Esztergom és Vidéke, 1936

1936-09-13 / 74.szám

irányoztak. Ott is vannak. A másik kettőn bűvös jelek mutatják a pad misztikus voltát. Nem szabad enynyire gúnyo ódni. Van itt lélek is. Két monogrammot veszek észre. T. K. és F. B. Emberek, akik nem elégszenek meg azzal, hogy kihull minden foguk és gyomorbajban meg halnak. Akik egy összemaszatolt pad támláján próbálnak egy forgácsnyi örökkévalóságot szerezni. A padok körül üvegdarabok és szétszórt papirfoszlányok díszelegnek. A cipőnk kissé poros lett. Leülünk az egyik padra. Letöröljük a port. Szótlanul nézzük a jövő-menő embereket. Hát ezek bizony minden kertelés nélkül szegény emberek. Azok az öklömnyi alakok bizony csak a szegény emberek számára készültek. Egy kisfiú jelenik meg a porondon. Mert Európa valamennyi hatalmas cirkusza sem veheti fel a versenyt az itteni produkcióval. A léleknek és a vásári mutatványos silány ügyességének láttuk itt páratlan együttműködését. Szabadtéri játék. Salzburg. Oberammergau. Reinhardt. Arturo Toscanini. A szereplők már gyülekeznek. Ki főtt kukoricával, ki zsíroskenyérrel. A kosztümöket az élet tervezte. Kizárólagos joggal. Az egyik fiúnak elég egy leventesapka, a másiknak egy elnyűtt cipő. A kislány OK nem ismerik a párisi ruhaszalonokat. Patou nevét talán soha az életben nem fogják hallani. Élőkerül néhány ecetfabot. Leteszik a fűre. A háttér több mint elragadó. Művészi. Leghátul a hegyek. Felettük a kékes levegőburok. A színpad mögött közvetlen szürke deszkapalánk kígyózik. Azontúl látni a vérbeli Szenttamást. A művészi rendetlenséget. Az összedobált házakat. Az ablakokat, melyek alig nagyobbak a vakond szeménél. Nézzük a falakat, a lehulló vakolatot. A szeptemberi napot, amely már -csak világít, de nem tűz. Oiyan, mint egy fonnyadó, szellemes nő. A játék megkezdődik. A város, mint egy hatalmas színházi zenekar, morajlik. Nyolc-tiz gyermek verődött öss^e. Az egyik kislány élesen kiborotvált haját szemtelenül még jobban összekuszálja a szél. A másik lány nyurgább. Rikító vörös a haja. Állandóan verekszik. Féltékeny, mint millió és millió testvére. Önző, mint a többi nő. Az örök Éva. A fiúk egy nyiszlett líceumbokrot tűznek a porond közepére. Azt ugrálják át. Őrült ugrándozásba kezdenek. Talán, mert észrevették a jegyzetfüzetet a kezemben. Egy komolyabb lányka messziről nézi a produkciót. Már megnyúlt az arca. Lehet, hogy a ceruza és toll helyett a surolókefét forgatja. Van itt minden. Bukíenc, cigánykerék, hang, rikácsolás, halk lemondás. Szóval igazi, életttl teli dráma. Egy kócoshajú, pöttöm kislány csinálja legügyesebben a tótágast ós a cigánykereket. Megkérdezem a nevét. Alice. Szépen hangzó név. Olyan májusízű. Ilyen hajlékonysággal még Anna Pavlova is lehet. Csak nehogy egyszer lebukfencezzék arról a nagy melák hegyről. Két kis gyerek temetést játszik. Valami csöbör a megboldogult. Egy harmadik gyerek csak imbolyog, mint, a kora reggeli napfény. Mindenütt ott van. Száját kissé oldalt húzza. Mintha mosolyogna. Lehet, hogy sír. Halk ez az egész gyerek, mint egy Reviczky-költemény. És borús, mint a Garamon túl az ég Ezt Jóskának hívják. A vezeték neve szép magyaros. Nem merem kiírni. A dráma pedig tovább gördül. Két fiú hajbakap. Szitkozódnak, mint a felnőttek. Sírnak, ahogy csak kitelik tőlük. Végre megjelenik egy vörösszoknyás mama. Amit ő rikoltoz, azt már nem tűri meg az újságpapír. A sűrűn szétguruló szavak mintha koppannának a hegy alatt megjuhászodó házak tetőin. Továbbmegyünk. Minden utcát megnézünk. Minden arcot megfigyelünk. Látjuk a boltokból kiszaladó apró emberkéket. Hó nuk alatt cipóval, negyedkiló sóval, hagymával. Nézegetjük a házak falain futkározó repedéseket. Akaratlanul észrevesszük az útközépen csobogó szennyvizet. Némelyik házban lassú motoszkálást látunk. Hajlotthátú nénike forgolódik a tűzhely körül. Készül a vacsora . . . A Kálvára-utcában új tető készül. Szóval építenek is. Három-négy zsírosarcú fiatalember jön felfelé. Gondtalanul végigmérnek bennünket. És haladnak tovább, mint az idő, melyben élünk. Akácfa-utca. Nap-utca. Perc-utca. Színek, hangok, formák emberek. Téglaház-utca. Megnézzük a Kálváriát. Csupa zöld minden. A stációk mögött tiszta fehérfalú házak, legalább jobban ismerik az emberek az Istent. A hegyoldalon kövér birka ropogtatja a füvet. Itt-ott gyerekek üldögélnek. Mint gombák az erdőben. Az egyik stációt figyelem. Összetört testtel görnyed az Isten Fia egy emelvényen. Mögötte száraz gallyat csörget a szél. Valaki még májusban tehette oda. Azóta elszáradt. Két edényben pirosszirmú őszirózsát tettek oda. Egy másik edényben csak zöldesszürke víz tátong. Végre felérünk. Kissé fáradtak is vagyunk. Hétre járhat az idő. A szürkület végigayúlik a Szigeten. Felkapaszkodik a kövér gesztenyefákra. Bizony, ez még nem az igazi ősz. Nem lehet hasábokat ömlengem a rozsdálló levelekről. A zöld képolnaajtót nézegetem. Cédula cédula hátán. Mind letépve. „> . . ás 26-án", többbet nem tudok kiolvasni a szövegből. Barátom figyelmeztet Szűz Mária törékeny, barokk arcára. Nézem a latrokat. Látom a Jót, a Gonoszt. És az Örököt, Krisztust. A Kálvária alatt szűk, agyagos ösvény szalad. Az ösvény szélén, a líceumbokor mellett huszonnégyhuszonhat év körüli fiatalember ül. Néz a város felé. A Strandfürdőben is már csak a kékeszöld víz himbálódzik. A Ferenc József-úton fekete felöltős öreg urak tipegnek hazafelé. Egy áramvonalas autó kúszik a Sötetkapu fele Nézi a fáradttekintetű, hazatérő mun kasokat. És munkanélkülieket. Dirnd lis lányok mennek a mozi előtt. Ugrálva. Fiatalos mozdulatokkal. Mi is elinduiunk a város fele. A nagy szürkeség most már teljesen egybefonja az ülő férfi előrehajló aiakjat a girbe-gurba utcákkal, a líceummal és a nagy, meztelen heggyel . . . Szávai Gyula. Fohász Hermann Lajos ipartestületi elnök alkalmi verse az Esztergomi Ipartestület ötvenéves jubileuma alkalmából. Hatalmas Istenünk, Hozzád fohászkodunk, Kinek kezébe van letéve a sorsunk; Folyton logy a kenyér, folyton nő a gondunk, Ha Te nem segítesz, kibe bizakodjunk? Hozzád fohászkodunk, égnek földnek Ura, Tekints ím jó szívvel, a magyar iparra. Adj nekik sok erőt, munkát és kenyeret, Mindig, áhitattal, ejtsék ki szent neved. Adjad a szivünkbe szereteted lángját, Hogy szívből szeressék a munka oltárát. Kérges tenyerüket az égre emelve, Kezdődjék náluk a munka a műhelyben. Oh Uram segíts meg. adj munkámra áldást Tartsd távol nyelvemről az isten-káromlást, Igy remélem én azt, munkámmal elérni, Hogy amit készítek, meg fogják dicsérni. Oly könnyűül a szép bőrt :J ápolni! Lux Toilet S< megőrzi arcbőröm üde, bársonyos és tiszta szépségét . . . mondja JEAN HARLOW TOILET SOAP HOLLYWOOD SZÉPSÉG SZAPPAN^ ivAPiJAtü «iiNDENÜTT. * ÁRA 40 FILL&R M r • i öiiit^ritóiif Y. Hogy aki megkapja, öröme lesz benne, Hálás szívvel gondol iparos emberre, Nem fogja azt szidni, aki készítette, Sőt Isten áldását kéri a mesterre. Adjad áldásodat Uram mindnyájunkra, Kicsi, közép- és a magyar nae;y iparra, Hogy még sok ötven év áldásos munkája, Hozzon bőven áldást szép magyar hazánkra. Boldog legyen benne fiatalja, vénje, Vigan nézzen vissza még sok ötven évre. Ne hagyja el ajkunk soha rossznak hangja, Isten adj hát aldast, a tisztes iparra . Ne csak az iparra, minden jó mig /•arra, Hogy nekünk harsogjon Adnának hibja. Hogy a Kárpátokon magyar zászló lengjen, Minél előbb add meg ón hatalmas Isten. Hogy magyar szó zengjen a Kárpátok ormán, Ismét mienk legyen a kincses Kolozsvár, Ismét mienk legyen szép Erdélynek bérce, Kassa, Pozsony, Igló s Felvidék környéíe. Hallgasd meg óh Uram, e szent kérésünket, Add vissza haxajat szenvedő népünKnek. Add, hogy ismét szép és nagy legyen az ország, Hogy sok szenvedésre, jöjjön a boldogság. Ne vesd meg, hallgasd meg, óh Uram fohászunk, Ne terjedjen köitüak a turáni atok, Ne legyen a magyar egymás ellensége. Szeretet és beka térjen a szivébe. Millióknak hangja ,kéri Tőled Atyánk, Tedd széppé és naggyá, ismét drága hazánk'. Kiváló sportot nyújtott a vasárnapi vizsla verseny Esztergom idegenforgalmi és sportéletének kiemelkedő eseménye volt a vasárnapi vizslaverseny. Az idő járás nem kedvezett ugyan ennek a r^ka szép, nemes sportnak, de azért azoknak, akik a szaxadó eső ellenere is kimerészkedtek a Körtvélyes szigetre, maradéktalan sport- és vadászéimenyben volt réázük. Városunk számára idegenforgalmi szempontból különös jelentőséggel birt ez a verseny, mert a nagy szam ban ideérkező idegenek legnagyobb része az elit társadalmi osztályokból került ki, másodsorban, mert két teljes napot töltöttek el városunkban és ezalatt az idő alatt, mint a vendéglősöktől és szállodásoktól halljuk, ugyancsak bőkezűen és gavallérosan költöttek. Ilyen idegenforgalomra van szükségünk- Ebből van a városnak igazi haszna és értéke, nem pedig az autókárokkal pár órára idelátogató idegenekből, akik legjobb esetben csak egy ebédet fogyasztanak el és máris sietnek vissza Budapestre. Idegenforgalmunk tengelyében ezt a gondolatot, az idegeneknek több napra való itt tartását szeretnők mmél gyakrabban tapasztatni és látni, mert az idegenforgalom igazán csak igy hasznos, virágzó és értékes városunk részére. A verseny rendező bizottságának igen nagy erőfeszítéseket kellett tennie, hogy Esztergomot jelöljék ki Székesfehérvár helyett a verseny rendezésének színhelyéül. Ezért is dr. Jármy Istvánt illeti meg az elismerés, aki fáradságot nem kiméivé kiválóan oldotta meg nem kis munkát igénylő feladatát. Érdekes megállapítani, hogy Esztergomban és a vármegyében milyen érdeklődés van a vizslázas iránt. Nemcsak az aktive érdekeltek nagy száma és kiváló teljesítménye, hanem az a sok-sok tiszteletdíj is bizonyítja ezt, amely Esztergom környékerői származott. Külön tiszteletdíjat adott a város, a varmegye, a tisztikar, a tokodi üveggyár, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt, stb., stb. A földművelésügyi miniszter képviseletben a versenyen Glozer Dezső erdőfőtanácsos vett részt és megjelent gróf Esterházy László is. A bíráló bizottság, amelynek tagjai az ország különböző részeinek vizslaszakértői voltak, nagy szigorúsággal és minden elismerést megérdemlő pártatlansággal vezette le a versenyt. A versenyre 23-án neveztek be. Eredmények a következők: a magyar vizslák kategóriájában első lett Fekets László vizslája, a német vizslákéban Rath Kálmáné, az angolokéban Mar Gyuláé, az ir szelterekében dr. yármy Istváné. A verseny után este az előkelő társaság a Fürdő Szállóban gyülekezett össze, ahol a díjkiosztó vacsora után legjobb hangulatban a késő éjjeli órákig maradták együtt. Reméljük, hogy ezt az érdekes, szép versenyt, amely Esztergom számára annyira hasznos és értékes, a jövőben gyakrabban is megrendezik.