Esztergom és Vidéke, 1935

1935-02-28 / 17.szám

Etter Jenő dr. tiltakozik a javas­lat ellen. Először nem érkezett be pontos időre. Az első, második, ne­gyedik pontok felett már határozot­tan állástfoglalt a közgyűlés, az italmérés mindenütt az elöljáróság hatáskörébe tartozik, ami pedig az elnökre vonatkozik — mondotta —, konkrét hibákkal forduljon az indít ványozó a kamarához, ahonnét, ha szükség ván rá, fegyelmit inditanak; a választás elrendelése nem a köz­gyűlés dolga, hanem az elsőfokú Nem először koptatjuk a tollat, — persze jelentősebb eredmény nélkül, — az Esztergomban immár tűrhe­tetlenné váló cigányinvázió megszün­tetése, vagy legalább szükségszerű korlátozása érdekében, szentgyörgy­mezei cigánytelepünknek állandóan szaporodó lakói azonban továbbra olyan fesztelen otthoniassággal él­vezik községi „polgárjogaikat", mint­ha az állampolgári törvényben lefek­tetett jog- és érdekvédelmet speciá­lisan az ő részükre találták volna ki a törvénytudósok. Az a semmiképen sem kívánatos elem nagyon otthonosan s jól érzi magát városunkban. Csak az a baj, hogy a város — általuk „parno"­nak (fehérnek) nevezett — polgárai érthető aggodalommal látják a cigá­nyok egyre fokozódó térfoglalását. Úgyszólván minden korlátozás nél­kül, csoportosan, sőt csapatosan kó­szálnak, csavarognak a város utcáin. Ahol nyitott kaput találnak, bemen­nek az udvarokba, betolakodnak a lakásokba, sorra járják az üzleteket, molesztálják a járókelőket, de külö­nösen nagy előszeretettel vetik ma­gukat az idegenekre, a kirándulókra. Erről mi már többször írtunk és szóvátettük a nálunk megforduló ide­genek felháborodását is, melyet ci­gányaink tolakodó magaviselete ná­luk kiváltott. Az idegeneknek teljesen igazuk van, ha felháborodva tiltakoznak ez ellen — a másutt alig tapasztalható és bizonyára szokatlan — idegen­forgalmi különlegesség ellen. Az ide­gen végtére is is üdülni, szórakozni, pihenni jön városunkba, nem cigány­haddal birkózni, Ezeket a tapadós parazitákat ugyanis nem olyan köny­nyű dolog lerázni. Rajta lógnak ut­Mult hétfőn kezdte tárgyalni a győri törvényszék a Győri Kereske­delmi és Iparkamara volt tisztvise­lőinek, dr. Karikó Imrének és két társának, dr. Szommer Ernőnek és Kemény Rezsőnek bűnügyét. Karikó Imrét folytatólagosan elkö­vetett hivatali sikkasztás és hűtlen kezelés bűntettével, továbbá hivatali hatalommal való visszaélés vétségé­vel, Szommer Ernőt hivatali sik­kasztás és hűtlen kezelés bűntetté­vel, Kemény Rezsőt pedig okirat­hamisítás vétségével vádolja a kirá­lyi ügyészség. A vádirat szerint Karikó Imre több­izben vett fel különböző összegeket vasúti költség cimén, holott számára a kamara a vasúti bérletjegy árát is folyósította, fel nem merült fuvardi­jakat számított fel, amiket azután hamis cimen könyveltetett el. A meg­engedettnél nagyobb napidijakat ál­lított be utiszámIájába és az általa kezelt kamarai házipénztárból jog­talanul vett fel reprezentációs költ­ségeket és jogtalanul felszámított szemledíjakat, 1924-től 1927-ig ki­lenc esetben összesen 64 millió ko­iparhatóság, tehát a polgármester jogköréhez tartozik. A közgyűlés az indítvány felett napirendre tért. Hermann Lajos elnök heves han­gon kijelenti, hogy Bábszky minden ok nélkül személyébe vágott, peres­kedni akar vele is, de célját nem éri el. Áldozatos munkájáért nem ezt érdemelte volna Az ünnepélyesnek indult közgyű lés hatalmas szimpátia es ellentün­tetéssel ért véget. (p. I) cahosszat az idegenen, a sarkában vannak, el nem engedik, mig ki nem rimánkodnak a zsebéből néhány fil­lért. Hiszen igaz. hogy a cigány min­dig igy élt, de ez nem jelenti azt, hogy valamilyen formában ne le­hetne korlátozni ezt a cigánytolako­dást. Talán meg lehetne engedni ne­kik, hogy bizonyos helyeken szótlan álldogálással könyöradományt gyűjt­hessenek a járókelőktől, de minden­esetre az utcai rendőrőrszemek ke­zeügyében. Ott aztán adjon nekik, aki akar, aki szánakozik rajtuk, — hiszen, ki ne szánakoznék a szegé­nyen ? — de ez a szegény cigány legyen szerény s ne legyen kelle­metlen és tolakodó. A tavaszi idegenforgalom megin­dulását sóvárogva várják a cigány­telep lakói, mert hiába az idegen, a kiránduló a legjobb objektum az ő szempontjukból s bizony a tél so­vány volt és szűkmarkú s bizony a disznóölési szezon előrehaladott­ságával az abáltlevek korszaka is múlóban van, de Esztergom polgár sága meg azt várja, hogy ezt a — nemcsak az idegenekre, de elsősor­ban önmagunkra kellemetlen, sőt tűrhetetlen ügyet végtére is mikor s hogyan akarják közmegnyugvásra rendezni „Esztergom-fürdőváros" il­letékesei ? Mert ezt még az idegenforgalom megindulása előtt rendezni kell, ha azt nem akarjuk, hogy azok a ki* rándulok, akik egyszer itt jártak s egyebeken kivül részük volt az ilyen cigányroham gyönyöreiben is., — más alkalommal olyan helyre men­jenek üdülni és szórakozni, ahol az ilyen „nevetségesen bagatell" dolgok nem molesztálják őket. rónát és 800 pengőt vett fel enge­dély nélkül fizetési előlegek és ka­rácsonyi segély cimén. A magánosok által befizetett bizonyitványdíjakat saját céljaira használta fel. Továbbá régi okiratokról leáztatta az okmány­bélyegeket és azokat más okiratokra ráragasztotta. Kemény Rezső ezeket a bélyegeket Karikó utasítására ügye­sen felülbélyegezte. Egy hivatalvizs­gálatot megelőzően a kamara pénz­tárából 46.653 pengő hiányzott, ame­lyet Szommer Ernő a rovancsolás előtt kölcsönpénzből egyenlített ki. A büntető eljárás során 1931. áp­rilisában már volt tárgyalás ebben az ügyben de akkor a törvényszék széleskörű bizonyításkíegészítést ren­nelt el. A mostani tárgyaláson a bíróság először Szommer Ernőt hallgatta ki. Szommer kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Hivatkozott arra, hogy a román megszállás ideje alatt a megszűnt pécsi kamara helyett Kaposvárott kirendeltséget állított fel a miniszter, amelynek megszer­vezésében ő is tevékeny résztvett. Emiatt sokszor hetekig nem tartóz­kodott győri hivatalában és a szük­séges revíziót nem végezhette el. Kemény Rezső irodatisztet a bé­lyeghamisításra vonatkozóan hallgatta ki a bíróság. Elmondta, hogy min­dig Karikó utasítására bélyegezte le az ügyiratokon a bélyegeket, de sohasem tudta, hogy ezek a bélye­gek honnan származnak, mint Ka­rikó alantasa, kényszer hatása alatt cselekedett. Ezután Karikó Imre kihallgatása következett. Az egyes vádpontok alapján tételről tételre haladva hall­gatta ki a bíróság Karikót, aki ta­gadta a vádakat. Vallomása szerint a pénztárból felvett összegeket dr. Szommer Ernő által aláírt nyugták­kal igazolta. Tagadta az okmánybé­lyeg-hamisítás vádját is, mert sze­rinte legfeljebb az fordulhatott elő, hogy a tisztviselők leáztattak olyan okmánybélyegeket, amelyek elrontott aktára voltak felragasztva. A vádlottak kihallgatása után a szakértők terjesztették elő vélemé­nyüket. A tárgyalás folyik. Ezen a héten a tanukat hallgatják ki. Az Ítélet a hét végére várható. mennyit fizetnek a régi élelbiastositásért ? Az 1928. évi XII. törvénycikk 20 —27. §-ai elrendelik a régi életbiz­tosítások bizonyos fokig való valo­rizálását és a törvény a kifizetés A budapesti Vigadó vasárnap dél­előtt zsúfolásig megtelt a Actio Cat holica által rendezeti családvédelmi n^gyűlés résztvevőivel. A naggyülést Glattf elder Gyula dr. csanádi püs pök nyitotta meg. A megnyitó beszéd után dr. Imre Ilona beszélt arról, hogy a sokgyer­mekes családokat ahelyett, hogy vé­delemben részesítenék, valósággal ül­dözik, a fiatalság nem tud családot alapítani, mert kevés a fizetés, más­részt gátló rendelkezések teszik ezt lehetetlenné. Igy pl. a Máv gyakor­nokok, dijnokok és tisztek nem nő sülhetnek, mert reprezentálniuk kell. Ez a tilalom arra az esetre is fenn­áll, ha a vagyoni helyzet ezt meg­engedné. Végül a katolikus nők há Iáját tolmácsolta a biboros herceg­prímás iránt, aki megtette az első lé­péseket a polgári házasság érvényen kivül helyezésére. Masson Izabella iskolaigazgató a a színházi és mozicenzura megszi­gorítását követelte, majd indítványoz ta, hogy naggyülés kezájen akciót a banáita-, kalandor- és áetektivfilmek betiltására, a bűnös szenvedélyeket felcsigázó moziplakátok eltiltására. Majd Halmi Gyuláné után Toper­czer Ákosné a tömeglakások nyomo­rát tette szóvá, végül gróf Zichy Rá­fáelné szólalt fel ezután, majd dr. Seréái Jusztinián hercegprímás mon dott ünnepi záróbeszédet. — Mi azt akarjuk, — mondotta a hercegprímás, — hogy minden csa Iád megkapja azt a lehetőséget, hogy Isten akarata szerint, emberhez méltó életet élhessen. Mi azt akarjuk, hogy a gazdagok ne higyjék, hogy meg­feledkezhetnek Istenről, azt akarjuk : a szegények ne higyjék, hogy meg­feledkezett róluk az Isten. Ha a szo Cialis és gazdasági nehézségeket leg­alább tűrhető móáon rendezni tud­juk, akkor azt hiszem, ezen a pon­ton mindent megtettünk, ami a csa­lád biztonságát, szilárdságát alátá­masztja. Hiába védelmeznénk meg a családokat erkölcsi szempontból, ez magában véve még nem volna évéül az 1935. évet jelölte meg. A biztosító intézetek felügyeleti ható­sága kimondotta, hogy március ele­jén rendeletileg fogja közölni a ki­fizetések megkezdését és az esedé­kes összegeket a postatakarékpénz­tár útján fogják a feleknek kézbe­síteni. Minthogy olvasóink legnagyobb része rendelkezik különféle régi élet­biztosítással, alant közlünk egy táb­lázatot, melyből mindenki kiszámít­hatja, hogy mennyit fog kapni érte. Átlagosan 20 éves biztosítást véve alapul, minden 1000 korona bizto­sítási tőkének valorizációja a követ­kező : 1904. 3817 1911. 21-16 1905. 36-24 1912. 1824 1906. 3395 1913. 15-20 1907. 31'66 1914. 12-02 1908. 2967 1915. 8-91 1909. 26'61 1916. 611 1910. 23-94 1917. 3.91 Mint a fenntebbi táblázatból lát­ható, ha valaki pl. 1904-ben kötött 2000 korona biztosítást, az most két­szer 38*17, azaz 7634 pengőt fog kapni. Ellenben, ha ugyancsak 2000 koronás biztosítást kötött, de csak 1914-ben, azért csak kétszer 12*04, azaz 24.08 pengőt kap, ha pedig 1918-ban kötötte, akkor kétszer 2*32 azaz464 pengőt. A kiszámítás alapja, hogy az aranypengő értékben min­denki mennyit fizetett összesen be addig, amig a pénz teljesen deval­válódott és ennek 5°/o-a kerül valo­rizációra. m BSE B3CTBB ffiOEgZBSta elégséges, ha nem támasztanánk alá gazáasági, szociális és jogi téren is. Viszont jogi megvédése a családnak egymagában nem elégséges, mert egyikünk sem gondolhatja, hogy né­hány paragrafus megszerzésével meg tudjuk menteni a családokat. — Munkánk alapja az, hogy a magyar család tagjai kölcsönösen megbecsüljék egymást. Csak akkor remélhetünk eredményt, ha a férj megbecsüli a feleségét, a feleség megbecsüli a férjét, a szülők meg­becsülik a gyermekeket, a gyerme­kek a szülőket. Ennek a megbecsü­lésnek pedig az alapfeltétele, hogy a család minden egyes tagja megbe­csülje magát. Felhívás a Betyár-bál vendégeihez Az Öreg Hollók felkérik a Betyár­bál résztvevőit, hogy a pontosan fél 10 órakor kezdődő felvonulásra való tekintettel a jelmezben érkezők a szállodai bejáraton át a kistermek­ben, a kisérők és nézők pedig a nagyteremben 9 és fél 10 óra kö­zött szíveskedjenek gyülekezni. Mi­ként már a febr. 1-i bálnál is bi­zonyára örömmel tapasztalták ven­dégeink a pontos kezdést most már a valóságban is megvalósítjuk s annál is inkább kérjük a pontos megjelenést, mert az egyik nagy meglepetés a mulatság megnyitó mozzanatában fog lezajlani. Jelmezek férfiak részére szerda estig előjegyezhetők a Széchenyi-tér 13. sz. alatti Cserkészboltban, egy teljes jelmez kölcsöndija 2'50 P. Kér­jük a jelentkezéseket idejében esz­közölni, mert a késői jelentkezők esetleg kimaradnak, s bár a jelmez nem kötelező, a jelmezben való megjelenés már maga is igen han­gulatkeltő doog. Közli a Rendezőség, hogy érte­sülvén a karneváliai hadparancsról a maga részéről mindent elkövet a Az idegenforgalom megindulását sóvárogva vár­ják a cigánytelep lakói Folynak a Győri Kereskedelmi és Iparka­mara bűnügyében a tanúkihallgatások á hercegprímás a magyar családok kölcsönös megbecsüléséről

Next

/
Thumbnails
Contents