Esztergom és Vidéke, 1936

1936-02-09 / 12.szám

megoldása a kisiparosság legége­tőbb problémája. Ez elől kitérni nem lehet. A következő hetek sorsdöntő fon­tosságúak a magyar iparosság éle­tében. Most kell döntenie a nyugdijkér désben. A kormányzatnak az a felfogása hogy az iparosság saját maga ha­tározza meg jövendő sorsát. Az ipar ügyi miniszter határozott képet akai nyerni abban a kérdésben, hogy az iparosság zöme mint vélekedik a nyugdijügy megvalósitásáról. Az ipartestületekbe tömörült ma­gyar iparosság a mostanában tar tandó közgyűléseken az egész or szagban mindenütt szavazni fog a nyugdij-kérdésben. Ezeken a közgyűléseken dől el a nagy probléma. Nem tudjuk eléggé kihangsúlyozni a szavazás sorsdöntő fontosságát. Azt minden kisiparosnak a lelke mé­lyén éreznie kell. A tét igen nagy. Aki szavazatát leadja, az nemcsak a saját jövőjéről határoz. Ezzel a szavazattal meg­pecsételi családja, hozzátartozói, ipa­rostársai, az egész magyar kisipa­rosság sorsát Akiben él a szeretet az övéi, a sorstársai iránt, az előtt nem lehet kétséges, hogy mire fog szavazni. Az tudni fogja, hogy az iparosjövő megalapozásának egyetlen módja: a kötelező nyugdíjbiztosítás. teségünkre és gyászunkra, gondolat­ban tovább festjük az imént vázolt harctéri képet, amikor is az eleset­tek helyébe léptek az időelőtt be­zárult iskola padjaiból még alig pely­ledző állal kikerült fiatalok, akiket i helyzet komolysága, a kötelesség irzése és a felelősségtudata napok ilatt férfivá érlelt. Mi hátramaradot­:ak kitörülhetetlenül szivünkbe zár­uk az elesettek emlékét, de aztán i kis csapat a fiatal utánpótlással liegészülve s megerősödve reájuk támaszkodva és bennük bizva haladt tovább a cél felé. Dr. Büttner Károly szép családot hagyott maga után, elmondhatja ma­járól, hogy nem élt hiába. Erde­mei méltatásra nem szorulnak s amikor örökre búcsút veszünk tőle, vigaszt kereső szemünk a bánat könnyein keresztül jó fiaira moso­lyog, akik hivatva lesznek a saját fájdalmukat és gyászukat elrejtve letörölni özvegy édesanyjuk könnyeit, elsimítani a gyászoló rokonok hom­lokának redőit és tovább folytatni, teljesíteni, és bevégezni azt a ha­zafias magyar munkát, amelyet mi, trianoni határszélen lakó magyarok hivatali kötelességének teljesítése folytán életerejének teljességében, a legszebb életpálya derekán kidőlt dr. Büttner Károlytól vártunk. dr. Zsiga János. Dr. BÜTTHSR SÁBOLT Az Országos Magyar Frontharcos Szövetség vármegyei vezetősége szo­morúan tudatja, hogy önzetlen baj­társa, a pilismaróti Frontharcos Cso­port lelkes megszervezője és mega­lakulásától kezdődőleg mindhaláláig fáradhatatlan buzgó elnöke, emlék­lapos tartalékos hadnagy, Büttner Károly dr. körorvos meghalt. Halála napján az addig tavaszias telét váratlanul zordon időjárás vál­totta fel, mintha csak szimbolizálni akarta volna azt a megdöbbentő ér­zést, amelyet bennünk a gyászhír keltett. Ahogy a már már meg­indult korai vegetációt ellepte: a hó és fagy, úgy süvített be lelkűink­be a halálhír. A világháborút a cs. kir. 26. gy. e. keretében küzdötte végig, hosszú frontszolgálat után 1916-ban az orosz harctéren súlyos tüdőlövést szenvedett, de alig hogy felgyógyult, újra kiment a harctérre és ott har­colt az összeomlásig. Háborús érde­meit a legfőbb hadúr a kardokkal ékesített arany érdemkereszttel, se­besülési éremmel és Károly csapat­kereszttel tüntette ki. A elhunyt családjában alig egy év leforgása alatt több váratlan ha­láleset fordult elő, s ez ujabb tra­gédia eszünkbe juttatja a világhá­ború véres csatáit, amikor a katona­családnak, századnak vagy szakasz­nak parancsnokát és legjobbjait lőtte ki az ellenség gyilkos fegyvere s amikor nálunk, megmaradottaknál az elesettek felett érzett fájdalmunk­hoz a jövő bizonytalanságának kinzó érzése társult, amikor a ve­zető és támasz nélkül maradt kis ka­tonacsalád tagjainak könnyes sze­mében ott riadozott a nagy kérdő­jel, mi lesz ezután, mi vár még re­ánk, mi történik velünk?De az élet nem állhat és nem is áll meg egy koporsónál amely bár mily kedves hozzátartozónkat rejti magába, hanem a diadalmas élet tovább robog a drága halott felett újonnan hantolt sírhalmon át. S ezért ha most, amikor a friss seb még legjobban éget és legkín­zóbb a fájdalom, vigasztaló és eny­hítő szavakat akarunk keresni vesz­A temetési szertartás f. hó 7-én ' délelőtt folyt le a belvárosi temető­ben, előtte a plébánia-templomban volt ünnepélyes rekviem. A temeté­sen igen nagy számban jelentek meg a gyászolók, barátok és tiszte­lők. Ott volt a város orvosi társa­dalma, Eggenhoffer Béla dr., Rajner János dr., Berényi Zsigmond dr. és fioretzky Géza dr. főorvosokkal az 'élen, a pilismarótiak igen nagy számban, Frey Vilmos dr. alispán, Reviczky Elemér főszolgabíróval az élen a megyei tisztikar, Brenner Antal dr. városi főjegyző, Zachár Gusztáv, az OTI vezetője, Reviczky Gábor és felesége, Kerschbaummayer Károly és Ödön gyógyszerészek, Ru­dolf Béla, v. Szivós-Waldvogel Jó­zsefné, Fekets László őrnagy, Gener­sich Béla százados, a Takarék tiszt­viselőkara az elnök-vezérigazgató vezetésével, a frotharcosok a zászló­val, a bencésgimnázium cserkész­csapata Vértes Zoárd és Grassá­novits Leó bencéstanárok vezetésével és igen sokan mások. A nemzeti lobogóval bontott ko­porsónál a frontharcosok álltak őr­séget, a szertartást Pollák Miklós pilismaróti plébános végezte. A gyászszertartás után az Országos Orvosszövetség esztergomi fiókja nevében megrendült szaval búcsú zott Juhász Sándor dr. körorvos, Bády István pilismaróti főjegyző a község és körzet, v. Zsiga János dr. J pedig a frontharcosok nevében mon- í dott búcsúszavakat a távozó barát­nak és bajtársnak. A sirhoz a front- j harcosok vitték, elől piros párnán az elhunyt kitüntetéseivel. Esztergom társadalma mélyen meg­rendülve búcsúzott el a tragikusan , elhunyt fiatal orvostól... Beterjesztették a tűzrendé­szed törvényjavaslatot A belügyminiszter legutóbb tör­vényjavaslatot nyújtott be a tűzren­dészet fejlesztéséről. A törvényjavas­lat keretet ad a tűzrendészet szétá­gazó kérdéseinek egységes szabá­lyozásához. Megállapítja a törvényhatósági jogú és megyei városoknak azt a kötelezettségét, hogy hivatásos tűz­oltóságot kell fenntartaniuk és fel­hatalmazást ad a belügyminiszter­nek arra, hogy nagy- és kisközsé­gekben a tűzoltóság szervezetét ren­deletileg szabályozza. Lehetővé teszi továbbá, hogy a belügyminiszter a városok és köz­ségek tűzoltói szervezetét megfele­lően kiegészíttesse és egyútal a tör­vényhatóság első tisztviselőjének jo­got ad arra, hogy a nagy ipari és mezőgazdasági üzemeket is saját tűzoltóság fenntartására kötelezhesse. A törvényjavaslat szerint a tűz­rendészet legfőbb felügyeleti szerve a belügyminiszter, aki a felügyele­tet országos tűzrendészed felügye­lők közreműködésével gyakorolja. Az ország területét tűzrendészeti kerületekre osztják föl, ezek alá tar­toznak a vármegyei és járási tűz­rendészeti felügyelők. A törvényjavaslat szerint a tűz­biztosítással foglalkozó biztosító ma­gánvállalatok a belföldi közvetlen tűzbiztositási bruttó díjbevételük egy-két százalékának megfelelő, a magánfelekre át nem hárítható tűz­rendészeti járulékot kötelesek fizetni s az igy befolyó összeg a tűzrendé­szet fejlesztésével járó kiadások egyéb „fedezésére szolgál. HÁLÓK EBÉDLÖK URISZOBÁK kombinált berendezések BUDAPESTI BÜTQ a SZALONban •••• Ilftftl II Bt8M^.lilllWUWIII II IIWI R Budapest, VIII. Baross-utca 1, sz. Nagy választók. Kedvező részletfizetés. Kézzel Irolt névjegy is nyomtatván? Emlékezetes, hogy az újév alkal­mával sokan abba a kellemetlen helyzetbe kerültek, hogy a posta büntetésportót fizettetett velük, mert a szokásos újévi „BDÉK" üdvözletet tartalmazó névjegy teljesen kézzel, vagy géppel volt irv'a. Hiába tilta­koztak a „jókivánatba.n* részesültek, a posta ragaszkodott ahhoz, hogy a posta üzleti szabályzata szerint csak a nyomtatott névjegyre irt üd­vözlet tekinthető nyomtatványnak és könyörtelenül behajtotta a har­minchat fillér pénzbüntetést. Ennek a visszás állapotnak most végetveí — igaz, hogy elég későn, de mégis jobb későn, mint soha — a keres­kedelmi miniszter rendelete. A hivatalos lapban megjeleni ren­delet ugyanis a postai üzleti sza­bályzatnak azt a rendelkezését, mely szerint nyomtatványonként feladott képes levelezőlapokra, nyomtatott névjegyekre, továbbá karácsonyi és újévi üdvözlő kártyákra legfeljebb öt szóból vagy öt szokásos kezdő­betűből álló szerencsekivánatot, üd­vözlést köszönetet, részvétnyilatko­zatot vagy más udvariassági kife­jezést szabad írni: ezt a rendelke­zést kiterjeszti a belföldi forgalom­ban nyomtatványként postára adott kézi vagy gépírással előállított név­jegyekre, továbbá a húsvéti és pün­kösdi üdvözlő kártyákra is. Tarka-báli híradó Az öregcserkészbál minden vára­kozást felülmúió sikerében már is előre veti fényét a farsangzáró Tarka bálnak nevezett jelmezbál sí kére is. Éveken át egyöntetű jelmez­ben való megjelenést kért a ren dező öreg Holló műkedvelő gárda, ezidén azonban, miként a Karnevál herceg rendeletéből kiadott mókás meghívó jelzi: „a felmezválasztás­ban nincs megkötve senki" s igy az egyéni leleményességnek tág tere nyilik. Idén az elmaradt színdarabot a felvonulás látványossága fogja he iyettesiteni s ez bizonnyára oda fogja vonzani a bálterembe még a nem táncolókat is. Az érdeklődés igen nagy a meghívottak körében mert a bál természetesen szigorúan zártkörű s a helyszíni igazoltatást csak azok a maszkok kerülhetik el, akik a meghívó felmutatása mellett előre váltják meg igazoió jegyeiket a Cserkészboltban. A rendezőség közli, hogy nagyobb számú jelentkezés esetén a Rácz fele jelmez'-rölcsönzőből esetleg központi­lag is beszerez jelmezeket. Bejelen­tés a fenti helyen; ugyanitt pár drb. férfi jelmez már is bérelhető. Az Öregcserkészbáli tudósításunk­ból tévédé bői kimaradt a „Farsang­királynő választás" tíz nyertes hölgye közül a harmadik helyezett: Sinka Bözsike urleány. Készséggel adunk helyt a rendezőség kérésére ezen helyreigazításnak. Rendkivüli közgyűlés a városházán Pénteken, f. hó 7-én, délután 5 órakor rendkivüli közgyűlés volt a városház nagytermében, amelyen a tisztújító közgyűlés előtt letárgya­landó ügyek kerültek napirendre. A gyűlésen a tagok elég nagy számban jelentek meg és a meg­kezdés előtt az egyes pontokat tár­j gyalták. Kifogás hangzott el, hogy a te­\ rémben csak egy kis rövid fogas J van, és a képviselők kénytelenek I bundájukat ritkábban — télikabát­I jukat a padokra tenni — ha van még hely. Fogasokat kérnek a ta­nácsterembe. A rendkivüli közgyűlést Glatz '' Gyula polgármester nyitotta meg. Napirend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg Csente Jánosról, a városnak negyven éven át volt al­tisztjéről, akit pénteken temettek és temetésén a város teljes tisztikara a polgármester vezetésével megje­lent. Kiváló, hosszú, szorgalmas í munkásságát jegyzőkönyvben örökí­tik meg. Bejelentette a polgármester, hogy özv. Brutsy Jánosné képviseletével \ßrutsy Jenőt, Csík József dr. pedig \Simpn Endrét bizta meg. Boronkay Dénes yirilis jogának gyakorlására megbízottat megnevezni nem kivan, így a közgyíilés saját személyében felvette a képviselőtestületi listára. Tárgyalta a közgyűlés Horváth Mihály és több képviselőnek áZÓn í ajánlatát, hogy a napokban birói idüon eladott Kovács-féle fatelepnek ! a váw>s részére való megszerzésére I a város tegyen utóajánlatot. A gazdaképviselók egybehangzó véle­I menye szerint is ez a telep igen alkalmas lenne városi gazdasági célokra való megszerzésre, A pénz­ügyi bizottság javaslatát fogadtak el, melynek értelmében a város nem él ugyan utóajánlattal, de tárgyalá­sokat folytat annak megszerzésére, mert alkalmasnak találja erre a célra. örömmel közöljük, hogy végre az OTI építkezésből is lesz valami. A Társadalombiztosító ugyanis 15.000 P-ért megveszi a Szent Imre-utcai Rudolf-féle házat székházépítés cél­jából. Az összeget közegészségügyi célokra használják fel. A város kötelezi az OTI-t a 65 négyzetméter díjtalan visszaengedé­sére, valamint a gyalogjárók elké­szítésére. Fontos kikötése a város­nak az, hogy esztergomi vállalkozó­val és munkásokkal építsék fel az új székházat.

Next

/
Thumbnails
Contents