Esztergom és Vidéke, 1933

1933-01-08 / 3.szám

tójog kérdését, de annyit bizonyosra vesznek, hogy e pilanatban a választójog­nak ez a megoldása látszik legvalószínűbbnek. Persze politikai körökben úgy véle­kednek, hogy mégis, amig ebből a tervezetből törvény lesz, addig még sokféle változáson fog keresztül­menni. Az éjféli vonat antébnsz nélkül Nem először érkezik be hozzánk a panasz, hogy az éjféli vonathoz, az úgynevezett szinház-vonathoz nem megy ki mindenkor az autó busz. Január 1 tői 2-ra virradó éjjel sem volt kinn az állomáson autó­busz. Az utazók bosszankodva vet ték tudomásul ezt a mulasztást. De mwmmmwmmm sem autótaxit, sem konflist nem ta­láltak. Többen nehéz kofferekkel ér­keztek meg és mikor aziránt érdek­lődtek, hogy hol tudják elhelyezni poggyászukat, azt a feleletet kapták, hogy nincs nyitva a ruhatár. Sze­rencsére az egyik szolgálatot telje­sitő vasúti tiszt előzékenységből meg­engedte, hogy poggyászát az egyik utas a forgalmi hivatalban elhelyez­hesse. Mondanunk sem kell, hogy bármennyire is örömmel vesszük tu­domásul ezt az előzékenységet, a közönség érdeke mégis azt kívánja, hogy nyitva legyen a ruhatár. El­végre a forgalmi hivatalban nem min­dig helyezheti el poggyászát a kö­zönség, E tekintetben sürgős intéz­kedést kérünk. Ami pedig az autó buszokat illeti — az előírás szerint legalább is az egyikne't — köteles­ségük minden vonatnál ott lenniök. Tessék birsággal sújtani azt az autó­buszvál'alatot, amelyik mulasztást követ el. Leszállították a dohánybeváltási árakat A Budapesti Közlöny legutóbbi számában közölte a pénzügyminisz­ter rendeletét az 1932. évi dohány­termés beváltási árainak megállapí­tásáról, amely a tavalyi árakhoz képett csökkenést jelent. A leszállításnál a jobbminőségű, ér­tékesebb dohányfajok ára kisebb arányban csökkent, mint a kevésbé értékes fajoké és osztályoké. Minthogy ebben az évben jobb a dohánytermés, mint a mult eszten­dőben volt, a gazdák alig fognak veszíteni. A dohánytermés felhasz­nálásánál és a felesleg értékesíté­sénél való nehézségek miatt a kormány a jövő évi ülte­tési területeket lényegesen csökkenti. A dohánybeváltási járandóság ki­fizetése az 1932—1933 beváltási időszakban utalványokkal történik amelyeket a dohánybeváltó hivatal székhelyén lévő postahivatal 24 órán belül a dohánytermelőknek kész­pénzben kifizet. A pénzügyminiszter a dohányter­més minőségi javítása céljából is több intézkedést léptet életbe a kö­zeljövőben. Termelési engedélyt mindenki szántóföldterületének legfeljebb egy­tized részére kaphat, hogy ezzel is megakadályozzák a dohányélősdiek és a dohánybetegségek terjedését. Azonkívül, hogy jól lehessen kezelni a dohányt, úgy adnak ki engedélye­ket, hogy egy holdra legalább há­romszáz köbméter űrtartalmú pajta essék. Csökkenteni fogják a dohányterü­leteket is, de a kerti muskotály- és szuliki fajtákra a csökkentés egy­általában nem terjed ki, a többi faj­táknál pedig a négy holdon aluli termelés dohányterületét nem csök­kenti a miniszter. kérdése is. Ez még ma is k'rdés, mert még csak a tervek vannak meg — más egyéb nem történt. A hidak rossz állapota miatt is sok panasz hangzott el. Kor­hadtak a deszkák, nagy rések táton­ganak a gyalogjárón, életveszélyes a járás, de hiába panaszkodtunk — még ma sem történt semmi a kis­dunai hidakkal. A Baross-űt semmiben sem különbözik a Mária Valéria-úttól. Esős időben jól megy a ruhatisztitóknak, mert igazán ruha­tisztító kell, hogy az autók által be­fröcskölt ruhákat ismét felvehessük. A kátyúkról nem is beszélünk. Az útnak ez az állapota szerencsésen érte meg az 1933 évet Még sok dologról Írhatnánk, ami a nem történt meg" rovatba tarto­zik. Alkalomadtán ezekre is ráté­rünk Végül a politikáról is meg kell emlékeznünk. Hát tör­tént e tekintetben valami ? Rendelet a hadigondozottak adókedvezményéről Hi nem történt Esztergomban 1932-ben? Újévi számunkban megirtuk azo­kat a fontosabb eseményeket, ame­lyek 1932 ben történtek. Most azt irjuk meg, hogy mi nem történt Esz­tergombán 1932-ben. Legelsősorban is meg kell írnunk, hogy az esztergomi kereskedők hiába mentek küldöttségbe illetékes he­lyekre a dorogi vásár megszűnte tése miatt, hiába adtak be memorandu­mot, hiába irtuk meg mi is többször? hogy az esztergomi kereskedelem megbénitója a dorogi vásár, hogy azért nincs itt piac, mert a Dorog felszívja a vásárlókat, hiába volt minden — nem történt semmi ez irányban. Megirtuk többször az elmúlt év­ben, hogy hosszabbítsa meg a ható­ság Párkány és Esztergom között az átkelési időt, hogy ne este 9 óráig, hanem este 11 óráig lehessen átkelni. Megirtuk, kérvényt is adtak be ennek érdeké­ben — ezirányban sem történt semmi. Sok panasz étkezett be a Mária Valéria út miatt is. Meg kell ismételnünk, hogy ez az út esős időben sáros, tele van tócsákkal, nyáron poros, ezenkívül az idegen autósok és az esztergo miak nem győzik szidni — az utat, mert könnyen tengelytörést lehet kapni. Eddig még semmi sem tör­tént az úttal. Két évvel ezelőtt érkezett le a kereskedelmi minisztertől a leirat, hogy a város szállittasa le az autó­busz viteldijakat. Mi többször sürgettük ezt, a közön­ség sem szűnt meg panaszkodni az autóbuszközlekedés drágasága miatt — de tudomásunk szerint — semmi sem törttnt még eddig. A vonatközlekedés megjavítása érdekében is többször közvetítettük a közönség kérelmét. Sajnos ezen a téren sem történt javulás. Régen sürgetjük és sürgeti a kö­zönség az esztergomi piac rende­zését. Volt szó vásárcsarnokról is. Pana­szok vollak a silány és ízléstelen, egészségügyi szempontból kifogá­solható piaci kirakodás ellen is. A baromfi-piac egy ideig a Vörösmarty­utcában volt, most a Lőrinc utcában van. A piac többi része más helye­ken, szétszórtan terül el a városban. Dél lesz, mire a háziasszony bevá­sárol. Hiába sürgettük a piacrende­zést — maradt minden a régiben. A piaccal kapcsolatban, helyeseb­ben az embertömeggel kapcsolatban eszünkbe jut a nyilvános illemhely Ismeretes,-hogy a kormány rövi­desen beterjeszti a rokkant törvényt, de addig is gondoskodni kívánt ar­ról, hogy a hadiözvegyek, hadirok­kantak és hadiárvák, valamint a vi­tézségi érem birtokosai és a Károly­csapatkeresztesek adókedvezmények­ben részesüljenek. A rendelet ezeket az igényjogo­sultakat különböző csoportokba so­rozva, különböző adókedvezmények­ben részesíti. Az egyik csoportosítás a ki­vetett föld , ház- és kereset­adó nagysága szerint tör­ténik. Nagyobb kedvezményt kap az, aki­nél ezeknek az adóknak összege öt­ven pengőnél kisebb, kevesebb a kedvezmény, ha az adók összege száz pengőt tesz ki, akinek az adója pedig száz pengőnél több, egyálta­lán nem kap kedvezményt. A második csoportosítás az igényjogosultak rászorult­sága alapján történt. A százszázalékos hadirokkant adó­jának harminc százalékát engedi el a rendelet, ha az adó összege ötven pengőnél kevesebb. A hetvenöt szá­zalékos hadirokkantak, özvegyek és árvák adójának husz százalékát en­gedik el, ha az adó ötven pengőnél kevesebb. Ugyanez esetben az ötven­százalékos és huszonötszázalékos hadirokkantak tiz százalékos adó­mérséklést kapnak. Az adómérséklés a pótadókra is kiterjed. A rendelet azokat, akik rokkant­ságuk miatt iparukban segédeket kénytelenek alkalmazni, abban a ked­vezményben részesíti, hogy a rok­kantságuk folytán alkalmazott segéd után nem kell általános kereseti adót fizetniök. Az 1933. évi gödöllői cser­kész-világösszejövetel Az 1933. évi gödöllői cserkész­világösszejövetel előkészületei óriási felkészültséggel folynak a budapesti cserkészházban felállított Táborpa­rancsnokságon. Ezen munkálatok központi szerve : a IV. Jamboree (olv. Dzsembori =cserkészvilágössze­jövetel) vezérkari főnöksége, élén vitéz Farkas Ferenccel. A tábor legfőbb parancsnoka a magyar t. Főcserkész gróf Teleki Pál, akinek előszavával nemrég je­lent meg a IV Jamboree előzetes tájékoztatója. A 65 oldalas nagy­szerű könyvecske élén olvassuk a következőket: A Csodaszarvas. A Jamboree jelvénye a csodaszarvas Ezt fogja viselni a mellén 5x5 cm. nagyságban a Jamboree-tábor min­den cserkész tagja. A fehér csoda szarvas a magyar mondák szent állata. Jelképe egy nemzet vágyai nak, megtestesülése egy nép sóvár­gott boldogságának, távoli célok kö­déből megvillanó sejtelme egy nagy Istenrendelte hivatásnak: küldetésünk szimbóluma A magyar mondák szerint Hunor és Magor, a hunok és magyarok ősei a fehér csodaszarvas üldözése közben a Meotis-tó egy szigetére ér­nek és ott telepszenek meg híveik­kel. Innen előbb a hunok kelnek útra és világbirodalmat alapitanak, melynek szve Atilla városa a ma gyár alföldön. Utóbb Magor utódai is felkerekednek és megtelepszenek Attila egykori országában. A monda 1933 ban megújul és meglelkesül, a Hatalom egykori hun világbirodalma helyén két hétre „Cserkész Világ­birodalom" alakul. Hogy mennyire valóságos világ­birodalom lesz a gödöllői Jamboree, azt fényesen bizonyítja a „Nemzetek elosztása" c. táblázat, amely szerint a magyarországi világösszejövetelen részt fognak venni: amerikai, angol, olasz (avantgardisták és balillák) né­met, francia, örmény, dán, luxem­burgi, görög, siriai, román, belga, litván, holland eszt, lett, lengyel, jugoszláv, orosz menekült, osztrák, svájci, bulgár, portugál, csilei, cseh, finn, svéd, spanyol, sziámi, japán, török, angol gyarmati : kanadai, hindu egyiptomi, délafrikai és tengerentúli exotikus cserkészek, ezen utóbbiak kisebb csoportokból álló küldöttségei az eddigi jelentkezések szerint 500 főt számlálnak. Tekintettel a gödöllői IV. Jamboree jelentőségének óriási horderejére a világ összejövetel sajtócsoportjának esztergomi tagja szerkesztésében mind sűrűbben fogjuk megjelentetni ismertetéseinket az 1933. augusztus hó 1 tői 15-éig lezajlandó, az egész világot izgalomban tartó eseményről annak előkészületeiről, szervezetéről, látványosságairól, megtekintésének módjáról, vasúti kedvezményeiről stb . EGYRŐL-MÁSRÓL Az olcsósági hullám, mely után egyelőre még jámbor óhaj­tás epedez százezrek ajakán, már kétségbevonhatatlanul megindult; nem úgy ugyan, mint egy rendes hullám szokott végighömpölyögni a viz szi­nén: büszkén, szélesen, erőteljesen, hanem egyelőre csak úgy, mint ahogy az alkonyi szellő szokta végigbor­zolni a viz tükrét, remegve, fázósan, apró fodrocskákban, olyan lúdbőrö­sen és bizonytalanul, mint a tüdő csúcshurutosok délutáni hőemelke­dése, de megvan, letagadhatatlanul megvan. Igen, megvan az eljövendő által ­nos olcsóbbodás terén, a kereske­delmi és piaci élet szintjén az első néha iy fodrocska, ami még hullám­nak igazán nem nevezhető s nem is tudni még, feldagad-e becsületes hul­lámmá, vagy elsimul, elenyészik, mint a szellő-borzolta néhány fodrocska, — de már megvan, már észre lehet venni, sőt már reménykedni is le­het, örülni is szabad neki. Mert hogy olcsóbb a hús, a ba-

Next

/
Thumbnails
Contents