Esztergom és Vidéke, 1933

1933-12-24 / 99 (100).szám

a nagy havazások idején sem, ha 7331-es Orion rádiója van, meri minden fontosabbhsrről.aviíágessménysirőí állandóan tájékoztatja. Azonfelül zenével, előadásokkal szórakoztatja az -egéss családot. A 3+1 lámpás 7331-es Orion Band-Pass Európavevő, dynarnikuü hangszóróval és m i nden kényel m

st ny u> tó technikai ujitássa! van fels:zei e!vc 3 + 1 - ES BAND- PASS EU ß0 PASTEVŐ Karácsonyi levél a Frontharcos Táborból a többi hadviselthez! A hegyről lefelé jövet egyszerre előttük termett Stámusz István. Garamvölgyi Dániellel szólalkozott össze. — Hogyan mer ilyen hangon beszélni ? — hallatszott Garamvölgyi hangja. Az összeszólalkozásra Halász Pongrácz visszafordult az öszszeszólalkozók felé azzal a céllal, hogy Garamvölgyit elhívja. — Ne menj vissza, úgy félek attól az embertől — kérlelte felesége. Halász Pongrácz mégis visszament. Pár pillanat elteltével eldördült a fegyver. Halász Pongrácz összeesett és rögtön meghalt. A lövés 80 centiméter távolságból érte és amint a boncolási jegyzőkönyv irja, a sörétek a ballágyék fő és mellék ütőereit szakították 'át. Elvérzés következtében állt be a halál. Stámusz István bűnösnek érzi magát, de tagadja a szándékosságot. A biróság enyhítő körülménynek vette az italosságot de ez végeredményben súlyosbító körülmény, mert Stámusz szolgálatban ivott. Súlyosbitó körülmény az is, hogy Stámusz a gyilkosság előtt azzal fenyegetőzött, hogy ma még egy embert agyonlövök. A törvényszéki tárgyalás során a fegyverszakértők azt vallották, hogy a fegyver jobb ravasza rossz volt, a kakas könnyen lecsapódott. A lövés a jobb oldali csőből dördült el. A gyilkos védője bizonyítás kiegészítést kér. Ez több pontból áll. A biróság hosszas tanácskozás után kihirdeti, hogy elrendeli a bizonyítást a következő pontokra. Meg kell állapítani, hogy kikből áliott az a csendőrjárőr, amely letartóztatta Stámuszt? Ki kell vizsgálni azt is, hogy miképpen került illetéktelen kezekbe a lefoglalt fegyver miért nem vette magához a csendőrjárőr a gyilkos fegyverét. A védő szerint ugyanis a gyilkosság után a fegyver a menedékház gondnoka kezébe került. Meg kell állapítani azt is, hogy haragban volt-e a gyilkos a menedék ház gondnokával. Állítólag a gondnok többször tilosban legeltette tehenét. Kihallgatja a tábla Mayer Árpád esztergomi lakost, aki előtt a menedékház gondnoka azt a kijelentést tette volna, hogy „majd atáfűt Stámasznak." A védő azt is kérte a bíróságtól, hogy — tekintettel arra, hogy Stámusz javára lesz a bizonyítás kiegészítése — helyezze a vádlottat szabadlábra. A biróság ezt a kérelmet nem teljesítette. A tárgyalást elnapolták. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedélyezett magánnyomozó irodája Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmányo kat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket felkutat, úgy bel- mint külföldön. Kelengye vásznak, sifonok rendkívüli alkalmi áron szerezhetők be ILLÉS cégnél Takarék épület. Kerti munkához értő, esetleg háziszolgai teendőket is szívesen végző iatalember munkát keres. Cim a kiadóban. Előadás a francia katholicizmns megújhodásáról Figyelemre méltó kulturest volt vasárnap d. u. fél 6 órakor a Katolikus Körben. A Kör elnökségének sikerült megnyernie dr. Szalay Jeromos pannonhalmi főiskolai tanárt, akinek előadásával a katolikus köri élet jótékony impulzust kapott. A kulturestét a tanítóképző énekkarának szereplése nyitotta meg. Az énekkart Pántol Márton dr. hittanár vezette. Ez alkalommal különösen értékes munkásságról tett tanúságot a képző énekkara. Régi egyházi énekeket adott elő kitűnő és művészi előadásban. A hallgatóságot valósággal felemelték az egyes énekszámok. Különös gyönyörűséget okozott Kiss Benedek esztergomi kanonok (1651) szép éneke és Náray György ugyancsak esztergomi kanonoknak (1695) Pázmány Péter eszmevilága alapján készült szerzeménye. Az énekek felújításában nagy érdeme van Harmat Artúrnak, a Zeneművészeti Főiskola tanárának, aki nemcsak fáradhatatlan művésze a régi egyházi énekek felújításának, hanem azért is büszkeségünk mert az esztergomi képzőből indult útnak mai értékes pályájára. A közönség lelkesen és őszinte elismeréssel honorálta a képzősök kitűnő énekelőadásait. Ezután Csárszky István dr. prel. kanonok bemutatta a vendégelőadót Szalay Jeromost. Előadása mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét. A francia katolicizmus megújhodásáról beszélt teljesen új és szakavatott megviiágitásban. Mivel hosszabb időt töltött Franciaországban, nemcsak hogy személyes tapasztalatai nyomán beszélt a sokszor napirendre kerülő francia katolicizmus megújhodásáról, hanem helyesbítette azokat a tévedéseket, amelyek egyes helytelen újságcikkek nyomán terjedtek el. Franciaországban tizmiilió olyan katolikus él, akik a szó legigazibb értelmében katolikusok. Kiáltó tény, hogy Franciaországban ma pogányabb az élet, mint volt a pogányság első századában és ezzel szemben a katolicizmusnak olyan hódító ereje van, hogy a katolikus szellemi áramlat feltétlenül győzedelmeskedni fog a francia^ pogány eszmék fölött. Szalay Jeromos meggyőző érvekkel mutatott rá egyes jelenségekre, amelyek mind a katolikus élet előretörését igazolják. Énnek a katolikus életnek abban rejlik a?, ereje, hogy a francia katolikusok apostolkodni, lelkesedni tudnak. Ez nálunk Magyarországon hiányzik. P

A

eltünő kitérés volt Szalay Jeromos beszédének az a része, amelyben a katolikus ifjúság feladatáról szólt. A mai ifjúság — mondotta — nemcsak tüntetni tud, nem abban merül ki ténykedése, hogy zsidó gyerekek fejét veri be, mert ha ma tüntet, tiltakozik, vagy verekszik, holnap szent cél, nemes tettek és áldozatok szolgálatába is tud állni. A francia ifjúságra vonatkozólag azt mondotta hogy a mai fiatal nemzedék békét akar, nem akar olyan nemzetekről tudni, amelyeket igazságtalan békével elnyomnak. Végül párhuzamot vont Szalay Jeromos a francia és a magyar kato licizmus között. Az előadást hoszszantartó tetszés fogadta. A szép kulturestnek méltó befejezést adott Szatzlauer Kató szavalata. Városi István költeményeiből szavalt kedvesen, művészi előadó tudását szerénységbe öltöztetve átérzéssel és sikerrel. Két szép virágcsokrotkapott a megérdemelt sikerért j A kulturestnek meg volt a várt ; eredménye. Kedves Bajtársaink! Bizonnyára Ti is emlékeztek arra a kegyeletes szokásra, amelyei az elmúlt világháborúban, különösen az orosz harctéren, annak jóformán az egész vonalán a szeretet ünnepén kialakult, s amely abban nyilvánult, hogy karácsonykor a szemben álló küzdő felek, legtöbbször felsőbb rendelkezés bevárása nélkül, de szivük szavára hallgatva, pihentették gyilkoló fegyvereiket s a csata zajt kimondott, vagy hallgatólagos fegyverszünet ünnepi csendje váltotta fel. Ezt a nyugalmi időt mi felhasználtuk az ünnep megülésére. De, hogy tudtunk ott és akkor ünnepet ülni, otthonunktól és szeretteinktől sokszáz kiló méter távolságra a leg primitivebb, mondhatnám nyomorúságos életviszonyok között ? Ha a külsőséget tekintjük, csak azt válaszolhatjuk, hogy mi nem ünnepeltünk, hiszen a hevenyészett lövészárok lakója nemcsak a karácsonyfa fényét és csillogását, az otthon melegét és kényelmét nélkülözte, hanem legtöbbször a havazások, a rossz utak és egyébb akadályok miatt még a tábori posta is késett, tehát a szeretetadómányok is későn érkeztek s így az ünnepen még hiába vártuk az otthoniak drága levelét, még türelmetlenül találgattuk magunkba, mi lesz benne, mi hir az elhagyott tűzhelyeinkről, lesz-e a csomagban egy két fénykép távoli édeseinktől. De mégis volt valami, ami hevesebb lüktetésbe hozta szivünket, ami felmelegítette dermedt lelkünket, ami képzeletünkbe idézte a távoli otthon varázsát és kedveseink képét. S ez az volt hogy levelet írhattunk haza a Hinterlandba a mieinknek. Az Országos Magyar Frontharcos Szövetség táborának küzdelmes életében, állandó siettségében és robotos munkájában a karácsonyi béke- és nyugalom idejét arra használjuk fei, hogy táborunkért, szövetségünk tagjainak erkölcsi javaiért és anyagi jólétért folytatott munkánkat szüneteltetve, keressük és felvegyük veletek a lelkikapcsolatot, akik velünk együtt voltatok a fronton, vagy a hadifogságban, de akik még mindig nem vagytok most a mi táborunkban. Bizonnyára érdekel Benneteket, hogy milyen a mi táborunk, hogy élünk, mit csinálunk, milyenek a tábor lakói ? A frontharcos tábor a világháborúban résztvett, az első arcvonalban küzdött volt katonáknak a serege, társadalmi csoportosulása, foglalkozásra, rangra, tanultságra, vagyoni helyzetre, politikai nézetre és vallásfelekezetre való tekintet nélkül mindazoknak, akik a világháború megpróbáltatásait az első vonalakban szenvedték végig, akik megismerték és átélték a frontok szenvedéseit, a hadifogság gyötrelmeit, a hadikorházak kínjait. Gondosan kiküszöbölünk körünkből mindent, ami megzavarhatná közöttünk az összhangot, kikapcsoltuk a királykérdést és minden oly problémát, mely éket verhet közénk, intézményesen és következetesen felhasználunk mindent, ami fejlesztheti és erősítheti a tábor egységét és erejét. Hogy részt veszünk minden hazafias és szociális mozgalomban, hogy lelkes hivei és élharcosai vagyunk a revíziónak, hogy mi is vágyunk a nemzeti egységre és hogy feltétlen és elszánt hivei vagyunk a jelenlegi állami és társadalmi rendnek, ezt jól tudjátok, arról is felesleges szólnunk, hogy a mi ünnepélyes demonstrációink mily impozánsak, különösen az őszi nagygyűlésünk mily hatásos volt. Erről a napilapok annyit, oly sok szépet és jót irtak és írnak és ezt nektek is látni kellett. De talán nem ismeritek a tábor belső életét. Ennek a szeretet és fegyelem a főjellemvonásai. Mi felelevenítettük és megerősítettük magunkban azokat a szoros bajtársi kötelékeket, amelyek az elmúlt világháborúban a harcterek poklában, a hadifogság testi és lelki kínjai és a kórházi ágyak szenvedései közepette szövődtek közöttünk, amelyek a legválságosabb pillanatokban oly bámulatraméltó tettekre inspirálták a magyar katonát. Szeretetünk aktív, tettekben keres és talál megnyilvánulást, dolgozunk, küzdünk és áldozunk, nemcsak egyetemes nagy céljainkért, hanem segíteni igyekszünk kevésbbé szerencsés, bajba jutott társainkon is. Tiszteljük és megbecsüljük egymást és elnézők vagyunk egymással szemben, mert hiszen mindnyájan jól tudjuk, hogy az átélt sok szenvedés, nélkülözés és az oly gyakori és igazságtalan mellőzés, eddigi mostoha sorsunk kedvtelenné, fáradttá, fanyarrá, fásulttá, sőt sokszor elkeseredetté teszi társainkat. Szeretet jegyében történik a vezetés és irányítás, ez hatja át a szükséges és nélkülözhetetlen fegyelmet is, amelyben az alantas felettessei részéről nem rideg szigort, hanem atyai gondosságot lát. Büszkén hordjuk a frontharcos jelvényt, hogy mindig és mindenkor felismerjük egymásban a bajtásrat, hogy üdvözölhessük egymást s ha kell és tehetjük, segíthessünk egymásnak. Bajtársi estéinken a fehér asztal mellett feleleveníthetjük az együtt átélt nehéz idők ezer szép emlékét, a zöld asztal mellett megbeszéljük problémáinkat, terveinket. Szent kötelességünknek tartjuk a hősi halottak kultuszának ápolását, mert hiszen mi ismertük őket, mi láttuk azt, mit tettek, szenvedtek és áldoztak ők hazánkért és mit vesztett bennük nemzetünk. Ha halottunk van, meggyászoljuk és a világháború harcosát megillető végtisztességben részesítjük, családjának, ha rászorul, a lelki vigaszon kivül anyagi segélyt is nyújtunk. Hogy milyen a frontharcos tábor, arról még sokat lehetne irni, de akkor