Esztergom és Vidéke, 1934

1934-03-08 / 19.szám

ÖTVENÖTÖDIK EVP. 19. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1934. MÁRCIUS 8 Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. •H Az Actio Catholica helyi zászlóbontása hatalmas tömeget vonzott A bíboros hercegprímás: Mintha a mai emberiség nem bírná meg a becsületes embe­reket. — Huszár Károly: Rejtett kommunista agitáció akarja a kereszténységet alá­ásni. — Bangha páter: Nemcsak vallási ébredésről, hanem nemzeti ébredésről van szó. A Katolikus Akció ifjúsági gyűlései Hatalmas tömeg vonuit íel vasárnap delelőtt a bazilikába sűrű csoportokban mentek az esztergomiak, de igen sokan jöttek el a vidékről is. A pri­mási mise után ugyancsak ha­talmas tömeg vonult a Fürdő­szállóba, amelynek nagyterme ez alkalommal szűknek bizo­nyult. Azt mondják, ilyen nagy megmozdulás Esztergomban egy évtizede nem volt. A legtelje­sebb megelégedéssel állapítottuk meg, hogy Esztergom katolikus népe megértette a hívó szót, megértette, hogy az Actio Cat­holica zászlóbontása mit jelent. Bizonyára ezrekre rúg a részt­vevők száma, ha a gyűlést sza­bad ég alatt lehet tartani. Lelkesedéssel és erős foga­dalommal, magáratalálva távo­zott a gyűlésekről Esztergom katolikussága. Egy pár szóban elöljáróban megszeretnők írni, hogy mi a tanulság a vasárna­pi katholikus napból. A leg­főbb tanulság, hogy ég Eszter­gom népében a katolikus hit lángja, él az emberekben a ka­tolikus öntudat, azonban hasz­nosítani a hit tüzét és az ön­tudatot, katolikus összetarto­zásra és cselekvésre csak olyan férfiak tudják az embereket ve­zetni, mint a vasárnapi szóno­kok, akik közül elsőnek a bí­boros hercegprímás szavai hal­latszanak harangszóként és aki mellett hivatott, apostolférfiak nem az embereknek, de a lei­kékhez tudnak beszélni. A nagyszámú hallgatóság él­jenzett tapsolt, lelkesedett, ra­jongott, csodált, tűzbejött, ne­vetett és könnyezett. Havalaki a szónokok közül elkiáltotta volna magát: ostromra me gyünk most esztergomiak, hát emberáradat indult volna meg. Nem egyszer mondottuk, ilyen emberek kellenek Esztergomba, olyanok, akik hatni tudnak a mi társadalmunkra. Odavaló embereket akarunk látni az élen, vezetőket, akikért és akik­nek eszméikért megmozdul a mi népünk. Az Actio Catholica vasárnapi zászlóbontásától kezd­ve nem tintával, hanem tűzzel kell írnunk ezt a szükséget, mert ezzel győzünk vagy bu­kunk. Az Actio Catholica hit­beli megújhodást, ébredést is jelent, de jelenti azt is, hogy a katolikus vezetést apostolok­nak, nem pedig cimlovagoknak kell a kezükben tartaniok. Apos­tolokat, önzetlen, tisztalelkű ve­zetőket az élre, akik után, mint vasárnap is láttuk, tűzbe men­nének az emberek. Nem hang­súlyozni, de kiáltani kell, hogy e követelmények legyenek az elsők, hiszen megdöbbenünk, amikor a közéletben, a katoli­kus váriákon olyanokat is lá­tunk, akik nem állják ki a tűz­próbát. Idéznünk kell a bíbo­ros hercegprímás súlyos sza­vait, amelyek ezzel kapcsolat­ban hangzottak ei a napokban : „Mindinkább ritkulnak a ne­mes elvekben kitartó, megalku­vást nem ismétő hatalmas egyé­niségek. A tisztes és előkelő ál­lás, a tiszteletet parancsoló és megnyerő külső gyakran hit­vány és önhasznát kergető lel­ket takar Megdöbbenéssel hall­juk és olvassuk olykor köztisz­teletben álló egyének bűnös üzelmeit, akik elfeledték, hogy minden aranynál és kincsnél becsesebb az önzetlen, tiszta, kötelessége és hivatása magas­latán álló lelkület. 1 ' Ha itt, ezen a téren kezdődik meg a Katolikus Akció esztergo­mi zászlóbontása után a mun­ka, a primási város valóban a primási városhoz, a magyar ka­tolicizmus központjához méltó katolikus akciót íog kifejteni. Hinni akarjuk, hogy az Ac­tio Catholica vezetősége el is követ mindent ennek érdeké­ben. Szombaton délután 5 órakor a zárda dísztermében tartották meg az Actio Catholica első esztergomi gyűlését. Hölgyek és lányok töltöt­ték meg a termet. Jelen volt az ünnepéiyen Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás, a budapesti vendégek és az esztergomi papság kiválóságai. A színpadon hatalmas fehér ke­reszt, a nemzeti és a primási zászló dísznövények között. A biboros­hercegprimás külön emelvényen fog­lalt helyet, mellette Huszár Károly v. miniszterelnök, Lepold Antal dr. prelátus-kanonok. A szónoki asztal­nál Benkő M. Szeréna tartományi főnöknő, Mihalovics Zsigmond dr. az Actio Catholica országos igazga­tója és Nádler István pápai kama­rás, tanitónőképző-intézeti igazgató foglalt helyet. A gyűlés a leánykórus szép ének­számával kezdődött, majd Nádler István szép megnyitó beszédet mon­dott. Azt fejtegette, hogy a katolikus Akciónak a kiművelt női lélek mun­kájára is nagy szüksége van és mi­vel a Katolikus Akciónak női pro­blémái is vannak, a katolikus leá­nyoknak és nőknek is részt kell venniök a munkában. Utána Miha­lovics Zsigmond dr. tartott beszé­det és az Akció Catholika női moz­galmát világította meg. Fél hat órakor a tanítóképzőben a középiskolai fiúk részére volt fel­emelő ünnepség. Itt Tóth Kálmán dr. szemináriumi rektor mondott len­dületes beszédet. A bíboros herceg­prímás itt is részt vett a gyűlésen. Hatalmas taps fogadta a szónoki emelvényre lépő Bangha pátert,, aki hosszabb és élvezetes beszédben az ifjúságnak a Katolikus Akcióban való bekapcsolódásáról és szerepé­ről beszélt. Hosszantartó, lelkes él­jenzés fogadta Bangha páter beszé­dét. Utána a tanítóképző szavaló­kórusa Harsányi Lajos: „Polgár, nem hallod a harangszót ?" cimű költeményét szavalta el hatásosan. A szép ünnepély Tóth Kálmán dr. zárószavaival ért véget. A hercegprímás, Huszár Károly ós P. Bangha Béla beszéde a nagygyűlésen A bazilikában, vasárnap délelőtt 9 órakor ünnepi szentmisével kez­dődött a nagy nap. A szentmisét Serédi Jusztinián dr. bíboros, her­cegprímás mondotta. A szentmisén megjelentek a vármegye, a város, in­tézmények és testületek vezetői, zászlókkal felvonultak az egyesüle tek és szép számban volt képvi­selve a vidék is. Jelen voltak az összes iskolák növendékei és az esztergomi hivők tekintélyes szám­ban. A szentmise után az emberáradat a „Fürdő" Szálló felé vonult. Fél tizenegy előtt már nem volt hely, tömve volt a terem, de szorongásig megteltek az előcsarnokok is. Pont­ban féltizenegy órakor megjelent Serédi Jusztinián dr. bíboros, her­cegprímás Meszlényi Zoltán dr. pre­látus-kanonok, irodaigazgató és Ham­vas Endre.dr. pápai kamarás, titkár kíséretében. Lelkes éljenzés fogadta az Egyházfejedelmet, aki elfoglalta helyét az elnöki emelvényen és el­mondotta hatalmas megnyitó be­szédét. — Az Isten házából jövünk — kezdte a beszédet Oeminenciája. — Az Istenben élünk, mozgunk és va­gyunk. Az isteni gondviselés ren­des és rendkívüli eszközökkel irá­nyítja az egyes emberek, az emberi­ség, családok, államok, az egész társadalom életét. Az isteni gond­viselés rendes eszközei közül ki­emelkednek a családfő, a szülők, azoknak helyettesei, az állami és egyházi törvényes elöljárók. A rend­kívüli eszközök száma olyan sok, hogy azokat mind fel sem lehet sorolni. Az Egyház az isteni gond­viselés legfontosabb rendes eszköze. Az Egyházon keresztül az. Isten munkálkodik közöttünk. Az Egyház bele van állítva az emberiség sor­sának intézésébe. Ezzel számolni kell minden embernek, családnak és az államnak is. — A világtörténelem bizonyítja, hogy az ngyház irányító befolyását mindig gyakorolta, de különösen akkor, amikor az emberiség kata­klizmán ment keresztül. Amikor az erkölcsi romlottság a római biro­dalmat összeomlasztotta s amikor úgy látszott, hogy a barbár csordák Márc. 10-én és ll-én szombatjasárnap 7 és 9 órakor 3, 5, 7 és 9-kor Egy asszony nem felejt Két ember sorsa korunk forgatagában MOZGÓBAN

Next

/
Thumbnails
Contents