Esztergom és Vidéke, 1936

1936-09-13 / 74.szám

pedig tűz segítségével s egyébként a közelebb eső Őrségek a zászló­jelzést is használták. Ezek a módok pótolták a távírót és a telefont. 15. Néhai Knauz Nándor püspök, jeles régészünk ós történetírónk a mult század utolsó felében a szent­györgymezei Kerektó-dűlő felett el­terülő közbirtokossági erdő majális­kúti részében romokat talált és a he­lyet részben fel is táratta. Azért mondom, hogy részben, mert amíg az általa Ákos palotájának nevezett épülettömb alapja feltáratott, addig két fontos körülmény nem tisztázta­tott. Az egyik az, hogy a feltárt épületnek a hegyoldalra támasz­kodó alapfalában lévő folyosóiból a hegy alá menő alagút milyen­sége, iránya és egykori célja isme­retlen maradt, a másik pedig az hogy a valószínű előudvar ÉK-szeg­letén most is látható ovális alapfalak nem voltak tárgyai a munkálatnak. Az alagút bejáratát valami harminc évvel ezelőtt még láttam és emlé­kezetem szerint az üreg magassága két méterre, szélessége pedig úgy 100—125 cmre tehető. Ez az alagút valószínűleg a pilismaróti bánomi völgybe vezethetett. A mai hozzá­férhetés csakis úgy lehetséges, hogyha a folyosóba évek óta omló törmelék eltávolíttatik. Ami az előudvarban lévő ovális alapfalakat illeti, azt hiszem, hogy ezek egy kápolna alapját alkották. Mindenesetre mindkét kérdéssel ér­demes foglalkozni. Egyelőre ennyit az esztergomi — előttem ismeretes lelőhelyekről. (Vége.) Ahol a Duce nyaralt A „Riviéra Romagnolá"-nak ná­lunk alig ismert gyönyörű fürdőhelye, Riccione, amelyet az olaszok dús vegetációja miatt „az Adria zöld gyöngyé"-nek becéznek, az idei nyá­ron sokat szerepelt a világsajtóban. Hogyne, hiszen vendégei között nem kisebb ember szerepelt, mint maga Mussolini, aki nemcsak a fascizmus által valósággal újjáteremtett olasz nép bálványozva szeretett vezére, hanem kétségkívül a haborúutáni Európa legnagyobb és legérdeke­sebb egyénisége is, akinek min­den lépését az egész világ eber fi­gyelme kiséri. Mussolini a Forli provincia szü­lötte, a tartomány székhelye, Forli melletti kis községben, Predappióban született. Ugyancsak a Forli tarto­mányban fekszik Riccione is, s a Duce dicsősége tetőfokán is hű ma­radt szülőtöldjéhez, ott töltötte nyári pihenőjét, hogy ezzel is propagan­dát csináljon ennek a gyönyörű fürdőhelynek, amely az ő náthatós támogatása mellett máris a legjobb úton van affelé, hogy elérje, sőt felülmúlja büszke szomszédját, Rí minit. De Riccione meg is érdemli a Duce támogatását: az ideális ten­geri fürdőhely minden kellékével rendelkezik. Több kilométer hosszú strandjának homokja valóban bár­sonyos, klímája enyhe, a hőmérsék­let a kánikulában is csak ritkán ha­ladja meg a 30 Celsius-fokot, s az állandó szellő ezt is enyhíti. A ten­ger vize ezzel szemben meleg, jú­liusban kb. 25, augusztusoan 29 Celsius-fok. Eső a nyári hónapok­ban a legritkább esetben van, négy­hetes ott tartózkodásunk alatt mind­össze egyszer, egy deiután esett, de másnapra mar ismét gyönyörű nap­sütéses időnk volt. Vegetációja a „Riviéra di Romagna" fürdőhelyei Közül Riccionenak a legdúsabb. Riccione jelenleg meg kimondot­tan olasz fürdő. A főszezonban a nyaralóknak legalább kilencven szá­zaléka olasz, idegen szót úgyszól­ván nem is lehet hallani. Augusztus 15—20. körül azonban az oiasz fürdővendégek nagyrésze távozik, s helyüket nemetek es svájciak fog laljak el. Mind gyakoribb lesz a német szó s a bámulatos ízléssel és sikkel Öltözködő gyönyörű oiasz nők helyét az esti korzón erő&csoniú, szvetteres és lóden-szoknyas nemet hölgyek foglaljak el. A fürdőelet központjai a strand és a korzó: a Viale Maria Ceccarini. A delelőttöt mindenki a strandon tölti, bar az olaszok a tenger vize­ben nem nagy kárt tesznek. Igen sokan csak a part hosszában elhe­lyezett sátrak árnyékában iegfürdőt vesznek, a vízbe azonban egyálta­lában be sem mennek, mások éppen csak, hogy megmártják magukat a tengerben. Inkább labda-vagy kártya­játékkal, tereferével, vagy flörtölés­sel töltik el az időt. Délután — ami nálunk ismeret­len — a három táncos kávéházban, a Savioliban, a Floridában és a Za­nariniben két órától öt óráig tánc van, amiben az olasz fiatalság az­után jobban kiveszi a részét, mint a fürdésben. Strandoló délután ke­vesebb van, pedig a fürdés délután talán még kellemesebb, mint dél­előtt. Este 7 órára azután mindenki már a korzón van. A Viale Maria Cecca­rinin ilyenkor akkora a tömeg, hogy a járdán nincs egy talpalattnyi sza­bad hely sem, s valósággal csak tapogva lehet előrejutni. Nyolc órára azonban elnéptelenedik a korzó is, hazatér mindenki vacsorázni. Az élet azonban vacsora után sem szűnik meg. Az összes üzletek éj­félig nyitva vannak, még vasár- és ünnepnap is, s az utcák egész éj­félig olyan élénkek, mint nappal. Zsúfolásig megtelnek a kávéházak es a táncos helyiségek, a mozik és a színház, s bizony már pirkadni kezd, amikor hajnali négy óra felé csend borul az utcákra. Csendren­delet nincs, a csend az olasz földön egyébként is meglehetősen ismeret­len fogalom, a szórakozó társaságok najnal fele is ének- vagy füttyszó mellett vonulnak szállásukra, a ren­geteg autó éjjel is vigan dudál, s a táncotokat hazaszállító konflisok os­torai is kitartóan pattognak az éj­szakában. Az öltözködés nem sok gondot okoz a riccionei nyaralóknak. Va­csoráig a hölgyek shortban, az urak pedig pizsamában vagy rövid vá­szonnadrágban és ingben vannak, cipő helyett faszandalt viselnek, de a hölgyek ezt is magas sarokkal. Vacsora után aztán mar sok az es­télyi öltözet, de a hölgyek rendsze­rint ehhez sem viselnek harisnyát. Az urak közül a tánchoz sokan hordanak duplasoros fehér szmo­kingot (fekete nadrággal es lakk­cipővel, de látni fehér frakkot is, amelynek a szárnyai azonban hiá­nyoznak, s helyettük a rövid frakk hatul egy rövid és hegyes kis nyúl­vány ban végződik, mint nálunk egyes helyeken a pincerfrakk. Mig azonban a fehér szmoking nem­csak kényelmes, hanem ízléses is, addig a szűkre szabott fehér frakk, amely azonnal győrődik is a vise­léstől, mindennek inkább nevezhető, mint szépnek. Riccione környéke gazdag szép és érdekes kiránduló helyekben. Köz vétlen szomszédságában van két ismert fürdőhely: az elegáns világ­fürdő, Rimini és a szerényebb, ná­lunk is jólismert Cattolica. Ugyan­csak egész közel van az autóbusz szal vagy villamossal fél nap alatt megjárható, a világ legkisebb köz­társasága, a festői San Marino. A Cattolica felett emelkedő hegyen áll a XII. századból származó Gradára vára, ahol a monda szerint Fran­cesca di Rimini tragédiája lejátszó­dott. Közel van Raffael szülővárosa, Urbino és a bizánci kor emlékeiben gazdag Ravenna is. A Duce nem vett részt a nya­ralók zajos életében. Családjával együtt a Viale Vittorio Emanuele III. tengerfelőli oldalán fekvő, villának is alig nevezhető, szerény egyeme­letes házban lakott, amelynek az utca felé a földszinten két, az eme­leten három ablaka van, a tenger felé pedig egy terrasza és egészen kis kertje. Ha halaszthatatlan hiva­tali teendői nem szólították el Ric­cioneból, ebben a kis házban fele­sége, kis fia és beteg kis leánya körében töltötte a Duce a legna­gyobb visszavonultsagban pihenő­napjait (két felnőtt fia Berlinben volt az olimpiai játékokon), s házát csak akkor hagyta el, ha fürödni ment, vagy feleségét és kis fiát az állandóan rendelkezésére álló gyönyörű hárommotoros hidroplá­non, az „I—MARE"-n sétarepülés re vitte. Hogy a fürdővendégek lelkes, de sokszor terhes ovációit lehetőleg el­kerülje, rendszerint mélyen bent a tengerben fürdött Mussolini, ahova kislánya: Anna Mária nevét viselő egyszerű csónakján, moszkóján ál­landó evezőse, egy hatalmas ter­metű halász szállította ki. Persze így sem kerülhette el, hogy a stran­dolok százai ni és beszálláskor lel­kesen ne ünnepeljék, sőt a tenger­ben is — úszva, vagy moszkókon — ne kövessék. Egy alkalommal, ren­des napi úszóturámon ón is talál­koztam a fürdésről visszatérő Duce moszkójaval, s amikor magyar éljen­nel üdvözöltem, barátságosan moso­lyogva, fascista üdvözléssel viszo­nozta köszöntésemet, majd evezősé­hez fordulva ugyancsak mosolyogva magyarázta neki a magyar üdvöz­lés értelmét. Egyébként a szeretetnek ilyen fa­natizmusát, amellyel az olaszok Mussolinit itt is körülvették, eddig nemcsak nem láttam, de elképzelni sem tudtam volna. Képesek voltak nap-nap után az égető homokon és forró napsütésben órák hosszat a parton állni, hogy a tengerre szálló vagy onnan visszatérő Mussolinit pár percig láthassák. Látni kellett volna azokat az átszellemült arco­kat, amellyel ilyenkor férfiak és nők, fiatalok és öregek, az előkelő fürdő­vendégek és az egyszerű fürdősze­mélyzet egyaránt, valami leírhatat­lan és lekottázhatatlan rajongástól átfűtött hangon „Ducel Duce I" ki­áltással üdvözölték I Amikor a bagninók, a fürdősök hírt kaptak, hogy Mussolini fürödni vagy hidroplánjához indul, házának kertje és a tengerpart között mint­egy 10 m széles utat tartottak ré­szére szabadon, amelynek két olda­lán a nyaralóköáönség állott sorfalat. Nagyboldogasszony napjának dél­utánján azonban, amikor a Duce feleségével és kisfiával sétarepülésre indult, a bagninók előzetes értesítése valahogy elmaradt, s a strandon vá­ratlanul megjelenő Ducet a fürdő­zők kirobbanó lelkesedéssel rohan­ták meg, körülvették, s boldog volt, aki legalább a ruháját egy ujjal érinthette. Mussolininak szelíd erő­szakkal, a rajongókat karjával szét­tolva, kellett utat törnie a maga ós családja részére a lelkes ünneplő tömeg között a tenger felé. Aki ezt a jelenetet látta, az előtt érthetővé vált az a szinte hihetetlen átalakulás, amelyen Olaszország az utolsó tizennégy év alatt átesett, érthetővé, sőt természetessé az abesszin háború sikere, s Olasz­ország nemzetközi súlyának és ha­talmának az a váratlan megerősö­dése, amelynek napjainkban szem­tanúi vagyunk s megértette, hogy mindennek megteremtője és magya­rázata — Mussolini l Dr. Magos Lajos. Egy délután a Szenttamáson Szeptember. A piacon paradicsommal megra­kott kosarak virítanak. Az interná­tusok újra megtelnek. A kirakatokat kissé több fantáziával rendezik. Es­ténkint hűvös szél csapdossa az em­ber arcát. A kávéházi vendég sem marad a kinti asztalnál. Kísért az ősz ... Elnatároztara, hogy megnézem az őszt Szenttamáson. Parisba sajnos nem mehetek őszt csődülni. Viszont cipőiűzó&iraly sem vagyok és nem bérelhetek ki magamnak a Dunapa­lotaban egy a legfényesebb igénye ket is kielégítő lakosztályt. Tehát a pesti ősz is elmúlik nélkülem. Felmegyek a Szenttamásra. ízlé­ses kötésű, vörösfödeles könyvet ka pok a honom alá. Senkise higyje ró iám, hogy rosszban sántikálok. Jegy zedüzetet egy trafikban veszek. Van egy kis ceruzám. És egy hosszú ba­rátom. Ő is veiem jön. A Lépcső-utcán kezdjük a baran­golást. Három óra lehet. Két öreg nénike méri az utat. Felfelé. A hegy fürdik a szeptemberi napban. Nagy meztelen hasat szemérmetlenül a vá­ros felé tarja. Csak a lábát takarja a sűrű liceum. Ex 0 tikus arcú cigány­leány lepned el előttünk. Egy mozgó paletta. Szinorgia. Végre felerünk. Attila utca. Két év­vel ezelőtt idehozott bennünket a tanár úr. Leültünk a kút melletti ho­mokkőpárkányra és már megpróbál­tuk a rajzlapra lopni a kancsal ut­cát, a zsindelyes tetőket, a művészi Kiszögeléseket. Az egyik fiúnak volt vagy húsz drága gombfestékje. Ki­hozatott az egyik házból egy szék­utanzatot. Leült. Egy rozoga házat kezdett a rajzlapjára kenni. Közben megevett négy sonkászsemlyét. A festmény bizony még máig sem ké­szült el. Egy örökké októberi han­gulatú fiú kölcsönkért festékekből három képet készített el. Az egyik nagyon érdekes volt. Az Attila-utca balfeló egy helyen sikátorszerűen fut a hegyre. Az arnyek, mint egy szét­vagdalt lepel hullott a sikátorra. A formátlanfejű kövek között tengődő gaz az egész képet élénkebbé tette. Hiszen éneikül úgy hat ma is, mint egy zsákutcába jutott élet. A fiúk bizony szétszaladtak. A si­kátor megmaradt. Jövőre új fiúk jön­nek rajzolni. Mázolgatni a sárga falú házat. A rothadó palánkot. Fiúk, vigyázzatok, a déli órákban lila az árnyék, igen, olyan, mintha élne. Sőt, több. Mintha lelke volna. Kócoshajú, mezítlábos asszony jön egy rozoga vödörrel. Éles su­gárban ömlik a víz a csapból. A natalmas suhogás rázott fel a mélá­zásból. Azt hiszem, szentimentális vagyok kissé. Hát utóvégre semmi tragikus nincs ab bau, hogy nem jövünk fel ide minden heten festegetni. Szerdán »11 tői l-ig. Egy almosszemű lány siet a vá­város felé. Észreveszi, hogy .meg­néztük". Hirtelen felül a fényes vas­korlátra. És elkezd csúszni lefelé. Hegytető utca. Kemény agyagos talaj. Négy-öt gyanusnevű facska imbolyog, mint a részeg ember. Három padot is elő-

Next

/
Thumbnails
Contents