Esztergom és Vidéke, 1937

1937-03-14 / 21.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 21. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztén? politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. MÁRCIUS 14 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Márciusi ének A magyar nemzet, amely a költő szerint „csak csendes dallal szeretne szántani", meg­áll kálváriás útján és emléke­zik. Visszatekint a közel kilenc évtizedes múltba, hogy meg­csodálja önmagát. Egy időtől barnult fényképet állít maga elé, melyen a nemzet kokárdás magyarruhás, öntudatos te­kintetű, ifjúkori alakját láthatja. A történelem aranykeretébe fog­lalt kép a lélek frissítő erejétől, a szív lüktető vérétől megele­venedik és elmondja a multa­kon merengő magyarnak a maga édesen csengő, muzsiká­sán zengő nyelvén a magyar­ság legszebb dalát: a márciusi éneket. . . Hallgassátok! Én vagyok a nyugati kul­túrába olvadt harcos magyar. Én vagyok a dicsőséggel sok­szor koszorúzott bástya, ame­lyen a keresztény világot pusz­tító hatalom ereje összetörött. Én vagyok a hűségben annyi­szor áldozatul dobott őstisz­tesség, akinek egy álma volt mindenkor: a becsületben ki­vívott szabadság. Magamba szív­tam a nyugati szellők megejtő illatát, megértettem az idők szavát. Nagylelkűen adakozó lelkemben felébredt valami, ami­nek még csak a nevét tudom, de érzem, hogy elmém, karom, akaratom biztosan tudná szol­gálni, mert minden igazért vé­remmel tudok áldozni. Ez: a haladás! Hatalmas út, amelyen a földi szenthá­romság : szabadság, egyenlő­ség, testvériség lesz vezérem. Kibontom a ragyogó három­színű lobogót, özönlik alá a lelkes tömeg. Az Úristen ve­lünk van és megáldott bennün­ket szellemi nagyságokkal, akik a szabad gondolat, a nemzeti lélek hirdetői. Egyesül a népakarat, egye­sül a lélek: a jövő napja egy vértelen diadal nagy ünnepén : március 15.-én felragyog! A nemzeti erő talpra állítja a hi­tét vesztett magyarságot. Tu­dod-e késői testvérem, mi ne­kem ez az erő ? Az életem! Ez segített március nagy nap­jáig. A hitem, a lángoló igaz­ságszeretetem, megértő és meg­bocsátó lelkületem és önma­gamban bízó kitartásom . . . Zengjek-e még róla neked, árva trianoni magyarom? Ki­sérje-e áhítatos énekemet a sok­nyelvű és sokfajú, de egyazon földért élő emberek égigtörő diadal-éneke? Nem kell. Isme­red. Csaknem hetven évig da­loltuk együtt a feledhetetlen március után. Szép volt. Bol­dogok voltunk együtt a szere­tet terített asztalánál. Azután együtt gázoltunk a vérben a világ négy táján és . . . hátul­ról ledöftek . . . elbuktunk . . . Ha akarni tudsz, ha önma­gadat becsülöd, ha országo­dért a szived vérzik: végy lel­kemből erőt, szeressed a nem­zet hű fiait és légy méltó utó­da az előtted glóriásan álló márciusi önmagadnak . . . P. Gy, Esztergomban az éjjeli telefonszolgálat bevezetését kéri a vármegye Március 9-én, kedden kisgyűlés és közigazgatási bizottsági ülés volt dr. Radocsay László főispán elnöklete alatt. A kisgyűlés tudomásul vette Koz­ma Miklós volt belügyminiszternek a törvényhatósághoz intézett búcsúle­iratát. A 16 pontból álló tárgysorozat ke­retében jóváhagyta Esztergom város képviselőtestületének az önk. tűzol­tók közmunkamentessége és a vá­rosi kórháznál élelmezési tiszti állás szervezése, Tata község képviselő­testületének a vadászati haszonbér felhasználása és Vértestolna község képviselőtestületének egyes községi ingatlanok eladása tárgyában hozott határozatait. Méry Péter vármegyei irodafőtisztnek három havi betegsza­badságot engedélyezett és kihirdette Csizmadia Eszter neszmélyi lakos bábaoklevelét. Foglalkozott a kisgyűlés az Actio Calholica komáromi esperesi érte­kezletén a mezőgazdasági cselédek és munkások családvédelmével kap­csolatban készült javaslattal és meg­bízta az alispánt, hogy a szükséges adatok és szakvélemények beszer­zése iránt sürgősen intézkedjék és a májusi törvényhatósági bizottsági közgyűlés előtt tegyen a kisgyűlés­nek indokolt javaslatot, illetve jelen­tést. A kisgyűlés után a közigazgatási bizottság tartott ülést, melynek egyik legfontosabb határozata az volt, hogy megkeresi a postavezérigazgatóságot aziránt, hogy Esztergom szab. kir. megyei városban rendelje el az éj­jeli telefonszolgálatot. A várm. tanfelügyelő február havi jelentésében rámutatott arra a vi szás helyzetre, mely szerint a nehéz gazdasági viszonyok következtében igen sok szülő nincs abban a hely­zetben, hogy iskolás gyermekét meg­felelően táplálja és ruházza, ennek pedig szomorú következménye az, hogy a vérszegény, legyengült, kel­lően nem ruházott tanulók iskolába vagy csak ritkán jártak, vagy pedig képtelenek voltak az ismeretek elsa­játításához szükséges figyelmet éb­rentartani, ami tanulmányi szempont­ból igen hátrányos következmények­kel járt. Viszont örömmel emléke­zett meg a jelentés az iskolás gyer­mekek ebédeltetés! és felruházási ak­ciójáról, amelynek jótékony támoga­tói részére a közigazgatási bizottság az elnöklő főispán javaslatára meleg köszönetet szavazott. A gazdasági felügyelőség jelentése szerint az őszi vetések és évelő ta­karmányok meglehetősen teleltek, a későiek azonban rosszul. Helyenként fagykár is volt. Takarmánykészlet elegendő, csak az alomban van kis hiány. Az állatárakban lényegtelen a változás januárhoz viszonyítva. Az egészségügyi viszonyok kie­légítők voltak, az influenza esetek száma némileg emelkedett, de jár­ványszerűen sehol sem lépett fel. Az állami kezelésben lévő állandó burkolattal ellátott közutak az esz­tergom—dorogi szakasz kivételével kifogástalan állapotban voltai. A me­gyei utakon több helyen felázás ós felfakadás jelei mutatkoztak, amely­nek orvoslása iránt a szükséges in" : tézkedések megtörténtek. Nagysikerű színielőadást rendezett az érseki tanítóképző-intézet Az esztergomi érseki rk.' tanító­képző ifjúsági Mária Kongregációja szombaton és vasárnap nagysikerű szinelőadást rendezett az intézet nagy termében. Színre került a Szentírás örökszép elbeszélése: „ A tékozló fiú", amelynek szövegét dr. Mada­rász Flóris, az 1915-ben elhunyt cisztercita tanár, hírneves esztétikus irta, zenéjét pedig Auber Dániel (1782—1871.) francia operaszerző, „A portici-i néma*, a „Fra Diavoló" és más világhírű dalmű alkotója nyo­mán Küzdi Aurél állította össze. A szombati előadáson megjelen­tek dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímással élén a főkáptalan tagjai, továbbá dr. Radocsay László főispán, dr. frey Vilmos alispán, Glatz Gyula polgármester és még számos előkelőség. Egyébként a va­sárnapi előadást is telt ház nézte végig. A megindítóan szép színdarab fő­szereplője Paszta Béla oki. kántor­tanító (Azael, a tékozló fiú) volt, akinek tisztán csengő tenorján Auber klasszikus szépségű melódiái nagy­szerűen érvényesültek. Mellette Ga­ramszegi József V. é. tanitónaven­déket kell kiemelnünk (Ruben, a tó kozló fiú atyja), akinek érces, me* legtonusú baritonja mindjárt a darab elején megnyerte a közönség tetszé­sét. Az első felvonás mozgalmas je­leneteiben Szkalka Ágoston III. é. n. (Abiud, Azael bátyja), Bartus Rezső V. é. n. (Eleázár, Ruben barátja), Peöiz László III. é. n. (Náthán, az öreg szolga) vezettek átérzett játé­kukkal. A felvonás második felében az egyiptomi ifjak {Szépfi Tibor ll. é. Radnay György IV. é. Siklósi Gyula III. é. növendékek) Ameno­phisnak, a főpap rokonának (Szla­tényi Béla V. é. n.) vezetésével, a darab intrikus szerepeit játszották meglepő otthonossággal. A pászto­rok szerepében Raáb Richárd V. é., Sashalmi Nándor II. ó. és Varga Ferenc II. é. növendékek jeleskedtek. Az első felvonás keleti várost hűen ábrázoló szép díszletei is nagy tet­szést keltettek, de méginkább meg­lepte a közönséget egy nilusmenti oázis poétikus képe a második fel­vonásban. Távoiban, a végtelenbe­vesző homoksivatagban a kanyargó folyó partján árva piramis, előtérben pedig a pálmák hüsóben egy kocsma, amelynek tulajdonosát, a zsidó Tha­ret, Eszes László IV. é. n. nagy rá­termetséggel alakította. Szép, színes tömegjelenetként hatott a második felvonás körmenete az egyiptomi főpappal (Füvesi Károly IV. é. n.) és a pogány vallási jelvényekkel. A harmadik felvonás a pusztában játszódik le, ahol a már említett Eleázár és társa {Major Tibor IV. é. n.) remetéskedik. A díszlet egy­szerűségét az ízléssel alkalmazott színes megvilágítás hatásosan pótolta. A teljesen tönkrement ós bűneit mély­ségesen bánó tékozló fiút két, vele megszökött rabszolgatársa {Saskeőy Béla és Szigeti Géza III. ó. n.) és a remeték mentik meg a haláltól, se­gítik haza atyja otthonába. A negyedik felvonás Ruben házá­ban pompás aratóünneppel kezdődik. Hozzák a díszes aratókoszorút, a zene indulót játszik, mindenki vidám csak Ruben, a földesúr nem tudja titkolni bánatát. Phares, az aratógazda {Tóth Ferenc IV. ó. n,) felköszönt!, idősebb fia, barátai vigasztalják, de Ruben minden gondolata távollevő fiánál van, akiről még mindig semmi hír. Egy zeneileg is gazdag jelenet közben végre megjelenik a bűnbánó Azael rabszolgatársaival és atyja elé omlik. A bibliai parabola minden szépsége, mélysége és fensége együtt van e felejthetetlen jelenetben, ami­kor a bűnbánó fiú és a szeretetében túláradó örömre gyúló atya egymás keblére omlik... Megértjük az ir­galmazó Isten örömét is az igazi bűnbánat felett .. . A színdarabot Lénárt Sándor III. é. n. ihlettel előadott prológja vezette be, mely előtt diszharsona jelek hir­dették az előadás megkezdését. A darab kiválasztásának és beta­nításának önzetlen munkáját Raáb Alajos intézeti hittanár végezte, mig az ének- és zenei részek hangsze­relése betanítása és vazénylSse Geyer Béla tanítóképző int. zenetanár lel­kes buzgóságát dicséri, akinek a kar­énekek bstanításában Holtai Frigyes V. é. n. segédkezett. A kitűnően ható díszleteket Kocsis Lajos tanitó­képső intézeti rajztanár szakszerű

Next

/
Thumbnails
Contents