Esztergom és Vidéke, 1936

1936-06-28 / 52.szám

gyorssegélyt a népnek, 4.) hogyan nyerhetők meg az egységes magyar népi szellemnek a különféle rétegek. Az előadások közül, amelyeknek mindegyike a magyar szellem el­elmélyitéséért, a szebb magyar jö­vőért dolgozik, különösebb érdek­lődésre tarthat számot Kis István előadása: Missziós kötelességünk a magyar néppel szemben. A népi ponyva problémájáról szóló fejte­getések. Nagyon nagy fontosságú téma, amely külünösen aktuális a katoli­kus főiskolás intelligencia számára a népi gondolkozású intelligencia, diák­ság és vezetőréteg kialakításának kérdése. A Prohászka Munkaközösség kong­resszusa, mint láthatjuk nagy és fontos problémákat tűzött napirend­jére és reméljük, hogy ez az esz­tergomi kongresszus, a Munkakö­zösség történelmében nagyjelentő­ségű állomás lesz. miről adott hirt az „Esztergom és Vidéke" busz év előtt? 1916. jnn. 25—jul. l-ig. A meglévő polgári leányiskolánál magasabb fokú nőnevelő iskola szük­ségességéről ír a lap. — Női levél­hordók, kalauzok után Pécsett hat női mozdony fűtőt vett fel az ottani fűtőházi főnökség. — Hulladék ron­gyot és papirost gyűjtenek textilárúk készítéséhez hadügyminiszteri kezde­ményezésre. — Körösy László dr. iparosainknak a háború után előál­lott nehéz helyzetéről ír igen figye­lemre méltó cikket. — A főgimná­ziumban rendezett egy havi érettségi kurzuson hui-zonketten sikerrel tet­ték le az érettségi vizsgálatot, a ta­nítóképzőben pedig harminchat had­bavonult tanítójelölt tett hadiképesi­tőt. Rendes képesítő vizsgát csupán egy növendék tett, aki nem vált be katonának. — Több tanintézetet ka­tonai kórház céljaira lefoglalt a had­vezetőség. — Kaposvárott az ottan siketnéma intézet egyik növendékét aki jól megtanult beszélni, besoroz­tak katonának. EGYRŐL-MÁSRÓL Városunkba érkező idegen talán kellemes impressziókkal távozik el tőlünk, hacsak a a város rendezett, parkírozott részeit látta, de milyen kellemetlen emlékek maradnának visz sza rólunk azok lelkében, akinek egyszer kedve támadna bepillantást nyerni külvárosainkba, pl. Nagyvá rosra vagy Szentgyörgymezőre. Az előbbi még csak hagyján, de az utóbbi városrészben bizony tűrhetet len és az egészségre is káros álla­potok vannak. Ne csodálkozzunk azok elkesere dett panaszain, akiket életviszonyaik e szűk, közvetlen, poros utcák roz­zant viskóiba kényszerített. Ne cso dálkozzunk azon, hogy egy-egy ki­adósabb zápor után a tócsákban, vagy a tavaszi hóolvadástói keletke­zett pocsolyában közlekedő jármű vek annyira beverik sárral a házaK falait, hogy azok úgy festenek, mint ha szeplősek vagy ragyásak volná nak. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy a legnagyobb betegség, a tü­dővész, e soha nem öntözött, min­denféle káros bacillusok által meg­fertőzött levegőjű utcák szerencsét­len lakói közül szedi legtöbb áldo­zatát. Két évvel ezelőtt elhatározta a vá­ros, hogy kikövetkezteti Szentgyörgy­mező utcáit. A munkálatokat meg is kezdték néhány helyen. Többek kö zött a Balassa Bálint-utcában, a jár dának kiemelkedő sávot is megcsi­náltak. A munkálatok azonban nem tudni mi okból egyszerre felbema­radtak. Még egy pontja van a városnak, ahol az utóbbi időben valósággal le­hetetlen járni. Ez pedig a Prohász­ka-tér és a Papnevelde utca. Itt az év május hónapjában, az ásatások­talást, reményt dúdol az összetört szivekbe. És most itt állunk ezüstös vized­nek partján, magyarok ősi szent folyója, fölséges, fejedelmi Duna, Te Buda-, Mohács-, Nándornál elfutó, ki úgy gördülsz végig az egykori nagy magyar királyság képén, mint a golgotás Isten-arcon a fájdalom ki­sajtolta könny. Beszélj nekünk ma Te, zsongó habodnak végtelen zenéje zengje szivünkbe letűnt dicső na­poknak himnuszát s a sivár jelen kietlen bánatában sugallj lelkünkbe erőt adó reményt 1 Ma ifjaink ne­mes versenyre kelnek s míg acél­kezükben széles hátadat hasítja az evező, örök futású élted legszebb regéivel bűvöld el lelküket. Beszélj nekik az Árpádok koráról, sorold fel I. Béla, Szent László nevét; az első a lengyeleknek hőse úgy volt, mint mienk, a másik egész világgal szemben védte szerencsétlenségében Merész Boleszlót, az elbukott lengyel herceget Mondd el azután, hogy Bécs­nél, Párkánynál s Esztergom alatt tanuja voltál Sobjeski korában, mint villog lengyel kezekben a hősi kard. Visegrádnál tündérmesét mesélhetsz ragyogó napokról, amikor a mi Ró­bert Károlyunk és lengyel Nagy Kázmér ott a szirti várban döntő bírákként szóltak sok ország ügyé­ben, míg köztük készült sasként szárnyra kelni magyar Károly s len­gyel Erzsébet gyermeke, Nagy Lajos, az eljövendő magyar-lengyel király. Beszéld el azt is ott Buda alatt, hogy falai közt három magyar ki­rály is trónolt már, ki lengyel vér­ből sarjadott; közülük egyik Várna gyászterén, egy másik Mohács nagy nemzettemetőjén lett a magyarság hősi vértanuja. Pestnél dalolj a gyön­gyöző dalokból, amelyeket Vörös­marty, Petőfi s a többiek, irodai munknak legnagyobbjai, a lengyelek nevére koszorúba fűztek. Sok min­dent tudsz Te, ősi szent folyó, vi­zednek partján magyar királynak életéért áldozta fel magát a legna­gyobb lengyel lovag, Zaroisza Czarny, Galambóc alatt. Emlékezhetsz még arra is, hogy visszatükrözted Orso­vánál, mikor értünk harcolva arra járt, a Bem apó alakját. Dunánk! vizednek minden kis cseppje, két partod minden porszeme százszor szent emlékek hirdetője, lengyel-magyar vállvetve átküzdött ezredévé; amit Te hirdetsz, legyen ez ősi barátság további, örökké tartó életének záloga, magad pedig ezer­szer áldott légy s magyar! És Te, Fölséges Úr, Piast és Ár­pád népének hatalmas Istene, aki e két választott népedet oly sok szá­zadon át övezted hír és dicsőség fé­nyével, oltalmad pajzsával védted a számtalan veszélyben, majd pedig levitted mindakettőt a nemzeti fájdalmak legeslegmélyére: magas egednek tündöklő világánál esedezve kérünk, terjeszd ki ismét áldó szent karod a Dunának tájira, úgy mint kegyelmed a Visztulához is vissza­tért ; add, hogy a két testvérnép egyként szabadon, egymással kar­öltve kezdje meg az elsőnél boldo­gabb második ezredévet. tói kikerülő földdel akarták rendbe­hozni az elég rossz állapotban lévő Prohászka-teret és a kanonoki há­zak előtt elterülő utat. Az úttestre követ is hordtak, amit a munkások ledöngöltek. Az eredmény az, hogy a júniusi esőzések következtében sár­tengerré vált az út. Később a nyári hőségtől kiszáradt talajból óriási por keletkezett, amit még fokoz az ása­tásoktól a Sötétkapu, a Prohászka téren és a Papnevelde-utcán át a Dunához a földet fuvarozók állandó jövés menése. A nagy por lehordó dott a Papnevelde-utcába is, ahol az egészség veszélyeztetése nélkül nem lehet járni. É helyeken igazán nem ártana a gyakori öntözés, ami Szentgyörgymező többi utcáiban is elengedhetetlenül szükséges lenne. A városnak talán sokba kerülne egyszerre rendbehozni az összes hiá­nyokat, de a kiadást ötven százalékra lehet csökkenteni oly módon, hogy egyelőre csak járdát készíttet. Az idegenforgalom szempontjából is nagy jelentősége van a rendezett utcák­nak, mert akkor büszkén mondhat­juk, hogy ime nézzétek, városunk ugyan szegény, de utcáinkon bárki végigmehet még a külvárosokban is, mert tiszták, portalanok és rende­zettek. Szerelmesek a parkban Egy szentnek szobor-arcán alkony-mosoly virult, ahogy elmentem előtte a lázasszinű estben. Park aludt körülte keskeny úttal, s padok kitárt karokkal az estére bóto fák alatt. Párok voltak ott összebújva, [gató s csókokban fürdött a Szerelem. Óh e dús szerelmi szüreten mily boldogok lehettek a szüretelő szeretők. Én nem tudom miért, áe mögöttük mégis, mintha elmúlást sírtak volna az Istennel társalgó fehérkeresztes temetők. Mert a vér égigérő zenéje, s dacosan néző erős, vig magad: csak fiatal mának pillanat-meséje, s holnap állsz kifosztva, semmiá nem marad. Hőnek majd arcodra idő-karikák, homályosul szemed, — halkul a szivünk, tán jobb nem nézni sorsunkat, mint írták, s szeressünk úgy, hogy ne tudjuk, ha szere­ltünk. Szeretők ültek a parkban összebújva, csókokban fürdött a Szerelem. Óh, e dús szerelmi szüreten mily boldogok lehettek a szüretelő szeretők. Én nem tudom miért, de mögöttük mégis, mintha elmúlást sírtak volna az Istennel társalgó fehérkeresztes temetők. Ifj. Baldes János HB 1 Hl K ttíL Péter Pál elé Hétfőn üljük az anyaszentegy­ház két nagy szentjének és vér ta­nujának : Szent Péternek és Szent Pálnak ünnepét. Ez a nyár eleji katolikus ünnep valahogyan ősz szenőtt a magyar ember, de kü­lönösen az esztergomi ember lel kületével. A magyar ember szá­mára Péter-Pál ünnepe a legna­gyobb és legnemesebb munkának, az aratásnak az ünnepe. E napon koronázza meg a magyar gazda fáradt, verejtékes homlokát egy esztendei munkájának, reményének eredménye. De ünnep ez Esztergomnak is! A belvárosi plébánia templom bú csúja. Annak a templomnak, amelynek bennsőséges fennsége, ba­rokk hangulata annyira összenőtt minden esztergomi szivével-lelké vei. Zaránáokoljunk el e napon a belvárosi plébánia templomba, imádkozzunk Szent Péterhez és kérjük őt, hogy ő legyen tárna­szunk, vigaszunk hitbeli kétségeink­ben, segítse hitünket arra a biz­tes lelki alapra, amelyen Krisztus egyháza kétezer éve áll. Fordul­junk bizalommal Szent Pálhoz, minden katolikus tudomány és igazságkeresés védőszentjéhez. Kér­jük meg őt, hogy az ő lángzsenije, az ő szelleme mindig bizton vilá­gítsa meg az igazság útját, ame­lyen haladnunk kelt l A héten a Kerschbaummayer­gyógyszertár tart éjjeli szolgá­latot. A főispán névnapja CDF. Jiadoesay László Jio­márom-, Esztergom-, Qyőr-, cMoson- és J^ozsony-vátme­gyek főispánja tegnap, szom­baton ülte névnapját, cMi az esztergomi közön­ség nevében szioes örömmel csatlakozunk a gratulálok najy számához és a jó Is­ten áldását kérjük további munkájára. cDr. Jiadoesay László két éves munkájához csak tisz­telet, hála és szeretet fűzf­áik. JVemes egyénisége, nagy­vonalúsága, mindenkinek se­gítségére siető készsége a vármegyét újra arra a ma­gas piedesztálra emelte, a­melyre mindenki csak tisz­telettel tekinthet. őróla igazán el lehet mon­dani, hogy az első helyet foglalja el a vármegyében, de nemcsak a hivatali szo­bában, hanem a lelkek mé­lyén is. cHz ő ideális érzéke, politikai tapintata, igazság­szeretete oldott meg sok nehéz kérdést, amely előtt annyian mások tehetetlenül álltak. cNévünnepe alkalmából az­zal a kéréssel fordulunk az ünnepelthez, hogy továbbra is tartsa meg városunkat szeretetében. Jl jó Isten ál­dását kérjük további mun­kájára, a jó Isten éltesse sokáig ! Előléptetés. A m. kir. pénzügy­minisztérium f. évi július hó 1 vei az esztergomi m. kir. adóhivatalnál: Gujás József m. kir. állampénztári igazgatót, a kir. adóhivatal főnökét a Vl-ik áz. osztály 2-ik fokozatába, Oszkay János m. kir. állampénztári tanácsost a VIII-ik fiz. osztály 2-ik fokozatába léptette elő.

Next

/
Thumbnails
Contents