Esztergom és Vidéke, 1935

1935-04-18 / 31.szám

ÖTVEN HATODIK ÉVF. 31. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Sirnor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1935. ÁPRILIS 18 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Új formák, új stílus, új elvek és új emberek nevével van telítve a levegő. A választási harc és annak "előzményei felkavarták a látszólag nyugodt politikai atmoszférát. A kormánykeréken erélyes kézzel fordítottak egyet és a villámgyors irányváltozás szülte centrifugális erő lesodort a fedélzetről mindenkit, aki nem igaz szívvel adta energiáját az új út szolgálatába. És az új úton a régi tapasztalt biztoskezű vezetők mellett egy új generáció fiait is ott találjuk, akik annak idején az iskolapad izgalmait cserélték fel a lövészárok izgalmaival és akiknek az első találkozásuk az élettel — hányszor — a halál volt. Ebben a generációban rejlő motorikus energiát állította céljai szolgálatába bölcs előrelátással a reformpolitika csapásain elinduló, magára eszmélő társadalom és az uralkodó társadalmi rend letéteményese, a felelős kormányzat, a tapasztalt vezetés és bölcs önmérséklet találkozása a tettrevágyó élniakarással és a lelkesedés lelkületével meg fogja alkotni azokat a reformokat, amelyekről annyit hallunk mostanában és amelyek majd új helyet kell, hogy kiverekedjenek nekünk a nap alatt. A reformpolitika tehát el fog indulni a maga útján á népi alapokra helyezendő új Magyarország felé. De ez nem elegendő 1 Gondoskodni kell arról, hogy hosszú időre biztosítva legyen ezen úton való haladás. El kell követnünk minden lehetőt, hogy a megszületendő reformok és azoknak egy bizonyos idő múlva jelentkező gazdasági és szociális kihatásai egészséges mederben vigyék előre, mindig csak előre az ország s ezen belül az egyén jólétét, boldogulását. Nem elég egy zászlót kibontani és meglobogtatni, azt vinni is kell és ha elszakad, nem elég azt foltozgatni, hanem annak hordozóiban elegendő felkészültség legyen — ha kell — egy új zászló kibontására is./ Ezen a ponton kapcsolódik a reformelgondolások komplexumába az ifjúság előkészítése kellő energiával, tenniakarással, önbizalommal, tudással és elsősorban hittel való felszerelése és nevelése. Mérhetetlen felelősséget ró ez a szülők, pedagógusok, vezetők munkájára. Egy új reformnemzedéket nevelni, az irodák, iskolák, üzletek, műhelyek és nem utolsó sorban a barázdák közös céllal élni és lelkes energiával tenni tudó reformnemzedékét életre hívni, ez a feladat. A hamis vágányra szaladt világnézetek által az egyes társadalmi osztályok közé mesterségesen épített válaszfalakon már hatalmas réseket ütött a történelmi szükségszerűség szülte józan belátás. Nyújtsunk kezet egymásnak e réseken át és a megértő egyesülés szellemében neveljünk egy új lelkű fiatalságot. Vezessük, irányítsuk és adjunk módot, hogy a jövő reformnemzedékében mindenki tehetségének és akarásának arányában adhassa énjét az építőmunka szolgálatába. T. J. Politikai fogékonyság fejlesztése az iskolában Nem egy neves államférfiútól hallottuk azt a véleményt, hogy a magyar nép politikailag éretlen, politikai jogok gyakorlásához nem ért. Vájjon kinek a hibája ez? Annyi bizonyos, hogy a nép maga nem tehet róla. Szerintem a hiba még a jó, béke beli viszonyokból származik. Nem nevelték belé a politikai fogékonyságot. Egyrészt azért, mert nem voltak elég számú iskoláink, másrészt nem tölthették be hivatásukat abban a mértékben, amilyenben ezt a népiskolai tankötelezettség . töníérwe megköveteli, lévén a hatosztályú népiskola csonkaintézmény. A falusi gyermek tizenkétéves koráig tanul, azontúl azonban sutba dobja könyveit, többet beléjük sem néz és elkámforog belőle a nagynehezen magába szítt tudás, analfabétává válik. Azért taláiunk még ma is a fővárosba költözött nép között hat-hét százalék, egyes vármegyékben huszonöt-harminc százalékos analfabétát. A nagy háború után feleszméltünk és gróf Klebelsberg Kunó volt kultuszminiszter sietett néhány ezer iskolával a nagy mulasztást pótolni, azonban elhervadhatatlan érdemei dacára nem valósulhat meg teljes egészében a tankötelezettség törvénye mindaddig, amig a népiskola az egész vonalon nyolc osztályúvá ki nem fejlődik. Úgy látszik, közoktatásunk reformja most küszöbön áll és testet fog ölteni a magyar tanítóság rég óhajtott eszméje. A legtöbb államban csakis ily típusú népiskolák működnek áldásosán már több évtized óta. Nézzünk át a szomszéd Ausztriába ! Mikor a nagy háborúban a gyárak ott leálltak, kenyerük sem volt, az ottani gyárilányok tömegesen tódultak hozzánk, egyszerű cselédnek elszegődve. Alkalmunk lehetett meggyőződni, mily gyönyörű szépen és grammatice helyesen beszélték anyanyelvüket, kiválóan fogalmaztak és kitűnően stenografáltak. A nép érettsége nem ismeretlen előttünk. Letiporták a kommunizmus ezerfejű hidráját, mert idejekorán felismerték annak borzadályait. Nálunk nem sejtette meg a nép, különben ő is agyonverte volna a vezetőket. Ausztriában nyolc osztályú az iskola, analfabéta nincsen. Hogy milyen féltékenyen őrködik Németország a tankötelezettség törvényén, bizonyítja a következő eset. Ugyancsak a nagy háborúban történt. Egy artistatársulat, melynek egyik tagja egy tizenhatéves tanköteles volt, érkezik Berlinből Budapestre. Amikor a világégés a legádázabban dühöngött, amikor Németország a legvadabbul vívta élet-halálharcát, tehát amikor a lenni vagy nem lenni kérdésről volt szó : akkor Berlin ráért Budapestet figyelmeztetni és polgármesterét- arra kcr.:i, leg-yen szives őt értesíteni, vájjon Kolmann Michel beiratkozott-e a pesti ismétlőiskolába ? És kérem, az ifjú akrobata jelentkezett, annak dacára, hogy az iskolaév már vége felé járt. Az információ természetesen elment. Németország politikai érettségéről beszélnem, pleonazmus. Ily viszonyokat találunk Svájcban, Skandiviában, a kis Finnlandban és sok más államban. Mindenütt van nyolc osztályú népiskola. Már most miképpen fejlesztheti az ily iskola növendékeinek politikai fogékonyságát? Ez didaktikai kérdés, melynek részletes taglalása untatná az igen t. olvasót, azért csak néhány ecsetvonással demonstrálom az abban lévő probléma megoldási körvonalait. Az ifjú lelkében már csírázik a politikai fogékonyság, amikor a szülőházban bizonyos házirend mellett elsajátította a tekintély és házitörvények iránti megbecsülést. Az iskolában fejlődésnek indul ama csíra, hisz ott már alkalma nyílik jogot és kötelességet is gyakorolni, akár az osztály önkormányzása, akár az önképzőkörben való részvételével. Fokozatonkint beavatja őt az iskola a község, a megye, az ország élete lefolyásának- módozatába. Itt is, mint a szülőházban gondoskodik egy családfő a családtagok — persze már most polgárok — iskoláztatásáról, egészségügyéről, élet- és vagyonvédelméről. Ez anyagi költséggel jár, melynek fedezéséhez hozzájárul minden egyes tag keresetének bizonyos hányadával, mit adónak neveznek. Ezt és egyéb intézkedéseket általunk megválasztott bizalmi emberek szabják meg. Országgyűlési képviselők. Képviselőtestület. Választói jog. Kit választhatunk meg, ki választhat? Csak hazáját és nemzetét igazán megbecsülő embertársainkat ajándékozzuk meg bizalmunkkal! Képviselőház. Felsőház. Kormány. Kormányfő. Király. Király iránti hűség. Idegen földön járó honfitárs is részesül védelmünkben. Követség. Trianon. Népszövetség. A továbbiakban megérteti növendékeivel az iskola az alkotmányfogalmat. Árpád apánk lerakta alapköveit a vérszerződésben. A magvar állameszme. Szent István királyságának alapítása. A Szent Korona nagy jelentősége. Szent László. Aranybulla. Nagy Lajos. Hunyadiak korszaka. II. Rákóczi Ferenc. A pragmatika szankció. Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar. Kossuth Lajos és a szabadságharc. A negyvennyolcas törvények. Deák Ferenc, a haza bölcse. E legendás történelmi nagyságoknak tüzetes ismertetésével, jellemük és izzó nemzeti érzésük a gyermeki lélekbe való átplántálásával, Isten, haza király hármas jelszók bevésetésével betölti a nyolc osztályú iskola az ő magasztos hivatását. Az elvetett magot pedig átnyújtja a népművelési testületnek, őt arra kérve, őrködjék a vetésen, ápolja és óvja azt meg a konkolyhintőktől, mert csak ily módon kerülhet egészséges termes a haza szent oltárára, s akkor a magyar nép letette az érettségit! Sa. 5. k Győri Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlése Csütörtökön tartotta a Győri Kereskedelmi és Iparkamara ezévi rendes közgyűlését, melyen kereskedői és ipari sérelmeket tárgyaltak. Morvay István felsőházi tag, elnöki megnyitója után dr. Újlaki Géza titkár ismertette a volt és az új kereskedelmi miniszter levelét, mely után a munkásjutalmak átadása következett, majd pedig Bayer János számvevő által a mult évi zárószámadási jelentés előterjesztését tárgyalták. . Meixner Ernő dr. főtitkár a vendéglősök és kávésok sérelmeit ismertette. Ez ügyben indítványt terjesztett elő. Ezután az élővad kivitel korlátozásának ügye került tárgyalásra. Javaslatában kérte a főtitkár, hogy miután a MA VAD nevű társaság monopolisztikus rendszere tarthatatlan, vonja vissza a koncessziót. Újlaki Géza dr. titkár a tüzelőanyag-szállítmányok ellenőrzése tárgyában tett indítványt. Az előterjesztéseit a kamara magáévá teszi, amihez a kiskereskedők egyesülete is hozzájárul azon módosítással, hogy az engedélyhezkötést mellőzzék. A vármegyék területén a házalás korlátozása, illetve eltiltása ügyében megkeresést intéz az érdekelt megyék alispánjaihoz. Landler Samu a vámok és helypénz mérséklése ügyében, Orosz Endre a sütőipari termékek házalási rendszere ellen szólattik fel. Marschall Béla a kontárkodás megakadályozásáról szólt. Varga