Esztergom és Vidéke, 1934

1934-09-16 / 72.szám

Az esztergomi várban végzett ásatások eredménye Nemcsak az esztergomi, de az Esztergomban megforduló kiránduló közönség érdeklődését is szerfölött izgatja a kíváncsiság: mi történik fönn az öreg várhegyen, micsoda munkálatok folynak ott s mi célból végzik az ásatásokat a régi várbástyák között? Legfőképpen az érdekli a közönséget, milyen eredménnyel jártak az edd'g végzett ásatások s hogy valóban tervszerű kutatásról, van-e szó, melynek az egykori Árpád-házi királyok várpalotájának feltárása s e feltárt romok restaurálása volna a célja? Olvastunk már arról — sőt a magyar rádió is foglalkozott már az üggyel —, hogy a közelmúlt napokban Fabinyi Tihamér dr. kereskedelemügyi miniszter kezdeményezésére egy, szakemberekből álló nagyobb bizottság szállt ki a fővárosból Esztergomba, mely bizottság a primási udvar, a vármegye s a város képviselőivel együtt nagyszabású tervet beszélt meg, melynek végrehajtása nagyban fellendítené a városnak jövőben várható idegenforgalmát. E tervek részletezése nem célunk, hiszen azokat csak a legnagyobb általánosságban állapították meg a szóbanforgó megbeszélésen s igy még korai volna konkrét dolgokról beszélni. Mi inkább egyelőre arra vagyunk kíváncsiak, milyen eredménnyel jártak s mit tártak fel a várhegyen végzett eddigi ásatások? Megkérdeztük erre vonatkozólag Lepold Anial dr. prelátust, aki lekötelező szívességgel magyarázta el az eddigi munkálatok lefolyását^ azok eredményeit s azok végső célját. — A régi felfogás az volt — magyarázta a történettudós főpap —, hogy az ősi várhegyi építkezések legmagasabb pontja a mai Szent István-kápolna s annak környékén lévő épületek s bástyarészek tömege volt, holott ez tévedés, mert a kutatások azt igazolják, hogy az esztergomi ősi várnak éppen ez az épületkomplexuma volt a vár legmélyebben fekvő része, mig a belső vár legmagasabb pontja a mostani bazilika harangtornyának helyén, illetve attól kissé délkeletre eső része volt, hol a régi Bakács-kápolna is állott, a mostani kápolnától mintegy kilenc ölnyire délkeletre, úgy hogy a régi vártemplom hajója körülbelül a mostani harangtoronyhoz kapcsolódó árkád helyén állott. Azok az épületek, melyek a mai Szent István-kápolna folytatását képezik, egymással párhuzamos két épületrészből állottak, melyek között két udvar volt. Ezeket az épületrészeket azonban később eltöltötték s ettől a belehordott óriási földtömegtől szabadítjuk meg most ezeket az épületrészeket. A mai Szent István-kápolna a 12. századból származó román stílű építkezés, mig a hozzá zárkózó épületek szintén all. vagy 12. században létesültek s a 14. és 15. században lettek azok részben kibővítve, részben átépítve mint gótikus és részben reneszánsz toldások. Most már elmondhatjuk, hogy megtaláltuk az Árpádházi királyok palotájának részeit, amelyeket Vitéz János és Estei Hippolit prímások idejében építettek át, de történtek rajta javítások a 14. sz. elején is Telegdi Csanád idejében. Az esztergomi várról a legkorábbi képünk 1543-ból, majd 1566-ból, tehát már a mohácsi vész utáni s igy a török uralom alatti időből valók, de ezek nagyon schematakusak s igy a várat csak általános külső formában tüntetik fel, s az épületek belső beosztására, alaprajz-, vagy keresztmetszetszerű tagozására nem nyújtanak felvilágosítást. Részletrajzok csak 1594. és 1595-ből vannak, amelyek az épületek tetejét mutatják. 1543 után a törökök az esztergomi várat is elfoglalván, látták, hogy az nem szolgálhat nekik biztos védelemül a Duna s a Szent Tamás-hegy felé néző téglafalaival a szemközti Szent Tamás-hegyről esetleg támadó tüzérségi ágyútűz ellen, azért ezeket az épületrészeket a megrongált vártemplom törmelékeivel sietve betöltötték, hogy igy tüzérségi tűz elleni biztosabb fedezékeket nyerjenek. 1595 és 1605 között a mieink újabb eltöltésekkel erősítették meg a várat, de ezzel el is temették a régi Árpád-kori királyi palotát. Ezeket az elföldelt épületrészeket szabadítjuk meg a mostani munkálatokkal a bele hordott földtől. Eddigelé a Szent István-kápolna folytatását képező épületvonalban, tehát a Duna felé néző bástyafalak között kél nagyobb termet, majd ettől befelé, tehát az előbbi épülettel párhuzamos hátsó épület felé egy árkádos várudvart, majd ettől észak felé, tehát a park felé eső épületrészben egy újabb termet tártunk jel, melynek közepén márványból épített víztartó-medence, ciszterna volt a padozatba mélyítve s ebben vastag rétegben faszénport találtunk, melyet az ivóviz derítésére használtak, fiatra van még egy betemetett térem s egy várudvar feltárása, amelyek létezéséről már tudunk. E terem és udvar felé haladva az első udvart záró pillérről a második udvarba levezető márványlépcsöt találtunk s legnagyobb meglepetésünkre lépcső melleit haladó festett falban egy 12. századi gyönyörű román kápolnakapuzatot fedeztünk föl freskóval díszített timpanonnal. E kapu mögött tehát román kápolna van, amelynek gyors föltárása kivánatos, mert a tökélntesen ép kapu után ítélve olyan műemléket találunk, amely hazánkban ritkítja párját. Reméljük, hogy a csodás műemlék előhívása pénzügyi nehézségek miatt haladékot nem szenvedhet. Az összes illetékes helyeket fölfödözésünkről azonnal értesítettük Az ásatások alkalmával igen értékes faragott köveket, oszlopfőket, sőt festett falrészeket is találtunk, néhány Rudolf korabeli pénzdarabot is, melyek éppen a végleges betöltés idejét igazolják, — ezeket s egyéb, már korábbi kő-, vas-, stb. leleteket majd itt fogjuk elhelyezni, mert az ásatások célja az, hogy a feliárt királyi palotát teljesen és kényelmesen hozzáférhető vármúzeummá alakítsuk át, mely bizonyára érdekes látnivaló lesz a bazilika s a kincstár mellett az Esztergomba érkező magyar s külföldi utasoknak. Feltártunk egy circa 25 m hosszú folysószerü alagutat is, mely a Szent István kápolna előtti parkból indul. Az alagút meredeksége mintegy hét méternyi esést mutat s a várból a várat körülvevő árkokba vezetett. Lepold Antal dr. prelátus a történettudósok szeretetével, eléggé meg nem hálálható készségével és ügybuzgóságával beszél, rajzol, magyaráz az ásatásokról, a régi várról, a történelem fontosabb eseményeivel összefüggő helyekről, de ki győzné mindezt momentán megjegyezni, összegyűjteni, mikor ez egy históriai műre is bőséges anyagul szolgálhatna. Mikor ezt szóvá tesszük igy a prelátus előtt, sejteni engedi, hogy annak idején, az ásatások befejeztével közkinccsé is fogja tenni történelmi s egyéb tapasztalatait s megfigyeléseit. Mi azonban közönségünk számára bőséges és kimerítő felvilágosítást kaptunk a prelátustól, melyért ezúttal is hálás köszönetet mondunk néki. Megkérdeztük még Glatz Gyula polgármestert is, nyilatkozzék, mint a bizottság tagja a várhegy tervbevett rendezésének idegenforgalmi jelentőségéről is, mire a polgármester a következőkben volt szives tájékoztatni lapunk olvasóközönségét: — Fab íny iTihamérdr. kereskedelmi miniszter kezdeményezésére csütörtökön bizottság szállt ki Esztergomba, amely alapos terepszemlét tartott a várhegyen. Az idegenforgalmi szempontból egyre jobban fejlődő város fejedelmi épületének, a bazilikának, megfelelő környéket akarnak adni, ezért az állam, a primácia, a megye és a város együttműködésével akciót indítottak ,a várhegy rendezésére. A bizottság, melynek tagjai RadoA Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete szeptember 5 én tartotta ezévi közigazgatási kongresz szusát Tatatóvároson. A belügyminisztert Tomcsányi Kálmán miniszteri tanácsos, a belügyminisztérium vármegyei osztályának vezetője képviselte. Az ország minden részéből egybesereglett vármegyei előkelőségek között vármegyénk részéről megjelentek : Radócsay László dr. főispán, Karcsay Miklós, alispánhelyettes főjegyző, Reviczky Gábor dr. és Zá vody Albin dr. másodfőjegyzők, Re viczky István dr., Reviczky Elemér és Mihályi Géza főszolgabírók, Vé csey Kálmán dr. főispáni titkár, Divéky István, dr. főügyész, Stockinger János dr. főorvos, Prikkel Mihály dr., Kálmán Rudolf dr., Pékh Gyula dr. és Thaly Dezső dr. szolgabirák. Legtöbben feleségükkel és családjukkal jöttek a kongresszusra. Délelőtt 10 órakor kezdődött a kongresszus, amelyen gyászfátyollal bevont nemzetiszínű szalag jelképezte az e'szakított vármegyék jelenlétét. Erdélyi Lóránd pestvármegyei alispán mélyhatású elnöki megnyitója után felolvasta Gömbös miniszterelnöknek a kongresszushoz intézett táviratát, majd Tomcsányi Kálmán miniszteri tanácsos a bel ügyminiszter üdvözletét tolmácsolta, s biztosította a kongresszust, hogy a belügyminiszter különös figyelemmel őrzi a vármegyék érdekeit. Karcsay Miklós alispánhelyettes főjegyző a vendéglátó Komárom-Esztergom vármegye nevében köszöntötte a kongresszus résztvevőit. Az üdvözlések után F. Szabó Géza, Komárom város volt polgármestere es a vármegye egykori főispánja, az egyesület ügyvezető elnöke tette meg időszaki jelentését s tárgyalta a közigazgatás több szakkérdését. Csergő Károly alispán „Az 1929. évi 30. tc. novellája" cimmel tartott gyako lati i.tékű előadást. Weissenbach Iván öáró vármegyei főjegyző „A táj védelme" cimü szabadelőadásában a természeti szépségek megvédésének szükségességét hangoztatta. Simig Gyu'a árvaszéki elnök „ \ gyámügyi reform" cimmel olvasta fel értekezését. Délután 1 órakor díszebéd volt az Eszterházy szállóban, amelyen Radócsay László dr. főispán a kormányzóra, Erdélyi Lóránd dr. alispán a belügyminiszterre és annak képviselőjére, Tomcsányi Kálmán miniszteri osztályvezetőre, F. Szabó Géza országgyűlési képviselő pedig a megjelentekre mondottak felköszöntőt. Délután fél 4 órakor a tatai főgimnázium dísztermében a várme gyék Gyöngyösi István Társasága csay László dr főispán, Meszlényi Zoltán dr. prelátus-kanonok, primási irodaigazgató, Bogsch Aladár dr. MÁV. helyettes elnök-igazgató, Bogyós Ottó MÁV üzletigazgató, Szakáll Imre és Kemény János MÁV osztályfőnökök voltak, munkájukról jelentést tesznek a miniszternek. Szó volt a terep parkírozásáról, az utak rendbehozásáról és odaillő kerítés emeléséről. Mindezt természetesen a primáciával való legnagyobb egyetértéssel óhajtják megvalósítani. A munkálatok nagyobb összeget igényelnek, a költségek fedezéséből a vármegye, város, primácia és az állam egyaránt kiveszi részét. örömmel üdvözöljük Fabinyi miniszter ezen lépését, hisz ezzel a munkával még jobban lenaítené az ősi város idegenforgalmát és végre megoldódnék a várhegy rendezésének problémája is. Set. R. tartott felolvasó ülést, amelyen dr. Preszly Elemér, Pestvármegye főispánja, elnök nagy érdeklődéssel hallgatott megnyitó beszéde hatása alatt lelkesen foglaltak állást a Rákóczikultusz mellett. A lelkes hangulatú irodalmi ülés után az előkelőségek a tatai pezsgőgyárat tekintették meg, majd este 9 órakor nagy vacsorára jöttek öszsze az Eszterházy szállóban és ott táncot rögtönöztek, mely a reggeli órákig tartott. Másnap Tatabányára rándultak ki a vármegyei főtisztviselők s megtekintették csonka hazánk legnagyobb és legforgalmasabb ipartélepét és annak jóléti intézményeit. Megtekintették még Tatatóváros nevezetességeit s ebéd után új, friss emlékekkel gazdagodva hagyták el a kongreszszus két napjának magyar múlttal telt kies helyét. iiiniiiiiiiiiiiiniinnin Az átszervezett ETK megkezdi működését Már többször hangoztattuk, hogy egy olyan idegenforgalommal rendelkező városnak, mint Esztergom is, fel kell támasztani szunnyadó sportéletét, bele kell kapcsolódnia a környék fejlett sportéletébe, a hagyományokhoz hiven meg kell szervezni Esztergom reprezentatív csapatát. A város sportkedvelő vezetőemberei vették kezükbe a kezdeményezést, vállalták a szervezés nehéz munkáját és ma már ott tartunk, ho^y új, áldozatkész vezetőséggel, átszervezett csapattal megindul újra a futball élet városunkban. A szombaton megtartott tisztújító közgyűlés elfogadta a korábban megválasztott vezetőséget, megbeszélték a pályakérdést és az alapszabálymódosításra kijelölték a négytagú bizottságot. A primácia jóindulatú megértése folytán sikerült megszerezni a régi ETK területét, úgyhogy némi munkával kész IÍSZ a pálya, az új otthon. A megválasztott vezetőség listája a következő: Elnök: Sántha József dr. Társelnökök : Kőműves László dr. és Petz H. Lajos. Ügyvezető elnök: Sekők Ferenc dr. Művezető elnök: vitéz Dudás László. Alelnök: Eggenhofer Béla dr. és Gyarmathy Lajos. Titkár ; Sárfalvi Géza. Jegyző : Bélágyi Ferenc. Ügyészek: Bircsák Rezső dr. és Steiner László dr. Orvosok : Hamvas Ödön dr. és Schwartz Pál dr. Intéző: Lontsák Ede. Helyettes Intéző: Haffner Halmán. Pénztárnok : Malompataki Béla. Háznagy: Deutsch Vilmos. Szeríárnok : Bárdos István. Ellenőrök: vitéz Romváry A vármegyei tisztviselők országos kongresszusa Tatatóvárojon