Esztergom és Vidéke, 1933

1933-06-22 / 49.szám

rSTCRfiftt/ffifKE ÖTVENNEGYEDIK ÉVF. 49. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI SLAP 1933 CSÜTÖRTÖK, JUNIUS 22 Előfizetési ar 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Demonstrálással fejezte ki Esztergom közönsége a királyhoz való hűségét Az esztergomi bencésgimnázium felé vasárnap délután már 4 óra előtt megindultak az emberek, a város minden részéből. Négy órakor megtelt a terem. Negyed ötkor zsú folt volt a terem. Fél ötkor nem lehetett a terembe jutni, mert a folyosón, is állt nagy hallgatóság, de elfoglalták minden talpalattnyi helyet a színpadon, a színfalak mögött és az odanyíló tanteremben. Budapestről öt autón érkeztek meg a vendégek. Megérkezett herceg Odes* calchi Károlyné, őrgróf Marenzi Károlyné, báró Kray István országgyűlési képviselő, Barkóczy Ferenc kis gazda és velük nagyszámú kiséret. Gróf Zichy János, Grieger Miklós és Károlyi József gróf közbejött akadályok miatt nem jöhettek. A Budapestről érkezett előkelőségek a részükre fenntartott helyen foglaltak helyet. A helyi előkelőségek sorában ott láttuk Schmidt Sándornét, Glatz Gyulánét, Prey Vilmosnét, Gyürke Dezsőnét, Vécsei Kálmánnét, Varjas Rudolfnét, Kaán Károly nét, Kamenszky Gyulánét, Gróh Józsefnét, Bellovtts Gyulánét, Orosz Antalnét, özv. Berényi Zoltánnét, Lang Györgynét, Grúman Lászlónét, Brenner Juliskát, özv. Bloss Viktornét, Schrott Amáliát, Krasznay Gábornét. Kovancsek Jenőnét, továbbá Fehér Gyula dr. prelátus, nagyprépostot, Csárszky István dr. prelátus-kanonokot, Eiiner Elemér Ákos főszékesegyházi igazgatót, László Dániel h. bencésigazgatót, Keményfy K. Dániel szentszéki tanácsost, Weiss Richárd ferencrendi főnököt, Gyürke Dezső ny. ezredest, Bárdos Ádám kir. tanfelügyelőt, Kornhaber Samu nyug. azredest, Orosz Antal hgprimásí főerdőtanácsost és másokat. Sok földmives jött el, az ismert kisgazdák mind itt voltak, de nem hiányoztak az iparosok és kereskedők sem. Esztergom minden társadalmi rétege nagy számban volt képviselve. Nem rösteltek eljönni az emberek a távoli városrészekből sem és igazán a lelkesedés volt a jele, amikor a folyosón egymásután láttuk jönni az öreg gazdákat és asszonyokat és mive hogy nem fértek be, letelepedtek a színpadra nyiló tanterem dobogójára és innen hallgatva a beszédeket, mindvégig kitartottak. Aki vasárnap a Magyar Nők Szentkorona Szövetség közgyűlésén megjelent, azt a meggyőződés, lelkesedés és szive vitte oda. Csodálatos megnyilvánulását láttuk a népiéleknek, demonstrálva kifejezésre jutott, hogy hova, merre húz a sokaság, a tömeg, a nép lelke és vágyódása. A közgyűlést a Turista Dalárda a Hiszekeggyel nyitotta meg, majd Kornhaber Samuné elnök meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket, elsősorban a budapesti előkelőségeket. Köszönő és bevezető szavai után Odescalchi Károlyné hercegnő beszélt. Igaz örömének adott kifejezést, hogy eljöhettek Esztergomba, a legitimizmus Mekkájába, ahol, mint a Közgyűlés képe mutatja, a legerősebben maradtak hűek az emberek a királyhoz, a magyar trónhoz. A királyhűség — mondotta a hercegnő éppen olyan integráns része az alkotmányosságnak, mint a hazafiasság, mert király nélkül nincs nemzet. Ne higyje senki, hogy ez a királyhűség személyi kultuszt akar jelen teni. Nem azért akarják a királyt, II. Ottót (2Úgó éljenzés) hazahozni, hogy egy dinasztia, vagy például egy politikai csoport vegye át a hatalmat és hogy egyeduralmat biztosítson magának. A mi király hús égünk nemzethűséget jelent és ez az egyetlen kiút Trianon bilincseiből. Erre lehet felépíteni a nemzet egységét. A királykérdés megoldása céltudatos reálpolitikát jelent. A királykérdés mindenkor aktuális volt, de soha sem oly nagy mértékben, mint ma. Igen frappánsan fejtette ki Odescalchi hercegnő a legitizmus kérdését a német horogkereszt uralommal kapcsolatban. Tagadjuk meg a legitizmust, ha gyarmata akarunk lenni a németeknek. Ausztriával összetartozunk, nemcsak a mult kapcsolt minket össze, hanem összekapcsol minket a gazda sági egymásrautaltság is. A legjobban érezzük ma, hogy Ausztriával való szoros kapcsolat új életet jelentene. Ennek a megerősítése a király ke zében van. Tönkre megyünk, ha to vábbra is akadályokat akarnak a ki rály hazahozatala elé gördíteni. (Ugy van 1) A királyt, Ií. Ottót, haza fogjuk hozni. (Nagy, lelkes éljenzés.) Odescalchi hercegnő még mélyebben foglalkozott a király kérdéssel, majd rámutatott, hogy mit von még maga után a királykérdés megoldása. — Ha Oltó király hazatér — mondotta — elsősorban a demokratikus országvezetés érvényesül. Nem egyesekért jön haza a király, hanem az egész nemzetért. Végül azt mondotta a hercegnő, hogy ne ijedjenek meg azoktól, akik nem akarnak a királykérdésről hallani, mi szembeszállunk velük. El fog jönni az idő, mikor ezek revideálni fogják álláspontjukat. (Derültség.) Zúgó éljen és taps fogadta a beszédet Beszédet mondott Marenzi Károlyné őrgrófnő is. A lelkesedés mind erősebbé vált. Báró Kray István emelkedett ezután szólásra és elmondotta a közgyűlés ünnepi beszédét. — Azok, akik nem barátai az úgynevezett királykérdés egyedüli törvényes megoldásának — mondotta Kray István — azt szokták immár több mint egy évtized óta hangoztatni, hogy a királykérdést ki kell kapcsolni a magyar politikai életből, mert ez a kérdés ma nem aktuális. Mielőtt fejtegetéseimet megkezdeném, félreértések elkerülése végett ki akarom jelenteni, hogy én tulajdonképen királykérdést nem ismerek, mert meging athatlan meggyő ződésem, hogy Magyarországnak van törvényes örökös királya. Ha tehát ebből a tényből indulunk ki, szigorúan véve, nem volna szabad királykérdésről beszélnünk és ha én előadásom folyamán mégis használni fogom ezt a kifejezést, nem a magyar királyi trón mikénti betöltésének kérdését értem alatta, hanem kizárólag azt a kérdést, hogy Magyarország törvényes örökös királya mikor foglalhatja el őseinek örökét, mely az ezeréves magyar al kotmány értelmében egyedül csak őt illeti meg. Amikor 1918 októberében Károlyi Mihály gróf kormánya forradalmi úton, tehát törvénytelenül és a ma gyar alkotmány megsértésével magához ragadta a közhatalmat, az akkori koronás apostoli királyt, Istenben boldogult IV. Károlyt ténylegesen forradalmi erőszakkal megakadályozta az uralkodói jogok és kötelességek gyakorlásában. IV. Károly király azonban nem mondott le a trónról, de számolva az akkori helyzettel, 1918 november 15 én Eckarfsauban egy nyilatkozatot írt alá, melyben kijelentette, hogy lemond minden részvételről állami ügyekben és eleve kötelezi magát, hogy elismeri azt az államfő rmál, amelyet a nemzetnek szakadon választott képviselete kijelölni. A királynak ez a nyilatkozata tehát jogilag csak akkor vált volna a trónról való lemondássá, ha ezt követőleg a nemzet szabadon választott képviselete a köztársasági államforma mellett döntött volna. Ez azonban sohasem történt meg. Mert igaz ugyan, hogy az országos nemzeti tanácsok kongresszusa 1918. november 16-án az Országház kupolacsarnokában kikiáltotta a köztársaságot, de ez a testület nem volt a nemzet szabadon választott képviselete, hanem egy forradalmi alakulat, amelynek semmiképen sem volt joga ahhoz, hogy a nemzet nevében döntse el Magyarország leendő államformáját. Károlyi Mihály gróf forradalmi köztársaságát 1919 márciusában négy és fél hónapi kommunista uralom követte, majd ennek bukása és néhány napos szociáldemokrata Peidlkormány eltávolítása után József királyi herceg, aki még az októberi forradalom idején IV. Károly királytól nyerte megbízatásá

t, Frie

drich Istvánl~lie

vezte ki Magyaror

szág miniszterelnökévé. Friedrich István azután az általános titkos választójog alapján hamarosan kiírta a nemzetgyűlési választásokat. Igy jött létre az első nemzetgyűlés. Ez a nemzetgyűlés pedig a szünetelő királyhatalom pótlására átmenetileg kormányzót választott. IV. Károly királyunk két izben vissza akart térni ősei trónjára, hogy a magyar nép jogait megerősítve, nemzetünk függetlenségét megóvja. Akkor a külső hatalmasságok megakadályozták ebben és a nemzetgyűlés idegen parancsra meghozta a trónfosztó törvényt, azonban ennek a törvénynek nincs meg az erkölcsi bázisa, mert a törvényhozóknak nem igazi szabad akarata nyilvánult meg, hanem, amint azt annak indokolása is kimondja, külső kényszer és erőszak hozta létre. A magyar nemzet túlnyomó többségének lelkében ez a trónfosztó JDDÍUS hó 22-én csütörtökön este 8 órától folytatólag A paprika kisasszony Gaal Franciska szenzációs filmje. MOZGÓBAN