Esztergom és Vidéke, 1933
1933-04-13 / 30.szám
kellett, hogy hagyja Esztergomot. Biztosíthatom Méltóságos Uram, ha én valamit anyagiak felől tudok, feltétlen megírtam volna. Tények nélkül nem állítok semmit. Különben nem felejtem el, amit egyszer nekem mondott: vigyázzon, mert nincs fogalma, hogy milyen hatalma van egy főispánnak. Jegyezze meg: ha azt találná írni, hogy csak egy kanalat is eltulajdonítottam, lecsukatom. — Igen, ez így volt. — Tehát már csak azért sem állíthatok olyat, amiről nem tudok, ami nem felel meg a valóságnak. Igazán, így értette a szanálás szót? — Igen. Ezt kész vagyok ünnepélyesen a biróság előtt is kijelenteni. Ez meg is történt. A bíró ugyan nem akarta elhinni, hogy Esztergomban másképpen értették, hogy „önmagát szanálta", végül mégis megkérdezte Huszár főispánt: — Kívánja a vádlott megbüntetését? — Nem — felelte Huszár. Igy végződött békésen az ügy. Utána gyalog mentünk felfelé a várba. Útközben az esztergomi harcról beszélgettünk. " — Sok mindent másképpen csináltam volna — mondotta. De hagyjuk. Ez inkább az emberekre vonatkozik. Ott van a másik sajtóper, amely közöttünk folyik, ön megnevezett benne több tanút. Jöttek hozzám, hogy ők nem tudnak semmit Mindenesetre ebből mi értettünk. Aztán arról beszélt, hogy milyen nagy bajban volt Esztergom. A bajt, ha támadás érte is, elhárította. A város javát akarta. Mi ellenségeskedés, harc közepette ismertük meg egymást. Most valahogyan azt éreztük, hogy Huszár Aladár tagadhatatlanul keménykezű főispán volt, de van szíve is .. . A másik — súlyosabb — sajtóperben e sorok íróját a biróság felmentette. Azután csak akkor találkoztunk, amikor legutóbb Huszár Aladár, mint a főváros főpolgármestere Esztergomban járt, a wikend-telep létesítése ügyében. A vármegyeház kistermében gyülekeztünk. Amikor a terembe lépett, e sorok írójával kezet fogott. Később valaki megjegyezte:
