Esztergom és Vidéke, 1937

1937-03-14 / 21.szám

2 ESZTERGOM El VIDÉKE 1037 március 14 irányítása mellett Petőcz Lajos és Siklósi Gyula III. é. növendékek fes­tették. A kisebb szerepekben Szent­györgyvári Andor, Nagy István, Gyimesi János, Jeles Ferenc, Hartai Géza, Kapa Mátyás, Karádi György, Az „Esztergom és Vidékéiben megjelent „Hol vásárolta a város a karácsonykor kiosztott cipőket ?" c. cikkünkre Farszky János, a hely­beli cipész-szakosztály elnöke az alábbi megjegyzéseket küldte be, melyet — közérdekről lévén benne szó — teljes terjedelmében közlünk: „Áz Ipartestület cipészszakoszálya részéről 38 cipészmester végezte el a 139 pár cipő munkálatait. Igy csak 4—5 pár cipő juthatott egy-egy mes­terre, de csak úgy, hogy a szak­osztály 80 tagjából azok, akiknek esetleg akadt egy két rendelt cipőjük, lemondottak a munkáról. Tekintve, hogy a város vezetősége által adott anyag a legprímább minőségű volt, igy természetes, hogy ezen anyagok ára majdnem meghaladta a készen vásárolt cipők árát. Amennyiben a város megbízottja nem ragaszkodott volna ezen elsőrendű minőségű anyagokhoz, hanem a kész cipők­höz hasonló anyagból lehetett volna megcsinálni a cipőket, igy a kisipa­rosok tudták volna az egész mun­kát elkészíteni, úgy, hogy akkor egy cipészre több munkadíj esett volna és igy könnyebben lehetett volna le­vonni az adótartozásokat, mert a cipészeknek még maradt volna né hány fillérje karácsonyra, amiből esetleg kenyeret vehettek volna, mert sajnos, a mai viszonyok mellett még a legszentebb ünnepen sem ehetnek kalácsot. A cipész-szakosztály tagjai páron­kint 4.50 pengőt kaptak a cipők alsórészének elkészítéséért, amiből még a szükséges apróságokat is ne­kik kellett megvenni. Az 1935. évi ugyanezen munkánál 4,80 pengőt fizetett a város, pedig azóta nem­csak az élelem lett drágább, hanem a szükséges apróságok is. Visszaemlékezés a Tarkaságról irta O'sváth Andor. (Folytatás.) Mult vasárnapi számunkban meg­emlékeztem a régi Tarkaság illuszt ris tagjairól, most ezek utódairól irok, hogy e polgárok gyermekei miként érvényesültek az életben. Helcz János bőrkereskedő Antal fia, Maiina János vendéglős Lajos fia Esztergom polgármesterei lettek s hogy a fenti névsort kövessük, ifj. Heischmann Ferenc átveszi atyja szappangyárát, Laiszky János Jenő fia a budapesti Élet Irodalmi és Nyom­dai Rt. igazgatója, Kázmér fia nyom­datulajdonos és az Esztergom és Vidéke felelős szerkesztője és tulaj donosa, Philipp Konrád József fia könyvkereskedő és nyomdatulajdo­nos, Kornél fia intéző, késmárki Frey Ferenc országgyűlési képviselő fia Vilmos Komárom-Esztergom megye alispánja, Wanitsek Rezső hasonnevű fia fővárosi igazgató, Waldvogel József hasonnevű fia honvédtábornok, Szik­lay Nándor könyvkereskedő hason­nevű fia az egri főkáptalan főtisztje, Brenner József Ferenc fia az Esz­tergomi Takarékpénztár főtisztvise­lője, Károly fia fővárosi tiszti orvos' és Antal fia Esztergom város fő­jegyzője és h. polgármestere, Rudolf Mihály István fia az Esztergomi Ta­karékpénztár igazgatója, Béla fia kir. ítélőtáblai biró, Grósz Ferenc István fia bányaigazgató, Paulovits Géza hasonnevű fia a Budapesti Kisiparo­sok Hitelintézetének igazgatója, Far­kas Tivadar Jenő fia festőgyáros, Németh János, Füzesi Emil, Huber Mátyás, Lugosi Gyula, Réder Ferenc, Spáth Endre jól játszottak. A szép és hatásos színdarab ki­tűnő előadására méltán lehet büszke az egész intézet. Megemlíti a t. cikkiró Ur, hogy akadtak olyan mesterek is, akik olcsóbb munkabérért készítették el a cipőket. Ezek ketten voltak, akik azután 40 pár cipőt készítettek el felügyelet mellett a szegényházban. Azt hiszem, ez minden iparosra sé­relmes, hogy felügyelet mellett kell­jen dolgozniok, ezen cipészektől a város csak ilyen esetekben tudja az adót lefogni. Sérelmesnek tartjuk azt is, hogy ennek a két mesternek csak a felét fogták le adóba. Tudjuk nagyon jól, hogy adót fizetni kell, azonban van a városnak több olyan polgára, akik ezrekkel tartoznak adó­val és akik talán nem is éreznék meg azt a néhány pengőt úgy, mint az a kisiparos, akinek a munkadija 18 pengő volt, ezért egy hétig dol­gozott és mikor a pénzét fel akarta venni, kapott egy nyugtát, ebből azután vehetett a családnak kará­csonyfára valót ? Két helybeli cipőkereskedő kapott 172 pár cipő szállítására megbízást, mig a 38 kisiparos 139 párat csinál­hatott. Ez helytelen dolog. Ezt vi­szont csak úgy lehetett volna helye­sen elosztani, ha a t. intézőbizott­sági megbízott Ur olcsóbb, de jó anyagból — mint fentebb is emiitet­tem — csináltatja a cipőket. Ha az az anyag megfelelt 172 párra, akkor azt hiszem, még a 139 vagy 172 pár cipő is ugyanolyan jó lett volna. A Polgármester Ur, midőn ezen ügyben nála jártunk, megígérte, hogy a jövőben, mint azelőtt is volt, mi­kor Mátéffy plébános úr intézte a szegény gyermekek ügyét, kiadja a cipészeknek a teljes cipő elkészíté­sére a megbízást és igy az iparosok nemcsak a munkájukért, hanem az általuk adandó anyagért is teljes fe­lelősséget vállalnak. Nem kell a vá­Malus Gyula hasonnevű fia festő­gyáros, Oltósy Ferenc hasonnevű fia az Esztergomi Kereskedelmi és Ipar­bank főtisztviselője, Rezső fia meggy fagy áros, Oltósy Lajos Oszkár fia meggyfagyáros, Schalkház Ferenc hasonnevű fia Esztergom város gaz­dasági főintézője, Schenkengel Antal hasonnevű fia atyja jónevű üzletét vezeti, László fia főerdőtanácsos, Schleifer Lajos nevelt öccse Mátyás tb. megyei főorvos, Berán Antal fia Károly az Esztergomi Takarékpénz tár főtisztviselője, Brutsy János Jenő fia atyja szeszgyárát örökölte, Brutsy Gyula kereskedő Pál fia az Eszter­gomi Takarékpénztár főtisztviselője, Fekete Pál vendéglős Árpád fia her cegprimási főszámvevő, Fekde Géza volt ipartestületi pénztáros Géza fia a fővárosi köztisztasági hivatal he lyettes igazgatója, Ödön fővárosi fő­számtanácsos, Jenő és Győző fővá­rosi igazgató tanitók, Prokopp János építőmester Gyula fia Esztergom vá­ros főügyésze, Horacsek János ecet­gyáros Gyula fia, magyarosított ne­vén Huszár, vármegyei tb. főorvos, Vándor Ferenc vendéglős Ödön fia a Simor-kórház főorvosa, Daubner János szabómester fia, Darvas Géza Máv. főorvos, Kutsera János fia, magyarosított nevén dr. Körösi Lász­ló, iró és fővárosi tanár, Niedermann nevű földmives családból származott Pál főkáptalani ügyész, Gyula, a li­pótmezei orsz. elmegyógyintézet or vosigazgatója, József Esztergom vá­ros főjegyzője, később rendőrkapitá­nya, Szölgyémy Ferenc iparosmes­ter Gyula fia igazgató-tanitó, Ferenc rosnak a bőrösökkel külön tárgyalni, nem kell külön a cipészekkel a munkadíj miatt egyezkedni, hanem egyszerűen a cipőszállitásra a meg­bízást kiadni, természetesen áraján­lat útján. A szegény gyermekek is jól járnak, mert a cipészek teljes felelősségük mellett jó munkát és anyagot fognak szállítani," •••••••••••••••••••••• A tatai továbbképző tan­folyam záróvizsgája A Tatán működő vármegyei to­vábbképző tanfolyam első záróvizs­gái ünnepsége folyó év február hó 23 án folyt le a vármegye összes községeinek vezető jegyzői, a köz­ségi bírák, törvónybirák vagy más kiküldöttjének jelenlétében. Ott vol­tak dr. Frey Vilmos alispánnal az élen a járások főszolgabírái és a vármegye tisztikarának küldöttei. A vizsgabizottságban résztvett Mille Géza, a Felsődunántúli Mezőgazda­sági Kamara h. igazgatója. A vizsgát a „Magyar Hiszekegy* elhangzása után dr. Frey Vilmos alispán-elnök nyitotta meg néhány üdvözlő és buzdító szó elmondása után. Azután Kutas János igazgató­tanár mezőgazdasági tárgyaiból kö­vetkeztek a kérdések és a feleletek, melyek- bravúros gyorsasággal ejtet­ték bámulatba a figyelmes és lelkes hallgatóközönséget. A záróvizsgán 44 tanfolyamhall­gató tett tanúbizonyságot meglepő felkészültségéről, ami Kutas János igazgató-tanár és előadó tanártársai­nak a legszebb dicsérete. Az egy­szerű földmivesifjú hallgatók úgy a közismereti tárgyakból, mint földrajz, történelem, természettan, nemkülön­ben az emberi egészségtan, állat­egészségtan tárgyaiból és a főtár­gyat képező mezőgazdasági szak­tárgyakból egyaránt nagyon szépen feleltek és az énekkaruk, önképző­körük is meglepő precizitással és ügyességgel gyönyörködtette a szülő­ket és a hallgatóságot. Az érdem oroszlánrésze természet­szerűen Kutas János igazgató-tanár fia a budapesti Ferenc József fiúne­velőintézet országos hírű igazgatója, Witimann János volt esztergomi postamester fia, magyarosított néven Ereky Károly miniszter, Fleischmann Ignác kereskedő fia, magyarosított néven Faragó Jenő, a csepeli Weisz Manfréd gyár mérnöke, Löwy Lajos borkereskedő Egon fia fővárosi or­vos, Zwillinger Hermann lisztkeres­kedŐ fia, Ferenc és József ügyvé­dek, Deulsch Mór divatkereskedő fia, magyarosított néven Décsi Ferenc fogorvos, Dux Gyu'a bőrkereskedő fia fővárosi orvos, Eggenhofer Jó­zsef fakereskedő hasonnevő fia épí­tészmérnök, Einczinger György pék­mester Ferenc fia takarékpénztári fő­tisztviselő, Sándor pedig a hires pék­üzlőtet vette át, Grubics iparos fia, magyarosított néven Gyarmati Jó­zsef igazgató-tanitó, Prommer iparos Ferenc fia városi főszámvevő, Me­szes földműves fia Ferenc községi jegy­ző, Huray gazdálkodó Ferenc fia városi főszámvevő, Burány (török eredetű család; ősneve Burána, ma gyárul Vihar) földműves család fia : Gergely premontrei kanonok, ennek öccse : János városi főügyész, Reiter Ferenc kocsigyártóZ-cjyos fia Máv fő felügyelő, Bayer Ágost kékfestőgyáros Károly fia átvette atyja örökét, Neu­majer János remekes asztalosmester fia: Károly igazgató-tanító és éve­mig ipartestületi titkár, Homor Imre kocsigyártó hasonnevű fia tanitókép­zőintézeti tanár, Kálmán városi mér­nök, Lajos pedig atyja örökét vette át, Iványi Géza papiszabó Lajos fia OTI tisztviselő, Adorján János bér­nevéhez fűződik, aki szinte művészet­számba menő ügyességgel feleltette tárgyaiból a hallgatóifjúságot, mely­nek feleletei gyors készséggel, pre­cíz szabatossággal, zuhatagszerűen peregtek a film gyorsaságával feltett kérdésekre. A gazdasági üzemtan, gyümölcstermelés, talajművelés, ál­talános növénytermesztés, részletes növénytermesztés, szarvasmarhate­nyésztés, tejgazdaság, takarmányo­zás, ló- ós sertéstenyésztés, juhá­szat, baromfitenyésztés és földmérés­tan, gazdasági számtan változatos területeiből hallottuk a legszabato­sabb feleleteket olyan falusi ifjak tói, akik legfeljebb hat elemit végeztek. Közöttük egynéhány német anya­nyelvű ifjú is gondolkodás nélküli biztossággal felelt a feltett kérdé­sekre. Kutas János teljesítménye nemcsak mezőgazdasági, hanem pe­dagógiai szempontból is olyan bra­vúr, amely a közönség tetszésnyil­vánításait mindegyre provokálta. Az önképzőköri gyűlés mintája volt egy községi gazdakör érdemes közgyűlésének, amelyen mintegy ti­zenkét felszólaló részéről a legsza­batosabb előadásokat, sőt vitatkozást hallottuk. Az önképző gazdakör bra­vúros lefolyása is Kutas János igazgató-tanár érdemének tudható be, de nem lehet az elismerést és a di­cséretet megvonni a 44 tanulóifjútól sem. Akik a négyéves világháborút a frontokon végigcsinálták, azok megállapíthatták, hogy a magyar paraszt a föld legintelligensebb, leg ' tökéletesebb, legéletrevalóbb katona" anyaga. A tatai ünnepélyes záró vizsga beigazolta, hogy a mai ma gyar földmivesfiatalság, mint iskola anyag is a lehető legrövidebb id-. alatt az elérhető legszebb eredtnél' nyek biztosítására alkalmas, meg-, felelő pedagógiai érzékkel és szak­képzettséggel biró tanárok kezében. Szerencsés találkozásnak mond­ható, hogy a mezőgazdaság jövője iránt megértő lélekkel és cselekvő­képességgel biró vármegye válasz­tása éppen Kutas Jánosra esett, aki­nek munkássága, ha még 10—15 évig zavartalanul fejtheti ki hivatá­sát ebben a megcsonkított várme­kocsivállalkoz í Gyula fia városi köz­ségi biró és anyakönyvvezető, Nád­ler József vendéglős István fia pá­pai kamarás, tanitóképző-int, igazgató, Mitter János vendéglős fia : Mezei Ferenc orvos, Reusz József volt tb. várm. főjegyző, takarékpénztári igaz­gató atyja molnármester volt; ha­sonló iparos volt néhai Bleszl Ferenc volt takarékpénztári vezérigazgató és néhai Brunner Ferenc volt iparbanki titkár atyja is. Ezt a névsort folytathatnám az ujabb nemzedék részéről is, azonban közel másfél évtizede távol lévén Esztergomtól, erre nincs módom, de le kell szegeznem, hogy amely vá­rosban a polgári elem olyan apák­ból áll, mint a mult században Esz­tergomban, ott ehhez az eredmény­hez gratulálni kell, annyival is in­kább, mert utódaik nemcsak kivá­lóan érvényesültek, hanem szülővá­rosuk iránt való szeretetük példa­szerű. Sajnálom, hogy e visszaemlékezés keretein belül egyéb neveket nem emiithetek, de meg kell jegyez­nem, hogy Budapesten rendkívül sok esztergomi fiú helyezkedett el a különböző lateiner és szabad pályá­kon. Többet mondok, az esztergomi származású Viola Imre volt székes­fővárosi tanácsnok ós a Fcigler-csa­lád révén esztergomi vonatkozású néhai Márkus József volt budapesti főpolgármester pártfogásából közel 200 esztergomi fiatalember nyert a fővárosban állási, kenyeret s vala­mennyi becsületet szerzett szülővá­rosának. Hozzászólás az inségcipőkhöz

Next

/
Thumbnails
Contents