Esztergom és Vidéke, 1937

1937-03-28 / 25.szám

csületes polgárok, akik nem akarják gyilkolni embertársaikat, hanem dolgozni és kenyeret keresni akarnak, de inkább készek gyilkolni és meghalni, mintsem, hogy lemondjanak a szabadságról. Adják vissza ezeknek az elAzt még a legelvakultabb túlzók sem mernék állítani, hogy napjaink valami nagyon szűkölködnek a szenzációkban. Nézzünk bármerre, mindenütt kiegyensúlyozatlanság, fész kelődés, készülődés, vagy erőpróba jeleit látjuk. Ott, ahol nem csap fel magasan a láng, ott legalább is parázslik, vagy legalább is földalatti moraj zaja hallatszik. Európa kavarog s benne hánykódik Csonka Hazánk törékeny kis sajkája. Európa nyögi a világkrizist s benne szenved a maroknyi magyarság és Európa nem birja megtalálni a nyugodt jövő összehangolt egyensúlyát s ebben a szörnyű disszonanciában minden erejét megfeszítve küzd a kis magyarság, hogy létét, helyét valamiképpen biztosítsa. A békeszerződések megbontották a mult aránylagos egyensúlyát s nyomukban pusztulás és baj járt. A hullafoltok már-már kiütköznek a rettentő munkanélküliség és a gazdasági pangás formájában s nincs elég bátorság a nemzetközi illetékesek fórumában, hogy a bajok valódi gyökereit őszintén bevallják s becsületesen törekednének a javításra. A fegyverkezés, amely világszerte lázasan folyik, roppant összegeket von el a termelő munkától és a kirobbanásig növeli a feszült helyzetet; a nemzetközi tekintélyek tehetetlensége pedig nyíltan elárulja, hogy a helyzet komoly megjavítása tőlük nem várható. A gazdasági szétdarabolt ság és elzárkózottság pedig megbényomott, leigázott népeknek a szabadságot s akkor Közép- és Kelet-Európában a húsvét ismét az lesz, ami már tizenhét év óta nem volt, — a feltámadás, szabadság és béke örömünnepe ! Dr. Okolicsdnyi László nit minden életet; pénz nem forog, nem foglalkoztat, nem ad megélhetést, mindenki éhesen vár és tétován tekint a bizonytalan jövőbe. Egyegy mesterséges injekció pillanatnyilag talán segít valahol valahogy, de a nemzetközi statisztika világosan mutatja, hogy az csak tüneti és epizód javulás. Bennünket — csonka hazabelieket — még más külön nehézség is nyom. Feldarabolásunk az általános bajok mellett speciális terheket is rótt ránk és a gazdasági tekintetben ellenséges államok vasgyűrűjét rakta körénk ; országunk gazdasági életének egyensúlyát pedig annyira felbillentette, hogy azt máig sem lehetett harmonikussá fejleszteni. Emellett hatalmas külső erők sodrába is belekerültünk. Régi történelmi tétel, hogy minden hatalom expanzív erővel is bir. Küzdenünk kell tehát azon hatalom nekünk idegen s tőlünk távolálió törekvései ellen, amely hatalom — minden más irányú nyilatkozata mellett — az egész világ gazdasági rendjének nemcsak teljes átalakítására, hanem egyenes forradalmosiíására és felforgatására törekszik. Az is természetes, hogy annak a másik nagy hatalomnak, amely roppant felkészültségével és impozáns szervezettségével éppen a közelmúltban növelte nagyra az erejét, annak a nagyhatalomnak expanzív ereje — akarva, nemakara — valamilyen formában nálunk is meg fog nyilatkozni. Nem folytatjuk tovább a felsorolást, hiszen a fenti általános keretek részletezését a végtelenségig lehetne nyújtani, új dolgokat pedig mégsem mondanánk. Azt azonban meg lehet állapítani, hogy nemcsak nem rózsás, hanem valóban nem könnyű a kormány helyzete. Nemcsak azért, mert a mai súlyos helyzet tünetei nagyrészt általános világjelenségek s az igazi okok tőlünk távol fekvő tényezők, amelyeken változtatni módunkban nem áll s erőnket felülmúlja. Nehéz feladat azért is, mert ennek a most kavargó, tülekedő, ellentétes erőnek vad forgatagában minden éberségre és erőre szüksége van, hogy zátonyra ne fussunk s hajótörést ne szenvedjünk. Most, a húsvéti ünnepek alkalmából elülnek a közéleti viharok, egy A törvényhatósági bizottság folyó évi március hó 19-én megtartott rendkívüli közgyűléséről a megye beli sajtó részére kiadott s a lapokban megjelent hivatalos híradás is beszámolt arról, hogy Fekete Rezső vármegyei árvaszéki elnököt saját kérelmére nyugdíjazták s ezzel kapcsolatban a vármegyei kisgyűlés, dr. Gróh József törvényhatósági bizottsági tag és dr. Frey Vilmos alispán javaslatára jegyzőkönyvileg örökítették meg közhivatalnoki érdemeit. Ezen közlemény helyszűke miatt, de meg azért sem foglalkozhatott részletesebben és méltóan ezzel a vármegye életében jelentős esemónynyel, mert a közgyűlés lefolyását történelmi hűséggel regisztráló kommüniké szövege lényegénél és rendeltetésénél fogva sokkal szárazabb, a hivatalos stílusra emlékeztető, hogy ne mondjam, ridegebb, mint hogy méltó visszhangját adná a közgyűlésen résztvettek érzelmeinek, másrészt pedig ily hiradásban nincs helye egyéni érzések megnyilvánitásának és érzelmi reflexióknak. kis szélcsend borul Európaszerte a politikai helyzetre. A hírlapokban az egész világ vezető politikusai ós közéleti nagyságai meg fognak szólalni ; nyilatkozatok és cikkek özöne fog rámutatni a mai helyzet bajaira és világítani a kivezető utakra. A húsvéti ünnepek nyomán talán mégsem marad minden irás holt betű és hiába elhangzott szó s a politika húsvéti szélcsendje európaszerte hoz egy kis magunkbaszálíást is a tisztábbanlátás mellett. Talán majd mégis megvalósul valami abból a sok szépből és jóból, amit a húsvéti ünnep, az Üdvözítő keresztfája tövében most felhoz az örök emberi lélek mélyéből. Dr. Marcsell Árpád Az idők kerekének gyors forgása közben, az egymást űző nagy események forgatagában pedig lelki üdülés, ha pár percre megállunk és időt szentelünk annak, hogy Fekete Rezső vármegyei életpályáját főbb vonásában teljes hűséggel megrajzoló, puritán egyéniségét és közérdekő munkásságát kellően értékelő hivatalos megállapításokhoz még egykét ecsetvonást húzzunk, hogy igy aztán lelki szemeink elé álljon és mindig ott is maradjon a maga egészében és teljességében az ő igazi portréja. A hosszúra nyúlt tél után rég várt verőfényes tavaszi nap jól eső meleg sugarai ragyogták be a közgyűlési termet s a megjelentek arcát, akiknek szeméből a teljes bizalom, a rendithetetlen nyugalom és a szilárd hit melege sugárzott ki akkor, amikor dr Radocsay László főispán megnyitó beszédéből és az alispáni évi jelentésből is hallották azt a közismert és letagadhatatlan tényt, hogy a mi vármegyénkben nincsenek szélsőséges irányzatok, s nem találnak Húsvéti csend Fekete Rezső várm. árvaszéki elnök nyugdíjba vonult Japán vers A bútorok nem szólnak hozzám, A fájó csendben hallgatok. Valaki megáll kunyhóm előtt, Megzörgeti az ablakot. Kinézek, vájjon mit hoz nékem, Mitől a keblem feldobog'' Virágba borult cseresznyefám: S szivemen is tavasz kopog .. . Buchnerné Nyárasdy Ilona Egy karrier története Irta: O'sváth Andor. Amint fut az idő, nem bírnak vele lépést tartani azok, akik megélték a boldog békeidőket. Ma az egyik, holnap a másik felett hangzik el a sírba kisérő ének . . . Lasssankint mind elfogynak. Sírjaik felett kizöldül a fű; az egykor való kilétüket hirdető emlókjelek betűi lekopnak; az enyészet örök ekéje egyenes síkba egyenlíti el göröngyeiket s helyükbe új nemzedékek következnek. Olyanok, akiknek sejtelmük sincs arról, hogy a porladó hamvaknak egykor élt tulajdonosával mi minden történt ? Miért legyen ez így ? Megnyugodhatnak-e ebben a még élő — s ki tudja, meddig élő ? — kortársak és különösen azok, akiknek egyike-másika a krónikás hálátlan mesterségébe is belekontárkodik ? 1 Mindezek felett elmélkedve, arra az elhatározásra jutottam, hogy Esz tergom legközelebbi múltjából megörökítek egy pár eseményt, megemlékezem sok-sok derűs avagy bo rús dologról, egykor szereplő olyan személyekről, akik a város és később az ország életében tényezők voltak. íme I Elt Esztergomban egy öreg kanonok. Graeffel János volt a neve. Esztergomi fiú volt. Atyja a város mindig kitűnően ellátott népoktatásügyének volt egyik oszlopa. Nemzedékeket nevelt becsületre, fegyelemre, vallásosságra és hazafiságra azokban a nehéz időkben, amikor a nemzeti gondolatot, a szólásszabadságot, sőt a szabad mozgást is elnyomni törekedett az osztrák hatalom. János fiából pap lett. Nemcsak pap és lelkipásztor, aki hivatását szó szerint való szigorral, önfegyelmezéssel teljesítette, hanem olyan tudós is, aki a papnevelés terén életének úgyszólván a legnagyobb részét áldozta fel. Egyéniségének értékét, példa? életét és érdemeit a nagynevű Simor János hercegprímás azzal méltatta, hogy az esztergomi székesfőkáptalan kanonokjává neveztette ki. Graeffel János, akinek fényes jövedelme aszerint emelkedett, amht a kanonoki raglótrán feljebb és feljebb jutott, aszkéta életet élt. A kétemeletes kanonoki palotának csupán két szobáját használta. Az egyik az irodáját, a másik a nappalit, az ebéd lőt és a hálót egyesítette. Kizöldült reverendája talán még felszentelésé nek idején került ki néhai Iványi Géza műhelyéből. Csizmája is ilyen korra mutatott ós folt hátán folt bo ritotta. Háztartása is ehhez az élet berendezéshez igazodott. Társadalmi életet nem élt. A haladás nem érdc kelte. Ahhoz sem volt kedve, hogy más kanonoktársai példája nyomán fogatot tartson. Mindig gyalog járt, de útjai kiszámítottak voltak. Felesleges utakat nem tett. Egész napi programmja abból állt, hogy reggslenkint felment a főszékesegyházba a szokásos korai ájtatosságra. A nagyobb ünnepek kivételnek számítottak. A reggeli istentisztelet után hazaballagott és délután három óráig a lakásában maradt, majd ismét felment a bazilikába és onnan néhai Rajner Lajos érseki helynökkel sétára indultak a szentgyörgymezői határba. Igy ment ez évről évre Rajner Lajos haláláig. Ettőlfogva ezt a sétáját is beszüntette. Két kedvtelése volt. Az egyik : elmerülni az egyháztörténelmi és egyházjogi művekbe, a másik : a szivarozás. Furcsa esetem történt vele egyszer, azaz hogy a szivarjával. Valami hivatalos ügyben jelentem meg nála. Szívesen fogadott és amikor átestünk a megbeszélésen, megkínált szivarral. Megköszöntem a kínálást és kijelentettem, hogy amennyiben még más kanonoknál is meg kell jelennem, nem gyújthatok rá. Erre az öreg úr a zsebembe dugta a szivart azzal, hogy majd elszívom azt, hogyha elvégeztem a dolgomat. Nemsokára végeztem is és siettem vissza a városházára, ahol is küldetésem eredményéről be kellett számolnom a polgármesternek, néhai való Vimmer Imrének. Nos, amikor a polgármester szobájába lépek, látom, hogy Imre bácsi éppen rá akar gyújtani és amikor evégből kinyitja szivartárcáját, kiderül, hogy abból kifogyott a készlet. Stopp! Eszembe jutott a kanonoki szivar. Tessék erre rágyújtani I Épen egy kanonok úr dugta a zsebembe, s bizonyára finom dolog lesz 1 (Notabene : nem voltam szivaros és nem értettem a szivarokhoz.) Nos, Imre bácsi átveszi a szivart, jól megnézi ós azt mondja: Ugy-e, hogy ezt a szivart Graeffellől kapta ? Igen, feleltem. No, akkor köszönöm, de nem kérek ebből I Kérdőjel lettem. Ugye, hogy érdekli, hogy miért nem fogadom el ezt a szivart ? Megmondom. Ez az úgynevezett rövid szivar. Egyike a legkomiszabbaktiak s mert a kanonokok között ilyet csak Graeffel szív, könnyű volt kitalálnom, hogy az csak Graeffel től származhatott. Hát bizony, ez az öreg kanonok rendkivüi takarékos, szinte fukar ember volt. Szokásai ós életberendezkedése legalább is ezt mutatták és ilyen hírében is állott, holott bizony áldozott ő a vagyonából eleget, de erről csak paptársai tudtak. Az volt ugyanis a meggyőződése, hogy amit az oltárnál szerzett, azt az oltárnak kell visszaadnia. Ez volt az oka annak, hogy áldozatkészségéről a nyilvánosság nem tudhatott, kivéve egy esetet, amely azután általános feltűnést keltett. Ez az eset a következő volt : Az öreg úr egy tavaszi napon besétált a városba és benyitván néhai Peterdy Kálmán rendőrkapitányhoz, elmondta, hogy hallott bizonyos farkaskutyákról, azok képességeiről, rendőri nyomozásokban való használhatóságukról s mert erősen állítják, hogy ez úgy is van, hajlandó volna az esztergomi rendőrségnek rendelkezésére bocsájtani egy olyan Összeget, amibe egy igazán használható farkaskutya kerül, tehát terhére gondoskodjék a rendőrkapitány egy ilyen ebnek beszerzése iránt. Peterdy erre kellőin tájékozódva, valóban beszerzett a poroszországi Iseriohnból egy gyönyörű rendőr-