Esztergom és Vidéke, 1935

1935-09-29 / 76.szám

2 ESZTERGOM Ii VIDÉKE 1985. szeptember 39 val. Az intézet körül a nyáron nagy vita folyt. A kultuszminiszter Szentendrére akarta áthelyezni. A város polgárai azonban védelmére keltek a hetvenötéves reáliskolának, amely a .hatóságok támogató közbenjárására Esztergomban maradt, az iskolához ragaszkodó polgárság legnagyobb örömére. örvendetes az is, hogy a sok vita sem ártott az intézetnek, a létszám nem változott. Az internátusnak 25 növendéke van. Esztergom-Táborban a Szalézirend fejt ki hatalmas tevékenységet az ifjúság érdekében Czuczor János dr. igazgató vezetése mellett. A polgári iskolának 212 növendéke mellett (L-ben 68, negyedikben 42.) elemi iskoláját 114 tanuló látogatja és ipa ros iskolát is tart fenn a rend 70 növendékkel. A rend itteni teológusainak száma 19. Az intézetben Don Bosco, a nagy szent rendalapKó szellemében nevelik az ifjúságot. Fáradságos, nehéz munkájuk közismert, hisz sok gyermeket az eltévelyedés útjáról kell visszavezetniök. A kiváló, képzett rendtagok mellett világiak is tanítanak a polgári iskolában. Mindig bizonyos büszkeséggel gondolunk az intézet volt tanáraira i Bányai Kornélra, a költőre, akit fiatalsága delén az elmúlt évben vitt el tőlünk a Halál. Az intézet folyosóján az egyik tanári csoportképen Féja Gézát ismerjük fel, a kiváló publicistát, akinek tollát nemzete, magyarsága forró szeretete vezérli, mikor cikkeit írja Zilahy Magyarországában, vagy Bajcsy-Zsilinszky Szabadság-ában. A leánygimnáziumnak 220 növendéke van Blaskovits Piacid igazgató vezetése mellett. Az első osztálynak 44, az idén megnyíló hatodik osztálynak pedig 35 növendéke van. A tanítást a Szatmári Irgalmas-rend tagjai végzik, akárcsak a polgáriban, melynek 305 (l/a. 40, I/b. 42, IV. 68) növendéke van és ugyancsak Blaskovics Placid, a kiváló nevelő vezetése alatt áll. Érdekes a helyzet a tanítóképzőkben. Ezt bizonyos szempontból megfontolás tárgyává is kell tenni a mai viszonyok között. A tanítónőképzőnek Nádler István igazgató, pápai kamarás vezetése alatt 228 (1. 50, V. 44), a fiúképzőnek Bartal Alajos igazgatósága alatt 143 növendéke van (1. 29, V. 32). Nálunk is jelentkezett a mai kor súlyos problémája: a nők térhódítása azokon a pályákon, melyek elsősorban férfi munkaerőt igényelnek. Példákat tudunk arra, hogy tizenöt tanerő közül kilenc nő. Faluhelyen. Végzett tanítók éveken keresztül állás nélkül kénytelenek eltölteni fiatal éveiket: A kormányzó Harkányban, a nyár folyamán beszédet mondott a gyermekről, a családról. Beszédéről a külföld is megemlékezett s mi végzetes sorsunk magyar keservei között arra gondolunk, hogyan alapítson családot az a sok-sok magyar diplomás, akinek még saját magáról sincs módja gondoskodni... A statisztika mindig őszinte, s az őszinte számadatok komolyabban beszélnek a komoly szavaknál. A főegyházmegye esztergomi szemináriumában Tóth Kálmán dr. rektor vezetése mellett közel 120 theologus készül a papi pályára. Igen sok növendéket külföldi egyetemre küldöttek, tanulmányaik folytatására. Az elemi iskolákban közel ezer gyermek tanul. A népes statisztika Esztergom iskoláiról. Amint a tanítóképzőknél kifejtettük a mai kor nehézségeit, úgy a többi problémák mellett sem mehetünk el szó nélkül. A nyár folyamán megjelent statisztika szerint az elmúlt évben 3871 fiú és 988 jeány érettségizett. Ez a négyezernyolcszázhuszonkilenc ifjú ember mind a jövőről, fényes, gondtalan jövőről álmodik. Az intellektuelek túltermelése ma igen sokszor elhangzott kifogás. Valóban nagy veszélyeket rejt magában ez a túlltermelés, ha az ifjúság nem mutat hajlamot a praktikus pályák iránt. Szomorú dolog, mikor az ember azt olvassa, hogy ezerkétszáz tanítói állásra nyolcezren jelentkeztek. Az egyetemen ugyanakkor a gazdasági fakultásra két kérvény érkezett. Az iskola padjaiban ülő diákokat ez a rettenetes valóság ne riassza el. Csak tanuljanak, végezzék kötelességüket, ez a jövőnek szól, mi tudjuk, ha kikerülnek az életbe, a diplomával a kezükben sem szégyenlik majd kezükbe venni a szerszámot, mellyel a maguk s a nemzetük jövőjét kovácsolják . . . Öreg gyerekek járni tanulnak a Rákóczi-téren Meggondolatlanul a világra jöttünk, üggyel-bajjal megtanultunk járni, kivégeztünk néhány alsó és felső iskolát, megettünk néhány kiló fekete vagy félbarna kenyeret s azóta csetlünk-botlunk az élet országútján, vigyázva, óvakodva, nehogy a Végzet rohanó szekere valahol elgázoljon bennünket... Dervedt nyakunkat behúzva kabátunk gallérjába, terhes gondokkal teli fejünk visz bennünket részben a hossztengely, részben a rövidátló irányában. Azaz, — mikor hogyan. Mert nem mindegy, hogy merre megyünk. Semmiesetre sem arra, amerre akarunk. Mert például a Rákóczi-téren csak a rövidátló, a Széchenyi-téren inkább a hossztengely irányában. No, mindegy; az a fontos, hogy mindig szerencsésen elérjük kitűzött célunkat s hogy a Végzet rohanó szekere valami nyolchengeres Daimler alakjában el ne gázoljon bennünket ... Az új közlekedési és csendrende let a humánus reformok s az emberboldogító kultúra jegyében született. Az ideges apák, a kiskorú anyák s a nagykorú gyermekek világát éljük. Kiveszett az emberek életstílusából az önfegyelmezettség, az* egymás iránti udvariasság, a köteles engedelmesség s az összetartó szolidaritás erénye. Ezeket — miilen idők! — hatósági rendeletekkel kell viszszatelepíteni az emberek idegrendszerébe. Meg kell újra tanulnunk helyesen járni, egymás idegeit kímélni, egymást megbecsülni s egymást segíteni ott az élet kanyargós országútján, ahol a háború óta egymáshoz olyan idegenek lettünk . . . Meg kell tanulnunk óvni a testi épségünket, fegyelmezni gondterhes fejünket s szelíditgetni búval bélelt szívünket. A jó őrzőangyalkák bár állandóan figyelik lépteinket, a modern technika s a gépkocsiüzem rohamos fejlődése arányában mégis egyre növekszik Magyarországon is a balesetek s elgázolások száma. Szükség volt hát, hogy hatósági elgondolással és asszisztenciával óvják egyre gyérülő fajunkat a gyors pusztulás folyton szaporodó eshetőségeitől. Megszületett tehát a már lapunkban is ismertetett új közlekedési s ezzel kapcsolatos részleges csendrendelet. Lássuk hát, mit tapasztalunk e rendelet alkalmazása körül s mit szólnak hozzá a rend és csend hívei itt Esztergomban, hol az önfegyelmezettség, — hogy úgy mondjuk, — viszonylagos, a csend pedig .. . No, erről hallgassuk meg a csend fanatikusait, kiknek hitvallásuk a poéta szava: „szeretem a csendet, szeretem a békét, betegek, poéták, bölcsek menedékét..." * Kiállunk tehát, mint benevolus spektator, a Rochlitz-sarokra s nézzük, hogyan tanulnak öreg gyerekek járni a Rákóczi-téren . .. Deresedő fejű, kajla bajuszú, de egyenes gerincű magyar lohol ki a Kossuth Lajos-utcából. Tempós taktusban viszi előre a csizmája. Persze az úttest közepén, a hossztengely irányában. Már túl jár a Vörösféle üzleten, mikor feltartóztatja a közlekedési rendőr. Meghőköl a ma gyar s csodálkozó szemeket mereszt, mikor — bácsikám így, bácsikám úgy* — türelmes és udvarias szóval megmagyarázza neki a rendőr, hogy itt nem úgy megy, mint falun, mert itt a rövidátló irányában kell átmenni járdától járdáig. Jönnek asszonyok és jönnek lányok és jönnek falusiak és jönnek cigányok s a derék és fáradhatatlan rendőr integet, beszél, magyaráz, irányít és fékez, lassít és siettet, a nagy gyerekek pedig táncolnak a keramit közepén, mint a szerelmes daru a zátonyon, topognak, viszszariadnak, meg megest nekilendülnek, lódulnak, szaporáznak és cifrázzák a lépést. A Hungária villamossági üzlet, meg a Szölgyémy-féle rádiókereskedés hangszórói pedig részben három-, részben négynegyedes ütemű zenével kisérik a künnti francia négyest. Tessék elhinni: nehéz munka ez és itt lehet legjobban kitapasztalni, mennyi a fegyelmezetlen, dacos, sértődő, csakazértis ember. Hogy ő tud járni s hogy vigyázzon a soffőr. Miért éppen ő ? Hogy hát nem mindegy az, hogy ő merre megy

v mikor autónak se híre, se hamva ? És hogy miért éppen csak a Rákóczi-téren ? Ja! — a dupla kanyar s a szűk utcatorkolat 1 — Igen, már értem ; köszönöm. De visszajövet, vagy másnap már ismét az úttest közepén billeg, lassan, tempósan s persze a hossztengely irányában. A rendőr pedig rekedtre magyarázza mas;át, hogy ez a járókelők testi épségének megóvása érdekében van így s hogy a gyalogjáróké a járda, stb.. . * Erre azt mondják a bevásárló háziasszonyok, hogy hát ha a járda a gyalogjáróké, akkor miért van a piacon kétféle front ? A Schrank-gyártól a Központiig az árúsok vannak az úttesten s a vásárlók a járdán. Rendben van, de miért vannak akkor a rendőrségi palotától a postapalotáig az árúsok a járdán s a vásárlók az úttesten ? Meg kéne fordítani a kofák s árúsok standját s lenne mindenült egyforma a front: az árúsok az úttesten s a vásárlók a járdán. Mások meg azt mondják, hogy ha a járda a gyalogjáróké, miért jár akkor a külvárosi s mellékutcákon minden bicikli, targonca, kézikocsi és fagylaltos káré a járdán, leszorítva a gyalogosokat a folyókába ? Az elv: a járda a gyalogjáróké, — érvényesüljön az egész város területén, még a Magyar-utcában is, ahol tudvalevőleg nincs is járda... * No és az a csendháborító autótülök is köteles hallgatni este tíztől reggel hatig. Ámbár.. . nálunk este tízkor már az autók is régen alusznak. Az autókkal tehát nem sok baj van. Ezek kevés csendet zavarnak, ám annál többet a hangszórós rádiók, melyekre szintén kötelező volna az esti tíz órai ablakzárás, ennek ellenében a nyáron még éjféltájban is elég sok rossz hangszórót hallottunk nyitott ablaknál krákogni, vartyogni, sőt itt-ott bömbölni. Viszont igaz, hogy ezt a kérdést inkább a jóizlésnek s a köteles udvariasságnak kellene szabályoznia, mintsem a rendőrhatósági rendeletnek. De e téren, — sajnos, — még kénytelenek vagyunk emberi elnézéssel bizonyos engedményeket tenni ... Aztán az éjjeli csendháborítást érdemi oldaláról ezideig csak a kurjantgató részegemberekkel szemben minősíti kihágásnak a szabályrendelet, amely megfeledkezik arról, hogy sokkal könnyebb elviselni az italos ember kurjantását, mely néhány pillanat alatt az éj néma csendjébe fúl, mint a dédelgetett farkaskutya szakadatlan üvöltését este tíztől reggel hatig. Vájjon felelős-e a kutya gazdája kedvenc állatja durva magaviseletéért, amikor az apát felelősségre lehet vonni gyermeke neveletlenségeiért ? igaz viszont, hogy ma sok helyütt nagyobb a becsülete egy lompos kuvasznak, mint a gyermeknek ... Itt néhány évet még várnunk kell, míg a kutya s a rádió kimegy a divatból, akkor aztán alhatunk majd ismét nyugodtan, ha ugyan hagynak a gondok aludni. A rendelet intenciói különben tiszteletreméltók s végső elgondolásban nem az a fontos, hogy az utcán csakis derékszögben szabadjon átmenni, hanem az, hogy megtanulja a járókelő közönség, hogy az utca nem az a hely, ahol mindenki azt tehet, ami neki éppen jólesik. Hogy az utcán nem az erdőben s nem a polinéziai szigeteken vagyunk, ahol állítólag még a főtéren sütnek fleckent arra tévedt fehér emberek húsából parádés és hangulatos maori-zsúrokon. Hogy az utcán épp úgy kötelező minden udvariassági szabály, mint a szalonokban s hogy az embereket elsősorban utcai magatartásuk szerint Ítélik meg. A közlekedési és csendrendelet önfegyelmezettséget, tömegfegyelmet engedelmességet, udvariasságot s figyelmességet kér tőlünk egymással s azzal a derék rendőrrel szemben, aki elsősorban a saját testi épségünket védi nehéz szolgálatában tanúsított türelmes és mindig jószándékú magatartásával. A rend, a csend, a tisztaság s a nyugalom mindig azoknak a polgároknak a kultúráját tükrözi vissza, amelyik s amilyen a város vagy a falu lakosságát alkotja. A ma még francianégyest táncoló s járni tanuló öreg gyerekek néhány hét alatt bizonyára maguk is belátással s készséges közreműködéssel fogják támogatni s elősegíteni ezeknek a rendeleteknek jószándékú s ismételjük: tiszteletreméltó intencióit. Országos Szent Gellért ünnepség Az Actio Catholica a budapesttabáni egyházközséggel, az Országos Szent Gellért Egyesülettel és a Szent Gellértről nevezett Oblata Szövetséggel karöltve rendezte meg e héten, Budapesten, az országos Szent Gellért ünnepséget. Az ünnepség a tabáni plébániatemplomban, ünnepi szentmisével kezdődött, melyet Stommer Viktorin dr., tihanyi bencés apát pontifikált nagy segédlettel. Szentmise után ugyancsak Strommer apát vezetésével körmenetben vitték Szt. Gellért ereklyéit a Szent Gellért-szoborhoz, ahol Kühár Flóris budapesti bencés házfőnök mondott szentbeszédet a magyar főváros nagy védőszentjéről, aki ezen a helyen dicsőült meg a vértanúhalálban.