Esztergom és Vidéke, 1933

1933-03-05 / 19.szám

világot, magyar népünket, kicsinyt és nagyot, szegényt és gazdagot, alattvalót és elöljárót; azokat, akik milliók sorsa felett döntenek. Mind­nyáját hivja, hogy a kereszt szelid uralma alá helyezzék egész életüket és vizsgálják meg lelküket, miben tértek el a keresztáldozat életet adó tanításaitól. Az esztergom-főegyházmegyei egy­házközségek s egyben az Actio Ca­tholica egyházmegyei tanácsának f. hó 2-án, csütörtökön d. e. 11 óra­kor volt az első gyűlése dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás el­nöklete mellett az esztergomi her­cegprimási palotában. A gyűlésen a főegyházmegye min­den esperesi kerületének képviselete megjelent, azonkívül a bíboros her­cegprímás által az Actio Catholica egyházmegyei tanácsába kinevezett tagok. A gyűlést a bíboros hercegprímás szép beszéddel nyitotta meg. Rámu­tatott arra, hogy a világ megcso­dálja ugyan Krisztus tanításait, ta­lán megkönnyezi, megsiratja kín­szenvedését, halálát is, de lelkiisme­rete nem igen mozdul, életét nem változta'ja meg és Krisztus tanításá­hoz nem igazodik. Akik azt magyarázták, hogy a hit cselekedetek nélkül is elégséges, a gyakorlatban azt hirdették, hogy Krisztus tanítása csak teoretikus do log, nem szükséges azt belevinni az életbe. Sokan megengedték ugyan, hogy a természetfeletti életben meg lehet valósítani Krisztus tanítását, de a valódi mindennapi életben nem. Bárcsak végre ne csupán koro nánkon, templomainkon és sírjain­kon állna a kereszt jele, hanem min­den ember szivében diadalmasan uralkodnék és mint egykor Nagy Konstantin, mi is észrevennők a ke­reszt jelét a világ felét, amely jelben egyedül győzedelmeskedhe­tünk. Ezek termelték ki a hitbeli közö nyösséget, amely az Egyháznak na" gyobb károkat okoz, mint a nyíl* szembeszállás. Krisztus nerrcsak a természetfe­letti életre, hanem az emberi élet minden vonatkozásaira is alkalmazni akarta tanítását. Ennek ügyében a a hierarchiának kell ugyan elsősor ban dolgoznia, de kötelességük az a hiveknek is, hiszen mindnyájunknak apostoloknak kell lennünk. Az a tö­rekvés, amely erre irányul : az Actio Catholica. Annál nagyobb szükség van erre, minél jobban elfordulnak az embe­rek Krisztustól, — igy különösen napjainkban. XI. Pius pápa Őszentsége sürgeti az egész világon az Actio Catholica megindítását, s a nagyméitóságű ma­gyar Püspöki Kar megértve a kíván­ságot, amely az egyházi és világi katholikusokat egységes és céltuda­tos munkára serkenti, elhatározta annak egyházmegyénkinti megszer­vezését olyképpen, hogy nemcsak az egyházközségeket, hanem a katho likus hitbuzgalmi és karitativ egye­sületeket is bevonja a szervezetbe. A bíboros hercegprímás ezután ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy az Actio Catholika munkája mind az anyaszentegyházra, mind édes hazánkra áldásos lesz. A megnyitó beszéd után őemi­nenciája bejelentette, hogy az Actio Catholica esztergomi főegyházmegyei 1 igazgatójává Drahos János dr. pre­látus-kanonokot nevezte ki, akit fel­kért, hogy az Actio Catholica egy­házmegyei szervezetére és ügyrend­jére vonatkozó szabályzat megálla­pítása ügyében tegye meg előter­jesztéseit. Az előterjesztett szabályzathoz és ügyrendhez Mer tán János dr., dö mösi plébános, az esztergomi kerü­let esperese szólt hozzá. Szükséges­nek látja annak meghatározását, hogy meddig tart a tagok mandá­tuma. A hercegprímás szerint a kérdést a legközelebbi püspöki konferencián egységesen rendezni fogják. Drahos János dr. prelátus, ügyv. igazgató ezután a szakosztályok meg­alakításának tervezetét ismertté, me­lyet a közgyűlés elfogadott. őeminenciája közölte, hogy a sza­bályzat egyelőre ideiglenes, mert csak a gyakorlat fogja megmutatni, hol változtassanak rajta. Az elfogadott szervezeti szabály­zat alapján a gyűlés kimondotta, hogy megalakítja a szakosztályokat, melyek élére a főpásztor nevezi ki a vezetőket. A szakosztályvezetők, hogy az egyházi hatósággal a fel­merülő ügyekben könnyen érintkez­hessenek, lehetőleg esztergomi, vagy a környéken lakó tanácstagok le­gyenek. őeminenciája a határozat kimon dása után kihirdette, hogy az egyes szakosztályok vezetőivé a következő tanácstagokat nevezi ki: 1 A hitbuzgalmi és erkölcsvédő szakosztályba: Sántha Jőzsef dr. városi tanácsnokot, az esztergomi Credo-egyesület elnökét. 2. A kulturális szakosztályba: Saly Arnulf dr. bencés tanár, cser­készparancsnokot. 3. A szociális­karitativ szakosz­tályba : Schmidt Sándor dr. m. kir. bányaügyi főtanácsos, dorogi bánya­igazgatót. 4. A sajtószakosztályba: Homor Imre tanitóképző-intézeti tanárt, az Esztergomi Tanult Férfiak Mária­Kongregációjának prefektusát. 5. A szervezési szakosztályba: Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébánost. Az Actio Catholica országos ta­nácsába minden egyházmegyei ta­nács három tagot delegál. Az esz­tergomi főegyházmegyei tanács ki­küldöttei : Mészáros János dr. pre látus-kanonok, érseki általános hely­tartó, Szőke Gyula dr. felsőházi tag (Bpest) és Schmidt Sándor dr. bá­nyaigazgató (Dorog). A központi igazgató tanácsba a gyűlés ezek közül Mészáros János dr.-t küldötte ki. Őeminenciája üdvözölte a kineve­zetteket, majd felkérte Mészáros Já­nos dr. prelátust előadásának meg­tartására. Az illusztris előadó szépen felépí­tett beszédben az Actio Catholica és az egyházközségek kapcsolatát ismertette. Rámuta'o t arra, hogy az egyházközségi szervezetek a legne­hezebb időkben, a kommün idején bebizonyították életképességüket és mint kipróbált szervek a legalkal­masabbak lesznek a jövőben is a reájuk váró feladatok megoldására. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Őeminenciája mondott köszö­netet Mészáros János dr. prelátus­nak. Szőke Gyula dr. felsőházi tag, a Credo egyesületek országos elnöke, őeminenciájának mondott köszönetet, a Kath. Akció egyházmegyei meg­szervezéséért és hogy a nagyobb hitbuzgalmi egyesületeket, minő a Credo is, belevonta az Actio Catho­lica munkájába. Ez bizonyítja, hogy eddig is oly munka folyt ezekben, amely becsülésre érdemes. A gyűlés Őeminenciája buzdító szavaival ért véget. Utána a hercegprímás a megjelen­teket barátságos „agapé"-ra látta vendégül. A tanítóképző ünnepélye Előkelő és a művészet iránt ér­deklődő közönség töltötte meg a mult szombaton az esztergomi ér­seki tanitóképző-intézet dísztermét. A főhelyen Serédi Jusztinián dr. bí­boros* hercegprímást láttuk, ott volt a főkáptalan számos tagja és többen a város vezető köréből. Ismét szép, felemelő, nevelőhatású ünnepélynek lehetett szemtanuja a tanítóképző intézet élete iránt ér­deklődő közönség. Ez alkalommal az ifjúsági szinigárda mutatta meg kiválóságát. Már előre hallottuk, hogy értékes bemutató lesz, azt is hallot­tuk, hogy „A kistanitó" c. színda­rabról beszélnek, de hogy valóban esemény lesz a tanítóképző műsoros délutánja, azt csak ott láttuk és érez­tük igazán. De beszéljünk először Homor Im­réről, a tanítóképző csendesen, szeré­nyen, de annál eredményesebben mű­ködő tanáráról. Homor Imre azok közé tartozik, akik, visszavonultan az élet zajától, csendben, de annál job­ban figyelve az életet, dolgoznak. Az életvalóság szinte átszűrődik finom lelkiségükön. Igy értjük meg, hogy e gy^ e gy munkájuk mennyi értéket tartalmaz. Homor Imre irta az előadott A A kistanitó" c. színdarabot. Ugy érez­zük, hogy ezzel a munkájával, sok melegségével és a lélek finomságá­val megirt életképe az életbe kike­rülő tanitóifjúság tarsolyába legelő­ször tétendő értéke. Amikor azt mondjuk, hogy a színdarab ne­velőhatású volt, nem akarunk sablonosak lenni, de valahogyan mégsem kerülhetjük el a nevelőha­tás kifejezést. Ezzel a szóval többet akarunk sejtetni, azt, hogy „A kis­tanitó" már az intézetben megérez­tette az élet izét, levegőjét, küzdel­mét, rosszaságát és szépségét, hideg­ségét és melegségét. A tudás olyan kincs, amit senki el nem vehet, a tudást az iskola adja. Homor Imre nemcsak ezt nyújtja tanári munkás­ságával, hanem ennél többet: tük­röt tesz tanitónövendékei elé, hogy lássák benne az életet, hogy ta­nuljanak. A pompás színdarab teljes elis­merést váltott ki a hallgatóságból. A kitűnő szerzőt lelkesen ünnepelte a közönség. A színdarab szereplői valameny­nyien elsőrangú tudásról és ráter­mettségről tanúskodtak. Kiemeljük és megdicsérjük Szabó Miklós, Szi­lágyi Sándor, Bertalan Gábor, Sü­megi János és Tavaszi Miklós sze­replését. Sok tapsot kapott Major László, Gromon József (leánysze­replő) és Barta Tivadar. Jól állták meg helyüket Delacasse Gábor, Moór Gyula, Regös Vilmos, Érdi Sándor, Raffay Jenő, Sólymos Béla és Fe­kete István. Külön megemlékezünk Geyer Bé­láról, az intézet zenetanáráról, aki az ifjúság által előadott ének és ze­neszámok betanításával és vezetésé­vel kitűnő tudásról és művészi mun­kásságról tett tanúságot. Ez volt első szereplése Geyer Bélának, hisz­szük, hogy ilyen értékes számokat máskor is hallunk majd lelkes mű­ködése eredményeként. Ingyen rendelés a szegény tü­dőbetegeknek. A Tüdőbeteggon­dozó intézet (Szent Imre utca 24. sz) minden hétfőn és pénteken d. u. 6—7 óráig ingyen rendel a szegény tüőbetegekneknek. mmtmmmmmmmmummmmmmmmmmmmmmmmmmmm Olcsó kiránduló- ós sporthajók fognak megindulni Budapest ós Bécs között E járatokban osztálykülönbesége* nem tesznek, vagyis csak egy osz­tály lenne a hajón. örömmel üdvözöljük a M. F. T. R.­nek ezt a nagyjelentőségű és idegen­forgalmi szempontból életrevaló kez­deményezését. Nagy érdeklődéssel tekintünk a kiránduló- és sporthajók megindulása elé és hisszük, hogy a M. F. T. R. és a közönség megelé gedéssel fogja tapasztalni az ered­ményt. A M. Kir. Folyam- és Tenger­hajózási Rt. azzal a tervvel foglal­kozik, hogy az 1933. év folyamán, megfelelő időközökben, több alka­lommal, egyrészt „kiránduló hajót", másrészt „ sporthajót" indít Buda­pestről—Wienbe. E hajók külön­járatban indulnak és társasutazás jellegével birnak. Számításuk az, hogy egy ilyen útban 5—600 utast szállítanak, ami lehetővé tenné, hogy a menetdíj Bu­dapestről—Wienbe és vissza cirka 7—10 pengő között mozogna. A „kirándulóhajót" olyképen ter vezik, hogy az hétfő vagy keddi napon indulna Budapestről, este Pozsonyba érkezne, a résztvevők Pozsonyban meghálnának, másnap délben a hajó továbbvinné a társa ságot Wienbe, ahol két teljes napi időzés után a társaság visszahajózna Budapestre. Az utazás teljes tartama ilyképen 4 napot tenne ki. A „sporthajó" nak viszont az lenne a célja, hogy nagyobb sportesemények alkalmával, pld. nevezetesebb foot ballmérkőzésre stb., igen olcsón vigye fel az érdeklődőket s a menetdíj Budapestről—Wienbe és vissza a 8 Pengőt lehetőleg ne haladja meg. Mivel ily mérkőzések minden va­sárnap vannak, a hajó szombaton délután 17 órakor indu'na Budapest­ről, másnap, vasárnap délután 3 óra körül érkezne Wienbe és csak hét főn reggel indulna vissza. Ez által nemcsak a mérkőzésen való részvé­telre van lehetőség, hanem arra is, hogy egy fél napot, estével együtt a résztvevők Wienben tölthessenek. A résztvevőket ellátás tekintetében semmiféle kötelezettség nem terhelné. Mindenki étkezhet a hajón, azonban tetszése szerint saját maga is gon doskodhat élelmezéséről. „Iglói diákok" A városban és környékén igen nagyfokú érdeklődés nyilvánult meg Farkas Imre ezen bájos diákoperettjé nek előadása iránt. Különösen mióta az előadás műsora megjelent, mely a kitűnő szereposztást is magában foglalja. A jegyek az előadás napján (március 5-én) délután 3 órától a már közölt olcsó árakon válthatók a Fürdő Szálloda színháztermében. Az előadás este fél 8 órakor kezdődik. A nagy érdeklődésre való tekin­tettel ajánlatos a számozott jegyek mielőbbi megváltása. Az előadás jótékonycélú, ameny­nyiben azt részben az inségenyhitő mozgalom, részben az esztergomi reformátutus egyház javára rende­zik. Jótékonyságot gyakorol tehát mindenki, aki oda jegyét megváltja. Pénzéért pedig megfelelő ellenérté­ket kap, mert 2 és fél órán át gyö­nyörködhet ezen kedves és roman­tikus dalmű előadásában. Jöjjön el oda mindenki, aki a szépért és jóért lelkesedni tud, mert mindenkit szeretettel hivnak és vár­nak as iglói diákok. Az Actio Catholica esztergom-főegyházmegyei tanácsának első gyűlése

Next

/
Thumbnails
Contents