Esztergom és Vidéke, 1936

1936-01-23 / 7.szám

ÖTVENHETEDIK ÉVF. 7. SZÁM CSÜTÖRTÖK, 1936. JANUÁR 23 Szerkesztőség,kiadóhivatal:Simor-u.20 Keresztény pOÜtföaí ÓS társadalmi lap. Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Farsang mámora közben Tél van, szorongó várakozások, szürke hétköznapok egymásutánja hajtja a kalendárium lapjait, a tépelődések óráiban meg-megállunk elmélkedni, de csak egy pillanat, röpke perc és máris hajszol bennünket az élet tova, a szúrós tövisekkel kirakott országúton. Figyelmeztet, hogy mindig előre megállás nélkül, hogy a napok egymásutánjai esztendők mozaikjává tevődjenek össze, s ha százszor elcsépelt is, ha unottá vált is különben, az örök igazság mindig megmarad, mondván: ember küzdj és bizva bizzál. De ha nem is vagyunk a halhatatlan magyar poétának borongó pesszimistái, ha a reménykedések várakozásai közt a rózsaszinű hajnalok intenek is optimizmus morzsákat utainkba, akkor is végig kell gondolni a múltnak tanulságait, a jelen sok sivárságát és á jövőnek ismeretlen laboratóriumokban fortyogó görbéit. Benne vagyunk ismét a farsangi időszakban, abban az időben, melyet a háborús maradványok rekvizitumai, a lelkeknek koraérett elöregedése, a bajok és gondterhek irtózatos inváziója együttesen sem tudtak kitörölni az emlékezetből, nem tudták száműzni a farsangi jókedvet és mámort, amely elűz pillanatnyi gondokat és átfutó keserűségeket. Ez pedig annak a jele, hogy az ember mégiscsak reménykedésekre és várakozásokra van berendezkedve, hogy az ember hite örökké ép és változatlanul ruganyos marad. A régi jó világ, régi jó eseményei elkallódtak, elkótyavetyélődtek, belefulladtak a szertelen nagy fogadkozásokba és porig égtek a rengeteg mentési kísérlet során. Az élet ma csak ritkán terem virágot, kifakult, kivénhedt belőle az édes zamatos gyümölcs ize és a hamva. Nincsenek izmok, ismeretlenek a kemény derekak, fájók — talán könnyesek is — a pillantások és jajveszékelők a primitiv sóhajtások. Ilyenkor, vigasságokra rendeltetett farsang idején sem oktalan és céltalan kísérlet mindezeken elmélkedni, sorra venni, elanalizálni, szemébe kell nézni, ennek a problémának, inkább ma, mint holnap és gondolni a holnaputánokra, amelyeket kitartó munkával fenyeget az ugrásra készen álló szabadkőművesség, amely kétségbeesett erőfeszítéssel fúrja és faragja a világon győzedelmeskedett keresztény világnézet lelki erőben megnyilatkozó erejét és hatalmát. Ne engedjük koraszülötté torzulni legnemesebb gondolatainkat, eszményeinket, világnézetünk még oly parányi atom-részecskéjét sem, álljunk elébe minden támadásnak, vegyük fel az eldobott kesztyűt, minden harc hitet kivan és minden felkészülés súlyos utak harcait tárja elénk. Az élet zajlik, a tülekedés, egymástmarcangolás is állja a sarat, neki kell íeküdni minden akadálykőnek és a szomorúságot és eilankadást az idén is felváltja néhány hétre a farsangi mámor önfeledt napsugara, de azért mégis fonnyadó, el-el lankadó farsang ez. Fonyadttá, szomorúvá tette az idők haragvó sodra. Történelmi időket élünk kétségtelenül, történelmi időkbe iíieszkedő és illeszthető gondokkal, küzdelmekkel és vívódásokkal. És most, a farsangi mulatozások közepette gondoljunk arra hogy az idén megelégedettebb lesz-e a gazda, vidámabb-e a kereskedő, derüsebbképű-e az iparos ? Nemzeti szerencsétlenségünkre virradnak-e vájjon jobb napok ? A megszállott, vérző, árva, elhagyott,,bús magyarjai jutnak-e több szabadsághoz? Tartogat-e a Gondviselés számukra felszabadulás reménypirkadást ? És vájjon, megvalósulnak-e a magyar élet igazságokkal megrakott álomlátásai ? Ezek is azok a súlyos kérdések, amelyekről a farsangi vigasságok közt sem szabad piilanatra sem megfeledkezni. Tegyünk súlyos és maradandó fogad ú

mat, hogy nem csüggedünk, élni akarunk, bizakodva várjuk a magyarság szebb, boldogabb jövőjét. M. A. Dr. Radocsay László főispán a Belvárosi Olvasókörben Vasárnap délelőtt az Olvasókör nagytermét zsúfolásig megtöltötte Esztergom gazdatársadalma, hogy a kettős megye főispánjától hallja azoknak a súlyos, majdnem kétségbeejtő gazdasági problémák megoldásának orvosságait, melyek nélkül a gazdatársadalom rohamlépésekben közeledik a végsők felé... Az előadás bevezetőjeként dr. Felber Gyula plébános, a kör elnöke üdvözölte a főispánt, megköszönte, hogy 2000 P segélyt járt ki a kormánynál a kör adósságának törlesztésére, kérte a további erkölcsi és anyagi támogatást. Egyben felszólítást intézett Esztergom gazdatársadalmához, hogy minél többen lépjenek be az egyesületbe és támogassák azt anyagilag is, a lehetőség szerint, hogy a kör a még hátralévő adósságát mielőbb rendezhesse. Dr. Radocsay László megköszönte az üdvözlést, biztosította a további támogatást, majd elkezdte a több mint egy óra hosszat tartó, a mezőgazdaság problémáival foglalkozó előadását. — A világháború után a mezőgazdasági export államok — kezdte előadását — súlyos helyzetbe kerültek, mert a békeszerződések teljesen megváltoztatták a vámhatárokat és igy a gazdasági egységeket felbontották. Különösen nehéz helyzetbe került Magyarország, mert az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlásával országunk, mint exportállam legfontosabb piacát vesztette el. — De a nehéz viszonyok ellenére is elmondhatjuk, hogy a magyar kisgazdaosztály jobb helyzetben van, mint pl. a nagy, hatalmas, győztes, boldognak hangoztatott Franciaország gazdatársadalma. Ott ugyanis, a mezőgazdasági értékesítési viszonyok rosszabbak, mint nálunk. Igy a legutóbbi három évben nagyon leestek a termény és állatárak. Pl. a buza ára három év előtt 170 frank volt, most 70, — ami körülbelül 15 pengőnek felel meg — nálunk pedig 18 pengő, fia pedig a francia kisgazdák követeléseit figyeljük, érdekes megállapításra jutunk : most követelik a földteherrendezést, ami nálunk épen a mult évben történt meg. Ezután rátért a főispán a termelési és értékesítési tényezők tárgyalására. A termelési tényezők a termelési költség és a köztartozások. Kimutatta statisztikai adatokkal, hogy az utolsó három évben mind az állami, mind az önkormányzati terhek csökkentek, ezzel együtt a kisgazdák közterhei is. — Igaz ugyan, — mondotta — hogy az állami költségvetésben deficit van, ez a deficit azonban állandóan csökken. A deficit érthető, mert hiszen a kormány nagyarányú útépítéseket és vízrendezési munkálatokat végzett az utóbbi években s ezen beruházások összege 225 millió pengőt tett ki. Ezenkívül több millió pengőt fordítanak az Alföld fásítására is. Megépítették az országot átszelő autóutat, ami idegenforgalom szempontjából fontos. Az utolsó három év alatt 1735 km. bekötő utat építettek, ezzel 167 községet kapcsoltak be a főútvonalba; Esztergom-Komárom vármegyében három községnek nincs még ilyen útja, de ezek közül kettőnek az építése folyamatban van, jövőre pedig Várgesztes útja is elkészül, igy kettős vármegyénkben jövőre egy község sem nélkülözi a bekötő utat. Esztergomban is lényges útburkolások történtek az elmúlt év folyamán. Lőrinc-utca, Dorogi-út keramit burkolatot kapott elkészült a vasúthoz vezető út is. Ezután a hitelezésről beszélt dr. Radocsay László, megemlítette, hogy az utób

K

i három év alatt 14 %-ról 7 és fél %-ra szállt le a kamat, a gazdakamat 5 %, a védett gazda pedig 4 %-ot fizet, igy a kisgazda kamatterhe lényegesen csökkent. A gazdaadósságok rendezésével 78000 gazdaadóst mentettek meg a pusztulástól. Végül ismertette a mezőgazdasági termények áralakulását és kimutatta, hogy az utolsó három évben a mezőgazdasági terményárak lényegesen emelkedtek, pl. a buza ára 1933 ban 7 P volt, ma 18 P. Ez az áremelés a római egyezmény következménye, mert búza és általában mezőgazdasági terményfeleslegeinket Itália és Ausztria veszik át. Ezen emelkedés következtében az árindex emelkedett, az ipari viszont csökkent, így végeredményben az agrárolló csökkent. — Mindezeket összevéve — fejezte be a főispán nagy beszédét — megállapíthatjuk, hogy a kisgazdaosztály helyzete az utolsó három évben lényegesen javult. A beszéd után Horváth Mihály alelnök köszönte meg a főispánnak a megjelenést, a hatalmas tájékoztató beszédet és kérte a további jóindulatú támogatást. A gazdalársadalom hatalmas ünneplésben részesítette a főispánt. A ffláf-nal kiirtják a protekciót A MÁV. igazgatósága, a minisztertanács hozzájárulásával szigorú rendeletet adott ki, amely súlyos pénzbirsággal ismétlődés esetén pedig fegyelmi eljárással sújtja azokat a tényleges szolgálatban álló vasúti alkalmazottakat, akik akár előléptetési kérdéssel kapcsolatban, akár bármily más szolgálati üggyel kapcsolatban közbenjáró közreműködést vesznek igénybe. Minthogy pedig az illető alkalmazottak tapasztalat szerint rendesen azzal védekeznek, hogy a közbenjárásról tudó násuk nem volt a rendelet értelmében ez a hivatkozás nem mentesítheti őket a büntetés alól. A máv. igazgatóságának ez a rendelete a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló 1914. évi XVII. tc. 13. és 15. §§-ain, illetőleg a Vasúti Szolgálati és Illetményszabályzat 20. és 22. §§-ain alapul, amelyek kifejezet-