Esztergom és Vidéke, 1935

1935-01-17 / 5.szám

a szép Éva és ne a gazdag Besze Ádámé, akinek szerepében Nagy Jó­zsef játszott kiválóan. Feledhetetlen! volt Jellinek Lilly játéka Julis cse­léd szerepében, aki viszont a ko­csisba volt szerelmes, de egyszerű lelkének nemességével le tudott mondani róla s megelégdett azzal, hogy a köpülőből kitorkoskodta az irós vajat; tán még jót is tett neki nagy bánatában. A molnár legény szerepében utolérhetetlen volt Má­téffy Rezső. A két „faluszája", az egymást folyton „édes mézem"-ező komendáló asszony szerepében ki­tűnő alakitást nyújtott Gaszmann Mimiké, és Tóth Gyuláné, akik a sok édeskedés után olyan parázs veszekedést rögtönöztek, mintha örökké haragban lettek volna. A többi szereplők is fényesen megálltak helyüket. így nagyon jók voltak: Fleischer Bözsi (Juhászné), Varga Anci (Marcsa kis cseléd), Tu­schinger Manyi és Blasko Manci (a koszorús lányok) és Fleischer Manci (a cigány asszony). Férfiszerepekben Deutsch Vilmos, Nagy József (nász­nagyok), Viszkop Tivadar (vőfély) Székely Imre (Dobos paraszt). Egy pár pillanatos jelenetben pedig a három koldus aratott szűnni nem akaró tapsot, pedig a jelenet csak a darab epizódszerű jelenete s a sze­replők is csak úgy vannak feltün­tetve a műsoron „3 koldus, mun­káság, lakodalmas nép". A rende­zésért és betanításért Éliás Istvánt illeti az elismerés, akinek fárado­zását ez a nagy siker koronázta. Színdarab után táncra perdültek a fiatalok és ropták a táncot reg­gel hatig, de még tovább is ma­radtak volna .. . még az öregek is! Néhány szó az elkövetkező adóvallomásokról Mint ismeretes, az adófizetők min­den év februárjában kötelesek szá­mot adni az elmúlt év kereseti és jövedelmi, vagyoni viszonyaikról, röviden adóbevallást kötelesek be­adni. Az adóbevallás célja az 1935. évre megállapítandó kereseti, jövedelmi és vagyonadó. Nem kell bevallást adni azoknak az adózóknak, akiknek a jövedelmi, kereseti adóalapja 10.000 pengő, a vagyonadó alapja pedig 200.000 pengőt nem haladta meg. Ezek az adózók ugyanis az úgyne­zett rögzített adókat fizetik s csak abban az esetben kell bevallást ad­niok, ha a rögzített adót felmondják, vagy a kincstár bevallás adására hívja fel őket. Az adóbevallásnak pontosan, szám­szerű összeállításban magában kell foglalnia az 1934. évi üzleti, üzemi, stb. bevételeket és kiadásokat s ezek egybevetésével mutatkozik az adóköteles tiszta jövedelem, vagy esetleg veszteség. A bevallást lehe­tőleg az erre előirt hivatalos nyom­tatványon kell elkészíteni, azonban magában véve az, hogy a bevallást nem hivatalos nyomtatványon állí­tották össze, nem ok annak vissza­utasítására, ha egyébként taríal mázza azokat az adatokat, amiket az utasítás előír. A vallomás elkészítésénél irány­adó legyen, hogy az a bevételeket és kiadásokat minél részletesebben, illetve részletezettebben tüntesse fel, hogy laikus előtt is nyilvánvaló le­gyen annak tartalmi valódisága. A pontos kereskedelmi könyveket vezető adózók természetesen e te­kintetben igen nagy előnyben van­nak. Eltekintve ugyanis attól, hogy a pontos könyveléssel és az azt támogató belégekkel fillérnyi pon­tossággal igazolhatók, aminek a ke reseti adó szempontjából igen nagy jelentősége van, miután a bizonyí­tás terhe nem a kincstárt, hanem az adózót terheli, tehát ettől el is te kintve, a kiadások között nem egy igen jelentékeny olyan tétel szere­pel, amelyet csak azok az adózók számithatnak fel, akik vallomásukat mérleg- és e'edményszámla alapján adják be. Hozzávehetjük még azt is, hogy gazdasági viszonyok mai meglehető­sen kedvezőtlen alakulása következ­tében igen sok esetben a vállalko­zás veszteséget eredményez, mely esetben sem kereseti, sem jövedelmi adót nem kell fizetni. Ez azonban mindaddig, amig a veszteség ténye az adóhatóság előtt hiteles formában igazolást nem nyer, csak szép elv marad, aminek gyakorlatilag semmi értéke sincsen. Hiteles bizonyítékul pedig egyedül és kizárólag csak a pontos könyvelés, esetleg könyv vizsgálat szolgálhat, mert egyéb ada­tot a hatóságok nem fogadnak, de nem is fogadhatnak el. Bármeny­nyire is igazolja valaki a kiadásait és bevételeit, könyvelés nélkül min­dig akad majd egy-két olyan tétel, amit becsléssel kell megállapítani s ez esetben feltétlen megállapítanak adóköteles nyereséget. Éppen ezért minden kereskedő saját érdekében cselekszik, ha pon­tos könyveket vezet, mert a köny­velésre fordított munka és költség annak egyéb előnyein kivül minden­kor megtérül a pontos és igazságos adóztatásban, amit különben semmi más nem képes biztosítani. 'Jam SE Vasárnap délelőtti kirándulás Hotter Lajossal az esztergomi repülőtérre Az esztergomi MOVERO szomba­ton bált rendezett. Előtte, mint ren­desen, kitűnő műsorszámok voltak, a Turista Dalárda, az Esztergomi Zenekedvelők kvartettje és Varga Tibor szerepelt saját szerzeményű verseivel. Az estélynek külön ízt adott Rotter Lajosnak, a magyar vi­torlázó repülőnek kitűnő előadása, amelyet nagy élvezettel hallgatott a közönség, amelynek soraiban a megye, a város és a katonaság ve­zetőit ís ott láttuk. — A vitorlázó repülésen általá­ban mosolyogni szoktak az embe­rek, és közömbösen mennek el mel­lette. Pedig a magyar aviatikának egyik bölcsője a motornélküli re­pülés, ami a levegő és a széljárás kihasználásán alapszik. Eltekintve attól, hogy a vitorlázók sokkal köny­nyebben sajátítják el a motorveze­tést, nevelési szempontból is na­gyon fontos és hasznos, mert ön­uralomra és fegyelmezettségre tanít, ezzel pedig csak a hazának tesz szolgálatot — mondotta Rotter az előadásán. Nagyon szép beszéd ke­retében mondotta el a magyar vi­torlázó repülés történetét, hangsú­lyozta fontosságát és a társadalom megértő támogatását kérte, már nem­zeti szempontból is. Nagysikerű előadása után — telt­ház ellenére is sokkal nagyobb ér­deklődést érdemelt volna — Mada­ras Aurél plébános, a helyi csoport agilis vezetője, mondotta el az esz­tergomi repülés történetét és öröm­mel jelentette be, hogy Csolnok után Csév, Kesztölc és Lábatlan is beje­lentették, hogy gépet építenek és aktív szerepet akarnak vinni a vi­torlázó repülésben. Az előadás után a reggeli órákig táncoltak és a legjobb hangulatban voltak együtt a MOVERO igaz ba­rátai. Vasárnap 9 órakor indultunk ki autóval az esztergomi repülőtérre, hogy tanulmányozzuk a helyszíni viszonyokat és meghallgassuk a leg­illetékesebb véleményt az eszter­gomi csoportról. Beszélgetésünk során megtudtuk, hogy a Kis- és Nagystrázsa kezdő oktatásra nagyszerű, vitorlázásra is alkalmas ugyan, de kezdőknek ne­héz, ellenben a Vaskapui vonulatot nagyszerűnek találta erre a célra. Bejártuk a két Strázsát, tanulmá­nyozva a terepet és a szélviszonyo­kat. A Strázsa alatti terület — 40 m széles, kb. 600 m hosszú — kis planirozással alkalmassá tehető mo­torvezetéssel való indulásra is. Magáról a repülésről a követke­zőket mondotta: — Kétféle vitorlázás van, lejtő menti és termikes. Az szél ugyanis mozgása közben hegynek ütközve nem mehet tovább, hanem felfelé emelkedik. A repülő tehát ezt az időt kihasználva, kitűnően fel tud emelkedni és hegytől-hegyig nagy utat lehet megtenni. A termikes re­pülés szintén kétféle. Az egyik a levegőjáráson alapszik. A talajmenti levegő felmelegedve megritkul és az alája kerülő feljebb és feljebb emeli. Ebbe a rétegbe kerülve szintén le­het repülni. A másik mód pedig a bárányfelhő mozgási energiájának a kihasználása. A repülő a magasban látja, hogy a bárányfelhő közeledik, igyekszik annak árnyékába kerülni, fia elérte a felhőszöget, a vonuló felhő maga előtt tolja a gépet és állandó magasságban tartja. így ért­hető az a több száz kilométeres út, amit vitorlázó repüléssel-eddig elértek. Kissé talán naivnak látszik, de tények igazolják a vitorlázás lét­jogosultságát. Steff Tibor vitorlázó harmincnégy doplis (kétkormányos) felszállás) után egyedül röpült, míg azok, akik motoros kiképzésben ré­szesülnek csak kétszáz-kétszáz ­húsz repülés után érhetik el ezt az eredményt. Szerencsétlenség pe­dig azoknál a pilótáknál, akik vitor­lázók voltak, majdnem ki van zárva, mert hiszen géphiba esetén nem vesztik el lélekjelenlétüket, hanem vitorlázó tudományukkal sértetlenül földet érhetnek. Arra a kérdésünkre, rni a véle­ménye Esztergomról, a következő­ket válaszolta : — A terep kiválóan alkalmas arra, hogy naggyá fejlődjön a repülés Esztergomban. Anyag is van, ön­feláldozó, agilis vezetőket sem nél­külöznek, így a társadalom hatha­tós támogatásával Esztergom is je­lentős szerepet vívhat ki magának a magyar aviatikában. S mialatt hetvenes tempóban ro­bogunk vissza a sportrepülőtérről a városba, Rotter Lajos munkájáról gondolkodunk. Harmincnégy éves, okleveles gépészmérnök, cserkész­repülő és oktató, motoros pilóta, aki a vitorlázás világranglistáján a második helyet foglalja el huszori­négyóra és tizennégy perces nagy­szerű idejével. Több kitüntetést ka­pott, így a kormányzótól a II. osz­tályú Signum laudist kapta, továbbá a nemzetközi motoros pilótajelvényt és vitorlázó pilóta jelvényt (ebből 19 van az egész világon, hazánkban 2), és a cserkész-repülőjelvényt is bírja a repülés bajnoka, büszkesége ; el­jött hozzánk, előadásában hitet tett a vitorlázó repülés mellett és azt mondotta, hogy itt is lehet nagy­szerű eredményeket elérni, és ez nem a szorgalmas, lelkesedő, fiatal repülő-tanulókon múlik ... Öregcserkészeink bálja nagysikerűnek Ígérkezik Minden év farsangjának nagy ese­ménye a öreg Hollók február 1 i műsoros táncestélye, ez a hagyomá­nyosan hangulatos s évről-évre nagy sikerű farsangközépi bál. Kezdetben csak az esztergomi öregcserkészek szűkebb körének mulatsága egyre nagyobb közönséget vonz a Fürdő Szálló tánctermébe s ma már váro­sunk egész úri társadalma ott mu­lat fesztelen jókedvvel a február 1 i táncestélyen. A legutóbbi években a fejlődés már odavezetett, hogy a környék szépeinek társadalmi bemutatkozási helyévé lett a bál s egyre többeket vonz be városunkba a közeli és tá­volabbi vidékről. Ezidán is nagy az érdeklődés a környéken, sőt töb­ben jelezték jövetelüket Budapestről is, ahol már széles körben elterjedt az Anna-bálok révén az esztergo­mi öregcserkészek mulatságrendezői szaktudásának hire. Nemcsak a Budapesten időző esz tergomi főiskolás fiúk jönnek haza február 1-ére, hanem velük tartanak baráti körük s ismerőseik nagy számban. Táncosokban tehát ezidén sem lesz hiány. Az alaphangulatot pedig a kipró­bált s elsőrangú műkedvelői gárda fogja ismét megalapozni a legoájo sabb, legmaibb, legkacagtatóbb, leg­kedvesebb vígjátékkal, a „Templom egéré"-vei. A vezérszerepet a Ka­szinóban oly nagy sikerrel debütált Szatzlauer Kató, az új és kitü-iő naiva viszi, mellette a gárda többi kiváló tagjai mint Farkas Baci, Jed­licska Pista, Etter Kálmán dr., Bar­dos Miklós, Katona Gábor dr., Szöl­gyémi Pali és Gábris Ödön nyújt­ják színészi képességeik legjavát a „testükre szabott" szerepekben. A szindarab előadását — régi szokásukhoz kiven — az idén is megismétlik az öreg Hollók február 3-án, vasárnap d. u. 5 órakor azok számára, akik a bálra netalán nem mennének, de hívei a jó és mulat­ságos s emellett minden művészi igényt is kielégítő szinielőadások­nak. A meghívók szétküldése a közeli napokban kezdődik meg, a bálren dezők vezérkari irodájában már lá­zasan folyik az előkészítő munka. A zenekar az új slágereket gya korolja az ötletkovácsok a báli meg­lepetéseket készítik elő, a műkedve lők szorgalmasan próbálnak, szóval benne vagyunk a farsangban, annak munkájában és örömeiben. modernizálják a gimnázium szigeti sporttelepét A szigeti téli nagy csendet csáká­nyok és ásók ütemes csattogása sza­kítja meg. Lent a Dunaparton 15—20 ember csónak-kikötőt épit, a pálya felé pedig csatorna-árok készül. A gimnázium sporttelepét tovább fejlesztik, modernizálják. A tavasz folyamán már új képet kapott a pri­máskert, s most pedig fürdő építés­sel s esetleg tribünemeléssel ismét egy lépést tesznek előre. Az OTT ugyanis nagyobb össze­get fordít a pálya felszerelésére. A footballpályához közel, a csónakház szomszédságában egy 20x8 méte­res uszodát létesítenek dunavizzel, lent a parton pedig két nagyobb me dence áll majd rendelkezésre. Afoot ballpálya téli felhasználásán is dol­goznak, az egész pályát alkalmassá

Next

/
Thumbnails
Contents