Esztergom és Vidéke, 1936

1936-02-09 / 12.szám

egy kis földet, szőlőt, gyümölcsöst' nyaralót venni vidéken, hogy viszszatérhessenek a földhöz, onnan meríthessenek erőt az élet küzdelmeihez. Ez nem csak azért nagyjelentőségű, mert a városi levegő mellett az év egy jó részében olcsó, kellemes és egészséges nyaralást biztosit a tisztviselőknek, hanem azért is, mert ez a folyamat, ez a birtokszerzés rengeteg pénzt ad a közgazdasági élet vérkeringésébe. Az intelligens uj birtokos nyomban planiroz, kerítést épít, kutat furat, házat épít, gyümölcsöst, szőlőt telepit, amelyek mindegyikéhez renigeteg munkára és munkásra van szükség. A társadalmi rétegeknek ez az egymásközti kicserélődése és folytonos hullámzása mindig tartott és fog is tartani és éppen azért Magyarországon a mezőgazdálkodással foglalkozók száma az idők folyamán is alig fog lényegesen változni. Nagy erő ez a föld, amely embereket vonz, alakit át és tesz ennek ! a földnek szerelmesévé, áldozatos j munkásává, amely egyúttal biztos I alapot nyújt a nemzeti erő fenntar tásához s az előteljesebb jövő kié pitéséhez. Elengedte a földmivelésügyi miniszter a Belvárosi Olvasókör egész tartozása Köztudomású tény, hogy az utóbbi években az esztergomi gazdák Belvárosi Olvasóköre válságos anyagi helyzetbe jutott. Ez természetesen a kör életében is roppant súlyosan éreztette hatását. Ezen a helyzeten a vezetőség minden igyekezete és erőfeszítése sem tudott segíteni s a körnek nem szűnő nehézségekkel kellett megküzdenie, további életét pedig komoly veszély fenyegette. Ez vezette már tavaly a kör vezetőségét arra, hogy kettős vármegyénk nemeslelkű és minden közös ügyet felkaroló, fáradhatatlan főispánjához forduljon és segítségét kérje. Radocsay László dr. főispán már tavaly kieszközölte, hogy a földmivelésügyi minisztérium a Belvárosi Kat. Olvasókör tartozásából 2000 P-t elengedett 1500 P-nek pedig kedvező részletekben való törlesztésébe belement. A kör súlyos helyzetében azonban még ezeket a részleteket sem birta a megállapodás szerint fizetni, azért a közelmúltban azzal a kéréssel fordult újból Radocsay László dr. főispánhoz, közbenjárásával eszközölje ki a kör számára, hogy az esedékes részletfizetésre halasztást nyerjen. Radocsay László dr. ez alkalommal is magáévá tette az esztergomi gazdák ügyét. Eljárt kérésük tárgyában s ennek eredményekép mostanában jött meg az értesítés. Eszerint a földmivelésügyi minisztérium — Radocsay László dr. főispán interveniálására — teljesen elengedte a Belvárosi Kat. Olvasókör még fennálló 1500 pengős tartozását. Ezzel a tettével a Nemzeti Egység kormánya, különösen pedig Radocsay László dr. főispán újból megmutatta a magyar gazdatársadalom iránti jóindulatát és támogatását. Az esztergomi Belvárosi Kat. Olvasókör pedig megszabadul adósságának nyomasztó terhétől s fellendülésnek inclulva betöltheti nemes hi-l vatását a város gazdatársadalmánaki életében. Internátus-e, vagy kvártélyos néni? Az ember legszebb s legértékesebb polgári jogának : egyéni szabadságának nagy becsét akkor tudja leginkább felfogni, ha valami módon elveszíti. A szabadságvesztés még akkor is kellemetlen állapot, ha részben a szabadságvesztett egyén beleegyezésével jön is létre. A szabadságvesztésnek lélektani hatásairól sokat vitatkoztak már pszihológusok és jogászok, de eddig konkrétebb eredmény nélkül. Az internátus szó nem valami ideális elnevezése annak az intézménynek, mely a tanulóifjúságnak institutiv gondozását célozza. Az internátus szó hallatára mindig ott búvik meg az értelem mögött valami kényszerű vagy szükségszerű bűnhődés, vagy elkülönítés ténye, mondjuk az idegbetegnek szanatóriumban való internálása. De nem sokkal kedvesebb szó a kovártély sem. Valami k. u. k. manőver íze van, rossz fekvőhellyel s tarlószaggal súlyosbítva, vagy valami rosszulfűtött, levegőtlen és sötét diáktanya emlékeitől terhelten ... Most azonban mindkét viszonylatban sokat emlegetik, különösen Esztergomban, tegyük hozzá: csendes panaszok közepette. Igen, Esztergomban, — az iskolavárosban — sok szóbeszéd tárgyát képezi a diákinternátusok elszaporodása folytán az a kérdés, vájjon az internátusi, vagy a szállásadó magánemberek által nyújtott gondozás felel-e meg jobban, részben a kor követelményeinek, részben a tanulóifjúság érdekeinek ? Internátus-e, vagy a kvártélyos néni ? Esztergomban s más iskolavárosokban is valamikor sokan foglalkoztak azzal, hogy a családjuktó távol, az iskola székhelyén iskolába járó ifjúság részére a családi jellegű gondozás, ellátás feltételeit s módjait bizonyos tartásdíj ellenében nyújtani hajlandók voltak. A „kosztos diák" szülei rendszerint valami jobb családból származó idősebb özvegynél, magányos úrnőnél, szerény nyugdíjas, öregebb házaspárnál, a. maguk között „kvártélyos néni" nek becézett szállásadónál helyezték el fiú- s leánygyermekeiket, kik néha éveken keresztül mint kedvelt családtagok osztoztak a gyámszülők szerető gondozásában. Ez volt s ez még legtöbb helyütt ma is a jobbik, a megnyugtatóbb megoldás. Változtak azonban az idők s változtak az erkölcsök is. A szál lásadók vállalkozása kezdett erősen üzletszerűvé válni s bizony gyakran a felelősség, a jóakarat s a lelkiismeretesség némi híjával ... A falusi szülő telepatikusan jelentkező aggodalmainak s rémlátásainak igen gyakran meg volt a pozitív alapja is, különösen ott, ahol különböző korú diákgyerekek, néha négyenöten is egy-egy diákszobába zsúfoltan voltak elhelyezve. Meggondolatlan fejjel elkövetett diákkópéságok, a házi fegyelem teljes híjával elkövethető éjszakai kalandozások, korcsmázások, csavargások s miegyebek teljes mértékben rémítgethették a gyermeke erkölcseiért aggódó szülőt sok álmatlan éjszaka nehéz óráin át. De nem volt sokkal biztonságosabb és megnyugtatóbb a helyzet a kosztba adott leánynövendékek érdekei szempontjából sem. Idétlen gyermekszerelmek, könnyelmű diák flörtök, tanulás helyett tavaszi elábrándozásokból származó kedélydefektusok sok gondos anyának okoztak s teremtettek nehéz problémákat s helyzeteket. No, nem mondjuk, voltak igen tisztes számmal megbízható és tiszteletreméltó szállásadók, sőt vannak ma is ilyen lelkiismeretes diákotthonok, de megváltozott az életstílus, megváltozott az életfelfogás, kifordult egy kicsit sarkaiból a régi élettempó, meg a tisztes tradíciók kapuja s azóta bizony a nyitott résen át nem verőfény áramlik be a diákudvarokba, hanem a léhaság, meg a könnyelműség huzata tódul be azon az utcákról. Hát ez a modern beáramlás, a máról-holnapra való élés divatja, hogy úgy mondjam, ez a dzsesszstilus vette ki a régi tisztes és gondos kvártélyos nénik kezéből ezt a kis, sovány megélhetési lehetőséget s tette szükségessé az internátusi nevelést, akármennyire kifogásolják is ennek szabadságkorlátozó természetét az álhumanisták. Az internátusi nevelés bölcsője a szerzetesi iskolák padlóján ringott s ennek sokévszázados, érdemekben s elismerésre méltó eredményekben kipróbált biztos, gazdag múltja van. A zárdák, a kolostorok tiszta levegője s tudományápoló élete, csendje, exkluzivitása fejlesztette ki a tudományszerzésre legalkalmasabb, legmegfelelőbb életmódot: az internátusi rendszert. Ksztergomban, a fokozatosan fejlődő iskolavárosban is az internátusi rendszer érvényesül túlsúlyban s ez nagyon megnyugtató tudat a szülők szempontjából. Hogy az esz tergomi internátusok fegyelem, felügyelet, higiénia stb. szempontjából mennyi értéket nyújtanak növendékeiknek, az köztudomású. Azért is olyan népesek s népszerűek. Az internátusoknak a magáncsaládoknál való gondozás feletti felsőbbrendűségét tehát el kell ismerniök a panaszkodóknak, sőt a kritizálóknak is. A kvártélyos nénik céhje lassan a múlté, hogy felváltsa azt az internátusok gondozásában jelentkező mindinkább tért hóditó modern és okszerű berendezkedés. A panaszoknak, melyek az internátusok gazdasági versenye miatt elhangzanak, az egyes emberek existentiális érdekei szempontjából lehet némi jogosultsága, de az ifjúság nagy, egyetemes érdekei szempontjából úgy tanítási, mint nevelési téren az internátusokat illeti feltétlenül az elsőség. Nem lehet tehát vita tárgya még Esztergomban sem, hogy internátus-e, vagy a kvártélyos néni, mert a nemzet kulturális, erkölcsi, közegészségügyi s társadalmi érdekei szempontjából csakis az összesített nevelési s tanítási eszközöket biztosító internátusok tekinthetők csak feltételek nélkül elfogadható ifjúságvédő intézményeknek, még a szabadságszeretet fanatikusai előtt is. Az ember egyéni szabadságának, min egyik legszebb társadalmi jogának s javának internálás, elkülönítés útján való szakszerű korláto zása, — történjék ez akár szanatóriumokban az idegbeteg gyógyulása, akár internátusokban a kilengésekre éi szertelenségekre bizony nagyon is hajlamos ifjúság fegyelmezése, polgáriasult egyénné való nevelése s kiképzése érdekében, — ime ezek után úgy-e ? — milyen rokonszenves formában jelentkezik a diákinternátusok kollégiumok, nevezzük inkább melegebb szóval így: diákotthonok, — minta családi otthont helyettesítő szervezetek — intézményében. Az esztergomi diákotthonok igazán a családi otthont helyettesítő, rokonszenves és megbecsült intézmények, még az egyik középiskolánknál létesített, igen életrevalónak s praktikusnak bizonyult félinternátus formájában is. Miről adott hírt az „Esztergom és Vidéke" busz év előtt? 1916. febr. 10-től 16-ig. Néhány sor egy akkori cikkből: „A kávéházak, a mozik, a színházak zsúfolva, a nők pompáznak, frissek és jókedvűek, mintha nem volna nyomorúság, sokgyerekes népfölkelők, mezítlábas gyermekek, koplaló, nélkülöző anyák s a nyomor nem ülne orgiát a nagy fény árnyékában ..." — Csernák Béla volt rendőralkapitány távozásával megüresedett rendőralkapitányi állásra a közgyűlés egyhangúlag Csányi József rendőrfogalmazót választotta meg. — Lila lisztet, sötétkék kenyeret mutatott be egy panaszos a rendőrségen. — Osterer Rudolf számf. 26. gy. e. és Waldvogel József 44. gy. e. századosok őrnagyokká neveztettek ki. — A hercegprímás az esztergomi szeminárium új kormányzójául dr. Halmos Ignác kanonokot nevezte ki. — Az új őrlési rendelet szerint a jövőben csupán főzőlisztet és kenyérlisztet szabad csak előállítani, a nullásliszt tehát megszűnik. Megszavaztatják az ipartestületekel a kötelező iparosnyugdij ügyében "A tavalyi nyíregyházai országos iparoskongresszus, továbbá ez Ipartestületek . Országos Központja is úgy határozott, hogy az ipartestületek évi rendes közgyűlésükön szabályszerű határozattal döntsenek arról, hogy a kötelező biztosítás mellett foglal-e állást a kézművesiparosság és hajlandó-e vállalni a kötelező biztosítás terhét. Miután az illetékes kormánytényezők csak abban az esetben készítik elő a kötelező iparosnyugdij-kérdést, ha a kézművesiparosság többsége emellett foglal állást. Az IPOK körlevélben felkérte az ipartestületek elnökségeit, hogy a kérdést közeljövőben tartandó .rendes évi közgyűlések napirendjére tűzzék és a tagok névszerinti szavazással döntsék el, elvben a kötelező biztosítás mellett foglalnak-e állást és hajlandó-e a tagok többsége vállalni a kötelező biztosítással járó terheket. Ezokból a nyugdíj kérdése ma a ; jövőt jelenti a magyar kisiparosság ' részére. A háborúelőtti világban a vagyonszerzés lehetősége adta meg az iparosnak azt a nyugodt biztonságot, amellyel gond nélkül nézhetett az öregség napjai elé. Aki dolgozni akart és dolgozni tudott, az nemcsak a napi megélhetést tudta biztosítani. Tudott gyűjteni. Egy kis házacska, egy adósságmentes műhely, ahol esetleg a gyermekek folytatták az apa munkáját: ez volt a kisiparos biztos nyugdijtőkéje. Ma más a helyzet. Ki gondolhat ma vagyongyűjtésre? A mai, gyökereiben átalakult gazdasági helyzetben, a mai rettentően súlyos terhek mellett. Mi vár ma a munkában elfáradt, megöregedett kisiparosra ? Gond, nélkülözés, esetleg egy szegényházi ágy . . . Ma a nyugdíj kérdés helyes, okos