Esztergom és Vidéke, 1935

1935-11-24 / 92.szám

ÖTVENHATODIK ÉVF. 92 SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. VASÁRNAP. 1935. NOVEMBER 24 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Iparosaink szomorú helyzete November 8-án, vagyis mult pén­teken a győri iparkamarai küldött­ség értekezletén szóba került az esz- j tergomi iparosság sajnálatos és j mondhatni tragikus sora is. A ka­marai elnöknek, mint már megírtuk, meg nem magyarázhatóvá vált az; iparosság tüntető távolmaradása. A kb, 600 iparosból, akik Esztergom- \ ban élnek, hatan jelentek meg az értekezleten. Egy százaléka. Ezzel kapcsolatban azután felmerült a tag­díj befizetések kérdése is. Az előirányzatban 3200 P van be­állítva, amiből az év folyamán 700 P folyt be. Azonkívül 1934-ből kö­rülbelül 2000 P van hátralékban. Szomorú képet nyújtanak ezek a a száraz adatok az ipartestületi életre vonatkozólag. Mutatják az el­hidegülést a közös munka részvé­telében, az egymás iránti meg nem becsülést, áskálódást és intrikát. fia azonban objektiv szemmel nézzük az iparosok sajnálatos ese­tét, önkéntelenül fölmerül a kérdés lelkünkben, hogy mindez miért? Miért nincs ebben az erős, gerinces osztályban kéz a kézben ? Miért nincs meg az egymásközötti szoros összekapcsolódás? Miért nem küz­denek közösen jogaikért? fiisz köz­tudatban van : az összetartásban van az erő. Amit egy nehezen, vagy sehogyan sem tud eredményre vinni, azt tiz már megmozgatja, száz pe­dig kiviszi. Az iparosok között miért nincs meg ez ? Esztergom iparosai­nak, mondjuk meg csak úgy ahogy van, azért nincs élénk tevékenysége a közügyekben, mert kevés az ak­tiv reprezentánsa. Iparosaink súlyos helyzetén csak úgy lehet segíteni, ha maguk között félretesznek min­den ellenségeskedést, személyi el­lentétet, önzést és egybeforrva vá­lasztják ki maguk közül azokat, akik azután ez illetékes helyeken hatha­tósan meg tudják védeni az iparos érdekeket. Szomorú az is, hogy a 600 önálló iparos a városi képvise­lőtestületben alig egy pár taggal van képviselve. Saját erdekük kivánja, hogy mind a városi, mind a me­gyei képviseletben számarányukhoz méltó képviseletet nyerjenek, hogy azután ott súlyukkal, többségükkel és szavukkal meg tudják értetni sé­relmeiket és azokra orvoslást nyerje­nek. Ne várjunk csodákra, gazda­sági életünk javulására. Két kezünk­kel, tehetségünkkel kell a törvényes keretek között kiharcolni azt, amit örökké éhes szánkba akarunk jut­tatni és akkor a küzdelemben ott lesz az Isten elmaradhatatlan segít­sége is. Azonban pillantsuk meg az érem másik oldalát is. Az esztergomi iparosságot nem­csak a belső baj teszi zilálttá, ha­nem ezen szétbomlasztó hatást nö­veli az állandó munkahiány is és az, hogy több helyen teljesen mel­lőzték a helybeli iparost. Miért van éz? Hová menjenek akkor a mi iparosaink? Más városba, ahol bizony idegent mindaddig nem al­kalmaznak, mig saját városukban egy munkanélküli is van. Azt nem lehet állítani, hogy drágább és nem megbízható a helybeli iparos, mert az esztergomi ipartestület elég szép számú és kitűnő iparost termelt ki magából, olyanokat, kik bármelyik vidékivel bátran felveszik a ver­senyt. Ne mellőzzük tehát iparosain­kat s ha esetleg egyikkel-másikkal nem lennének megelégedve, bízza- \ nak meg mást a munkával, de sem­! mi esetre se menjünk idegenbe. Erre tisztes esztergomi iparosság semmi-1 vei sem szolgált rá. Több feltűnő eset fekszik hallga­tag némaságban az ipartestület élet­kerete között, hogy nagy kontúrok- j ban méltán megmutassa az észter-! gomi iparosság szomorú helyzetét. Belső bajukhoz, s talán önmaguk vesztéhez hozzájárul ezen külső mel­lőzés is, amit nekünk, esztergomi munkaadóknak kell orvosolni. Se­gítőkezet kell nyújtanunk, támogat­nunk kell és akkor, ha kellő mun­kához juttatjuk iparosainkat, a ha­tás nem fog elmaradni. Mindjárt nem lesz annyi adó és tagdíjhátra­lék, nyugodtabb, harmonikusabb élet lesz közöttük, szívesen támogatják és járnak majd testületükbe, föllen­dül a gazdasági vérkeringés váro­sunkban, mert ne feledjük, a pénz kerek, gurul, nem marad nyugodtan egy helyen, körforgást végez, amely­ben az emberek megelégedés-oázisa terül el. (=) Admont s az admonti códex a Nagy jelentőségű Wolfold apát alkotása. 1137-ben apácakolostort alapít Admontban. Intézménye nagy hírre jut. Uralkodó s a legelőkelőbb családok leánygyermekei kerülnek az itteni apácák messze földön híres nevelőintézetébe. Közülük többen a fátyolt is félveszik, hogy mint szent­életű apácák és apátnők Istennek szenteljék áldozatos életüket és Hozzá vezessék a gondjaikra bízott leány­ifjúságot. A férfi-kolostor bencés szerzetesei szent alapítójuk imádságos, munkás éktét valósítják. Az „Ora et labora" atyai öröksége nyomán felbúgnak a monostori zsolozsmák. A munka megszentelő éneke épp iiy otthonos. A kolostori műhelyek az alkotás lázában nyugtalankodnak. A bencé­sek e vidék gazdag vasbányáinak első feltárói. A szálló esztendők századokká sű­rűsödnek. A nagy rengések gyűrűi ide is eljutnak. A tartományi pusz­tító dáridók "gyötrelmei e vidéket és kolostorát is ostorozzák, akárcsak nálunk a zivataros századok korá­ban. Egy-egy nagy intézmény tör­ténete, érverése kicsinyített mása a nagy szervezet életműködésének. Lá­zait, bajait a vérkeringés elragadja mindenüvé. S mennél fontosabb és jelentősebb egy-egy szerv működése, annál erősebben jelentkezik nála a nagy szervezet betegsége. Az említett nagy fellendülés a XIII. század közepéig tart, hogy utána a magasan ívelő kapaszkodó után Admont is rákerüljön a hullámvölgy lejtőjére. A Hohenstaufok pusztulá­sával Németországra is rászakad a nagy interregnum (1256—1273). A császártalan, szörnyű idők az ököl­jog uralmát honosítják meg a ha­talmas, gazdátlan területen. Rabló­lovagok garázdálkodása teszi bizony­talanná az élet- és vagyonbiztonsá­got. A közös sorsot e vidék sem kerüli el. O is megmerül a megpró­báltatások áradásában. Habsburgi Rudolf császárrá válasz­tása véget vet a szabad portyázá­soknak. Ebben az időben ül az admonti apáti székben II. Henrik, a kolostor egyik legnagyobb apátja. Tudós, vaskezű, fáradhatatlan mun­kásságú előljáró. Rendet teremt nemcsak kolostorában, hanem a vidéken is. Rudolf császár kitüntető bizalmára méltatja, munkatársai közé veszi. A császári kegy egyre maga­sabbra emeli. Mikor azután Albert herceg kérésére 1285 ben Stájer­ország tartományfőnöke lesz, a vi­lági hatalmasságok irigysége ezt már nem tűrheti.. Miattuk el kell hagyni előkelő megbízatását, de azért derűsen és megtépázatlanul vonul vissza apátságába. A fény és árny napos ragyogásá­ban, színtelen elborulásában pereg­nek tovább az esztendők. Közöttük, a pirosbetűs ünnepek és szürke taposónapok láncában tűzcsóvák lob­bannak. A figyelő, kővédermedt titánok szemében a lápok imbolygó lidércvilága, az arasznyi életű em­berek számára csordultig telt kehely — sírás és szenvedés. Errefelé is meglendülnek a parasztlázadás löké­sei. Figyelmeztetői más, pusztítóbb áradás közeledésének. Meginognak a sokaktól nem értett, megrágalma­zott középkornak egész világot hor­dozó pillérei. Megrecsegnek az eresz­tékek. A XVI. század vallási és szo­ciális forradalmai itt is éreztetik hatásukat. 1525-ben a felbujtogatott parasztok felgyújtják a kolostort Megbecsülhetetlen érték válik a lán­gok martalékává. Az új, forrongó eszmék törést hoznak az itteni egységes, zárt rendbe. Nem egy apátjuk lemond, mert nem tud megbirkózni a nehézségekkel, melyeket az idők megbolygatott szellemei löknek a régi világba. Po­litikai szempontból is megremeg a tartomány. A mohácsi csatatéren sírba hanyatlik a középkori magyar királyság. Halálkiáltása elhat a stá­jer hegyek közé is. Mennydörgető visszhangot vernek rá a sziklafalak. I. Ferdinánd tartományainak s házá­nak minden erejét egybeszedi, hogy gátat emeljen a mindent elnyeléssel fenyegető török pusztításnak. Admont is beszolgáltatja vagyonának negyed részét. Birtokai, egyházi, asztali ezüstjei zálogba kerülnek, hogy ágyúk dörgése, bástyás várak s katonák ezrei hirdessék a keresztények áldo­zatkészségét. A Kőszeget ostromló Szolimán portyázó csapatai ellátogatnak a HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Nagy diáktüntetések folytak az egyetemeken. — A külföldi ma­gyar intézetek vezetését átszervez­ték. — Márkus Lászlót nevezték ki az Operaház igazgatójává. — öt­százezer pengő OTI kölcsönt kap Hajdúszoboszló. — Az egységes­párt 5500 szavazattal győzött óno­don. — Játékkaszinót akarnak fel­állítani Margitszigeten. — A lipót­városi bazilika plébánosa nyugdíja­zását kérte. — Egy győri utászhad­nagy az utcán agyonlőtt egy nap­számost. — József Ferenc dr. fő­herceg uj szindarabot írt. — Egy­millióhatszázezer pengőt fordít a a főváros a téli inségakcióra. — Fe­jedelmi vendégek vadásznak Horto­bágyon. — Ottó-miséket tartottak az egri egyházmegyében. — A Mű­egyetem termeiben kitűzték a ke­resztet. — Juszuf Kemál egyipto­mi herceg hortobágyi vadászzsák­mányát, 400 vadkacsát és libát a debreceni szegényeknek adományoz­ta. — Jövő szeptemberre kész lesz a fővárosi Horthy­hid. — Magyar­országon szabadalom védi a gázzal töltött villanykörtéket. — Bomba' menekülő helyek épülnek Budapes­ten. — Ravasz református püspök az egyházi házasság visszaállítása ellen nyilatkozott. — Megszüntet­ték a sárospataki főiskola jogi tan­székét. KÜLFÖLD A Nobel -békedijat ez évben nem adják ki. — Küszöbön áll az ujabb japán-kinai háború. — Tanácskoz­tak a kisantant vezérkari főnökei. — Hodzsa cseh miniszterelnök a tót autonómia ellen nyilatkozott. — A görög király hazatért és elfog­lalta újra trónját. — Zsidóellenes tüntetések miatt r bezárták a varsói egyetemet. — Életbeléptek a bün­tető szankciók Olaszország ellen. — Olaszbarát tüntetések voltak Pa­risban. — Badoglio tábornokot ne­vezték ki az abesszíniai olasz had­erők főparancsnokává. — Angol katonai felügyelet alá került a szuezi­csatorna. — Egyiptom megtiltotta az olasz katonai repülőgépek átha­ladását. — Sztrájkolnak a francia acélgyári munkások. — Az angol kormány nagy győzelmet aratott a választásokon. — Ünnepélyesen fo­gadták a görög királyt Rómában. — Északkinában ki akarják kiáltani a köztársaságot. — Meghalt az olasz király nővére. — A Curie család harmadszor kapta meg a fizikai No­! bel-dijat. — Az angol bányamun­I kásság a sztrájk mellett szavazott. ' — A jazz-zenekart kitiltották a né­met rádióból. — A szuezi csatorna j átkelési forgalma 90 millió frank volt október havában. — Mac-Donald volt angol miniszterelnök kibukott az angol parlamentből. — Blériot' repülőgépgyár fizetésképtelen lett. — Óriási viharok dúlnak a Fekete­tengeren. — A marseillei király­gyilkosok perét nagy érdeklődés mel­lett tárgyalják. — Merényletet kö­vettek el az indiai parlament elnöke 1 ellen,

Next

/
Thumbnails
Contents