Esztergom és Vidéke, 1935

1935-05-19 / 40.szám

ESnTRGOOKKE Eltemették Pilsudszki Józsefet, a feltámadt Lengyelország iegnagyobb fiát. A világ közvéleménye kétkedve hallgatta a betegségéről elterjedt első hireket. Ezt a betegséget leginkább diplomáciai gyengélkedésnek vették. Laval, Franciaország külügyminisztere a francia-orosz szerződés megbeszélésére Moszkvába indult. Lengyelország a maga külön érdekeiért nem tartotta szerencsének a Franciaország és Oroszország kölcsönös támogatási egyezményét s amikor a műit hét végén Laval Moszkvába ment és Varsót is utbaejtette, a lengyel nemzet igen fagyosan fogadta. A marsall nem találkozott Lavallal. A nagy hadvezér betegségére hivatkoztak és ezzel indokolták a kihallgatás elmaradását. A világ azt hitte, hogy nagyon átlátszó ürügy ez a betegség, s a kihallgatás elmaradása nem akar mást jelenteni, mint a francia és lengyel viszony erős elhidegülését. Hitler betegsége jutott eszébe, amelyet március elején kapott a Saar-vidék átvételének ünnepélyén. Nem akarták hinni, hogy a nagy lengyel megbetegedett, arra meg épen nem gondolt senki, hogy a gyanúval fogadott betegség halállal is végződhet. Pedig igy történt. Ki volt Pilsudszki József? Ha ő nincs, akkor Lengyelország sem lenne a mai formájában. Hiszen a szegény lengyel nép még félholtan, megrokkantán, széttaposottan fel sem tud ocsúdni a világháború irtózatos szenvedéseiből, ismét fegyvert kellett fognia. Az ősi ellenség, az orosz, most a vörösszovjet formájában állt Varsó kapujánál. Pilsudszki Józseí élére állt a halálos veszedelemben forgó lengyel népnek és Lengyelország megmenekült. A lezajlott véres harcok után már nem hadvezér, hanem államférfi kellett Lengyelországnak. Pilsudszki József állt ott ismét, hogy amint a háborúban győzelmet hozott, ugy békét es nyugalmat is szerezzen a népnak. A nagy marsall irtózatos és lenyűgöző tekintélye a belpolitikai békét biztosította, diplomáciai zsenialitása pedig ugy vezette a lengyelsorsot, hogy nemcsak tekintélyt és megbecsülést szerzett nemzetének a világ előtt, hanem az európai politikában nagyjelentőségű állammá is tette hazáját. Neve és tettei elválaszthatatlanul nőttek oda Lengyelország utolsó husz évi történetének eseményeihez, de belekapcsolódnak Európa történetébe is. Es most nincs többé. Örökre elhagyta a népét, amelyet ügyszeretett. A lengyel nép legnagyobb fiát veszitette el, azt, akiben a leghősibb lengyel erények zseniális mértékben voltak meg s aki után talán egy hosszú történelmi korszakon át nem jöhet a lengyel népből senki más. Őszinte részvétünk maradéknélkül a lengyel népé és bizunk abban, hogy Lengyelország igy is állani fog olyan szilárdan, olyan büszkén, mint legnagyobb fia akarta. Trianoni tiltakozás, arcképleleplező ünnepség a törvényhatósági bizottság májusi közgyűlésén A vármegyeház kapuja felett a kitűzött zászlók ünnepies aktust szimbolizáltak. A lépcsőkön szőnyeg, a lépcsőházban új magyar motivumú festmények, a nagyteremben három portréval több, egyelőre elfödve. A bizottsági tagok ünnepi feketébe öltözve, a karzat ajtaja nyitva s az egész termen hangtalan ünnepélyesség uralkodik .. . Már a kisgyűlés alatt egyre többen jönnek a bizottsági tagok a terembe, a gyűlés után teljesen megtelik a nagyterem,'a karzat is tavaszban pompázó hölgyekkel. Megjelenik Huszár Aladár, a Palkovicscsalád és csakhamar elhangzik Reviczky Elemér központi főszolgabíró ajkáról: — Radocsay László főispán! Bevonul a terembe és megkezdődik a tavaszi közgyűlés, mely a Feltámadásig mindig ünnepi eseménye lesz a kettős vármegyének. Hiszekegy után helyet foglalnak a zöld asztal előtt félkörben, a Palkovics-család, Haszár Aladár volt főispán, OTI elnök, fíéjj Zoltán festőművész és Palkovics Pál. A főispán nyitotta meg a gyűlést. — A mai gyűlés emlékezésnek van szentelve — mondotta a főispán. — Először is a mi mélységes fájdalmunkról, trianoni sorsunkról emlékezünk, melyre szüntelenül kell gondolnunk, ha nem is beszélünk róla. Azután emiékezzünk a század egyik legnagyobb állarnférfiáról Apponyi Albertről, azután Huszár Aladárról (lelkes taps és éljenzés), akit személyes megjelenése alkalmából mély tisztelettel üdvözlök, azután néhai Palkovics Lászlóról emlékezünk meg, akinek arcképét szintén megfestette a hálás kegyelet. Felöltjük ünnepi köntösünket és szenteljünk egy órát áhítatos figyelemmel nagy értékeinknek . . . Bevezető szavai után felkéri Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonokot trianoni beszéde elmondásárs. — Mikor 1919 május hó 7-én a győztes hatalmak átnyújtották Brochdorf- Reutzeu gróf német meghatalmazottnak a békeszerződés szövegét — kezdte beszédét a szónok —, az ebben foglalt föltételek keménysége és szigorúsága miatt nemcsak a Seidemann-kormány mondott le Berlinben, hanem a semleges kormányok is mégdöbbenve látták, hogy a békeszerződést nem a méltányos kibékülés sugalmazta, hanem az aggodalmaskodó gyűlölet, meg az elbizakodott bosszúállás. — Hiába volt' minden, a legyőzött hatalmak már nem tehettek mást, mint 1919 június 28-án a békeszerződést aláirtak. Magyarország is végzetes helyzetbe került a béke következtében, de minden megalázása közepett, ha törvénybe iktatta is, a nemzet-lelkiismerete sem akkor, sem most nem ismeri el igazi békekötésnek. — Huszár Aladár, a kettős vármegye összekapcsolásának idejében fenntartotta Komárom vármegyének azon határozatát, hogy a tavaszi közgyűlést a Feltámadásig mindig a tiltakozás jegyében rendezik. Az azóta elmúlt tiz esztendő minden májusában elhangzott ez a keserű és panaszos tiltakozás. A kiváló szónok beszédének további folyamán kifejtette a szerződés jogtipró, elfogult voltát, vázolta a mai helyzet tarthatatlanságát és és hivatkozott arra, hogy ma már a külföld is elismeri az igazságtalan sírt, amelyet a magyar nép számára megástak azok, akiknek szivében a bosszú izzott a békekötések idejében. — Ma már a világ is feleszmél, és egyre világosabban látja, hogy a mai állapot csak a boszú műve, mely cserép állványokon nyugszik. Az angol Rothermere nem az egyetlen, aki a mi igazságunk védelmére kelt. A francia-kanadai publicista, Montreattes/. „Pour la Reconciletion par la Vérité" cimű könyvében világosan rámutat a trianoni igazságtalanságokra. Coughlin detroiti plébánoson kivül, aki beszédében több ször utalt a magyar nép szörnyű megalázotttságára ötvenmillió hallgató előtt, a napokban olvashattuk egy amerikai tudós, Hermann Heydt előadásában és Írásában hirdetett igazságokat: Trianonnal a jogot, az igazságot feszitették keresztre. Egy nagyszerű, népet korbácsoltak végig a Golgota ezer kinján; vérét vették, szörnyű gyalázatok szennyében hempergették meg. A tőrrel, mellyel Magyarország testén hasogatták a sebeket, szíven döjték magát a krisztusi igazságot is, és mindaz az imjámia, ami Trianont gyűlöletessé tette, szégyene magának az emberi civilizációnak is. Nem kell magyarnak lenni, HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD 1514- tővel apasztják a Máv alkalmazottak számát. — A török külügyminiszter Budapesten volt és tárgyalt a magyar kormánnyal. — A miskolci polgármester nyugdíjazását kéri. — Mackensen német tábornagyot ünnepélyesen fogadták Budapesten. — Szentesen és Nagykörösön a jégeső mindent elpusztított. — Fényes eredménnyel zárul a budapesti Nemzetközi Árú nintavásár. — Az osztrák futballcsapapat 6: 3 arányban vereséget szenvedett Budapesten. — Glattfelder püspököt Szeged díszpolgárává választották. — Újszerű szervezetet kap az ipari minisztérium. — Gyóni Géza és Gyóni Mihály hamvait hazahozzák Oroszországból. — Kisöprik a miskolci közélet valamennyi panamanamafészkét. — A szívbetegek részére kórházat építenek Balatonfüreden. — Hock János nagybeteg. — Gömbös lemondott szegedi mandátumáról. — Elkészült az új magyar Stúdió. — Növekszik az abraktakarmány behozatala. — 577 névmagyarosítás volt a fővárosi gázműveknél. — Tizenhárom év alatt 618 % kai emelkedett a magyar textilipari termelés értéke. — Görgey tábornok szobrát május 21-én leplezik le a budai várban. — Csökkent a mult hóban a betétállomány. — Tizenhat millió pengőt kap a budapesti Pázmány-egyetem a csehektől elkobzott birtokaiért. KÜLFÖLD Pusztító fagy volt Franciaországban. — Lengyelország nem hajlandó a csehekkel megegyezést kötni. — Marconi feltalálta a halálsugara kat. — Üldözik a szerbek a horvátokat ellenzékiségük miatt. — Görögországban megszüntették az ostromállapotot. — Lord Rothermere erősen kikelt a német fegyverkezés ellen. — Anglia hajlandó közvetíteni Olaszország és Abesszínia között. — Japánban megszervezték a katonamenyasszonyok kiképző iskoláját. — Kun Bélát letartóztatják, ha Románián keresztül utazik. — Mussolini félmillió lírát adott a fiatal házasoknak. — Kétségbeejtő szárazság van Amerikában és Angliában. — Uj török nyelvet csináltak. — A franciákat megdöbbentette a kommunisták előretörése. — Kánikula van Angliában és Indiában. — Vilmos császár megbetegedett. — Felrobbant és* elégett a marseillei gyilkosság filmje a bírósági bemutatón. — Népszavazás fog dönteni a görög király visszatéréséről. — Eszéken fellázadtak a horvát újoncok. — Közös határt követelnek Magyarországgal a lengyelek. Laval francia külügyminiszter két órát tanácskozott a szovjet vezéreivel Moszkvában. — Spanyolországban megbüntetik a jótékonykodókat. — Olaszországban megtiltották az ezüstkivitelt. — Ausztria korlátozza a sertéshizlalást. — Emlékmüvet állítottak Ferenc Ferdinándnak Ausztriában. ÖTVENHATODIK ÉVF. 40. SZÁM VASÁRNAP, 1935. MÁJUS 19 Szerkesztőség,kiadóhivatal: Simor-u.20 EßFSSZtßliy poUtlíföi ÓS tafSädälOli lap. Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Megjelenik Retenként kétszeT Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.