Esztergom és Vidéke, 1937

1937-04-04 / 27.szám

2 ESZTERGOM is VIDÉKE 1987 április 4 sége alatt olyan ember helyettesíti, aki már túl van a 70 éven és nem is bankszakértő. A bank tisztviselői közül kellene a helyettest kiválasztani. Másodszor a betétállomány nincs arányban a békebeli állapottal, mert akkoriban az összes esztergomi pénzintézetek állománya 20 milliót tett ki, annak háromnegyed része a Takarékban volt elhelyezve, most pedig azt látjuk, hogy a társintézetnél 3'1 millió, a Takaréknál 2*5 millió a betétállomány. Ennek a sajnálatos körülménynek két oka lehet: vagy bizalmatlanság, vagy antipátia az intézet iránt. Az előbbire okot nem lát fennforogni, tehát marad egyedüli ok az ellenszenv. És ez nem egészen indokolatlan, mert az intézet vezetésében sok olyan momentum van, ami nem alkalmas arra, hogy a közönség körében szimpátiát keltsen. Váczy-Hübschl Kálmán felszólalására Eiter Ödön válaszolt és kijelentette, hogy munkáját rendesen elvégzi, ha közben-közben beteg is volt. A helyettesállitás az igazgatóság hatáskörébe tartozik, amely az eddigi gyakorlatot megváltoztathatja. A betétállomány három éve nő, tehát antipátiáról nem lehet szó. Kevés pénzintézetnek növekszik ma a betétállománya. Scheiber Ervin tartotta szükségesnek, hogy az elnök-vezérigazgató szavait még jobban megvilágítsa. Csanády László elnök enunciálja, hogy az első felszólalót nem a vezetőség iránti bizalmatlanság vezette és igy kéri a közgyűlést, hogy az igazgatóságnak a felmentvényt adja meg. A közgyűlés az igazgatóságnak és a felügyelőbizottságnak a felmentvényt egyhangúan megadta. Ezután került sor az igazgatóságból kilépő tagok helyének betöltésére. Az igazgatóságból kitéptek dr. Antóny Béla, dr. Eiter Jenő, Farkas Jenő, dr. Fehér Gyula, Holényi László, vitéz Matus Gyula, Müller Ernő, Szaislauer Gyula és Tilesch Alfréd. A választás előtt Váczi-Hübschl Kálmán titkos szavazást kért, amit Csanády László el is rendelt. Közben azonban valaki — az ideges hangulatban nem tudtuk megállapítani, hogy ki — kijelentette, hogy titkos szavazás csak tíz részvényes írásbeli kérelmére rendelhető el. Pár percnyi szünet után meg is találták a kérdéses paragrafust, amelyet úgy látszik nem sokan ismertek és az elnök megállapította, hogy a választást nyílt szavazással kell megejteni. Ami meg is történt és egyhangúan újból a kilépő tagokat választották meg. A gyűlésnek meleg színfoltja volt Berán Károly főpénztáros ünneplése negyven éves szolgálati jubileuma alkalmából. Az érdemes, városunkban közszeretetnek és tiszteletnek örvendő főtisztviselőt minden oldalról szeretettel ünnepelték. Ugyancsak ezalkalommal emlékeztek meg vitéz Zsámbéky Pálról, aki a hites könyvvizsgáló vizsgát letette. 5. * * * A közgyűlésről a beszámolót az előbbi sorok tartalmazták, amihez néhány mondatot kell hozzáfűzni, hogy bizonyos részletek a nagyközönség előtt is kellő megvilágításban tűnhessenek fel. A közgyűlésen a részvényesek egészen szokatlan számban, mintegy 60-an jelentek meg. A levegőben valami feszültség vibrált, mindenki várt valamire, ami meg is tőrtónt, amikor Váczy-Hübschl Kálmán ismertetett feszólalását elmondta. Váczy-Hűbscl Kálmán felszólalásának két lényeges pontja van : Az első, amely az elnök-vezérigazgató helyettesítéséről szólt, úgy érezzük, bizonyos mértékben a tisztviselőknek volt elégtétel, akik a helyettesítésnek eme módjára bizonyára nem találtak példát. Bizony, meglehetősen szokatlan dolog, ha egy főnököt nem a rangban utána következő főtisztviselő, hanem valaki más, nem kebelbéli helyettesíti. A helyettesítésnek eme módjára precedenst találni nem lehet. Ez valahogyan nincs összhangban az elnöki székből elhangzott enunciációval, amely különös elismerést fejez ki az elnök-vezérigazgató tisztviselőtársainak az elért eredményekért. Váczy-Hübschl Kálmán ^felszólalásának második részében kifejtette, hogy a Takarékpénztár betétállománya, bár az utóbbi években némileg emelkedett, mégsem éri el azt a nívót, amelyet egy ilyen régi és tőkeerős intézetnek képviselnie kellene. A betétállomány ingadozása há rom dolognak szokott a függvénye lenni. Az első a bizalom, a második az általános forgalom, a harmadik az illető pénzintézet irányában mutatkozó szimpátia vagy antipátia. A második faktort, az általános forgalmat most nem boncolgatjuk, eléggé közismert annak természete a betétképződés szempontjából, mégis megállapíthatjuk azonban azt, hogy a forgalom ki nem elégítő volta • ellenére is igen jelentős betétállomány növekedéséről számolnak be a fővárosi intézetek. Ami az első tényezőt, a bizalmat illeti, köztudomású dolog, hogy a bizalom ma nem mindig lelki komponense az embereknek. Égy bank mindenkor nyilvános számadásokra kötelezett vállalat, amely idegen pénzeknek a gyümölcsöztetésére alakult. Nem tartozik azonban semmiképpen feladatai közé, hogy eszköze legyen egy érdekcsoport magántörekvéseinek. Már pedig az tény a közönség megítélése szerint, akár indokolt ez, akár nem, ilyen törekvések látszanak fennforogni. Ezek a törekvések sohasem nyerhetik meg a közönség szimpátiáját, ami azután károsan hat viszsza az intézetre magára is. Az intelligens, bankszakmában jártas emberek a különböző szállingózó híreket le tudják szállítani a kellő értékre. De a többség sokszor elfogódva áll meg egy-egy ilyen hir előtt és útközben születik meg az óriás elvénél fogva a kis egérkéből igen sokszor az oroszlán. Nem célzunk mi itt másra, csupán azokra a valószínűen kicsi kölcsönökre, amelyek fedezete nem egészen áll biztos alapon és amelyek a tömeg szemében égészen fantasztikus nagyságúakra nőttek meg. Nem taglaljuk a magas pozícióban lévő tisztviselők kölcsöneit, amelyekről ma már egész fantazmagóriák járnak szájról-szajra. Nem térünk ki az alaptőke emelésére, amellyel kapcsolatban a le nem jegyzett részvényeket egy szindikátus vette át, amelynek fedezete nem egészen bankszerű. Csupán felemeljük a bank vezetőségéhez mementószavunkat, hogy sürgősen cáfolja meg ezeket a híreket igazságának biztos tudatában, mert volt már nem egy óriás, amely kétszer akkorára is meg tudott nőni. Váczy-Hübschl Kálmán a betétképződés kis mértékének az okát az intézet iránt mutatkozó antipátiában jelölte meg. Hogy az antipátia gondolatát mire vezette vissza, azt nem körvonalazta részletesebben. De, hogy közöttünk van, azt érezhetjük léptennyomon, mikor beszélnek arról, hogy a kisemberek nagy nehézségekárán kaphatnak csak kölcsönt, mig a nagy kölcsönök folyósítása egész simán megy. Beszélnek továbbá személyi kultuszról, amely állítólag a bank berkeiben uralkodik. Mi nem vagyunk járatosak ezekben a berkekben, de hogy beszélnek róluk, az kétségtelen tény. Ugyancsak a szimpátia hiányát erősíthetik azok a merev gesztiók, amelyekkel bizonyos kérdéseket (pl. a fürdőtarifa, szálloda-bérlet) kezeltek. Nagyon érdekes epizódja volt a közgyűlésnek az igazgatóságban megüresedett helyek betöltése. Itt titkos szavazást indítványoztak, ami azonban, úgy látszik, a paragrafusok nemismerésén hiúsult meg. Egy kis listát is köröztek a titkos szavazásra, amelynek névsora a következő : Berencz György, dr. DarDr. Földváry István emlékének itta: O'sváth Andor, Amikor ezt a nevet emlékezésemnek a mélységes kegyelet által táplált sugarával megvilágítom, úgy érzem, hogy abba a kellemetlen helyzetbe kerültem, mint ama festőmű vész, aki gondol merészet és nagyot és kicsiny vázlatkönyvben akarta megörökíteni a tengert. Rajzolt, szinte elmélyedt a nagy vállalkozásban és amikor azt hitte, hogy tökéleteset alkotott, ráeszmélt, hogy nem elég óriási vizteknőt ábrázolni, hiszen ahhoz kék ég, bárányfelhők, csapkodó sirályok, zöldesen foszforeszkáló viz, avagy komor égboltozat, vihar által űzött fekete felhőtömegek, cikázó villámlás és toronymagasságú hullatnék kellenek. Igy azután sohasem tudta befejezni művét, mert hiszen nagyot akart, tökéleteset akart alkotni s nem tudott választani a tekintetben, hogy milyennek is kellene festenie a tengert... Én sem tudom, hogy néhai dr. Földváry István emlékét mi módon méltassam, mert hogyha mint embert ismertetem, úgy le kell rajzolnom egy tökéletesen szép férfit, közel öles termettel, arányos alkattal, atlaszi vállakkal, szépen iveit magas homlokkal, megnyerőén kifejezésteljes barna szemekkel, enyhén csigásbarna haj fürtökkel, nemesen római úrral, szépen iveit ajkakkal, nem túltengő, de férfias bajusszal. Ha igy rajzolom, elém áll a költő Földváry István. Ha pedig — meghagyva rajta a férfiszépségnek minden feltételét, — odaállítom a fórumra, a zöld asztal mellé, akkor — mint kitűnő vitázó és debatteurt — villámló tekintettel, imponáló pózban kell ábrázolnom, de környezetet is kell mellé adnom. Komoly és koros közéletű férfiakat, őszeket, kopaszokat, kövéreket és soványokat. Sokat, igen sokat. Egy város közgyűlésének résztvevőit, akik tekintetüket reá függesztik és áhitatos csendben úgy hallgatják őt, mint a legtökéletesebb prédikátort, aki tanít, bírál, ostoroz és javít... Ez esetben dr. Földváry István városi főügyész, a borotvaéles eszű jogász, akiben az ügyek ismerete, igazsága és szeretete csodás összhangban egyesül. Esztergom szülöttje volt. Atyja a városi törvényszéknek volt bírája, aki — mint minden nemes ember, — iskoláztatni és diplomához akarta juttatni Pista fiát. Hja ! De a fiú egy két gimnáziumi osztály elvégzése után egyszer csak megbokrosodott és nemcsak nem akart tanulni, hanem kerülte az iskolát. A szigorú apa nem sokat teketóriázott fiával. Egyszerűen beszegődtette az érseki vasgyárba inasnak és a kényesen nevelt úri fiúnak meg kellett ismerkedni a korommal, a nehéz munkával, a gyárakban nem éppen szokásos kíméletlen bánásmóddal, szóval az inassors sok-sok keserűségével. Egy évet töltött Pista inas a vas gyárban és ezalatt az egy év alatt ráeszmélt, hogy mégis csak jobb a diákélet, a szigorú, de tiszta iskola, meg a szülői háznak, az otthonnak szerető melege. Visszakönyörög te magát szerető atyja szeretetébe és a megpróbáltatások esztendeje után újra visszakerült az iskolába. Jó leckét kapott s nem felejtette el. Ta nult, letette az érettségit, jogász lett, ügyvédi oklevelet szerzett, irodát nyitott, majd pedig néhai dr. Helcz Antal főügyész helyére választották meg. Dr. Földváry István a legfenköltebb eszmények imádója volt s mint ilyen nemcsak szerette a költészetet, hanem maga is költő volt. Hangulatos költeményei Önálló kötetben je lentek meg, múzsája, imádott felesége : Rudolf Etelkának ajánlva. Sajnos le kellett tennie a lantot Beranger és Heine szerelmesének, mert a komoly élethivatás más feladatok elé állította. Ném lehet célom az Ő Ügyvédi tevékenységével foglalkozni, bár ez a minősége városi főügyészi mivol tától el nem különböstető. Az előbbit illetőleg csak annyit, hogy keresett ügyvéd volt s mint Ügyvéd, egyike volt a legtekintélyesebb esztergomi ügyvédeknek mind a biró ságok, mind a jogvédelmet kereső közönség előtt. Nekem dr. Földváry István tanítómesterem volt nemcsak az ügyek lelkiismeretes átértésáben, nemcsak a közügyek iránt való szeretetteljes érdeklődés gyakorlásában, hanem a szorgalom és a pontosság dolgában is. Tőle csak alapos, tökéletesen kidolgozott munkát láttom és minden munkájából a leglelkiismeretesebb elmélkedés sugárzott elő. Városi tisztviselői tevékenységem különben két érdemes tiszttársam magatartásához alkalmazkodott. Ezek egyise dr. Földváry István, másik Vimmer Imre volt. Minthogy e sorokat néhai dr. Földváry István emlékének szentelem, ehelyütt Vimmerről nem beszélek Utóbbiról emlékezéseimben szintén sort ejtek. Bocsássanak meg nekem az ügyvéd urak, amikor — bár tisztelettel adózom nemes hivatásuknak, sok sok küzdelmüknek, mely utóbbiak nemcsak a létért folytatódnak, hanem a jog, törvény és igazság érvényesülése érdekében valók, ha megmondom, hogy én még nem találkoztam olyan ügyvéddel, aki a közigazgatás labirintusaiban eligazodott volna, vagy aki a közigazgatást, annak mikéntjét, gyakorlati oldalát és művészetét ismerte volna. Ámdr. Földváry a szónak teljes értelmében a közigazgatás művésze volt. Az ő városi tevékenysége nem abban merült ki, hogy a neki kiosztott ügyekben jogi véieményt adott, hanem — és ez tette értékessé minden munkáját, — hogy jogi álláspontját határozati javaslatok alakjában terjesztette elő. Őt ez a módszer mindenesetre rendkívül megterhelte, ám a megnyugvása abban volt, hogy tökéletes munkája nyomban határozattá válhatott. Ugyanígy cselekedett a gyámhatósági szolgálatban is. Mi késztette őt az ily túlmunkára ? Anélkül, hogy a mult időket illetőleg példákat említenék, elég annyi, hogy a mult század nyolcvanas éveiben egészen a kilencvenes évek derekáig a város nem rendelkezett olyan erőkkel, akik a különböző reszortok ellátása tekintetében alaposan képzettek és igy otthonosak lettek volna. Valahogyan csak el döcögött a közigazgatás, az azonban, amig dr. Helcz Antal polgármester tevékenysége részben abban merült ki, hogy minden előadmányt javított, formált és átstilizált (Lásd: Városi levéltár), addig dr. Földváry nem tűrte azt, hogy gyönyörűen kidolgozott véleményei nem megfelelő formában