Esztergom és Vidéke, 1932

1932-02-04 / 10.szám

mindig ez lebegett Ön előtt. Mást nem akart és nem is tudott ismerni. Ehhez az érvényesüléshez megszerezte egy pár esztergomi ember támogatását, helyesebben felhasználta megtévelyédesüket és azt hitte, hogy hatalmi kapuján semmiféle döngetés erőt nem vehet. Talán észrevette, de nem tett ellene, hogy ezek a támogatók nem a közszellemért csatlakoztak Önhöz, hanem, hogy a hatalom fényében a maguk önző útját világítsák meg. Céljaiban, törekvéseiben és munkájában ezek szerint nem is szolgálhatott közcélt, nem szolgálhatta a primási város egyetemességét. Igaz, hatalmának és befolyásának segítségével mindig kivívta győzelmét és mi mindig alulmaradtunk. A kierőszakolt győzelmeit minden esetben a közvélemény győzelmének minősítette, bennünket pedig, akik alulmaradtunk, bennünket legyőzöttnek, destruktivoknak, forradalmároknak, a társadalom egy kis, felelőtlen töredékének nyilvánított. A harc közöttünk és ön között, főispán úr, egy hosszú, nehéz esztendőn át tartott. Egyetlen egy, főispánságának utolsó esztendeje, volt a főutközetek ideje. És itt kell megmagyaráznunk a polgárság harcát a Rendszer ellen : Ön ellen. Nem hiszszük, hogy a kormánynál helyeslésre talál az az akció, amelyet Ön a Rendszer biztosítására kifejtett. A kormánynak, az egész országnak csak az lehet a főérdeke, hogy a magyar közéletben, a polgárság széles körében nyugalom, közös munka és békesség uralkodjék. Önnek, főispán úr, amikor itt megkezdte működését, nem lett volna más dolga, minthogy reprezentálja a kormányhatalom tekintélyét, hogy őrködjön a rend és nyugalom fölött és hogy táplálja a polgárokban a közös munka és megértés erejét. A rend is, a béke is, a nyugalom is és a közös munka is meg volt, amikor ön idejött, de úgy látszik, nem a tovébbépités szolgálatába akart állni, ezek a feltételek nem elégíthették ki vágyait és törekvését, mert ezek alapján nem tudta kielégíteni főispáni hatalmát. Azt hitte, ha nem érezteti hatalmát,, rendszerbeli ren deltetését, akkor itt Esztergomban nem is lehet fölfelé ható és eredményeket felmutató főispáni munka, ön, főispán úr, azt akarta megmutatni fölfelé, hogy Ön létezik és, hogy ön tényeket produkál. Nem tehetett tehát mást, minthogy főispáni akaratát érvényesítette, hangját hallatta, hogy mindennek ugy kell történnie, ahogy Ön akarja. Semmi sem volt jó, ahogy a polgárság akarta. Ebben találta meg akcióját és ebben látta, hogy odafönn a kormánynál aktivitást mutathat fel. önhatalmúlag avatkozott bele a város és a polgárság ügyeibe, se közérdekű ténykedések, se szociális gondolatok nem vezették. Nem vezették a primási város katolikus érdekei sem és addig feszitette főispáni működésének húrjait, mig azok a túlfeszités határait el nem esték. A mult januárban országra szóló polgármesteri felfüggesztést provokált, saját akaratát érvényesítette város szanáásában, országgyűlési képviselőt választtatott állásának biztosítására és polgármestert is adóit céljainak tökéletesítésére. Ezek során súlyosan vétett ön a polgárság nyugalma és boldogulása ellen. A szanálás abból állott, hogy önmagát szanálta, mi pedig még nagyobb reménytelenségbe és terhek közé kerültünk, sőt hatalmának látható jeleit is hordozzuk, egy kardlapozás fájdalmait és soha el nem múló riasztó emlékeit. Ezekkel a nyomorító érzésekkel, sebekkel, szomorúsággal érkeztünk el ahhoz a naphoz, amikor Ön, főispán úr, több akart lenni, mint ami. A Magyar Sión ormára akarta feltűzni győzelmi zászlaját, bár tudhatta, hogy egy zászló már kilencszáz éve leng ott. Tudhatta, hogy ez a zászló szent és sérthetetlen, tudhatta, hogy ahoz nem érhet. Ez volt a döntő ütközet. A harc eldőlt, ön, Főispán úr, megszűnt Esztergomnak élni, ön elmegy és mi itt maradunk. Ha már nem lesz itt és a vonatról utoljára látja az esztergomi bazilikát, ju?son eszébe, hogy a hatalom mulandó. Sem távozása után, sem az utókor nem azt fogja kérdezni, hogy milyen hatalma volt 1923 tói 1932 ig az esztergomi főispánnak, hanem azt, hogy milyen ember, milyen lelkületű és godolkozású volt? Megértette-e a polgárságot és működése tartalmaz-e olyan szociális, politikai és erkölcs tényeket, amelyek megemlékezésre méltóvá teszik és amelyek érdemeket tudnak szolgáltatni. Gondolkodjék majd azon tanácsadói felett is, akiknek része van abban, hogy lemondásának meg kellett történnie. De gondoljon a legyőzötteire is. Sorakoztassa fel őket lelki szemei előtt, jelenjenek meg ön előtt mind az anyagi, mind az erkölcsi áldozatok. Ne higyje, hogy ezek vádolni fogják Önt, mert azok valamennyien erkölcsi tartalommal bírnak. Ezek némán emelik Önre szemüket és ez a némaság fog helyettük beszélni. Igaz, vannak más némák is és talán ezektől jobban tart majd, mint a legyőzőitektől. Mi mindannyian Önnel szemben — ezt éreztette is velünk — senkik, kis pontok voltunk. Látja, Főispán Űr, a lemondásig jutott ezzel a gondolkozásával és, ha valaki meg fogja irni az esztergomi főispánok történetet és keresi azokban az emberiességet, önben nem fogja azt megtalálni. Ha pedig ezt nem találja meg, sok mást is hiába keres. Sok idő fog elmúlni addig s igen nehéz munkával fogjuk csak elérhetni, hogy a sebeket begyógyítsuk, hogy a várost élethez segítsük. Abban a hitben mondunk Önnek búcsút főispán úr, hogy az új főispán nem folytathatja az Ön útját és hogy az uj főispán meg fogja találni azt az utat, amely a vármegyét és a várost a Magyar Sión békéjéhez vezeti. Megalakult az esztergomszentgyörgymezői róm. kath. egyházközség Bíboros főpásztorunk, Serédi Jusztinián dr. elrendelte egyházmegyéje ben — igy városunkban is — az egyházközségek megalakítását. Az előkészületek nagyban folynak s legközelebbi jövőben már a megalakulásokról is hirt adhatunk. Városunkban Szentgyörgy mezőn alakították meg elsőnek az egyházközséget. Madaras Aurél plébános buzgólkodásának köszönhető, hogy az egyházközség megalakult. Az öszeirás, a képviselők névjegyzékének összeállítása, közszemlére kitétele s a plébánia-templomban három izben történt hirdetése után vasárnap, a délelőtti nagymise végeztével gyüle keztek a hivők a Szentgyörmezői Olvasókör helyiségében, hogy az egyházközség megalakulását kimondják. Az alakulógyűlésen Nádler István pápai kamarás, tanitónőképző-intézeti igazgató elnökölt, aki megnyitó beszében az egyházközségek megalakításának szükségességét fejtegette s a családból indult ki A római katholikus egyházközségeknek is egy nagy családot kell képezniük, amelynek minden tagja ennek a nagy családnak védelmében mint egy ember száll ki a sikra minden kívülről jövő támadással szemben. — Korunk vallástalan szelleme megköveteli a katholikusoktM, hogy az egyház hajójára meneküljenek, ahol azután biztonságban érezhetik magukat bármily viharral szemben. Félre tehát a kicsinyhitűséggel, ennek a hajónak maga Krisztus a kormányosa, aki a háborgó élet tengerén minden veszélyből kivezeti a hozzá menekülőket, az ő hajójának népét. A magas szárnyalású és mély gondolatokban gazdag megnyitó beszéd után Acs István szólalt fel s kérdést intézett az egyházközség ügyrendjére vonatkozólag. Madaras Aurél plébános emelkedett szólásra ezután s mindenre kiterjedő, körültekintő alapossággal ismertette az egyházközség szervezetét, működését és hatáskörét. Szavai nagy megnyugvást keltettek a jelenlévőkben s lelkesedve vették tudomásul plébánosuktól, hogy semmiféle terhet nem jelent számukra az egyházközség megszervezése, legfeljebb közös, vállvetett munkát a lelkipásztorral és hozzászólást olyan dolgokban, amelyeket eddig csak tu domásul vehettek. Az egyházközség tehát jogokat ad a hívőknek, amelyeket örömmel s tisztelettel fogadhat nak. Anyagi kiadások, vagy adó nem terhel senkit. Az egyházközség legfeljebb csk hasznára lesz a népnek s idők folyamán kifejlődő karitatív szervei sok könnyet lesznek hivatva letörölni a szenvedők és Ínségesek szemeiről. A megnyugtató szavak után Hegedűs Sándor ny. igazgató-tanító mondott köszönetet Nádler Istvánnak szép beszédjéért s közreműködéseért. Ezután Nádler István megalakultnak Huszár Aladár dr. főispán lemondása óta az új főispán kinevezésének kérdése foglalkoztatja az észter gomi közvéleményt. Huszár főispán lemondásának hire általában ugy hatott, mintha egy nagy depressziótól szabadult volna meg a város. Ezt nem kell megmagyarázni, mert hiszen a polgárság hosszú évek alatt mindig szembetalálta magát a lemondott főispánnal, sőt a mult év várospolitikai eseményei elkeseredetté tették vele szemben a harcot és igy már régebben várták távozását. Ez a mult héten végre be is követke zett. Nagy figyelemmel és érdeklődéssel tekint Esztergom polgársága az új főispán kinevezése elé. Már nevek kerültek forgalomba, és a legkülönbözőbb kombinációk vannak a főispáni állás bktöltése körül. Nekünk nem szándékunk, hogy bizonytalan kombinációkkal prektartáljuk a polgárságot, mert hiszen nem a nevek a fontosak, hanem az, hogy olyan főispán kerüljön Esztergom vármegye élére, aki elsősorban bizalmát birja a bíboros hercegprímásnak, ami mint főkövetelmény, elégtételül is szolgál a mult eseményeiért. Amikor majd az új főispánban a bíboros hercegprimás bizalmasát fogjuk látni, természetes, hogy a polgárság bizalma is biztosítva lesz. Oly súlyos is a harcoktól felajzott a polgárság helyzete és közhangulata, hogy ez a követelmény elengedhetetlen, Esztergomban most nem egyszerű főispáni válságról van szó. Ezzel a kormánynak is számolnia kell. jelentvén ki az egyházközséget, annak működésére Isten áldását kérve, az alakulógyűlést bezárta. Az egyházközség képviselőtestülete egyhangú választásai a következőkép alakult meg: Ács István, Bartűs József, Báthy Béla, Bohón Lajos, Erős István (Esperger veje), Erős István (Hübler veje), Erős István (József fia), Erős Sándor (András fia), id. Gere János, Istók József, Jónás Lajos, Juhász János, Kollár István, Mitter József, Móczik Görgy (Barkóczy-utca), Molnár Gyula (szíjgyártó m.), Molnár István (Ferenc fia), id. Molnár János (Palkovich-u.), Oltóssy Rezső, Pásztor Ferenc, Radanovits József, Sógor János, Szabó József (takács m.), Szalva Ferenc, Szapinszky Ferenc, Szölgyémi József (Hunyadi-u.), Szporny Károly, Trexler Antal és Zsitvai Sándor. — Póttagok: Császár Antal, Eck János, Erős András (Szentgyörgy-u.), Fiala József (Templomtér), Mánya István, Miltner Flórián, Mitter Ferenc (Árvaház-u.) Móró János, Petróczi István (Sánc-u.), Vodicska Ferenc (Szentgyörgy-u.). — Hivatalból tagok: Nádler István (a hercegprimás képviselője), Madaras Aurél plébános és Math Gyula kántor. — A szavatszedő bizottság a következő volt: Elnök: Nádler István. T^gok; Hegedűs Sándor. Jegyző: Szalva Ferenc. A bíboros főpásztor jóváhagyása után lesz a képviselők eskütétele, mely után az új egyházközség megkezdi működését. Adja Isten, hogy ez a működés egyházunk ós szegény hazánk javára mielőbb megteremje áldásthozó gyümölcseit. A legnagyobb megfontoltságra van szükség, nehogy a várható béke, nyugalom és közös munka forogjon kockán, A magunk részéről is csak akkor tudjuk garantálni a város békés közhangulatát, ha a primási városhoz méltó főispán kerül Esztergom vármegye élére. Az új főispánnak közéleti tisztasággal rendelkező puritán katolikus férfiúnak kell lennie, ez a férfiú Gróh József, aki ismeri Esztergom és a polgárság bajait, az elmúlt évek politikai ós közéleti hibáit és aki nem állást, de hivatást lát méltóságában. A város mai helyzete mellett a katholikus érdekek is megkövetelik, hogy a primási város valóban primási város legven. Mi csak a közhangulat kifejezője tudunk lenni és amikor ezeket megírjuk, azt a legteljesebb felelősség mellett tesszük Rajtunk kivül is törekedni kell arra, hogy a primási város érdekei megóvassanak. A hercegprimási udvarban ismerik a város közhangulatát és ú^y hisszük, hogy az új főispán kinevezése a bíboros hercegprimás hozzájárulásával fog megtörténni. Az államvasutak deficitje és a szabadjegyek Esztergom város közönségének állandó kívánsága, hogy a reggeli 8 óra 23 perces vonatjáratot állítsa vissza az igazgatóság. A város közönségének abbeli kérelmét a vármegyei törvényhatóság közigazgatási bizottsága ismételten előterjesztette illetékes helyen. Az a válasz érkezett, hogy az államvasutnak takarékoskodnia kell és azért nincs abban a helyzetben, hogy ezt a vonatjáratot, mint nem gazdaságosat, visszaál'ítsa. A város kénytelen volt leMilyen főispáni vár Esztergom ?