Esztergom és Vidéke, 1933

1933-04-13 / 30.szám

Ezzel kapcsolatban csak egyet kérdünk még: miképen lehetséges, hogy Etter Jenő, aki egyházközségi elnök, a most lefolyt plébános-választás alatt a kétszeres jelöltet nem támogatta? Mi másképpen képzeljük az egyházközségi elnök magatartását és viselkedését. Dehát ezt csak megjegyezzük magunknak. Nem kell félni, nincs klikk Esztergomban. Klikket csak szeretnének csinálni. Résen leszünk. Találkozás Huszár Aladár főpolgármesterrel Egy elkeseredett, végsőkig kiélezett harc után Huszár Aladár dr. esztergomi főispánt győri főispánná nevezték ki. Alig volt itt pár hónapig, híre kelt, hogy a budapesti főpolgármesteri szék legkomolyabb jelöltje. Ez nagy bizalom jele. Azután nagy szótöbbséggel meg is választották. Huszár Aladár rövid egy év leforgása alatt két címet és két állomást változtatott. Itt Esztergomban mélyen elgondolkoztunk újabb előrelépése fölött. Micsoda szép karrier ! Itt, Esztergomban, ádáz harcot vívtunk és a nyertes — ki is volt a nyertes ? Mind a ketten. Mi is, ő is. Mi elértük a célunkat, hogy el kellett mennie, ő azért volt nyertes, mert a győri kinevezéssel jobb pozícióba, egészen más világba került. Időközben két sajtóper folyt e sorok írója és Huszár győri főispán között. Az egyik sajtóper, amelyben e sorok írója azt írta, hogy Huszár főispán — mikor még Esztergomban volt — „önmagát szanálta", békésen végződött. Már 9 órakor ott volt a törvényszéki folyosón Huszár főispán. Mint rendesen, idegesen szivarozott. — Jóreggelt kivánok,-Méltóságos Uram! — Jóreggelt. — Igazán azt hitte, Méltóságos Uram, hogy anyagiakra gondoltam, amikor azt írtam, hogy önmagát szanálta? — Hát mi mást lehet ez alatt érteni ? — En arra értettem, hogy elszanálta magát Esztergomból, addig-addig állta a harcot, míg egyszerre csak, a harc miatt, el