Esztergom és Vidéke, 1934

1934-03-08 / 19.szám

elpusztítanak minden kulturális kereszténységet, akkor ott állott az Egyház és egyedül küzdött ellene. A mai korban ismét az Egyház állt az emberiség mellé, hogy megmentse. — Az erkölcsi romlottság úrrá lett mindenfelé. Hazugságot, rágalmazást embertársaink megnyomoritását látjuk mindenütt. Úgy látszik, az emberiség nem birja el a becsületes embereket és ilyenkor nincs más mentődeszkája, mint az Egyház mentőhajója, amelyet Krisztus helytartója kormányoz. XI. Pius pápa megindította az Actio Catholicát. Azzal nemcsak az volt a célja, hogy a hitet és az erkölcsöt megismertesse és megtartassa az emberekkel, hanem az is, hogy belevigye a társadalmi életbe és szervezetekbe. A nagyméltóságú Püspöki Kar megértette Őszentsége akaratát és egyházközségenkint szervezte meg az Actio Catholicát. Az Actio Catholicának mindenütt helyi szervei működnek a központ irányítása mellett. Ilyen módon elérhetjük, hogy egységes cselekvéssel dolgozzunk és akkor újból sikerül a hit- és erkölcsi igazságok megtartása és feléled a katolikus kultúra. Az Actio Catholica azokat a szociális és karitatív igazságokat hirdeti, amelyeket az egyház hirdet és be akar vinni a társadalomba. Ezeket az elveket hirdeti a katolikus sajtó, amelyet támogatni minden katolikus ember lelkiismereti kötelessége. (Élénk helyeslés.) — Nem lehet tehát az Actio Catholicát szembehelyezni az állammal, sem pedig az államot az Actio Catholicával, mert íme, ez a gyűlés is mutatja, hogy az állam és az egyház éppen az ő képviselői útján mennyire iparkodik külsőleg is kifejezésre juttatni azt a belső harmóniát, amelyre mindkettőnek szüksége van a polgárok és a hívek érdekében. Minél jobban kifejti munkáját az Actio Catholica, annál erősebb, becsületesebb, derekabb polgárai lesznek ennek a hazának. (Nagy taps.) — Éppen azért nem kételkedem benne — mondotta a bíboros Főpásztor —, hogy az államhatalom irányitói megértve az Actio Catholicának nemzeti szempontból való óriási fontosságát, soha nem fognak olyasmit cselekedni, olyan törvényt hozni, vagy olyan törvényt hatályban megtűrni, amely Isten és az Egyház törvényeivel harmóniába nem hozható. (Éljen! Ugy van !) — Amikor mi a hitéletet és erkölcsi életet emelni akarjuk, hogy necsak a mi híveink, hanem az egész nemzet mentől jobban belekapcsolódjék Istenbe, akkor eminenter hazafias munkát végzünk. Azt akarjuk, hogy a mi erkölcsi megújhodásunk egyre teljesebben magunk mellé, hazánk és Egyházunk mellé állítsa az isteni Gondviselést. (Hosszantartó éljenzés fogadta a hercegprímás beszédét.) Az evangélium nem pártprogramm Huszár Károly volt miniszter beszélt ezután: Sokan azt hiszik az Actio Catholicáról, hogy az valami új dolog, ami még soha nem volt. Az Actio Catholica "mindig volt. Volt az apostolok idejében, volt a középkorban, volt az újkorban, volt egy emberöltő előtt és van ma is. Egy emberöltő előtt itt Magyarországon az állam vezetésével egyházellenes elveket hirdettek és ZL ellen Zichy Nándor szállt harcba. Ez is katholikus akció volt. Zichy Nándor már egy emberöltő előtt mondotta, hogy ha az állam maga vágja a tekintély fáját, el fogunk jutni a kommunizmusig. Ez be is következett. — Olyan korban élünk ma — folytatta Huszár — amikor a hitet megtartani sokkal nehezebb, mint régen. Az emberek annak ellenére, hogy össze vannak zsúfolva, sohasem éltek olyan távol egymástól, mint ma. Minél jobban halad a kor, annál jobban terjednek az ideálizmust pusztító irányzatok. Huszár Károly ezután a turánizmus leple alatt dolgozó kommunista törekvésekről beszélt nagy figyelem között. — Egy könyv került a kezembe a napokban, a cime „A magyar nemzet turánizálása" volt. Nem egyéb ez — mondotta — mint rejtett kommunista agitáció álarcos produktuma, amely nemzeti köpenybe igyekszik burkolózni s igy akarja a kereszténységet aláásni. Nem kisebb dologról van szó, mint hogy a kirgizekkel kössünk szövetséget. Cseh lapokban olvastam, hogy a magyarságot vissza kell kergetni Ázsiába s most jönnek a magukat ultranacionalistának nevező, a Volga felé vágyó lelkek s azt mondják: menjünk, szövetkezzünk az ázsiai népekkel. Itt valami összefüggést látok ellenségeink és azok között, akik Ázsiába vágyakoznak. — Azt hirdetik ebben a könyvben, hogy Jézus nem Isten és az iskolákban nincsen szükség a vallásoktatásra. Nem más ez, mint a kommunizmus szellemének jelentkezése. Németországban Hitler leverte a kommunizmust, a lelkek azonban tovább vergődnek, úgy vájkálnak ott az evangéliumban, mint egy pártprogrammban. Politikát csinálnak Isten nélkül, világot alakítanak Isten akarata ellenére. Nekünk, világiaknak nem szabad ezt tétlenül néznünk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a papok száma nem e'ég. De még a papok között is sokan vannak, akik nem rendelkeznek azzal a felkészültséggel, amellyel az ellenfél küzd. A papok munkájában a világiaknak is részt kell venni. Nagy tetszéssel fogadta a diszgyűlés Huszár beszédét. Ezután a betegeskedő Ernszt Sándor helyett P. Bangha Béla emelkedett zúgó taps között szólásra. Az Actio Catholica történeti fejlődését világította meg. Actio Catholica mindig volt. Az apostolok térítő munkája, Európa krisztianizálása nem ment a világiaknak a munkába való bekapcsolása nélkül. Az emberek krisztianizálása után a középkorban az államot krisztianizálták, ami szintén Actio Catholica volt. A gazdasági életben is megtaláljuk az Actio Catholica nyomát. Ezen a téren is igen jelentős eredményeket értünk el már eddig. A gazdasági céhek gyönyörű intézménye szintén Actio Catholica volt. Az Actio Catholica megnyilatkozása volt katonai téren a keresztény lovag, aki a gyöngéket és ártatlanokat védi. Maga a szerzetesi intézmény is Actio Catholica, mert a legtöbb régi rendben csak szerzetesi fogadalmat tett világiak működtek. Amit az apácák végeznek, az is Actio Catholica. A kultúrát megtaláljuk a katolikus egyetemen, ahol nemcsak papok, hanem világiak is tanítottak. XVIII. században legyöngült a katolikus egyház, mert az állam kihasználta a maga céljaira. Ezután következett a XVIIÍ. század végén és elején a legszomorúbb korszak, amikor papokat gyilkoltak le és deportáltak. Ebben a korban lámpással kellett keresni a világiakat, akik odaálltak az egyház mellé Itt is, ott is feltűnt egy-egy magános meteor. A meteorok lassan szaporodtak. Az egyház válságának legszomorúbb korszaka következett aztán el 1870. szeptember 20-án, amikor elfoglalták a pápai államot és a pápa a Vatikán foglya lett. Ekkor volt félezer év óta a katolikus egyház legnagyobb pápája, aki azt mondotta: Most nincs a pápának állama, pénze, hadserege, világi hatalma s ezért a hitre és szeretetre építette fel a harmadik Szent Péter bazilikát. A pápa adta ki a parancsot, hogy azt a sok hitet és szeretetet meg kell organizálni, nem a feudalizmus alapján, hanem a modern lélektan segítségével. Az Actio Catholica csak lassan fejlődött, XIII. Leo után sok idő telt el mig XI. Pius ujabb nagy lendületet adott a mozgalomnak. Hogy miért telt el ennyi idő, annak is meg vannak az okai. Egyik oka a katolikus közgondolkozás. Még a papok egyrésze sem látja eléggé tisztán borzalmas nagyságát és komplikáltságát a feladatoknak. A másik oka a papok kevés száma. Sok a hivő és kevés a pap. Nekünk nem az a bajunk, hogy kevesen vagyunk, hanem az, hogy sokan vagyunk, olyan sokan, hogy nem tudjuk híveinket pasztoráini. A problémák tömege vár megoldásra, hogy a katolicizmus ezen a téren megállja helyét. Tanult katolikusokra van szükség, de sajnos, a katolikusok 95 százalékánál az a helyzet, hogy hétpecsétes könyv számukra a magasabb katolikus kultúra. Ha van még jelszó, amellyel ezt az országot meg lehet menteni, az az Actio Catholica jelszava. Itt nemcsak vallási, hanem nemzeti ébre désről van szó, arról, hogy a fizikai nyomort, az erkölcsi nyomort, családjaink lezüllését, gyermekeink romlását, a lelkeket eltöltő rengeteg társadalmi feszültséget megoldjuk a felséges krisztusi princípiumok alapján. Páter Bangha szivekbe markoló szavakkal beszélt a nyomorról és a nyomorban lángoló hitről. A sashalmi nyomortelepek lakóinak nyomorúságos életét festette meg. És mégis él közöttük a hit, Krisztus szeretete. Itt egy odulakásban a Jézuska nem hozott semmit és úgy ünnepelték meg a karácsonyt, hogy a földbe kis gyertyát szúrtak, a család, apa, anya és gyermekek körültérdelték a karácsonyfát helyettesítő gyertyát és karácsonyi énekeket énekeltek. Könnyeztek Páter Bangha szavain a teremben. A gyűlés Etter Ödön zárószavaival ért véget. A sajtódélutánon Gróh József dr. az esztergomi sajtóról, P. Bangjia a katolikus sajtó támogatásáról beszélt Délután 5 órakor ismét zsúfolásig megtelt a „Fürdő" szálló nagyterme. A bíboros hercegprímás mellett a délelőtt megjelent előkelőségek valamennyien ott voltak. A gyűlést Gróh József dr. egyházmegyei jogtanácsos, a belvárosi egyházközség sajtóosztályának elnöke nyitotta meg. A hercegprímást üdvözölve, igy kezdte beszédjét: — Ha tetteket akarunk elérni, egy lépéssel kell továbbmenni. Nekünk már voltak ilyen felemelkedett gyűléseink, még tüzesebb, még lelkesebb gyűlések szemtanúi voltunk. Ne legyen a mai gyűlés sérelmére, de amikor a kommün után megindult a keresztény életfolyamat, Csernoch prímással az élén olyan gyűlések, olyan lelkesedések voltak, hogy azt hittük, megoldhajtuk a katolikus élet összes problémáit. Mi a különbség a két idő között, mit kell tennünk, hogy eredményesebben dolgozzunk ? Azóta csak egy lépéssel jutottunk előre, a sokat emlegetett autonómia helyébe egy valóságos autonómia, az egyházközség született meg. Ha valamely munkához kezdünk, akkor áldozatot is kell hoznunk. P. Bangha hatásosan mutatott rá, hogy vannak helyek, ahol kevés a templom, ahol a templom nem tudja befogadni a hívőket és ahol hat ezer katolikus él egy templommal, csak 500—600 ember hallgathat szent misét. Ilyen panaszok nincsenek Esztergomban. Az egyház templomokkal bőségesen ellátott minket. Eszünkbe jutott csak egyszer is, hogy amit az egyháztól kaptunk, azt megfelelőleg honoráljuk is ? (Helyeslés.) Nem jutott eszünkbe, hogy távolabbi célra nekünk áldozatot kell hoznunk. Nem az Egyháznak adunk tulajdonképpen, nem a papságot támogatjuk, hanem önmagunknak adunk, a mi ügyünket segítjük elő. Mint más egyházfeiekezeteknek, nekünk is meg kell hozni az áldozatot. Gróh József csak helyi viszonylatban beszél és éppen ezért megkérdezte az esztergomi izraelita hitközség elnökét, hogy mennyi hitközségi adót fizetnek ők. A felelet az volt, hogy 12 P-től 400 pengőig terjed a megadóztatás. Csepelen 4 P önkéntes egyházközségi adót fiIzetnek a katolikusok. Elhiszem — ' mondotta Gróh —, hogy magas ma az adó és lehúznak bennünket a I terhek, de amikor egyházközséget alakítunk, ha igazi katolikus eredj menyeket akarunk elérni, akkor pékünk áldozatokat is kell hozni. Úgy I megalakítani egyházközséget, hogy j az mozdulatlanságban él, semmi értelme nincs. Szép hajóhoz lehet hasonlítani az ilyen szervezetet, minden kényelemmel berendezett hajóhoz, amelyen minden hely már elfoglalt és amely már útra készen áll, de nincs tűz a kazánban, nincs gőz, nincs gépész. Áldozatot kell hozni, önkéntes adózást bevezetni. Adjon mindenki annyit, amennyit tud, csak annyit tudjunk összehozni, amennyi egy mozi napi bevétele, amennyit a rádiónak adunk, már meg tudunk mozdulni, alkotásra és cselekvésre vagyunk képesek. Az első és legfontosabb szükség Esztergomban egy olyan katolikus sajtónak a megteremtse, amilyennek egy magyar katolikus szellemű vidéki lapnak lennie kell. (Élénk helyeslés ) Nagy tiszteletben tartom én az esztergomi sajtót, még tévedéseiben is elismerem közhasznú munkáját, de a primási városnak egy kimondottan katolikus irányú, a vidéki sajtóból kiemelkedő lappal kell rendelkeznie. Jól tudom, hogy vidéken óriási és nehéz feladat egy lapnak a szerkesztése, hiszen tapasztalatból tudom, hogy szinte lehetetlen mindenkinek az igénye szerint itt lapot szerkeszteni. Számolni kell érzékenységekkel, hiúságokkal, érdekekkel és ehhez hasonlókkal. Aki a vidéken újságot szerkeszt, az már ezzel magában hordja a büntetését. A vidéki sajtót elsősorban a vezetőségnek kell felkarolnia és támogatnia. Egy vidéki, vezetőség annyit ér, amennyit az jelent, hogy mennyire tudja felemelni magához a társadatom rétegeit, amelyeket törekvéseinek, céljainak alárendelni akar. A vezetőségnek, az intelligens osztálynak elsősorban érdeke, hogy megfelelő sajtója legyen, mert keresnie kell a módját, hogy megnyilatkozhassék, hogy tudomást szerezhessen saját cselekvésének bírálatáról. Ebben az irányban sürgősen cselekedni kell és ha felhívást teszünk