Esztergom és Vidéke, 1933
1933-03-30 / 26.szám
tS/TFRfIftH ,/Blt KE ÖTVENNEGYEDIK ÉVF. 26. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 30 Előfizetési ar 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Európa és az erkölcsi tőke Lloyd George angol miniszter mondotta 1915-ben : „Nérretország ereje erkölcsi tőkéjében van" ; s utalt ezzel a nép lelkében élő szent lelkesedésre, mely a háború vérzivatarában is a haza iránti szeretet forrásánál keresett és talált erősödést, megújulást. Az erkölcsi rendezettségben megnyilvánuló erő értéke valóban nagy és pótolhatatlan, de a hosszú évek sorvasztó küzdelmeinek nem lehetett egyedül tápláló forrása, kellett, hogy gépben, munícióban, életszükségleteket utánpótló lehetőségekben ható erő alátámassza. Az anyag, a gép azonban lassan háttérbe szorította az embert, az erkölcsi értékeket s a nagy harc első tényezője lett, majd önmagát felemésztve, gazdasági s hadikészletben beálló krízist, összeomlást idé zett elő és ezzel a központi hatalmak sorsát (győzelmeink ellenére) is eldöntötte; de csak időrendben elsőnek, mert az anyagi haditőke a sok és súlyos kölcsönök ellenére — a súlyos francia és angol jóvátételek ! — az antant hatalmak táborában is felemésztődött. A hadianyag felhalmozása, gyártása — elismerve azok nagy horderejét — sem nyíltan, sem burkoltan nem képezheti a békés életfeltételeket kereső kulturnemzetek politikájának legfőbb pontját. A világháború káros tanulsága nyomán azonban a haditőke fontosságának tudata befészkelte magát Európa vezető politikai köreibe, annál is inkább, mert a háborút követő békediktátumok, kierőszakolt szerződések nélkülözték a jog, a méltányosság alapját és ezzel arányban rászorultak a fegyveres, haditőkében felkínálkozó erőtámaszra. A győztes államok fegyverkezése egészen rendkívüli módon elfajult az utolsó évtizedben — mintha újra háborúra készülnének — vagy bitorolt jogaik védelméhez van szükség anyagi erőkre ? Vájjon a hadierő pótolhatja-e náluk a jog és az erkölcsös megosztás és az egyenjogúság elve elismerésének hiányát, szándékos mellőzését ? A győztes nagyhatalmak a győzelem hevében (nem az ő haditényük, de az anyagi erők összeroppanásáé) teljesen azonosították magukat a ki csinyes nemzetiségek, a cseh, szerb, román stb. szövetségesek politikai törekvéseivel és erős politikájukkal fedezték azok mohó elhelyezkedését, nem gondolva a következményekre, geográfiai adottságokra. A világhá borút is egy nagyhatalom sikeres felszarvazása (orosz és szláv kapcsolatok 1) hozta Európára és a mai helyzet legközelebbi forrása is ehhez hasonló, erkölcsileg ki nem egyensúlyozott kapcsolatokban található. Mit nyert az orosz birodalom a szláv politika szertelen támogatásából ? Világháborút, önmagának is összeomlást, bolsevizmust. Mit hozott Európának az orosz követeié sek pártolása a jogaiban megsértett, s létérdekében veszélyeztetett köz ponti hatalmakkal szemben ? Minden országban nyomort, bizalmatlanságot. És mit hozott most Európára a kisantant rabló tevékenységeit szerződési politikával, de nem ritkán békeszózatokkal (a rablások után megérthető az ő békeszándékuk — ezért tapsolnak oly nagyon napjainkban Gömbösnek) támogató világhatalmak politikája? Európa gazdasági, társadalmi életbiztonságának felbomlását, megrendülését, s nagyfokú nyugtalanságot. Békeszándékot hangoztató szép elvek, konferenciák csak növelték a baj erejét, érthető, hiszen a szavak, gondolatok mögött ellentétes értékű tények húzódtak meg (fegyverkezés, erődépités stb.) Ezzel a kétszínű ' politikával Európa a kulturnemzetek fölényére cáfolt rá, mert értéke 'lését, jövőjét anyagi erőkhöz kötötte, megvetve a nemes erkölcsi tőkét \ (jogot, egyenjogúságot együttműködést, bizalmat stb). Az erkölcsi tőke híján veszélyeztetve van a béke. Tudták ezt a világhatalmak ? Igen. Azonban érdemleges lépés csak a közelmúltban történt : Mac Donald angol miniszter elnök a nemzetközi politika vezető elvévé tette: Európának erkölcsi tőkére van szüksége. Szava s tette nyomán friss levegő áradt a dohos, kriptásszagú nemzetközi politikai légkörbe. Rómával s a többi világhatalmakkal való sikeres kapcsolata nyomán pedig kezd repedezni a középeurópai nemzeteket zárva tartó sírfalak, kripták szerződéses bolthajtása. Róma s Itália ereje, Anglia őszinte politikája, Németország élniakarása sok biztosítékot ad mindehhez s bár Franciaország, mely a fegyverkezés klasszikus hazája, egyelőre megnehezítheti a teljes, nemes összmunkát: a feltörekvő jog és igazság, mely békét, jóirányú tova fejlődést, őszinte politikát és egyenjogúságot követel Európa életében, nem törhet össze egy nemzet — legyen bár világhatalom — makacs s rosszindulatú ellenállásán. A világhatalmak megszokott bűne a fegyverkezés, a militarizmus túlhajtása ; de ez ma, amikor a súlyos gazdasági helyzet a világhatalmak kereskedelmi, ipari s gazdasági vérkeringését is megbénítja, nem folytatható tovább, mert a nyomor átcsap a határokon túl is életlehetőséget rombol mindenfelé. Mi a teendő ezirányban ? A leszerelés. Tudják már a vezetőpolitikusok is: felsza baditani s az élet helyes szolgálatába állítani a romboló irányokba utalt, hadianyag gyarapítására szánt pénzösszegeket. Abba kell hagyni a fegyverkezés politikáját, mert az megöli az életformákat; elvégre is az élet a fontos és ez egyedül a béke gyümölcse, míg a fegyverkezés a háború jegyében áll s a pusztuláshoz, halálhoz vezető útvonal. A hadiszereket át kell alakítani vagy kíméletlenül megsemmisíteni — életfeltételeket (gabona, kávé stb) megsemmisítettek gazdasági, üzleti okokból ?! — miért nem lehetne fegyvereket megsemmisíteni a béke, a bizalom, Európa jövőjének szempontjából. Mi akadálya van ennek ? Egyedül az, ha Európa nem értékeli s nem ismeri fel az erkölcsi tőke nagy erejét. Európa politikai vezérkara helyezkedjen a jog, egyenlőség elve alapjára, megszakítva eddigi érdekkapcsolatait: ez az európai békéhez vezető útvonal kiinduló pontja. Minden nemzet áldoz Európa békéjének oltárán, de a legnagyobb és súlyos áldozatot azoknak kell hozni, amelyek a múltban politikájukkal, gazdasági (vámháborúk?) s hadi berendezkedésükkel a békéhez vezető útról letértek. Ha nem tennék, okai lennének Európát fenyegető sö tét viharnak. De egyelőre erről nem lehet szó, mert sok nemes ok mellett a létérdek, önfentartás nagy ér. zései is a békés összefogást sürgetik, melynek nyomán remélhető, hogy a „békét és nem háborút" jelszó valóság lesz. Ennek azonban legelső feltétele az, hogy Európa minden vezérpolitikusa az erre vonatkozó tanácskozásaiban az anyagi hadi tőkét csökkentse, kisebbítse, az erkölcsi, bizalmi tőkét pedig növelje, nagyobbítsa. er. „A hazngság szelleme miatt következetlen ma az ember az élet minden vonatkozásában" mondotta a hercegprímás A magyar katolicizmus nagymultú kultúrintézménye, a Szent István Tár sulat f. hó 23-án, csütörtökön d. e. 10 órakor tartotta 78-ik rendes közgyűlését a Szentkirályi utcai székházában. Gróf Zichy Aladár vezetésével külön küldöttség kisérte a díszterembe a társulat fővédőjét, Serédi Jusztinián dr. bíboros hercegprímást, akit Zichy Aladár gróf köszöntött és felkérte a közgyűlést megnyitó beszédének elmondására. A hercegprímás a társulat egykori elnöke, gróf Apponyi Albert emlékének hódolt beszédében. — Valóban igaz ember volt gróf Apponyi Albert — mondotta a hercegprímás — mert Krisztus és az egyház tanítása szerint a hitből élt és aszerint cselekedett. A hitből táplálta rendkívüli igazságérzetét. De amig ő folyton előbbrehaladt az igazság megismerésében és követésében addig körülötte egyre jobban sülyedtek az emberek és egész nemzetek; eltompult tudásuk, oktalansággá vált bölcsességük, megfogyatkozott igazságszeretetük és ezért aztán következetlen lett jóformán minden cselekedetük ; legfeljebb a következetlenségben maradtak következetesek. — Ki merem mondani, hogy a hazugság szelleme miatt következetlen ma az ember az élet minden vonatkozásában. Következetlen hitéletében, a tudományok művelésében, de következetlen állami életében is, mikor azok, kik a nemzetek sorsát intézik, világosan látják, hogy krisztusi alapon biztosan megszilárdulna az állami élet és még sem Krisztus ta nítását teszik meg fundamentumnak. — Következetlenség a diplomáciában, a politikában, a kisebb és nagyobb egységes kormányzásban. Következetlenség a különböző társadalmi szokásokban. Az egyik oldalon megkövetelik, a másik oldalon tudva nem akadályozzák, azután pedig szigorúan megbüntetik a párbajt. Aki a kaszinók szabályaival ellenkezésbe jut, azt mint becstelent, meszsze elkerülik; de akinek élete nyilván Isten törvényébe ütközik, azt mint becsületes embert befogadják a társaságba, mert Isten törvényével szemben mindig találnak valami kényelmes mentséget, amilyen az emberi gyengeség, idegesség, a biológiai szükségesség, a terheltség, a pillanatnyi beszámíthatatlanság stb. Végül a hercegprímás azt hangoztatta, hogy Apponyi, mivel mindig az egyházzal élt, következetes maradt. Mentsük és segítsük a szegény és züllés veszedelmének kitett gyermekeket! Az esztergom-szenttamási napközi gyermek-otthon folytatja jótékony működését. Minden a jó lelkek könyörületes felkarolásától függ. Azért kérjük a-gyermekmentő lelkeket, ne feledkezzenek meg a szenttamási gyermekotthonról s pénzbeli, vagy természetbeli adományaikat szíveskedjenek, mint az előző években is, a vízivárosi plébániára küldeni. Mautner-féle pázsitfűmag, továbbá konyhakerti és virágmagvak, Mautner-féle madáreleség, növényés virágtápsók, a legolcsóbban beszerezhetők MAROSI vaskereskedésében Esztergomban. március hő 30-án csütörtökön 7 és 9-kor Submarine (Az acélkoporsó.) Szenzációs film. MOZGÓBANH