Esztergom és Vidéke, 1937

1937-03-28 / 25.szám

talajt a tendenciózus puccshirek. A hercegprímás és a miniszterelnök köszönő leiratainak és a vármegyei útépirésre vonatkozó nagymérvű kormánysegitség terveinek ismertetése nyomán kialakult boldog és derült hangu'afot egyedül az a tény zavarta meg, hogy az e'őadói asztal mellett üresen maradt az egyik főhely. Hogy miért, arra az alispán adta meg a feleletet. Fekete Rezsőt közismert szerénysége tartotta távol a közgyűléstől, nem akarta, hogy személyes je/eniótével esetleg elismerést, vagy dicséretet provokáljon ki, sőt el akart kerülni személyével és nyugdíjba vonulásával kapcsolatban minden megnyilatkozást. Ez utóbbi óhaja nem teljesült, mint ahogy nem teljesülhetett, mert a vármegye közönsége nem maradha tott némán Távozásakor. Bár Fekete Rezső mindig szerette és kereste az igazságot, de szerény sége folytán talán zavarba hozta volna őt dr. Gróh József, amikor klasszikus tömörségű, de teljesen reális felszólalásában fejére olvasta az igazságot. E feszólalást aligha lehetne kiegészíteni mással, mint amit mi, munkatársai jobban láthattunk és követendő példa gyanánt magunk elé állítottunk. Ez pedig az, hogy a közigazgatás hivatása volt, hivatalát* szerette és jogi meggyőződésen aapuló előadói javaslataihoz következetesen és szívósan ragaszkodott. Mint a törvényre esküt tett tisztselő mindenkor precízen alkalmaz kodott a különböző jogszabályokhoz, amelyeknek szövevényes labirintusában nagyszerűen kiismerte magát. S ha a jogszabályok egyénibb értelmezésére és rugalmasabb alkalmazására hivatott és döntésre jogosult vármegyei társhatóságok néha módosítani kívántak a javaslaton, a legvégsőkig védte meggyőződéses álláspontját s ha ez még sem vezetett eredményre, ez neki talán rosszul is esett. Sok jóbarátjának és minden ismerősének hiányozni fog hivatalában, de legjobban tisztviselőtársainak, akik mindenkor bizalommal fordultak hozzá felvilágosításért, a segítség biztos tudatában kérték ki véleményét, mert Fekete Rezső mindenkor készségesen adott hasznos útbaigazítást a komplikáltabb esetekben, s bár sohasem tolta magát az előtérbe, de viszont élettapasztalatain alapu'ó bölcs tanácsait kollegiális'szeretettel .pazarolta a hozzáfordulókra. A közgyűlés után a'kalmam volt a főispán úr szájából azon véleménynyilvánítást meghallani, hogy dr. Gróh József találóan jellemezte Fekete Rezsőt azzal, hogy ő jól ismerte és mindig pontosan alkalmazta a jogszabályokat, fenkölt lélekkel a törvény fenkölt szellemében járt el. „Szívből örülök — mondta a főispán —, hogy ezt a megye közönsége is méltóan értékelte." Ezt, nem a nyilvánosságnak szánt szeretetteljes kritikát még sem hallgathattam el, mert Fekete Rezső minden szerénysége ellenére, talán mégis örülni fog ennek olvasásakor, de még inkább azért, mert a legilletékesebb helyről jött, a társadalmi konvenciók minden túlzásától és célzatosságából mentes elismerés és dicséret egyúttal iránytű, hasznos útmutatás számunkra, akik még ott maradtunk az előadói pódiumon, vagy oda óhajtunk jutni. vitéa dr, Zsiga János Egy életen át erős, egészséges fogak! KALODONT FOGKÖ ELLEN Rheuma, köszvény, csúz, ischias, izületi fájdalmait GYÓGYÍTTASSA Budapesten a „Hungária Fürdő" alkoholos TÖBEÖLTFDBDŐIÉBEN VIL Dohány u. 44. Orvosi felügyelet, Olcsó pausál-árak. Ellátás és szobákról gondoskodunk az épületben levő CONTINENTAL SZÁLLÓBAN. Ismertetőt küldünk. kutyát. Valami nyolcszáz márka volt az ára. Égy tagbaszakadt német óriás rendőr hozta el. Az útiköltség is szép összegbe került. Graeffel mindent fedezett. Prtnc — ez volt a neve az ebnek — kitűnően bevált, sok sikeres nyomozást végzett és Peterdy Kálmán a volt Princnekkö szönhette későbbi igen gyorsan felfelé ivelő karrierjét. Ne méltóztassanak mosolyogni, vagy hitetlenkedni addig, amig a tényállást fel nem tárom I A hazai rendőrkutyakultusz harminc évvel ezelőtt igazán „kutyául" állott. Voltak ugyan egyéni próbál kozások, de mert azokra senki sem figyelt fel, reménytelen volt a helyzet arra nézve, hogy ez a kultusz nálunk valaha is gyökeret fog verni. Nos, hogy mégis meghonosodott, ez tisztán Peterdy Kálmán érdeme volt a következő sorrendben : A Princ már megvolt, jól bevált. Peterdy pedig gondolt egyet s noha bőséges földi vagyonnal nem rendelkezett, berendezett egy tenyészetet és amikor már elegendő anyaggal rendelkezett, propagandát csinált egy Esztergomban megtartandó rendőrkutyabemutatónak és versenynek, amelyre nemcsak a hazai magántenyésztők jelentkeztek, hanem a külföldiek is. Volt ezek között bajor, olasz és horvát is. A bemutatón és versenyen, amely az esztergomi Prímás-szigeten tartatott meg, megjelentek József főhercegen kivül a legfelsőbb katonai hatóságok képviselői, hivatalosan képviseltette magát a belügyminisztérium, nemkülönben az akkor egyedüli m. kir. államrendőrség: a budapesti. Az eladdig hazánkban sohanem látott ilyen alkalom természetesen rendkívül sok idegen kutyabarátot ós érdeklődőt is vonzott. Bármily szerény volt is a kezdet, a bemutató ós a verseny jól végződött, s annak eredményére a hivalos körök nyomban felfigyeltek és mert a Princ is „excellált", Peterdy nek határozottan jó volt. Ez a kezdeményezés vetette meg a fiatal rendőrkapitány felfelé ívelésének alapját. Azt, hogy jó rendőrtisztviselő, hogy egyetemi képzettsége mellett kifogástalanul meg is állja a helyét, felettes hatóságai már tudták és igy történt meg, hogy esztergomi rendőrfőnöki tisztét felsőbb figyelem folytán alig egy esztendőre Pozsony város rendőrfőkapitányi székével cserélte fel. A világháború összeomlása után Pozsony cseh kézre került. Ott kel lett hagynia állását. Átélte a forradalmat, megszenvedte a proletárdiktatúrát és amikor a konszolidá ciónak erőskezű emberekre volt szüksége, a vidéki rendőrség államosításakor rá esett a választás : ő lett a pestvidéki rendőrkerület főkapitánya. Rövid pár évig állt a kerület élén. Hirtelen bekövetkezett vérmérgezést kapott. Hiába szenvedett súlyos műtétet, férfikora delén hajlott a sírba. Budapesten a kerepesi temetőnek a Deák-mauzóleumtól délre fekvő parcellájában egy sír felett obeliszk áll s rajta Peterdy Kálmán neve. Az emlékkő előtt egy életnagyságú szobor sisakos, díszruhás rendőrt ábrázol s a rendőr előtt pórázon egy farkaskutya figyel. A hűséges Princ kőbe vésve őrzi néhai gazdáját, a hazai rendőrkutyakultusz első úttörőjét. . . Esztergomi szegénygondozás Dr. Drahos János prelá tus-kanonok, elnök megnyitóbeszéde a Szt. Antal Szegénygondozó Egyesület f. évi közgyűlésén A Páduai Szent Antalról elnevezett Esztergomi Szegénygondozó Egyesület működésének első teljes évéről, az 1929-ről, annak idején külön kis füzetkében tárta elő beszámolóját a nagy nyilvánosságnak. „Esztergomi Szegénygondozás" volt az ötvenoldalas füzetkének a címe. Ott hirdettük meg elveinket, ismertettük törekvéseinket és egyben munkánkat egy évről adott részletes beszámolóval példáztuk. Azóta évenkint, évi rendes közgyűléseink keretén belül számoltunk be tevékenységünkről. Ezeket a beszámolásainkat átvette és a jó ügy iránt való teljes megértésből szélesebb körben is ismertette a helyi sajtó. Most ismét ezzel az egészen pici külön kimutatással kopogtatunk be kedves tagjainkhoz és általában a szegények minden barátjához. Jelezzük, hogy kitartással tovább dolgozunk és egyben a szegények nevében további támogatásért esedezünk. Működésünk eddigi éveiben kedves tagjaink állandó adományaiból a következő adományok folytak be és használtattak fel a szegények istápolására: 1929-ben 8431"38 P, 1930-ban 14554'68 P, 1931-ben 13023-31 P, 1932-ben 1128176 P, 1933-ban 1030276 P, 1934-ben, 9421*58 P, 1935-ben 911450 P,| 1936-ban 896968 P. A felsorolt adatok világosan mutatják az adományok csökkenését. A szegények száma ezzel szemben szaporodott. Indokolt tehát kérelmünk, ha nagyobb méretű adakozást sürgetünk. Egyesületünk szerzett már Szeretet-Otthont is a Petőfi-u. 40. sz. alatt, sőt legújabban azt a szomszéd ház megvételével fejlesztette is. Mindez javában egyes nagyobb jóltevők rendkívüli adományaiból és hatósági fórumok megértő segélyeiből eszközöltetett. Az elmúlt évi elszámolás főbb adatai a következők: Szegények élelmére fordítottunk 4805 P-t, szegények ruházatára 284 P-t, lakbérsegéiyekre 2124 P-t, rendkívüli segélyekre 234 P-t, világításra 200 P-t, temetés, temetkezési tagdíj 735 P, a személyzet évi fizetése 600 P. öszszes évi kiadás 8973 P. Az 1936. évben az Egyesület házában ápoltunk 31 személyt, külső szegények közül segélyben részesült 76 személy. Ezek közül pénzsegélyt kapott 30 személy, természetbeni segélyt 52 személy, keddi kenyeret 38 személy. Némelyek a segélyezés mindhárom módja szerint kaptak. Gondozottaink száma összesen 107 személy. Az ilyen beszámoló nyomán, amilyenről most számot adtunk és amilyenhez hasonlót újabban — Istennek hála — sok oldalról hallhatunk, jóleső érzéssel és örvendező tudattal állapíthatjuk meg, hogy a felebaráti szeretet gyakorlásának terén, közelebbről a szegény és szenvedő embereknek felette és mulhatlanul szükséges gondozásának mezején, az újabb időkben sok üdvös és dicséretreméltó dolog történik. Hálatelten az isteni Gondviselés iránt, el kell ismernünk, hogy e téren a tevékenység az utóbbi években szép lendületet vett. Az egyik lendítő tényező ebben is az a nagy katolikus összefogás, amit Actio Catholica nak nevezünk, jelesül ennek szociális és karitatív tevékenységi ágazata. De igen jelentős, mosdhatnám korszakalkotó segítség a m. kir. Belügyminisztériumnak az elmúlt év július hó 15-én kiadott az a rendelete, amely a szegénygondozásnak azt a módját, amely a mi városunkban is már nyolc esztendeje működik, általánossá és legalább az összes 'hazai városokban kötelezővé tette és a nagyközségek számára is hathatósan ajánlotta. Bár a munkában újabb lendületet lehet megállapítani, maga a tevékenység, a szegénygondozási tevékenység és annak mikéntje nem új, hanem egyidős az Egyházzal. Krisztus Egyházában — amelynek legfőbb parancsai közé tartozik az önszeretettel egyenlő mértékű felebaráti szeretet s amelynek magasztos tanítása szerint a szegény és annak megsegítése magával az Üdvözítővel és annak szolgálatával azonosíttatik — lehetetlen volt, hogy meg ne induljon a legintenzívebben és a legnemesebb formában a szegénygondozás. Valóban meg is indult mindjárt Krisztus fellépésével, még pedig olyan keretek között, amelynek életbeléptetését mi most nagy erőfeszítéssel szorgalmazzuk. Tehát maga a tevékenység nem új, hanem egyidős az Egyházzal. A mai szegénygondozásnak iránya és ereje, de egyben eredményességének biztosítéka és záloga : a szervezettség. Az ős Egyházban is, mindjárt a kezdetben, ez dominált. Az apostolok, majd utódaik, a püspökök maguk tartották kezükben a szegényügyet. Kezdetben az apostolok személyesen végezték a szegények gondozását. Mikor azonban a szegények elszaporodtak, külön szervet állítottak be és azt az egyházi hierarchiába sorozták, a diakónusokat. A diakónusok kijelölt területükön a szegénygondozás amolyan hivatalos vezetői voltak. A diákonusok házai, a diákoniák pedig a segélyezés és éleíemkiosztás színhelyei. Mindjárt az apostoli időkben kíalakhlt az özvegyek rendje is, amelyről magában a Szentírásban is szó van. Az özvegyek rendjébe tartozó nőknek eltartásáról természetesen az egyházközségek gondoskodtak. E rend tagjainak feladata a szegények gondozása volt. Hangoztatjuk ma, hogy a szegénysegélyezés a munkabíróknál munka ellenében történjék és méltán elitéljük a munkanélküli segélyeknek rontó rendszereit. Az ős Egyháznak jelszava: „Aki nem dolgozik, ne is egyék." Ezt így hirdeti a Szentírás. Az ős Egyházban nemcsak, hogy nem tartották érdemesnek és jogosultnak a segélyre a henyélő szegényt, hanem még arra sem tartották méltónak, hogy az Egyházhoz tartozónak tekintsék. In-