Esztergom és Vidéke, 1932

1932-02-25 / 16.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 16. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 25 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Társadalmi életünk bajai; a látszat és valóság Ha kissé széjjel tekintünk társa­dalmi életünkben, elszomorító jelen­ségeket látunk. Nem találjuk meg azt a kapcsot, hiányzik az a láncolat, mely az em­bereket együvé fűzné. Ahelyett, hogy a haladás, a felvilágosodottság szo­rosabb kapcsolatot teremtene, ahe­lyett, hogy ápolnák a barátságos, összhangzatos szellemet s mint szo­rosabb kötelék létesülne a társada­lom minden osztálya, valamennyi ré­tege között, mérföldes távolságokra szét kell húzódni egymástól az em­bereknek. Mert társadalmi életünk­ben még mindig a legnagyobb sze­repet a kasztrendszer játssza. A rangosztály, a kasztrendszer megmarad csorbittatlan hatalmában és vörös fonálként húzódik végig társadalmi életünkön. A magasabb osztályhoz tartozók lenézik az alacsonyabb osztályúakat s jaj annak, aki hívatlanul akarná megdönteni azt a válaszfalat, mely elkülöníti az egyiket a másiktól. A felsőbb „tízezrek" elzárkóznak az al­sóbb „százezrek" elől, ezek meg el­sáncolják magukat a legalsóbb „mil­liók"-kal szemben. A mai időben mindenki előkelő­nek tartja magát, mert alatta vél ná­lánál kisebbet is. Mily hetykén, mily dölyffel beszél — tisztelet a kivéte­leknek — a nagyhivatalnok a kishi­vatalnokról, a kishivatalnok a keres­kedőről, s ez még félválról emléke­zik meg az iparosról, s ez még fen­héjazóan szól az alantasabb mun­kásról. Még a munkafelügyelő mun­kásai fölött is úgy gyakorolja hatal­mát, mint a mesebeli tyrannusok, akik népük életét, vérét szívták ké­nyük-kedvük szerint. Igy sorakozik az emberiség, külön zászló alatt külön kasztokba. Igy idegenkedik el egyik ember a másiktól, mihelyt valamivel jobb a társadalmi állása felebarátjáénál. Mindezekből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a társadalom előtt vajmi kevés becsben áll a tisz­tességes kenyérkereset. Ez az erős osztályozás mindenhol meg van, mert mindenki úr akar lenni., mindenki legalább is annak tartja megát. Aki fölötte áll, az imponál neki, aki pe­dig alatta van, az semmi, az senki, annak az ő kegyét kell keresnie, mint ahogy ez a nálánál feljebb levő kegyeit hajhássza. Az igazságszeretet érzete az em­berek szivéből, lelkéből kihalt, ma az emberek vágyát, hajlamát, akara­tát és törekvését nem az igazság irányítja. A mai időben már nem az igazság az uralkodó planéta a föl­dön. A tisztesség, becsületérzés és felebaráti szeretet mindinkább kezd kiszorulni az emberi szivekből. Lég­ibb helyen szeretetlenség, gyűlölség, Önzés, irigység ütötte fel átkos fe­jét. De legnagyobb baj az, midőn az emberek egymás ellen törnek, mi­helyt az egyiknek jobb a helyzete, mint a másiké. Az ilyen emberi szi­vekből kihalt a kegyelet és szeretet érzete. Ma azt mutatja az élet, hogy az igazságszeretet úján haladni, bol­dogulni nehéz. Ma az embereket nem az igazságszeretet, a béke és egyet értés sugározza körül, hanem a gyű­lölség és irigység. Ma az emberek közt nincs egyenlőség, nincs testvé­riség. Pedig a biblia is azt tanítja, egyenlőek vagyunk mi mindnyá­jan. Az egyforma rangú családok nem ragaszkodnak oly szorosan egymás­hoz, mint a régebbi időben. A tár­sadalmi osztályokat képlegesen egy egy híddal lehet összekapcsolni. De nézzük csak meg figyelmesen ezen hidon lévő egyéneket, hogy tolong­nak, nem elégszik meg egyik sem a maga körével, hanem mindegyik elő­re, fölfelé igyekszik, s lenyomni tö­rekszik az előtte lévőt. Ki pedig igye­kezete, furakodása dacára el nem érheti a célt, látszattal elégszik meg. Mennyit fáradnak, dolgoznak, sőt néha nyomorognak is az emberek, csakhogy külsőleg mutassanak és ezáltal mások irigységét fölkeltsék. Mert nem tagadhatja senki, hogy a látszat a mostani világ legfőbb jel­lemvonása. Úton-útfélen szemünkbe ötlik a föntartásnak nevetséges alakjai. Né­mely vargamester — tisztelet a ki­vételeknek — cipőgyárosnak mondja magát, a szegény női cseléd nem áll szolgálatba, hanem kisasszonyko­dik, az iparos legény, ki ezt a ne­vet elhagyta és segéd nevet vett fel, úrfit játszik. A kapaszkodó legna­gyobb része azután lezuhan a me­redekről mielőtt nagyravágyása célját elérné. A növény is csak ott ereszt egészséges gyökeret, hol alkalmas, talajra akad. Midőn egy ismerős belép egy kör be, ez is igyekszik föllépésével, öltö­zékével a többiekhez hasonlítani és igy sohasem ér véget a vetélkedés. Tehát mennyire csalódhatni a lát­szatban, hacsak azt nézik és a vál­tót figyelmen kivül hagyják. De hogy is lehet a jelen e kóros tünetét gyógyítani ? Ezen csak a ne ­velés segíthet, még pedig a példa­adás által, mert el van ismerve, hogy a példának hatalma van. De mivel a példa jó és rossz és mindkettőnek van hatalma s hogy egyik ember a másik cselekedete sze­rint jár el, azt követi; *igy a jó pél­dával embertársainknak javára, a rossz példával kárára lehetünk. Igen, de ha mások rossz példaadását lát­juk, emberi gyarlóságunk dacára is magunkra nézve jóvátehetjük azál­tal, hogy belőle tanulva óvatossá le­szünk s magunk meggyőződünk a rossz káros voltáról. A rossz példaadók olyan dolgokat tárnak szemünk elé, melyek a jónak csaló fényébe van burkolva s jó le­het, aki azt nekünk dicséri, az érezte annak rossz hatását, mégis úgy mu­tatta mosolygós arcával, mintha neki üdvös és jó lett volna. Sajnos nagy számmal vannak pedig az emberek közt ilyenek. Tartsuk tehát mindig szem előtt a becsületes igazságot és kerüljük a látszatot mindenben és mindenkor. Jöjj el azért tehát igazságszeretet érzete a földre, hogy társadalmi éle­tünkben legyen béke, szeretet és egyetértés. Kardpárbaj a primási városban Antony Béla dr. ny. pol­gármester és vitéz Szivós-Waldvogel ny. tábornok között A mult évben egy városi közgyű lésen vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok élesen támadta Antony Béla dr. polgármestert és közéleti, de erkölcsi életében is súlyosan meg­sértet e. Antóny Béla lovagias úton kért elégtételt, amire hosszas tárgya­lások után csak most kerülhetett a sor. A felek segédei kardpárbajban állapodtak meg, amely hétfőn dél­előtt 11 órakor folyt le az eszter­gomi kaszárnya vívótermében. A párbaj lefolyása igen heves volt és a két fél többször összecsapott. Az egyik összecsapásnál Antony az arcán, Waldvogel pedig a vállán kapott sebet. Antóny kardja jelenté­keny sebet vágott Waldvogel tábor nokon, aki a csapástól megtántoro­dott és elesett. Esés közben Szivós­Waldvogel kezére esett és megrán dult egyik ujja. Antony kardvágása erős volt, úgy hogy az orvosoknak be kellelt varrni a tábornok vállse­bét. A párbajt nem is tudták tovább folytatni. Mindkét fél erősen kimerült. A párbaj után SZÍVÓS- Waldvogel oda­ment Antonyhoz és kezet nyújtott neki. Antony elfogadta a tábornok kezét és kibékültek. Mondanunk sem kell, hogy ez a párbaj a Huszár főispán­féle szellemnek vérrel való meg­pecsételése volt. Ennél a pár­bajnál csak két ember állott egymással szemben fegyverrel a kezében; nem sok vér folyt de éppen elég ahhoz, hogy megpecsételje azt a szellemet, amely Esztergomon, a primási városon úrrá lett. Ez a párbaj szomorú, gyá­szos szimbólum, mert nemcsak ez a két ember áll egymással szemben itt a primási város­ban, hanem a polgárság is egy év óta párviadalban áll. Helye­sebben és az igazságnak meg­felelően, a polgárság vív pár­bajt ezzel a szellemmel, amely itt Esztergomban elhatalmaso­dott, párbajt viv ennek a szel­lemnek képviselőivel, akik a ránk nehezedő a közállapot lég­körében intézték mindennapi, és sok-sok keserűséggel teli életünket. Antony Bélával kezdődött és Antony Bélával — Szivós-Wald­vogel Józseffel szemben — végződött az esztergomi pár­baj. Nem mondjuk, hogy An­tony Béla hiba nélkül volt, de mégis sok-sok érdem beszél mellette, gerinces katholikus múltja pedig más sorsot szab­hatott volna ki számára. Az Antony—Szivós-féle pár­baj befejezést nyert, hogy a legteljesebb elégtétellel-e, az nem tartozik ránk, de kétség­telen, hogy a történtek tövise még hosszú idő multán is benn­marad a két elleniéi lelkében. Kérdés azonban, hogy a másik párbaj, a polgárság párbaja mi­ként és mikor log befejezést nyerni ? Hogyan vegyen magá­nak elégtételt a polgárság és vájjon, ha erre mód lenne, nyom nélkül maradna-e az el­múlt idő, amely ennyi sok ke­serűséget, bajt és gyűlöletet okozott ? Tény, hogy a két ellenfél párbaja nem szolgál jó példa gyanánt a polgárság előtt, nem szolgálhat azért sem, mert a primási városban, a katholikus központban olyan szellemnek kell érvényesülnie, hogy bizo­nyos elégtételadással a szem­benállók megnyugodjanak és Pelczmann László 1 férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 = IJri öltönyöket és felöltöket = a legújabb divat s zerint mérsé kelt áron készit kedvezd fizetési °- feltételek mellett, mmmmmm Úgyszintén hozott szövetből is.

Next

/
Thumbnails
Contents