Esztergom és Vidéke, 1932

1932-03-10 / 20.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 20. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS] 10 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20, Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Komoly és nehéz időket élünk. Soha komorabb felhőzet nem lebegett az ország felett, mint a háború óta s a mai zilált nemzetközi viszonyok között. A háború utáni szerencsétlen korszakban mindjobban élesednek az ellen­tétek körülöttünk, egész Euró­pában és az egész civilizált világban. Amerre csak tekin­tünk, példátlan kavarodást lá­tunk és csak a jó Isten a meg­mondhatója, hogyan íogunk kilábolni a hínárból s hogyan fogja az emberiség ismét meg­találni az utat a mai kaotikus zavarosból az egészséges, nor­mális fejlődés felé. itt van a gazdasági válság bonyodalmas mélysége, amely­hez foghatót — terjedelmét és pusztító erejét nézve — még nem jegyzett fel a történélem. Teljesen megszakadt és meg­bénult a kereskedelmi forgalom s a termelés hova-tovább csak a legprimitívebb csereforgalom­ra szoritkozik, hogy a kölcsö­nös szükséglet a népek között valahogy, annyira-amennyire ki­elégíthető legyen. Az államok mindjobban elzárkóznak, mind erősebben elkülönülnek^egymás­tól s ilyformán kivételes ;rend­szabályokkal, mesterkélt sorom­pók felállításával a legprimití­vebb módon aláaknázzák keres­kedelmi mérlegünket. Itt van azután a leszerelési konferencia, amelyre esztendők óta készültek. A háború óriási zsákmányának részesei — állig fegyverben, állandó izgalomban tartják a legyőzött és lefegy­verzett nemzeteket. Olyan ka­tonai felkészültség áll rendel­kezésükre, aminővel azelőtt egyetlen egy hatalom, vagy egyetlen egy hatalmi csoport sem birt Európában s ez a félelmetes felsőséges katonai erő állandóan fenyegeti a le fegyverzett országok létét és függetlenségét. Ez a katonai készenlét és az állandó fegyverkezés ren­geteg pénzt köt le és emészt fel, képtelen egyenlőtlenséget teremt az államok között s a bizalmatlanság és nyugtalanság révén, amit ez a lehetetlen álla­pot táplál, akadályozza a nor­mális viszonyok visszatérését. Volna tehát komoly kérdés és komoly ügy elég, amelyet a magyar közélet hivatásos té­nyezői, politikusok és a sajtó orgánumai komoly és beható vita tárgyává tehetnének. Ma­gyarország, — de valamennyi más hatalom is egymagában tehetetlenül áll a gazdasági vál­ság romboló erejével és a nem­zetközi politikai ellentétek zava­rásával szemben. Magyarország egymagában nem segíthet eze­ken az áldatlan állapotokon, mert csak gyenge függvénye az általános nemzetközi hely­zetnek. Ezt, minden higgadt, jóhiszemű embernek be , kell látnia s minden egyes ember­nek, akinek szava van a nem­zet tanácsában, az volna az elemi kötelessége, hogy a köz­véleményre felvilágosító és meg­nyugtató hatást fejtsen ki. Mert hiszen a mai nehézségek le­küzdéséhez mindenekfölött mél­tányos belátás szükséges, leki­ismeretesség a viszonyok meg ítélésében, íelelősségérzet a nyil­vános kritikában és türelmes hazaszeretet a szenvedések el­viselésében. Ehelyett azonban mit látunk a magyar közélet nyilvános fó­rumain ? Szakadatlan féktelen izgatást, felületességet és nyakló nélkül való hányaveti, köny­nyelmű politizálást. Vagdalko­zást, felelőtlen vádaskodást és ízetlen handa-bandát minden tiszteletreméltó érték ellen, amely az országban található. A köz­vélemény több komolyságot kö­vetel a mai nehéz időkben. Lingauer Sándor dr. főispán beiktatása Palkovics László alispán már elő­1 készítette Lingauer Sándor dr. főispán installációját és most a következő meghívót bocsátotta szét: A Kormányzó Úr Ő Főméltóságá­nak 1932. február hó 13-án kelt leg­felsőbb elhatározásával Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék főispánjává ki­nevezett méltóságos dr. Lingauer Sándor m. kir. pénzügyminisztériumi nyugalmazott miniszteri tanácsos urat a közigazgatásilag egyelőre egyesi­tett vármegyék törvényhatósága fő­ispáni székébe folyó évi március hó 14-én délelőtt 11 órakor Esztergom­ban a vármegyei székház tanácster­mében megtartandó ünnepi közgyű­lésen fogja beiktatni, j Az ünnepi közgyűlést megelőzőleg délelőtt fél 10 órakor ünnepi szent­mise lesz a belvárosi plébánia-temp­lomban. A beiktatási ünnepélyre van sze­rencsém a közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósá­gi bizottságának T. Tagjait, Eszter­gom és Komárom szabad királyi megyei városok közönségét és tiszt­viselői karát, az egyházakat, a m. kir. honvédségnek csendőrségnek, vámőrségnek és folyamőrségnek a törvényhatóság területén székelő pa­rancsnokságait, a törvényhatóság te­rületén lévő összes állami és közha­tóságokat, valamint állami és közin­tézmények és testületek képviselőit tisztelettel meghívni. Egyben közli az alispán, hogy azon hatóságok, testületek stb., me­lyek a beiktatás után a főispán elé tisztelgő küldöttséget szándékoznak vezetni, szíveskedjenek ebbeli szán dékukat a küldöttség vezetőjének megnevezésével vele f. évi március hó 12-ig közölni. antóny Béla dr. igazsága Huszár főispánnal szemben Ne higyjük, hogy Antóny Béla dr. nyugalmazott polgármester és Huszár Aladár dr. főispán között megszűnt a harc, amikor Antóny fölött kimon­dották az ítéletet. Antóny Bélát nemcsak mint polgármestert akarták lehetetlenné tenni, hanem új elhe­lyezkedésében, megélhetésének biz­tosításában is elgáncsolni igyekeztek. Amikor pedig ezt tényekből tapasz­taljuk, az a hosszú harc, amely Esz­tergomban dúlt, személyi ellenséges­kedésből is ered. Hogy Huszár Ala­dár részéről látjuk ezt a személyes­kedést, az kétségtelen. Antóny Béla dr. a fegyelmi ügyé­nek befejezése után azzal a kérés­sel fordult a győri kamarához, hogy vegyék fel őt a kamara tagjai közé, illetőleg, hogy Esztergomban ügyvédi iro­dát nyithasson. Néhány héttel ezelőtt érkezett meg a győri ügyvédi kamarától a válasz, Antóny nem csekély meglepetésére, hogy kérelmét elutasították. Azzal indokolták ezt meg — a fegyelmi Ítélet alapján —, hogy „Antóny Bélának nincsenek meg a?.ok a társadalmi és erkölcsi köve­telmények, amelyek egy ügyvédi állásnál a tiszteletre és bizalomra a méltóság szempontjából elengedhe­tetlenek." Természetes, hogy Antóny nem nyugodott bele ebbe a döntésbe, és ügyvédjei útján a Kúria Ügyvédi Tanácsá­hoz fordult. Az új beadványban azzal fordultak Antóny ügyvédjei a Kúria tanácsá­hoz, hogy „az egész fegyelmi eljárás tulajdonképpen nem más, mint politikum és hogy azokért a vádakért, ame­lyekért Antónyt elitélték, tulajdon­képpen még fegyelmit sem lehet indítani." A Kúria Ügyvédi Tanácsa, mint legfelsőbb felebbezési bíróság, szom­baton döntött Antóny ügyében. A tanácsnak négy kúriai biró és három ügyvéd tagja volt. Az Ügyvédi Ta­nács megváltoztatta a győri kamara határozatát és kötelezte a kamarát, hogy Antóny Béla dr.-t vegye fel tagjai közé. Igen érdekes és jelentőségteljes az Ügyvédi Tanács döntésének indo­kolása. Azt találjuk benne, hogy a győri kamara megállapítása téves és „Antóny Béla nem veszítette el azokat a társadalmi és erkölcsi követelményeket, amelyek az ügyvédi állásnál a tiszteletre és bizalomra, a méltóság szempontjából el­engedhetlenek." Ez a megállapítás, amely hangsú­lyozzuk, a legfelsőbb felebbezési bíró­ság döntése, egyben azt is jelenti, hogy Antóny Béla dr. jogosan kérte a győri kamarától, hogy az ügyvédek közé felvegyék. Ez most meg is fog történni és Antóny Béla dr. rövidesen megnyitja irodáját Eszter­gomban. Mi, akik itt átéltük Antóny Béla dr. fegyelmi ügyének másféléves hosszú és ádáz harcát, bizonyos elégtétellel fogadjuk a Kúria Ügy­védi Tanácsának ítéletét. Ezt az elég­tételt Huszár Aladár főispán felé fordítjuk és azt jelentjük ki: ha Huszár Aladár főispán kicserélése akkor történik meg, amikor Antónyt felfüggesztették, elkerülhető lett volna a békétlenséget és elkeseredést elő­Pelczmann László 1 Cl tm férfiszabó Esztergom, Széchanyí-tér 16 Telefon 135 £ Urt öltönyöket = a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési c- feltétetek mellett. mmrnmm%> flgyszintén hozott szövetből Is.

Next

/
Thumbnails
Contents