Esztergom és Vidéke, 1934

1934-05-03 / 35.szám

ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 35. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1934. MÁJUS 3 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. A dogmák harca A müncheni érsek könyve — Kereszténység, zsidóság, germánság, mely Németországban százezres példányszámban forog kézen, magyarul is megjelent. A lapok, szinte világnézeti különbség nélkül a legnagyobb elismeréssel irtak az apostoli bátorságot és mélységes tudást sugárzó könyvről. De úgylátszik, az egész világ közvéleménye tévesen itéli meg a nagy biboros emberi és papi értékeit, azért érezte szükségét a Népszava hittudósa, hogy rávilágítson" az igazságra és a köny alapvető hibáira. Mindenekelőtt szemére veti Faulhaber bíborosnak, hogy nem az emberi lélek szabadságáért indult harcba, a hitlerizmus barbárságával szemben, hanem csak az egyház szabadságáért emelt szót. De még ennél is megbocsáthatlanabb hibája, hogy nem a dogmák „vastagra épitett falát döngette" hanem csak a hitleri íaji dogmáknak üzent hadat, a katoiikus dogmák nevében. Mélységes csalódás érte a Népszavát abban is, hogy az érsek nem értékelte át az „egyházi kereszténységet" az időknek megtelelően „krisztusi kereszténységgé". Amikor Faulhaber biboros az egyház veszélyeztetett szabadságáért küzd a hitlerizmussal szemben, akkor egyúttal az emberi lélek szabadságáért is harcol. Az egyház kevésbé elfogult ellenfelei ma már kénytelenek ezt elismerni, valamint azt is, hogy az emberiség legnagyobb értékei mellett a katolicizmus áll őrt. Az egyház elsősorban — Krisztus szándékai szerint — az embernek természetfölötti javát akarja. Viszont értékei és természetfölötti elvei az ideigtartó és világi javak rendjének alapjai is normái egyúttal. Egy letűnt világ gyűlöletével és fanatizmusával száll szembe a Népszava a katolikus dogmákkal, ahelyett, hogy a maga portáján maradna. Mert hiszen nincs a világon a tudománynak, vagy a vallás rendszereknek a követői között olyan dogmatikus, mint a marxi szocializmus követői. Ők a marxi dogmákra esküsznek vakon és fenntartás nélkül még akkor is, amikor már a haladás, a fejlődés régen a múzeumba utalta az elkorhadt dogmáikat. A szocialisták és a velük egyhúron pendülő, sz^badkőmives liberális irányzat csak a katolikus dogmákban latja a halódás ellenségét. De a tudomány dogmái — amik legtöbbször csak feltevések — nem fájnak ezeknek a felvilágosodott uraknak. Büszkén esküdtek, Darwin, Häckel, Marx, Rousseau, Kant dogmáira s aztán ezekből kiábrándulva, most más dogmákra esküsznek. — Akik legtöbbet beszélnek a katolikus dogmák ellen, rendesen valamilyen dogma — liberalizmus, szabad gondolat, a marxizmus — nevében cselekszik ezt. Az emberiségnek kellenek szilárd pontok s a nagy kérdőjelekre határozott, biztos feleletek A léleknek világosság és valóság, megnyugvás és biztos egyensúly keli. Nem lehetünk ráutalva az egyesek százfelé szakadó nézeteire, a felelősség nélküli ötletekre, máról-holnapra változó vélekedésekre. Más szóval : szilárd, megingathatatlan dogmákra van szükségünk. A dogmák nem jelentenek okvetlen megmerevedést, holt energiát, hanem — mint épen az egyház története igazolja — eleven lüktető élet árad azokból. Az egyház mindenkor az örök elveket állítja szembe a divatos alapelvekkel. Hogy ezeknek az örök isteni elveknek, dogmáknak a fala „vastag" megdönthetetlen — bármenynyire fáj is a Népszavának — mi erre büszkék vagyunk. Ha nem lenne olyan erős ez a fal, kétezeresztendő fergeteges vihara, gyűlölete régen elsöpörte volna már a föld színéről. S akkor mibe kapaszkodnának a felvilágosodott tudománynak, a szabadgondolatnak s más tiszavirágéletű dogmáknak meghasonlott, kétségbeesett hajótöröttjei ? Hogy vajon mikülönbséget lát a Népszava természettudományos fejnaturalistája az egyházi és krisztusi kereszténység között, ez maradjon csak meg az ő kifürkészhetetlen titkának. Az időknek megfelelő „átértékelést" pedig bízza csak a jeles hittudós az egyház fejére. Igaz, hogy az egyház nem forgat minden tíz esztendőben köpenyt, de nem is teheti, mert történeti köpeny leveleséhez és újra szabásához töriénelmi hoszszúságú idő kellene. Az egyháznak nem elég egy Bernstein-kaliberű ember arra, hogy megreformálja, sem egy Kunfi, aki a szociáldemokráciát átértékelte bolsevizmussá, — mert az egyház nem országokra és századokra, hanem az egész világra és a történelemre vagyon berendezve. Ha csakugyan szükséges lesz egynémely keretet széttörni s egyben másban változtatni s az élet szükségleteihez alkalmazni az időleges, emberi elemeket az egyházban, meg fog történni ugyanazzal a rugalmassággal amely húsz század óta jellemzője a katolicizmusnak. (HB). Megütközés egy nyilatkozat miatt Nagy megütközéssel olvastuk az egyik komaromvármegyei lapnak az elmúlt vasárnap megjelent számában azt a cikket, amely az alispáni választás kérdésével foglalkozik. Ez a cikk a megye társadalmában is érthető megütközést keltett. Ket ok keltette ben ünk a megütközést. Az egyik, hogy igen nagy tájékozatlansággal írták meg a cikket, a másik, hogy olyan nyilatkozatot közölnek, amely meggyőződésünk szerint nem fedezheti teljesen a valóságot. A szövegezést bizonyára erősen befolyásolta a cikk Írójának elgondolása. A komoly újságírónak mindig mérlegelni kell tudni azt, hogy a vele közöltek mily mértékben hozhatók a nyilvánosságra. De ha igaz lenne is teljes mértékben a nyilatkozat, akkor sem lett volna szabad a nyilvánosság elé hozni. Ebben az esetben különösen fontos ez, me

ri vezetőpozicióban lévők nyilatkoznak. Meg kell mondanunk, hogy igen korai az alispán kérdéssel Olyan formában foglalkozni, mint ahogy azt az egyik komáromvármegyei újság tette. A vármegye békéjének az érdeke hogy ne élezzük ki a helyzetet és ne állítsuk egymással szembe az ellentéteket. Hallottuk a törvényhatósági közgyűlésen, hogy Komárom vár megye nek is és Esztergomvármegyének is más és más az érdeke és törekvése. Nem szabad tehát kétféle és egymástól eltérő különböző érdekeket és törekvéseket úgy kezelni, hogy megbolygassák ezzel az egyesitett vármegye békéjét. Ilyen esetben az ellenkezőjét érjük el, mint amit akarunk. A közgyűlésen, hála Istennek, a béke eyőzedelmeskedésével már igen nagy mértékben tisztázódott a helyzet és nyugodtak lehetünk afelől, hogy mire eljön az idő, az alispáni kérdés a legsimábban, a két vármegye érde keinek és békéjének szemelőtt tar tásával dől el. Elmodhatjuk, hogy. nagy körültekintéssel és a vármegye érdekeinek és békéjének szemelőtt tartásával, minden harc kerülésével és közmegelégedésre igyekeznek az alispáni kérdést megoldani. Eddig is ez az intenció érvényesült és ebben a kérdésben legnagyobb érdeme Lingauer Sándor főispánnak van és éppen ezért mi is, még a közvélemény is a legmesszebbmenőleg támogatja. Egyébként ez a bizalom már megnyilvánult a törvényhatóság részéről is a legutóbbi közgyűlésen. Nem tartjuk semmiképpen sem célravezetőnek, hogy ilyen újságcikkekkel hozzák izgalomba a törvényhatóság tagjait és a közönséget. Az arra hivatottak bölcsessége és becsületes törekvése oda irányul, hogy minden érdeket kielégítve, békésen oldják meg a kérdést. Erre meg is találják a legmegfelelőbb elintézést. Végül még csak annyit, hogy októberig hagyjuk békében az alispáni kérdést. Felbivás a lakástulajdonosokhoz! A közeledő weekend- és nyaralási évad a magánháztartásoknak lehetőséget nyújt, hogy a városunkba érkező weekendező és nyaralóközönség elhelyezésével és ellátásával a szállásadók jövedelemhez jussanak. A fizető vendég ellátására való berendezkedés a vele foglalkozóknak már eddig is számottevő mellékkereseti lehetőséget nyújtott. A szab. kir. város Idegenforgalmi Hivatala már ezúton is felkéri a lakástulajdonosokat, hogy a nyaralási idényre bérbeadandó lakásokat Kossuth Lajos-utca 25. szám alatt a hivatalban saját érdekükben bejelenteni szíveskedjenek. Májas 5-én és 6-án szombat, vasárnap 7 órától folyt. 3, 6 és 9-kor Hősül a garnizon Az idény legremekebb katonai bohózata. MOZGÓBAN