Esztergom és Vidéke, 1935

1935-02-28 / 17.szám

ÖTVENHATODIK ÉVF. 17. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1935. FEBRUÁR 28 Előfizetési ár 1 hóra : l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Reformok korát hirdetik azok, akik elhivatottak­nak érzik magukat. Harcait egy régi és egy új világrendnek, mely végbement már Európa csaknem valamennyi államában, vagy legalább is most folyik. Magyarországon nyugalom volt, amint azt büszkén hirdették a felelős kormánytényezők, bár ez a nyugalom hasonlított né­mileg a temető békéjéhez. Ez meg az ellenzék megállapítása volt. A magyar társadalom vala­honnan az ázsiai nagy puszták végtelen magányából hozta ma­gával azt az évezredes türelmet, amely azóta úrrá lett a Kárpát­medencében s csak 'olyankor robbant ki egy-egy felkelésben, szabadságharcban, mikor már az elkeseredés tüze tűrhetet­lenné tette idebenn a levegőt. A magyar nép most is türelmes. Türelmesen nézte, mint folyik el megmaradt vagyonkája a nagy tőke embertelen polipkarjai közé, mint faragják le tisztvi­selői fizetését az országmentők, azt is türelemmel nézi, mint szónokolnak hivatott nagyok az ő nevében (magában gondolt valamit) s türelemmel szemléli most is a belpolitikai élet ka­vargását, a reformok körül tá­madt nagy forgószelet, a refor­mok körül, amelyek valójában meg se születtek, mindenki be­szél, de senki sem tud ró­luk. A magyar ember lábhoz tett fegyverrel áll és nézi az élet kavargó karneválját. A türelem még mindig igen nagy, ha ujab­ban néha-néha ki-kihagy is. Unni kezdi azt. a sok Ígérgetést, szónoklatot, amit az ő nevé­ben és ő bőrére tesznek széles e hazában. A lelke vágyik a reformok után, a becsületes, tisztességes nagy magyar refor­mok után, melyek nem vala­mely pártvezérek vagy csatló­saik hasznára és diktatórikus érzelmeik kielégítésére, hanem az ő és kisember testvéreinek munkához és kenyérhez jutta­tására vannak. Nem épületes dolog az ő szá­mára, hogy azok, akik uj han­got jöttek hirdetni az ország életében, éppen olyan ökölre­menő egyéni harcot vívnak a hatalomért egymás között, mint sokat szidott elődeik, a liberá­lis idők gyermekei és aggastyá­néi. Akik ma uj világot, uj korszakot és reformokat akar­nak hirdetni, azoknak előbb be kell iratkozni, az önzetlenség, jellemesség és keresztény lelki­ség elemi iskolájába, addig ne akarják a magyar népet vezetni. És munkatársaikat ne gerinc­telen konclesők közül válogas­sák I Nem elég ugyanis uj vi­lágot hirdetni, hanem az uj vi­lágot lélekben kell élni. A reformok pedig becsületes reformok legyenek, a nemesen haladó konzervativizmus utjain, olyan reformok, mint amelynek első fejezetét a hercegprímás irta be az új kornak évköny­vébe. A magyar ember még birja türelemmel. De szeretné azokat látni, akik a becsületes refor­mokat el akarják gáncsolni! XL Pins pápa sajátkezű levele a biboros hercegprímáshoz Serédi Jusztinián dr. bibornok­hercegprimás karácsonykor hódoló iratot intézett XI. Pius pápához, aki erre az alább közölt és sajátkezűleg irt latin levélben válaszolt a magyar egyházfejedelemnek: „Kedvelt Fiunknak, Serédi Jusz­tiniánnak, a római Anyaszentegy­ház Caelius-hegyi Szent András és Gergelyről nevezett áldozár-bibor­nokának, esztergomi érseknek — XI. Pius pápa. Kedvek fiunk 1 Üdvöt és apostoli áldásunkat küldjük Neked Igen jól esett leveled, melyben az Úr születése ünnepe alkalmával Irántunk való engedelmességedet újból kifejezésre juttattad és jókí­vánságaiddal felkerestél. Ezek a jó­kívánságok megfeleltek az ünnep szentségének, a Te lelked ragasz­kodásának és mindenképpen meg­feleltek a Mi kívánságainknak is, kik semmit sem óhajtunk inkább, mint hogy az igazságnak és jognak uralma, a tekintélynek tisztelete és az emberi társadalomnak az emberi és isteni törvények egyezségéből szár­mazó nyugalma helyreállittassék. Minthogy Te, Kedvelt Fiunk, abban az állásban, melyet betöltesz, mind­ezeket szem előtt tartod és gond­dal munkálod, azért nemcsak jóki vánataid. hanem működésed és fá­radozásod is, melyet súlyos körül­mények között férfiasan teljesítesz, nagy örömmel és megelégedessél töltenek el. Viszonozva tehát szere­teted nyilvánítását, szívből kérjük Istent, hogy mindenható kegyelmé­vel mindazt megadni kegyeskedjék, amit Te fóegy házmegyéd és egész magyar hazád javára oly hévvel kí­vánsz. És ennek az égi kegyelem­nek eszközlője és jele, nemkülön­ben a Mi különös szeretetünknek tanúsága legyen apostoli áldásunk, melyet Neked, Kedvelt Fiunk, vala­mint az egész papságnak és hivő­seregnek épúgy, mint a szeretett magyar nemzetnek az Űr nevében szívből küldünk. Kelt Rómában, Szent Péternél, 1935. január 10-én, pápaságunk 13. évében. XL PIUS pápa s. k." Két ötvenéves iparos ünneplése az ipar­testület vasárnapi közgyűlésén Nagy izgalom a javaslatok körül Az iparosságnak ünnepe volt va­sárnap Két öreg ember ötvenéves jubileumát ünnepelte. Méltó volt tehát, hogy a város első polgára polgárának az elis­nyújtsa át két merő iratot. KA****"" xX Az ünneplés. Tizenegy után zsúfolásig megtelt a Fürdő nagyterme, mikor Her­mann Lajos ipartestületi elnök meg­nyitotta a közgyűlést. Üdvözölte a megjelenteket, Glatz Gyula polgár­mestert, Brenner Antal dr. főj egy zőt, Ujlaky Béla dr. kamarai titkárt. Azután felkérte a polgármestert, hogy adja át az elismerő iratot. Glatz Gyula keresetlen szavakkal méltatta a két kérges kezű, Ötven évi munkában elfáradt öreg iparost, Henczy Ferencet és Patóczky Jó­zsefet. — Ez az ötven évi iparos mult — mondotta többek között — le­gyen példa az iparosság előtt. Lássa meg az ifjú generáció, hogy a tisz­tes iparoskéz milyen elismerést ví­vott ki. A polgármester beszéde után Her­mann Lajos elnök a testület nevé­ben fejezte ki örömüket és hódola­tukat a félszázad munkásainak. Az elnök után Ujlaky Béla, a Kamara kiküldött titkára — ki az elismerő okiratot hozta — az iparos összefogás fontosságát hangsúlyozta. — Az egymás elleni harc, egy­más letörése bumeráng — mon­dotta —, mely előbb utóbb visszaüt. Az iparosságnak élete és érdekei védelmére szorosan egymás mellett kelt felsorakoznia. A tárgysorozat tárgyalása. Azután sor került Farkas Dezső jegyzői jelentésére az elmúlt évről. Tartalmas, munkában gazdag év be­számolóiát ismertette a jelentés. Küz­delmeket, melyeken az iparosság­nak keresztül kellett mennie. Problé­mákat, az iparosság nehéz helyze­tének megjavítására. Megemlékezett a testület három elhunyt tagjáról. Ismertette az OTI-székházépités érde­kében járt küldöttség eredményét. A belügyminiszter határozott ígérete alapján megvan a remény arra, hogy a tavasszal már kereseti lehe­tőséget nyújt az új építkezés. A jegyzői jelentés után a zár­számadás, majd a jövő évi költség vetés ismertetése következett. A va­gyoni leltár szerint 28.406"56 P-vel rendelkeznek. A testületnek semmi adóssága nincs. Kitör az izgalom. A költségvetés tárgyalásánál rob­bant ki az az izgatott atmoszféra, amelynek hullámai már a gyűlés megkezdése előtt ott lebegtek a le­vegőben. Bábszky Ferenc hozzászólásában kijelentette, hogy a testület tisztvi­selőinek egész kenyeret nem adhat. Az eddigi fizetéseknek körülbelül a felét javasolja, egyéb költségvetési csökkentésekkel 835 P-ős megtaka­rítást indítványoz. Az indítványra Hermann elnök válaszol. Kijelenti, hogy az elnök ség a legnagyobb körültekintéssel állította össsze a költségvetést. Aki kevesebbel tud adminisztrálni — kiáltotta — vegye át az elnökséget. A kijelentésre nagy vihar tört ki. Majd szavazásra tette fel a költség­vetést, hatalmas többséget kapott, amit megköszönt. Utána az ipartestületi alapszabály­módosítás tárgyalása következett. Itt a leglényegesebb változást ismer­tették. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy egyszerre cserélődött ki az egész elnökség, a módosítás értel­mében ezután három részben tör­ténik. A Nyugdíj Intézet felállításához bizonyos javaslatokkal egyhangúlag hozzájárultak. A közgyűlés újabb izgalmai. Végül külön indítványok szere­peltek. Először Bátori István indít­ványát, amelyben azt kéri, hogy az elzárásra ítélt leventéket ne munka­idejük alatt, hanem vasárnap dél­után vigyék el, továbbá a tanonc­iskolában a tanítás ne délután 3, hanem későbbi órában kezdődjék és a befizetett részlet-tandrjról irást kapjanak, egyhangúlag elfogadták. Azután került sor Bábszky 6 pont­ból álló indítványára. 1. A költségelőirányzat, 2. az alapszabálymódositás, 3. A házikezelésű italmérés meg­szüntetése és bérbeadása, 4. 1935. évi fizetésredukálás, 5. az elnök „több izben" olyan viselkedést tanúsított, hogy nem méltó a bizalomra, vonják meg tőle, 6. új elnökválasztás elrendelése, egy hónap múlva titkos választás útján. Az indítványok ismertetése ok volt az újabb izgalomra. Az elnökellene­sek követelték a lemondást, a több­ség azonban éltette Hermann Lajost.

Next

/
Thumbnails
Contents