Esztergom és Vidéke, 1935

1935-05-19 / 40.szám

hogy az ember lázadozzék a brutalitás ellen, egyre megy, hol születtünk, ha szomjúhozzuk az igazságot, emberi kötelességünk, hogy sikra szálljunk trianon ellen, hogy minden követ megmozgassunk, hogy Trianon reparáltassék." — Franciaországban is erős felvilágosító munka folyik érdekünkben. A világdzsembori után négy cserkésztiszt és kat. pap itt időzött nálunk, hogy népünket megismerjék. Eljutottak a nógrádmegyei Szentkúthoz, ahol 35 ezer zarándok volt jelen a francia látogatás idején. Hogy mit láttak, azt egyik francia lap örökítette meg, amelyben a következő sorokat olvassuk: „Bánatos, lassú ütemre, amely egyszer csak fölemelkedik és tragikussá válik, kiáltják a Szűz felé egy nép könyörgését, egy népét, amely szenved, amelyet elszakítottak fajtestvéreitől. Megvallom, valamennyien velük sírtunk és soha el nem feledjük meg rázó kiáltását ennek a tömegnek, amely „szenved, vérzik és imádkozik...", — Ám ne felejtsük, — fejezte be beszédét a szónok — jóbarátaink csak segítőtársaink. Az igazság kiverekedése ránk vár. Azért félretéve mindent, ami éket verhet közénk, a megpróbáltatás idején kéz a kézben, áldozatos elszánással, minden erőfeszítésre készen és buzgó hittel, csüggedés nélkül hangoztassuk : „Hiszünk Magyarország feltámadásában ..(2 perc néma szünet és felállás). A nagyhatású tiltakozó beszéd után Apponyi Albert gróf arcképének leleplezésére került a sor, az emlékbeszédet Zichy Ernő gróf mondotta. Vázolta Apponyi hivatását, a kiváló férfi erényeit, szinte isteni küldetését, megjelenésének, hatalmas tudásának felülmúlhatatlan varázsát, feltétlen tárgyilagos igazságszeretetét, mély vallásosságát. — S ha ő elvezette is nemzetünket ahhoz a temetőhöz, amelyet ellenségeink készítettek, de odaírta, hogy feltámadunk ... — Az ő nagy szelleme, tanítása, példája él tovább — mondotta a szónok — közöttünk, hogy buzdítson, izmainkat erősítse. Hogy pedig el ne feledjük soha, jelenjen meg közöttünk Apponyi Albert képe, örök mementóul... Az arckép leleplezése után Tomanóczy József dr. Huszár Aladár arcképét leplezte le magasszárnyalású beszéd kíséretében. — Hogy Balassagyarmat ma magyar — mondotta — azt az ő kiváló munkásságának köszönhetjük. Hervadhatatlanok az ő érdemei és hisszük, hogy az a keret, amely ma arcképét keretek közé zárja, szűk lesz, idők folyamán, a közéleti szereplés eredményeként kitágul, kiváló munkássága tágabb kereteket igényel. — Szeretve tisztelt volt főispán, elnök úr, abban a pillanatban, mikor méltóságod arcmása megjelenik az ősi kúria falán, a mi partikuláris munkásságunkban példaképül szolgál, ígérjük, hogy elkövetkező nagyobb feladatai mellett becsülettel, tisztességgel fog méltóságod mellett állani a kettős vármegye... Végül Palkovics László alispán arcképét leplezte le Lepold Antal dr. prelátus-kanonok a következő magasszínvonalú beszéddel: — 1933. március 19 én meghalt szenkviczi Palkovics László, Komárom és Esztergom közig, ideigl. egye sitett vármegyék első alispánja, Nagy magyarország Esztergom vármegyéjének utolsó alispánja. Félénken szállt a gyászhír. Palkovics daliás alakját annyira védte az élet varázsa, hogy csak orvul támadhatta a halál. — Mintha most is élve látnók a vármegye közgyűlési termében az első tisztviselő székében. Nemes, sudár fa volt a magyar földből, vá lasztékos úr a régi magyar uraknak ama fajtájából, akiknek egyetlen büszkeségük volt a magyarságuk, szenvedélyük a becsületesség, tudományuk a magyar mult és alkotmány, szeretetük a haza, a vármegye és az áldott magyar nép. — Palkovics sokszor állott itt merev vigyázzban a magyar cimer alatt, a gyászfátyolos irredenta kép előtt imádkozta a magyar Hiszekegyet, mondta beszédeit. Szavai patetikusan pattogtak, mint a magyarság balladás sorsának szaggatott üteme. Valami ősi és új, elmúlni nem akaró magyar fájdalom fojtogatta a torkát. Sokszor könnyek fátyolozták szemeit. Csak a lágy költői ihlet simította el egyébként kemény vonásait. Osztályrészéül jutott neki — a közéleti férfiúnak, az a kiváltság, hogy a a költők fokozott érzékenységével kellett viselnie a magyar bánatot. — Legjobb iskolája volt a szülői ház. Kilenc évi kuffsteini rabságban vértanúságot szenvedett apja tanította hazaszeretetre, tisztviselői becsületességre, a magyar népért áldozatos munkára. — 1899-ben kezdte Esztergom vármegyénél a tisztviselői pályát, amely a szolgabiroságon, aljegyzőségen, tb. főjegyzőségen, főszolgabiróságon át fölívelt az alispánságig. A világháborúban kormányozta a párkányi járást. Esténkint találkoztunk vele a Dunahidon. Hogyan gondohatta volna, hogy a gigászíküzdelem az ő járásáért és a hid feléért folyik? örömmel jött át a hidon Esztergomba alispánnak. Itt az összeomlás, forradalom, kommün elemi erejével hősi elszántsággal birkózott. Idegen lett szülővárosában. Bujdosóként járt régi járásában. De ismét átjött a hidon. A leigázott magyarságtól egy háromszínű vásznat hozott magával, mert a tömegőrülettől megszállt itthoni magyarság minden vásznat vörösre festett. Kibontotta Esztergomban a háromszínű lobogót. Vezére lett a nemzeti és keresztény megújhodásnak és örök emlékeztető arra, hogy a zászlót onnan túlról hozta. Vágyai a Dunahidon jártak, szemei a túlsó partot mérték, mindig Nagymagyarországról álmodott. Barátai padot neveztek el nevéről, amely a megkövesedett vágy odaátra, észak, kelet, dél és nyugat irányában az igaz magyar határig. Alispánja lett az, ideiglenesen egyesitett Komárom és Esztergom vármegyéknek. Az ő finom lelke megtalálta az utat mindkét vármegye közönségének lelkéhez. Komárom és Esztergom egyaránt tisztelte benne nagy idők nagy alispánját, akiben ennek a szerencsétlen országnak szive dobogott. Egyaránt gyászolják korai elmúlását és áldott emlékétől válni nem tudnak. Elhatározták, hogy őt legalább in effigie visszahozzák közénk, megfestik képét a vármegye közgyűlési terme számára. — Ma van a kép leleplezése. Ma visszajön Palkovics László. Letekint ránk a tiszteleti helyről,, amelyet a mai hálás kegyeletünk neki szánt. A képiró művészete fölitta a vászonra amit Palkovics nekünk mondani akar: „Nem értem el mindent, de a remény velem meg nem halt." -- Uraim, mi sem láttuk még meg Nagymagyarországot. Nem mondhatunk nagy hirt Palkovics Lászlónak. Csak annyit, a remény velünk sem fog meghalni. — Üdvözlégy Palkovics László! Nézz szét vezéri helyedről. Közel a Duna túlsó partja. Talán festett tekinteted is elhat odáig. Te már nem csak hiszed, amint velünk imádkoz tad az isteni örök Igazságot, hanem már látod azt, látod örök és biztos útjait. Eljön az idő, amidőn régi és új társaiddal a falon a terem szüneti csendjében majd elbeszélgetve róla: Párkány a miénk, miénk az ország! Az arcképeket Frey Vilmos dr. alispán vette át és fenkölt szavak kíséretében fogadalmat tett a kiváló férfiak hazafias eszméinek ápolása mellett. Még két olajfestésű képet helyeztek el a diszterem falán: egyházpakai Andrássy Mihály és egyházpakai Andrássy János néhai alispánok portréit, akiknek hazafias és vallásos erényeiről szintén kegyeletes szavakkal emlékezett az alispán. A bizottság, a karzat tapsolt, az arcok ünnepélyessége csak fokozódott. A trianoni határ mellett, az álmainkkal, rendületlen reményünkkel tovaszáguldó Duna partján egy magyar város ünnepelt. Férfiakat, hazafiakat ünnepelt. Magyarokat, önfeláldozó, hazaszerető magyarokat. Szép volt az ünnepség, a vármegyeház nagyterméből a történelmi elhivatottság ezeréves életereje sugárzott a szivekbe, amikor hangtalanságból kötött csendkoszorúval áldozott a kettős vármegye kiváló férfiainak. • (p. /.) Upalaknll a Vármegyei Gyümölcstermelő és Értékesítő Egyesület Komárom-Esztergommegyei Gyümölcstermelő és Értékesítő Egyesület kedden délelőtt tartotta rendes évi közgyűlését Szölgyémy Gyula ny. elemi iskolai igazgató elnöklete alatt. Szölgyémy Gyula a megjelent tagok üdvözlése után megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy kötelességeink vannak nemcsak önmagunkkal, hanem a nemzettel szemben is. A gyümölcstermelés céltudatos munkájával segítünk a nemzet gazdasági helyzetén és ezáltal saját helyzetünkön is. Dr. Zsiga János bejelentette dr. Lingauer Sándor elnök, Szlabey Imre alelnök és Holényi László ügyvezető igazgató lemondását. Az elnök indítványára a három vezető férfiúnak a kezdet nehézségeivel küzdött odaadó munkájukért jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. Rayman János gyümölcstermelési intéző olvasta fel ezután évi jelentését. Az egyesület munkásságát hat csoportban foglalta össze: az egyesület, megszervezése, gyümölcsfaápolási és védekezési ismeretek terjesztése, kedvezményes permetezőI anyag- és permetezőgép-akció, az ! értékesítés megszervezése, kiállitá• sok és áttekintés az egyesület ügyI viteléről. A közgyűlés tudomásul vette a [jelentést, melyben megelégedéssel • vette tudomásul a nagy haladást. 1 Majd a jövő évi költségvetés ismer1 tetése került napirendre, melyet a közgyűlés 5035 pengő szükséglettel és ugyanannyi fedezettel elfogadott. Miután az elnökség lemondott, dr. Zsiga János indítványára dr. Radocsay László főispánt elnöknek, dr. Frey Vilmos alispánt és Kelety József nyug. állategészségügyi főfelügyelőt alelnököknek egyhangúlag megválasztotta a közgyűlés. Dr. Radocsay László meleg szavakkal köszönte meg a bizalmat s igérte, hogy az egyesületet mindenben támogatni fogja és annak megerősödésén fog fáradozni. E megerősödést nem öncélnak tekinti, hanem az országos gyümölcstermelés szolgálatába állítja. Kérte egyúttal a tagok további bizalmát. Dr. Frey Vilmos alispán hasonlóképen megköszönte megválasztatását és biztosította az egyesületet támogatásáról. Kérte egyúttal a megjelenteket, hogy győzzék meg gyümölcstermelőket az egységes vezetés szükségességéről. Az ügyvezető igazgatói teendők végzésével Rayman János gyümölcstermelési intézőt bizta meg a közgyűlés. Ügyésznek dr. Divéky István, pénztárosnak Jász József és ellenőrnek Molnár Gyula választattak meg. Továbbiakban megválasztották a választmány és a számvizsgáló bizottság tagjait és a helyi csoportok vezetőit. Dr. Zsiga János ismertette még a telepítési kölcsönt és kérte a jelenvoltakat, hogy ezen akciót saját hatáskörükben terjesszék. A közgyűlés az oklevelek kiosztása után szebb jövő reményében véget ér. Vármegyénkben nincs katasztrofális fagykár A vármegye közigazgatáai bizottsága és egyes albizottságai kedden délelőtt dr. Raáocsay László főispán elnöklete alatt gyűlést tartottak. Az ülésen dr. Frey Vilmos alispán beszámolt az elmúlt hó közigaz gátasáról, amelynek legkimagaslóbb mozzanata a II. Rákóczi Ferenc emlékének szentelt rendkívüli közgyűlés volt. Több helyen tartott a mult hóban a főispán és az alispán a vármegye területén működő helyi és I fokú hatóságoknál hivatalvizsgálatöt és mindenütt a legnagyobb rendet találták. Örönmel jelentette to vábbá az alispán, hogy a főispán közbenjárására a földmivelésügyi miniszter vármegyéinket is bekapcsolta a gyümölcstelepitési hitelakcióba. Az államépitészeti hivatal jelentése szerint az állami és törvényhatósági kezelésben lévő közutak forgalomképes állapotban voltak. Építés alatt van Esztergom városban keramit és kiskocka kőburkolat és az Esztergom—dorogi út kijavítása, a bánhidai centrale felé vezető tör vényhatósági úton cementmakadám burkolat létesítése és több út helyreállítása. Az április havi útügyi jelentés felolvasása után az elnöklő főispán indítványára a közigazgatási bizottság köszönetet mondott az alispánnak és az államépitészeti hivatal főnökének eredményes munkásságukért. •> A pénzügyigazgató jelentése szerint az adóbehajtási munkálatok április hóban folyamatban voltak. A tiszti főorvos jelentette, hogy a vármegye egészségügyi állapota április hónapban általában kielégítő és az előző hónaphoz viszonyítva határozottan kedvezőbb volt. Szövődményes megbetegedések csak szórványosan fordultak elő. A kir. tanfelügyelő beszámolt arról, hogy az iskolán kivüli népművelési előadások a vármegye területén befejeződtek, hasonlókép véget értek a leventék részére külön rendezett ismeretterjesztő előadások is. Hátra van még a tejpropaganda előadások lebonyolítása. Ezen iskolai évben a népművelési munka minden zökkenés nélkül és igen jól haladt és különösen szép eredményt hoztak a jellemképző férfi- és nőitanfo lyamok, amelyek igen sok és értékes haszonnal végződtek. Ezek kiépítése és fejlesztése a jövő évi program legfőbb ponját képezik. A kir. gazdasági felügyelő jelentéséből megnyugvással értesült a bizottság, hogy az egyesitett vármegyék területén a fagykárok nem oly katasztrofálisak és súlyosak, mint az ország egyéb részein. Jelentős kár volt a kertekben, gyümölcsösökben és szőlőkben. A korai vetemény ékben az 50 százalékot is meghaladta. A gyümölcsösök közül a legnagyobb