Esztergom és Vidéke, 1933

1933-07-13 / 55.szám

ESZTCRWWJiníKE ÖTVENNEGYEDIK ÉVF. 55. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK, JULIUS 13 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Uj messiásért kiált a nyomorban jajveszékel­ve, tehetetlenül fetrengő elesett ember. Uj Messiást vár, akitől nem kér egyebet, engedje meg, hogy dolgozzék, hogy munkája gyümölcsével táplálja, mentse meg a jövő reménységét, a gyer­meket, az ártatlanul éhezőt, büntetlenül szenvedőt. Uj Messiást! — mert akik jöttek, kiknek szavain milliók és milliók csüggtek bizalom­mal, csak megmutatták az Ígé­ret földjét, de nem tudták oda elvezetni az éhes vándorokat. Mit ér Mussolini íascizmusa, Hitler fajvédelme és Lenin ál­lamkapitalizmusa, mikor nincs munka, nincs kenyér, mikor a kétségbeesés hídjáról óráról­órára vetik magukat az éhezők a megsemmisülés örvényébe. Kenyeret kér a nép, mert a cirkuszból, amit a Világpolitika csillagai játszanak a szereplés pódiumán, nem tudnak meg­élni. Bárhova nézünk, mindenütt reánk vigyorog a kapitalista termelési rendszer kaszása, a munkanélküliség. PL dig mi kellene ? Az, hogy eljöjjön végre aki feltámasztja a haldokló fogyasztást, aki megértesse a kapitalizmussal azt, hogy a gazdasági élet vér­keringésebői elvont tőke, ha nem termel, önmagát emészti fel. Jöjjön el az, aki felnyitja a mai gazdasági rendszer em­bereinek a szemét, hogy meg­lássák, megérezzék, hogy egy társadalmi erupció „egyetlen csapása megfosztja a tőkést mindenétől". Ez pedig ugy ke­rülhető el, úgy előzhető meg, ha emelik a legyengült fogyasz­tőképességet, kenyeret adnak az éhezőknek, lakást a hajlék­talanoknak, emberi megélhetést az embertelenül nélkülöző, dol­gozó és dolgozni akaró töme­geknek, Messisát várunk, Messiást és nem egy felsőbbrendű diktátort, napóleoni zsarnokot. A világot az fogja ismét a rendes forgá­sába igazítani, aki a megértés útjára tudja terelni az emberi­séget. Meg kell már értetni az emberekkel, hogy jogos a mun­kával való pénzszerzés és becs­telenség a munkanélküli jöve­delmek zsebrevágása. Messiást várunk, Atyát, aki egyformán osztja szét gyerme­kei között a nagy kenyeret, aki egyformán szereti és egy­formán bünteti őket. Félre az­zal a régi mesevei, hogy „a szegénység nem szégyen". A szegénység több, mint szé­gyen. A szegénység bűn. Azok­nak a bűne, akik kitenyész­tik. Az Esztergomi Keresztény Gazda­sági Párt gyűlése és Mátéffy Viktor beszámolója a Kat. Legényegyletben A letűnt idők n agy törrege nélkül, a sok csalódottság következtében a régi lelkesedés hiányában mintegy 5—6C0 főnyi közönség előtt tartoita meg gyűlését az Ej^zj_engomLKej:isz; tény G azdasági és Szociális Párt f. hó 9 én, vasárnapi délelőtt fél 11 órakor a Kath. Legényegylet udva­rán. A külön meghívóval összehozot­tak között láttuk megyei és városi noiabilitásokat, vezető embereket. Ott voltak : Lingauer Sándor dr. főis­pán, liey Viln os dr. országgyűlési képviselő, Glalz Gyula polgármester, Fthér Gyula dr. nagyprépost, Eüer Ödön elnök-ve2érigazgató, vitéz Szi zcs-Waidtogtl József ny. táborno­kot, Hamvas Endre dr. hercegpri­mási titkárt, Zátody Albin dr. vár­megyei főjegyző, Reviczky Elemér főszolgabiró, Perger Kálmán dr. ny. rendőíőtanácsos, Hotváth György dr. rendőrtanácsos, Rosenmüller Zoltán dr. rendőrfogalmazó, többeket a pap­ság köréből és sok másokat, de kü­lönösen feltűnően sok földmivest. Pontban fél 11 órakor érkezett meg a budapesti vezetőség: Zichy János gróf, Ernszt Sándor dr., Csil­léry András dr. ny. miniszterek, dr. Czettler Jenő egyetemi tanár, Fritz Aitúr, Hodossy Gedeon, Kocsán Ká­roly és Ötvös Lajos országgyűlési képviselők. Háromnegyed 11 órakor kezdődik a gyűlés. A Legényegylet dalárdája Ammer József karnagy vezzénylésé­vel a „Magyar Hiszekegy "-et énekli el. Az emelvényre először Obermül­ler Ferenc reáliskolai igazgató, a helyi szervezet alelnöke lép. Üdvözli a budapesti vendégeket. — A harc — mondja — nem szűnt meg a világháború után, a kü­lönböző békekötésekkel, hanem fo­lyik tovább, gyilkosabban. Világné­zeti harc: a keresztény gondolat küzd a luciferi erőkkel. Indokolt te­hát, hogy a keresztény párt újra hallassa szavát, reményt, irányt és programmot adjon, eszméltessen, hi­tet adjanak Köszönti az illusztris vendégeket, kik a gyűlést megjele­nésükkel ünnepélyessé teszik. Utána Mátéffy Viktor országgyű­lési képviselő tartja meg beszámoló­ját. Azaz nem is annyira beszámo­lót, — mint maga mondja — ha nem bizonyság tételét annak, hogy : „a leányzó nem alszik." Nem alszik a párt, amelynek ő tagja, azzal együtt az anyagi, erkölcsi boldogu­lásnak, a krisztusi gondolatnak har­cosa. Harcosa volt joggal eddig is. A magyar nemzet, a nép boldogu­lásáért küzdött. Sok keseiűség, seb volt a múltban, de most már csak a szeretet, a béke hirdetője, csak képviselő. Továttra is küzd a már már szinte szétbomlani akaró párt­ban a nemzetért, a népért. „Nem le­szünk akadályok a nemzet feitámasz­lásában, to^ ább segí-ünka megfele'ő helyen, bár rem az e'ső helyen. Nem gáncsoskodni, de segiteni akar­juk a kormányzatot. Megfelelő mó­don figyelmeztetjük a kormányza­tot. A legitimitás ébrentariása tö' rekvésünk, annak megvalósítása nem tőlünk függ. A király fogalma élő valóság a magyar lélekben. (Éljen­zés.) Nyerje el, akit megillet. (! ?) Kifelé kell a kormánynak tekintenie. (Osztrák barátság !) Ott állott a párt a szegények megsegítésénél. Ha ez nem is sikerült, de hangot adtak azok lelkének. Dolgoztak a földmű­vesekért is Írásban és szóban. Igy az ipart és kereskedelmet is. Van­nak emberek a pártban, kik egész életükben a kérges tenyerű paraszt­tal foglalkoztak. Én is a városban. Papi lelkületből, nem önző érdekoől tettem. Nem ígértem a múltban, most sem ígérek. Hűséges voltam a zász­lóhoz, az is maradok. Becsületesen szolgáltam a polgárokat. Ezt aka­rom a jövőben is. Szeretetből az ős­régi város, a nemzet iránt" (Taps.) Majd Ernszt Sándor vázolja a párt jövőbe tekintő pregrammját: a ma gyar tervet akar látni ebben a ne­héz helyzetben. Tartozik a kormány foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehet a mezőgazdaságot ki­vezetni súlyos aléltságából. Terheit kell enyhíteni, az adósság pénzkér­dését rendezni. Ha jót hoz ebben a kormány, segítjük. Az áruértékesítés terén az osztrákokkal kell tár­gyalni, nem pedig első sorban a románokkal, kik nem fizetnek s az olaszokkal, kik többet is vásárolhat­nának tőlünk. Beszél a munkanél­küliekről, az kisiparosság érdekében káihoztatja az árúházakat, kifogá solja a közüzemeket. Nagy baj, hogy az ipar és kereskedelem nagy része nem keresztény kezekben van, s ez á!'ami segítésben részesül, ha bajban van, mig jó helyzetben a saját zse­bükre dolgoznak. Majd a külpoliti­káról szól. Nehéz a helyzet. Körül vagyunk láncolva. A németek akar­nak majd rendet teremteni nálunk is. A 80 milliós németség könnyen beolvasztja, megsemmisíti a 8 millió­nyi magyart! Az utolsó tiz évben Mussolininak köszönhetünk legtöb­bet: Most is, hogy Németország Ausz­triát el nem nyelte. Hálásnak kell lennünk. Ez nem elég. Vigyáznunk kell, hogy mindent felhasználjon a kormány a magyarság érdekében. Mi az vagyunk a képviselőházban, mint Esztergom az országban : szim­bólum, jelkép, őrtállás, figyelmezte­tés. Szilárdság, öntudat, gerinc kell. Sokan eltávoztak a pártból. Mi a nemzetért dolgozunk, hernyók nem kellenek. (Derültség és taps.) A helyesléssel fogadott beszéd után Zichy János gróf pártelnök állt fel szólásra : Először állok itt. Egy­részt tanúságtétel Mátéffy mellett, másrészt tisztelet ez önökkel szem­ben. Más párton lévők is vannak itt. Türelem jele. Hála érte. Mégis őszin­tén teszéiek. Bethlent támogattuk, Hosszasan kitartottunk, mert újjá­építő, konstruktiv n unkát végzett. Csalódtunk benne. Károlyi becsüle­tesen dolgozott. Nem értették meg, saiát pártja buktatta meg. Gömbös­nél (közbekiáltás: azt kellene meg­buktatni 1) az volt a kérésünk: ül­jünk le konstruktiv pártok a zöld asztalhoz, hogy megbeszéljük a ten nivalókat. Nem fogadták el Tömeg­programmot adott. Látván a sok jót, ígéretet, várjuk, mig a ködből ki­bontakozik valami s ha látjuk, hogy konstruktiv érték, ott leszünk a kor­mány mellett Nem voltunk szövet­ségesek. Hangoztatta jogfolytonossá­got, a királyságot, (Nagy taps és éljenzés.) amelyen az egész magyar történelem felépült s amely a ma­gyar lelkiségnek legigazibb kifejezője. Nem látunk semmiféle gazdasági ki­alakulást. A régi utakon halad a kormány. Mint az elődök, ő sem tesz semmit a kartellek ellen. A kül­politikában mintha a kormány ke­rülné a lehetőségét is annak, hogy a gazdasági válságon segítsen. (Vám­területek !) Mintha félne Ausztriától és Németországba megy. Pedig vége függetlenségünknek az anschluss ese­tén. Appendix, függvény nem aka­runk lenni. Hibáztatja a kormány erőszakos pártszervezkedését. A szer­vezkedés kell, de oda lélek, megér­tés kell, bizalmi atmoszféra, nem kényszer, igazságtalanság. A végén újra a jogfolytonosságot hangoztatja. Sokáig nem lehet király nélkül az ország! (Éljenzés I) Majd Czettler Jenő beszél. Nyolc loius hó 13-án csütörtökön este 8 órától folytatólag Remek történet sok zenével és vidámsággal MOZGÓBAN

Next

/
Thumbnails
Contents