkozásban erősen megkötött és amíg ez a lekötöttség fennáll, addig a hitelélet mozgékonyabbá rugalmassabbá válását remélni nem lehet. — Magyarországon a vidéki pénzintésetek különösen nehéz helyzetben vannak, mert alapjuk túlnyomó részben az agrártársadalmon nyugszik. — Az Esztergomi Takarékpénztár biztos alapon nyugszis. Üzletvezetésében az elmúlt évben is gondos előrelátás uralkodott. A bank szakszerű vezetéséért az elismerés Etter Ödön elnök vezérigazgatót és tisztviselő társait illeti meg. Csanády László elnöki expozéját a közgyűlés hatalmas tapssal fogadta. A mérlegre és zárszámadásra vonatkozó adatokra, az igazgatóság és a feiügyelőbizottság jelentésére itt nem térünk ki, mert ezeket az intézet kiadványa részletesen tartalmazza. A jelentéshez Váczy-Hübschl Kálmán szólt hozzá. — Az igazgatóság jelentésében két dologról nem talál kielégítő felvilágosítást, amelyek pedig jogos aggodalommal tölthetik el a részvényeseket. Először is, hogy az elnök-vezérigazgatót többszöri hosszas beteg-