Esztergom és Vidéke, 1935

1935-03-21 / 23.szám

A kisemberért Még nem volt olyan politikai párt és programm, amely ne azt hirdette volna, hogy „mindent a népért". De e jelszó mögött ritkán volt komoly akarat és szándék arra, hogy a néppel valóban törődjenek. A képviselőválasztásokon elhangzott a sok igéret, körüludvarolták a nép fiát, de azután hamarosan megfeledkeztek róla. A régi békevilágban valahogy csak megvolt a magyar nép a politika különösebb gondolkodása nélkül. Búzáját, állatját, borát valahogy el tudta ßdni és verejtékes munkájából valahogyan csak el tudta tartani önmagát és családját. A magyar világ csak folydogált a maga csendes medrében és évtizedek multak el anélkül, hogy valamely lényegesebb változással iparkodtak volna felülről a nép sorsában gyökeres javulást előidézni. A nyugalmas, kényelmes békevilág azonban elmúlt és úgylátszik nem jő többé vissza. A kegyetlen békeszerződés elszakította az ország legfontosabb és legbiztosabb fogyasztó területeit és a magyar íöld termesének értékesítése ele egyre nagyobb akadályok tornyosulnak. A nagy gazdasági válság belekényszeritette kis hazánkat is a világverseny irtóháborújába es a magyar mezőgazdaság évek óta emberfeletti küzdelmet folytat puszta léteért. Ma már nem helyezkedhetik az állam arra a kényelmes álláspontra, hogy győzzön az erősebb, pusztuljon a gyengébb, mert a gyengébb manapság az egész magyar nép, a gyengék a kisemberek milliói, akik ha elmerülnek a gazdasági pusztulás hullámaiban, velük pusztul az egész ország, az egész nemzet. Hiába prédikálják, hogy segits magadon Isten is megsegít: az erősek, a hatalmasak e jelszavával ma nem megyünk semmire. Az államra hárul tehát az a feladat, hogy a maga hatalmi eszközeit beállítsa a széles néprétegek fentartásának, megmentésének és erősítésének a szolgálatába. Ha egymillió kisgazda nem tudja termelését folytatni, úgy a magyar mezőgazdaság egyetemének a termésé fogy meg. Ha néhány százezernyi kisiparos kidől a hatalmas gyáriparral vívott versenyében, úgy a nemzeti munka hadserege ási mozgalmak Tűri Béla prael.-kanonok programmbeszéde Esztergom-Táborban Március 17-én, vasárnap, délelőtt fél 12 órakor tartotta Túri Béla a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt jelöltje programmbeszédét az esztergomtábori és kenyérmezői választópolgárokhoz, A termet komoly, érdeklődő választó polgárok töltötték meg, akiknek soraiban ott láttuk az összes társadalmi osztályok képviselőit igen szép számban. Az elnöki asztaltól elsőnek Obermüller Ferenc reáliskolai igazgató emelkedett szólásra. A párt nevében üdvözölte a megjelenteket, majd tartalmas beszédben ismertette a keresztény politika célkitűzéseit és a munkával és annak szociális megosztásával való kapcsolatát. — Aki dolgozik — modotta Obermüller igazgató —, annak joga van az élethez, mert minden jog alapja a munka. A keresztény gondolat megszentelte a munkát s mindenkinek, aki abból kiveszi a részét, egyenlő mértékkel mér. A keresztény politika nem ismer küiönböeget, itt nincsenek előjogok, a keresztény politika munkás, a dolgozó ember érvénybejuttatása. Beszéde további folyamán elmondotta, hogy a magyar kereszténység központjában, a magyar Rómában, Esztergomban a keresztény politika zászlajának lobogtatására olyan férfiút kértünk fel, aki harminc éve ezt a keresztény politikát szolgálja és akinek személye és múltja garancia lehet előttünk. A kormány is megbecsüli Túri Béla érdemeit, mert nem állit kormányjelöltet, ami annyit jelent, hogy a reformpolitika megvalósításában számit az ő közreműködésére. Nagy taps és lelkes éljenzés közben kérte fel ezután Túri Béla képviselőjelöltet programmbeszédének elmondására. — A keresztény politika hirdetője vagyok szóval és tollal — mondotta Túri Béla beszéde kezdetén —, mert ez a politika a szociális igazság politikája. A társadalom képe azt mutatja, hogy csak gazdagok és szegények vannak, a keresztény politika arra törekszik, hogy a szociális igazságok érvényre jussanak. A továbbiakban megemlékezett az orosz fogolytáborról s innen kiindult fejtegetései történelmi törvényszerűséggel tárták elénk a magyar nemzet múltját és jelenét. Tehát, ha meg akarjuk építeni Magyarország második ezredévének fundamentumát, akkor mindannyiunknak lelkiismeretesen kell dolgozni, mert a nagy nemzetközi kérdések eldöntésénél a kisemberek sorsa is szerepet játszik. — A keresztény politika nemcsak a nagy kérdésekben, de a kis ügyekben is tevékenykedik, amit bizonyít az egyház múltja és jelene. A keresztény politikában életprogramm van, az a programm, amelyet a krisztusi igazság állított elénk parancsolataiban. Ennek a politikának vagyok a harcosa s mint ilyen a kisemberek társadalmának mindenkor buzgó ügyvivője voltam. — ígéretek helyett tehát csak anynyit mondok, hogy a keresztény politika alapján a népért akarok dolgozni. A beszéd közben is többször, de a befejezéskor is kitörő lelkesedéssel ünnepelték a megjelentek Túri Bélát. Az ünneplés elcsendesedése után Pál Endre szólalt fel s főbb vonásokban vázolta a nagy világnyomorúság bizonytalan kibontakozásának lehetőségeit. Következtetéseiben rámutatott egymásrautaltságunkra. A keresztény politika felöleli mindnyájunk életprogrammját, tehát tömörüljünk zászlaja alá, legyünk egységesek a választásnál, hogy Túri Béla zászlaját diadalra juttassuk. (Szűnni nem akaró taps és éljenzés.) Jakus János szólalt fel ezután. Talpraesett ügyes beszédében Gömbös miniszterelnök rádiószózatát ismertette. Megemlékezett a zsalazsoniak nehéz helyzetéről, a rossz utakról. Kérte a választókat a keresztény politika zászlaja mellett való kitartásra. Czuczor János dr., a tábori szalézi fiúnevelő igazgatója is felszólal és tüzes lelkesedéssel beszélt a keresztény politika szükségességéről: — Azért vannak a bajok, mert mindig csak jelszavak után mentünk. fia valaki feltüzelt minket, vakon tudtuk követni. És mit láttunk a veszíti el legértékesebb harcosainak jelentékeny táborát. Ezért nem helyezkedhetik ma az állam és a kormány arra az álláspontra, hogy hadd menjenek a dolgok, ahogy lehet. Ma igenis, a kormányzat legsürgősebb felad >ta a kisemberek széles rétegeit támogatni, segíteni, a jövőnek megmenteni. Ezt pedig az eddigi eszközökkel, a kitaposott utakon elemi nem lehet, hanem csakis céltudatos reformpolitikával, amely átalakítja az egész magyar életet, amely felvértezi a nép millióit nemcsak a küzdelmes jövőre, hanem már ma erősiti es ezzel képessé teszi arra, hogy a jobb jövőt elérhesse és ezzel az országot ebbe a jövőbe átmenthesse. Az állami élet egész területen meg kell csinálni ezt a nagy átalakulást, bármilyen ellentállásra találjon is az egyéni es részleges érdekek oldaláról. Reformpolitikát jelent nemcsak a Gömbös Gyula által kitűzött reformprogramm és az általa bejelentett javaslatok sora, hanem az igazi reformpolitikának már a mindennapi szükségletek, a napi feladatok ellátásában is jelentkeznie kell. Benne van ebben a reformpolitikában külön javaslat nélkül is a népies adóztatás, amely abban rejlik, hogy a nagyobb teherviselőképesség tényleg sokkalta nagyobb terhet viseljen. De benne van a reformpolitikában az egészséges agrárpolitika is, amely előtt mentől jobb mezőgazdasági és mentől olcsóbb ipari árak lebegnek. Benne van a reformtörekvésekben az olcsó hitel mindama kisember számára, akinek eddig hitel nem adott rendelkezésere : a kisgazdának, a kisiparosnak, a szatócsnak, a tanítónak és kis tisztviselőnek. El akarja érni a népies reformpolitika azt is, hogy a termelőnek nagyobb rész jusson a termés árából, mint eddig. Lehetővé akarja tenni, hogy a kisiparos védelmet nyerjen a gyáripar tömegversenyével és kontárok garázdálkodásával szemben, szóval az'állami gondoskodás és segítés minden eszközét a kis gazdasági egzisztenciák fentartására és mentől több új gazdasági egzisztencia teremtésére akarja fordítani. A gazdaságilag erősökkel, a szervezett tőke túl hatalmával szemben akarja a kormány gazdaságpolitikája védelmében részesíteni a népek millióit, hogy ismét érdemes legyen dolgoznia, szorgalmaskodnia és gyűjtenie minden magyarnak, libben különbözik Gömbös reformpolitikája minden előbbi politikától és ezért fő jellemvonása ennek a reformpolitikának a népiesség. Ez a reformpolitika nem az erősét akarja gyengíteni, hanem a gyengét akarja erősíteni. Nem akar elvenni, hanem adni akar. E népies politika megvalósításához van szüksége Gömbös Gyulának nagy, erős nemzeti egységre és mert törekvéseiben a népre támaszkodik, a nép hozzá is fogja segíteni. ÖTVENHATODIK EVF. 23. SZÁM CSÜTÖRTÖK, 1935. MÁRCIUS 21 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 KőFeSZtény POLITICAL 83 társadalmi lap. Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 FII.