Esztergom és Vidéke, 1935

1935-02-17 / 14.szám

meg a vármegye területén fekvő és idegenforgalmi szempontból figye­lembe vehető szegényebb községek ről. Ugyancsak 100 pengőt szavazott meg gyógykezeltetési segély cimén Teller János vm. irodatiszt részére. A közigazgatási bizottsági ülés leg­nagyobb érdeklődést kiváltó pontja az albizottságok megalakítása volt, Az 1935. év tartamára az aláb biakat választották meg: a fegyelmi választmányba rendes tagokul dr. Fehér Gyula, Ghiczy Elemér, Jánosi Károly és Ujszászy Imre, póttagokul dr. Schmidt Sándor és vitéz Szabó István ; az gazdasági albizottságba rendes tagokul Bartus József, Ghiczy Elemér, Horváth Mihály, Körmendi Károly, dr. Meszlényi Zoltán és Orosz Antal ; az adóügyi albizottságba rendes tagokul gróf Dégenfeld-Schomburg Ottó, gróf Eszterházy Móric, F. Pén­tek Pál és Réhling Konrád, póttago kul Ghiczy Elemér és Troykó Béla ; a népoktatási albizottságba gróf Eszterházy Móric, Lőke Károly és dr. Meszlényi Zoltán; az útügyi albizottságba gróf Esz­terházy Móric és F. Péntek Pál; a kisajátítási albizottságba Ghiczy Elemér és dr. Schmidt Sándor; a telepítési albizottságba gróf Esz terházy Móric és F. Péntek Pál; a közegészségügyi albizottságba dr. Szili Károly, Réhling Kdnrád és Troy kó Béla; a törvényhatósági egészségügyi bi­zottságba Ujszászy Imre, Telkes Pál és Kerschbaummayer Károiy ; a vm. tisztviselők szabályszerű el­bánás alá vonására való bizottságba Mátéffy Viktor lemondása folytán megüresedett helyre dr. Schmidt Sán dor. A gyámügyi fellebbviteli küláött­ségbe a főispán rendes tagokul dr. Fehér Gyulát és Troykó Belát, póttá gokul gróf Dégenfeld-Shomburg Ot tót nevezte ki, a közigazgatási bi zottság rendes tagokul gróf Észter házy Móricot és Lőke Károlyt, pót­tagul dr. Schmidt Sándort válasz­totta meg. A január havi alispáni jelentés megemlékezett a törvényhatósági bi­zottság január 21-iki alakuló közgyű téséről és az ott elhangzott magas­szárnyalású beszédekről, majd pedig felolvasták a tiszti főorvosi, a pénz ügyigazgatók, a gazdasági felügyelő­ség, a tanfelügyelőség és az állam építészeti hivatal havi jelentéseit amit bizottsági tagok tudomásul vettek. IIIIIIIIIIMIIIIMIII1IIMH Kik adjanak be február­ban adóvailomást ? Február végéig általános kereseti, jövedelem- és vagyonadóbevallást tartoznak beadni: 1. azok, akik az 1934. évre tíze­zer pengőt meghaladó adóalap után voltak általános kereseti adóval, illetve jövedelemadóval és 200 ezer pengőt meghaladó adóalap után vagyonadó­val megadóztatva ; 2. azok, akik az 1934. évre az említetteknél kisebb adóalap után voltak ugyan megadóztatva, de adó­juk mégsem.esett rögzítés alá (mert a tavalyi kivetés még február végéig sem emelkedett jogerőre, illetve, mert az 1934. évben foglalkozásukat vagy lakásukat más községben helyezték át, — vagypedig foglalkozásuk az 1934. évben megváltozott, illetve mert az 1934. évre csonka év alapján voltak megadóztatva); 3. az uj adózók, akik foglalkozá sukat az 1934. év folyamán kezdték meg, illetve vagyonuk az 1934. év­ben keletkezett, vagy akik az 1934 évre már megadózott foglalkozás mellett más foglalkozást is kezdtek. Az 1. pont alá eső adózóknál a bevallási kötelezettség független attól, hogy az 1934. évre kivetett általa nos kereseti adójuk, jövedelemadójuk és vagyonadójuk jogerőre emelke­dett-e vagy sem, mert a 10 ezer pengőt meghaladó jövedelem, illetve 200 ezer pengőt meghaladó vagyon után megadóztatottakat az évenkénti bevallás kötelezettsége terheli. A bevallási késedelem birsága az általános kereseti adónál az adóalap 1 százaléka, jövedelem- és vagyon adónál a kivetett adó 10 százaléka ha az adózó a bevallást a külön felhívásra idejében benyújtotta. A magasabb százalékibirság a kereseti adónál az adóalap 3 százaléka, a jövedelem- és vagyonadónál a kive tett adók 50 százaléka, ha az adózó bevallásait külön felhívásban meg­szabott határidő elteltéig sem adta be az illetékes hatóságokhoz. wmmimmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtwwtBmmmiw Szerdán délután avatta fel a hercegprímás a dorogi bányatársulat tizenkettedik kultúr­házát Esztergomban Otthont, kultúrházat kaptak azok a bányamunkások, akik Esztergom­ban laknak. A bányatársulat haza­fias és vallásos mentalitásának ered­ménye ez a tizenkettedik otthon, amely homlokzatán a bányászkö­szöntéssel várta szerdán délután az ünnepélyes aktust. Sűrű hóesésben nagy tömeg gyülekezett és töltötte meg a bányászotthont átadása al­kalmával. A felavatást a hercegprímás vé­gezte, előkelő közönség és a bá­nyászok nagy tömegének jelenlété­ben. Ott volt Radocsay László dr. főispán, Frey Vilmos dr. alispán, Glatz Gyula polgármester, Lepold Antal dr., Drahos János dr., Csárszky István dr. prel.-kanonokok, Reimann Ernő MÁK vezérigazgató Budapest­ről, Schmidt Sándor dr. bányaügyi főtanácsos, Gácser János igazgató, Kompolthy Ödön bányaigazgató, Róth Kálmán főfelügyelő, Proaza Vilmos igazgató, báró Rohr Rezső felügyelő, Trinkt Kálmán dr.. dorogi plébános, Szomszély Antal bánya lel kész, Lu­kács Lajos főfelügyelő, Reviczky Elemér főszolgabíró, Felber Gyula dr. belvárosi plébános, Hamvas Endre dr. hercegprimási titkár, Hor­váth György dr. rendőrtanácsos és sokan mások. A pontban öt órakor bíborban érkező hercegprímást a bányatisz­tek és egyenruhás bányászok fo­gadták. A bányászzenekar a pápai himnuszt játszotta, az előszobában pedig Reimann Ernő vezérigazgató üdvözölte a biboros egyházfeje­delmet. A prímás rövid válaszában hang­súlyozta, hogy amint* őt szeretettel, várták, ő szeretettel jött ide, kiván­ja, hogy ez a ház a szeretet ott­hona legyen. Ezen célból szenteli fel és adja át hivatásának ezen épü­letet. Azután nagy papi segédlettel felavatta a bányászkulturházat. Az ünnepélyes aktus után elfog­lalta a primás az emelvényen ki­jelölt helyét és a következő szava­kat intézte a bányászokhoz: — Ma, amikor a családi kötélé kek ^veszedelmes meglazulása, az egyes társadalmi rétegek bomlása miatt végveszedelem fenyegeti a nemzeteket, valóban szent hivatást teljesítenek azok, akik a családok összefogásán fáradoznak — mon­dotta a főpásztor. — Tudom, hogy ti ragaszkodtok SPIRIN Ua&kücsak a » 7&uy£\ «keiesztiel m A YE RJ Gyógyszertárakban kapható 1 a szűkebb családi körötökhöz, a múltban" is arra törekedtetek, és a jövőben is azon lesztek, hogy a bá­nyászcsalád szilárd legyen. Tudom, hogy a bányászösszefogás egyik eszköze az otthon, melyek egymás­után létesülnek a dorogi kerületben. Az otthon családi épület. Azért nem­csak főpásztori, hanem hazafias örömmel is jöttem megáldani e há­zat, amely ház valóban összekötő kapocs az egyes bányászcsaládok között. — Legyen e háznak uralkodója a szeretet — folytatja a primás — amelynek jelenléte kiegyenlíti a kü­lömbségeket a kicsinyek és nagyok között, közelebb hozza, megrövidíti a távolságokat, egy testbe foglalja össze a tagokat. Egymásra vagytok utalva, az összefogástoknak legyen e családi ház a leghűbb képe. Ho­noljon itt a szeretet és megértés s amint példát adtak a családi szilárd­ság előmozdításában, adjatok példát a bányásztársadalom és általában az emberi társadalom összefogásá­ban is... A hercegprímás beszéde után Schmidt Sándor dr. bányaigazgató köszönte meg az egyházfejedelem­nek, hogy már másodszor szemé­lyesen avatja fel a bányászok ott­honát. Azután tekintélytisztelet és vallásos szellem szükségességét hangsúlyozta, mint a megelégedett, boldog élet alapjait. Prouza Vilmos igazgató veszi át a házat, fogadalmat tesz, hogy eb­ben a házban destruktiv eszmék sohsem fognak otthonra találni. Pál Ferenc, a bányászok nevében fogadja, hogy ezután is kitartanak egyházuk mellett, a ház pedig a szeretet otthona lesz. Végül a zenekar a bányászindu­lót játszotta, majd a Himnusz el­éneklésével fejeződött be a benső­séges családi bányászünnepély. Hogyan fejlesszük idegenforgalmunkat? más alkalmas helyen egy üdülést szolgáló nyaralótelepet, penzióépü­lettel és játszótérrel. Ezen intézmény iskolaszanatóriummal lehetne kifej­leszthető, tehát nem idény, hanem állandó jellegű üzletággá fejlődhet­nék. Igy rentábilisabbá válik a vál­lalkozás. Azt mondják, hogy a vá­rosnak nincs erre pénze. Csinálják meg akkor a pénzintézetek. Neve­sebb tranzakciók hiányában érde­mes volna e tervvel foglalkozniuk s az anyagi befektetés biztosan meg­hozná a kellő hasznot. Az idegenforgalom fellendülését jótékonyan előmozdítaná a villamo­sított vonatjárat, melynek életbelép­tetése érdekében a polgármester úr már az illetékes helyen interveniált Elengedhetetlen feltétel azonban még, hogy a gőzhajótársaságok sűrűbb és gyorsabb közlekedésű hajójáratokat állítsanak be. Álljon továbbá egy-két propeller is az idegenek rendelke­zésére, hogy kénye-kedve szerint sé­tahajózhasson a szomszéd állomá­sokra. E felsorakoztatott tényezők képe­zik a becsületes idegenforgalomnak éltető rugóit, kiegészítve egy óriási propagálással, mely Esztergom für­dővárossá való proklamálását or­szág világ előtt kikiáltja. Ezt a sajtó és a pályaudvarokon kifüggesztendő hirdetmények terjesztenék. De még ennél is többet kell tennünk. Tud­valevően nemrég jelent meg a Ber­liner Tagblattban egy, a mi váro­sunkról írt erősen diffamáló közle­mény, amely Esztergomot az egész világ előtt diffamálta. Igaz ugyan, hogy a polgármester úr a napilapok révén korrigálta a hazug adatokat, azonban az idegenajkúak és külö­nösen a szomszéd államok népei aligha szereztek tudomást a rektifi­kálásról, ennélfogva kívánatosnak tartanám, hogy Esztergom történe­tének dicső múltját és jelenét magyar és német előadás keretében rádió révén is ismertessük meg. Ugy tudom, hogy városunk ily mó­don való rehabilitásához a polgár­mester úr elvben hozzá is járult. Szerkesztő urnák tisztelő híve Vettük az alábbi levelet: Tekintetes Szerkesztő ür! Magyarország valamennyi városa, igy Esztergom is, elkészítette és közreadta az ezévre szóló idegen­forgalmi programját. Minthogy ben­nünket ez utóbbi érdekel legjobban, engedje meg igen tisztelt Szerkesztő úr, hogy annak szűkreszabott prog­ramjához hozzászóljak. Kár, hogy a propaganda-bizottság még nem számolt be az e célt szol­gáló munkálkodási tervéről, annak ellenére, hogy az idő parancsoló sza­va ezt sürgősen diktálja. A magam részéről sietek elgondolásaimat a jó ügyre vonatkozóan a következőkben kifejteni. Specialiter Esztergom nem eléged­hetik meg oly idegenforgalommal, mely abban nyilvánul meg, hogy az idegen 1—2 napra ideránduljon. Arra kell törekednünk, hogy az a szezon legnagyobb részét nálunk le­telepedve, itt töltse el, mert előző esetben csak a Máv látja az ide ki­rándulók hasznát. Az utóbbi eset­ben azonban társadalmunk minden rétege, de különösen az ipar és ke­reskedelem élvezne egy kis fellen­dülést az amúgy is egész éven át tespedő és letargikus üzletmeneté­ben. Elgondolásom megvalósítása nem kivihetetlen. Városunk kies fekvése, gyönyörű kirándulóhelyei, kitűnő le­vegője, jóhatású gyógyvizei predes­tinálják, hogy Esztergom Budapest­hez hasonlóan fürdővárossá, de egy­úttal üdülőhellyé felavattassék. Ter­mészetesen ellimináiandók azok a gátak, amelyek a grandiózus terv megvalósítását megakadályozzák. Első sorban a lakásviszonyokra gondolok. A magánházak nem nyúj­tanak az idegennek elég kényelmet. Az udvarok rendezetlenek, nem tá­gasak. Benne a gyermekek nem han­cúrozhatnak, nem tombolhatják ki magukat, ahogy azt más nyaralók­ban módjukban áll. A tehetősebb családokat talán kielégíti a szállo­dai élet, de a tisztviselő, a közép­osztály nem birja az iramot. Meg kell teremteni akár a Szigeten, vagy Sa. S.

Next

/
Thumbnails
Contents