Esztergom és Vidéke, 1935

1935-01-17 / 5.szám

ESZTER ÖTVENHATODIK £Vr. 5. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer eresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1935, JANUÁR 17 Előfizetési ár I hóra : l pengő 20 filléi Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Hinni akarjak, de úgy, hogy ne csak e perc­ben higyjük, hanem, hogy hi­tünk állandósuljon, meggyőző­désünkké váljék, hogy az a paktum, amit Mussolini és La­val megkötöttek, amelyet mind­egyik fél s mindegyik fél mögé sorakozó csoportok olyan osz­tatlan, csak talán egy-egy túlzó frarcia vagy nacionalista hang által megzavarni próbált, öröm­mel fogadtak, valóban azt a célt szolgálta, amely után a bé­kekötés óta eltelt 15 esztendeje eddig hasztalan epedtünk, t. i. Európa békéjét. Sok-sok keserű tapasztalat után, annyi kínos csalódás után szeretnénk optimisták lenni. Sze­retnénk beleélni magunkat abba a gondolatba, hogy az a gyű­lölet, melynek még csak nem­rég is oly szomorú kilobbaná­sait láttuk, az most már végre eltűnik, helyre áll a jó viszony nemcsak a két rivalizáló nagy­hatalom, de köztünk és szom­szédaink között is, akik velünk együtt beinvitáltattak a béke most készült nagy okmányának aláírására. A magyar nem volt soha gyűlölködő természetű, a ma­gyar igazán krisztusi szellem­ben hajlandó volt megbocsátani ellenségeinek, ha azoknál iga­zán megtérési szándékot ta­pasztalt. Ennyit azonban már csak nemzeti önérzete és mél­tósága megköveteltet vele, hogy lásson bizonyos változást, lássa a vagyonukból kiforgatott, ott hónukból kivert szegény ma­gyaroknak családjukhoz, fog­lalkozásukhoz való visszatéré­sét, lássa azoknak az ü'dözé­seknek megszűnését, amiben er­délyi véreinknek nap-nap után eddig részük volt s lásson meg egyet, amire az új szerződés — amint az természetes és várható volt — megadja a mó­dot és lehetőséget, hajlandósá­got arra, hogy a revízió előké­szítésére az első komoly lépé­sek megtörténjenek. Hogy mi határokat nem fogunk, nem akarunk erőszakosan megvál­toztatni, azt igazán szükségte­len külön hangsúlyoznunk. Ar­ról nem szólva, hogy körülke­rített, lefegyverzett állapotban erre amúgy is alig vállalkoz­hatnánk, az az általános béke­vágy, amely nálunk uralja a lelkeket, ezt részünkről eleve kizárja. Nem vért, de kenyeret és igazságot kivan a magyar nép Kenyeret a normális forgalom, a szomszédokkal való becsüle­tes gazdasági viszony helyre­állítása által és igazságot, igaz­ságot az egész vonalon, emberi jogokat, keresztény igazságot azoknak, akik ma pogány jog­talanság alatt nyögnek és igaz­ságot nekünk, kik ámítás, csa­lás által jogos örökségünktől, ezer éves területeinktől meg­fosztattunk. Európa békéjének szilárdabb talpköve alig talál­ható, mint Magyarország, de ennek a talpkőnek meg kell adni a maga méltó helyét, ezt a talpkövet úgy kell méretezni, hogy legalább az elszakított szinmagyarságot magába fog­lalja. Ha ez a beállítás úrrá lesz a lelkekben, akkor áldásos gyümölcsöket fog csakugyan teremni az az egyezség, ame­lyet Mussolini és Laval Rómá­ban aláírtak. Márciusban előléptetik a hadviselt tisztviselőket Köztisztviselői körökben osztatlan örömet kelt az a hír, amely ma már minden hivatalban elterjedt. Szájról­szájra száll a hir és nyomban de­rűs, boldog arcok hajolnak fokozot­tabb munkakedvvel és nagyobb szor­galommal az íróasztalok fölé. Az el terjedt hir szerint ugyanis március az öröm hónapja lesz a köztisztvi­selői portákon. Beavatottak szerint ugyanis az összes hadviselt, illetőleg froniszol­gálatot teljesített köztisztviselőket elő léptetik. Ez a hir már csak azért is nagy örömet kelt, mert éppen a frontszolgálatos tisztviselőket érte ki­sebb-nagyobb sérelem az előléptetések során. Ezeket a sérelmeket fogja a frontharcosok tömeges előléptetése jóvátenni. Ugyancsak komoly örömet kelt egy másik hir is, amely különösen a fiatal köztisztviselői generációt ér dekli. Eszerint a hir szerint nagy­ban folyik a júliusi tömeges kine­vezések és előléptetések elvi szempont fainak megállapítása Kiszivárgott hirek szerint mináen öt évi szolgála­tot betöltő áijnokot kineveznek a kép :eHségének megfelelő szak Xl-ik fi­zetési osztályába, amennyiben minő sitésük tökéletesen megfelelő. A nagycsalááos köztisztviselők, — megfelelő minősítés alapján — előlépnek. A nős, vagy nősülendő köztisztviselők az előléptetésnél meg' előzik rangsorban a nőtlen tisztvise löket, az előléptetéseknél egyenlő mi­nősítés esetén a nős tisztviselők lesz­nek előnyben. Izbégi Villám Margit írónő nagy siker­rel szerepelt a Széni Erzsébet Jótékony Nőegylet szombati teaestéiyén A Szent Erzsébet Jótékony Nő­egylet szombati teaestélye jótékony célt szolgált. A teadélután egyúttal izbégi Villám Margit szerzői estje volt, s esztergomi bemutatkozása fényesen sikerült. Ismeretlenül jött Esztergomba s ma már neve közismert, megismer­tette őt tehetsége és tehetségének sokoldalúsága. Tehetségét prizmá­hoz, vagy még inkább finoman csi­szolt üvegkristályhoz hasonlíthat­nánk, melyen át az élet különböző megnyilvánulásai a legkülönbözőbb hangulat- és érzelmi képekben ve­títődnek felénk. így oldódik fel az • ő költészete ezer színre, képre, vers­' re, dalra, drámára s a szereplők ! hűen adták vissza mindazt a szép­Iséget, ami költészetében felhalmo­zódik. A Fürdő Szálló színháztermét tel­jesen megtöltötte az előkelő közön­ség, amely a város elit társadalmát képviselte. Bevezetőben Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonok, az egyesület el­nöke mondott köszönetet a szerző­nek, a szereplőknek; vázolta az egyesület működését, hangsúlyozta,' hogy a Nőegylet nem tért el hiva­tásától akkor sem, amikor a sze­gényügy rendezését a város vette kezébe az Egri Norma szerint. Az egyesület él és sok könnyet töröl le ott, ahova mások talán nem ís gondolnak . . . Azután megkezdődött a gazdag műsor, amelynek első számaként „Szent Erzsébet legendája" szerepelt Fachs Emmi kitűnő előadásában. MihciHc Erna három lírai költe­ményt adott elő kedves közvetlen­séggel, Varjas Rudolfné énekszámai is szép sikert arattak. Külön meg kell emlékeznünk Kricsjalvy Viktorné énekművésznő nagyvonalú szerepléséről. Hangjából annyi finomság csillogott ki, hogy teljesen magával ragadta a közön­séget. Kardos Miklós dr. esztergomi mű­kedvelői színpadon eddig még alig tapasztalt kitűnő drámai előadása megérdemelte a sok tapsot. Megérdemelt sikert aratott ffeincz Éva és Vértes Gusztáv kitűnő sza­valatával. Bárdos Miklós nagysze­rűen konferált, az énekszámok si­keréhez pedig hozzájárult Klinda Károly és Sebők József kiváló zon­gorajátéka A hangulat igen jó volt, a szerző­nőt és a szereplőket meleg ünnep­léssel jutalmazta a fényes közönség, a tánc pedig a hajnali órákig tar­tott. Hétfőn a kaszinóban piknik volt, ahol mondhatnánk, folytatódott a megszakított kellemes szórakozás. Az Úri Jazz kitűnő zenéjére éjfélig táncoltak a Kaszinó termében . . . fényesen sikerült u Ipartestület bálja. Vasárnap zajlott le az Ipartestület bálja a Fürdő Szálló színháztermé­ben. Az ipartestületi bálok hagyo­mányos sikerét sokszorosan felül­multa meleg hangulatával és pajzán jókedvével az idei farsangi estély, amely mind erkölcsileg, mind anya­gilag fényesen sikerült. A Fürdő nagytermét zsúfolásig megtöltötte a közönség, melynek soraiban ott láttuk Glatz Gyula pol­gármestert, Brenner Antal dr. fő­jegyzőt, Etter Jenő dr. városi fő­ügyészt, vitéz Dudás László városi mérnököt, Gyarmathy Lajost, a „Hun­gária" Rt. üzemvezető főmérnökét, Katona Sándor dr. ügyvédet, Schwei­czer Vilmost, a Kat. Legényegylet elnökét és másokat. Az estélyt „A Kutyabőr" cimű há­romfelvonásos víg népszínmű elő­adásával kezdték meg. A kedves és tiszta levegőjű, magyaros darab állandó derültségben tartotta a kö­zönséget. A kitűnő műkedvelő gárda lelkes játéka és odaadó igyekezete csak fokozta ezt a hatást. Torma Jó­zsef kitűnően alakította a nernes magyar gazdát, aki leánya boldog­ságát semmibevéve, hozzáerőlteti egy dúsgazdag durvalelkű nemeshez. Felesége Sallay Manci méltó part­nere volt Tormának. Leányuk, Má­téffy Jolán elragadó volt Éva szere­pében. Mélyen átérezte szerepét és alávetette magát atyja akaratának, de azért szívesen szökött meg esküvő után igazi szerelmesével, atyja ko­csisával, akinek csak az volt a hi­bája, hogy nem volt „kutyabőre", de annál tisztább volt a lelke és szerelme. Székely Gyula alakította a derék kocsis szerepét és sok ér­zést vitt játékába, énekébe. Szinte várta a közönség, hogy övé legyen

Next

/
Thumbnails
Contents