Esztergom és Vidéke, 1932

1932-11-24 / 93.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 93. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRS \DALMI LAP 1932 CSÜTÖRTÖK, NOVEMBER 24 Főszerkesztő: Elő fizetési "a r 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Dr. KEMENES ILLÉS Papok és tanítók Amikor Németország egy valóban heroikus küzdelem után ötven évvel azelőtt maga alá gyűrte leggyűlölködőbb ellenfelét, Franciaországot, a győzelem mámorát túlzengte a német történelem mindenben legnagyobb államférfiának figyelmeztetése : ezt a győzelmet Németország a derék Schulmeistereknek köszönheti. A keresztény világszemlélettől igen távoleső egyik fővárosi napilap nemrégen riportsorozatban számolt be egy elhagyatott, szinte állati nyomorban sínylődő és felburjánzott bűnözésben élő magyar vidékről, ilyet irván a döbbenetes erejű tudósítás végére: ó, menynyi templom és mennyi pap kellene ide. Gömbös Gyula miniszterelnök egy nem régen elhangzott nyilatkozatában a nemzet pionírjainak nevezte a nemzeti ujjáépülés örök napszámosait j és igéretett tett arra is, hogy j a párbérek és az évek óta elmaradt fizetések körül fennálló anomáliákat rövidesen megszün- j teti. A miniszterelnök becsülettel állotta szavát, mert erre vonatkozólag mar intézkedések is történtek. Bismarcktól Gömbösig íme egyetlen szivárványhid vonul a rosszul fizetett lelkészek es nyomorgó tanítók fölött. Ők megnyerik a háborút, az erkölcs, tisztesség és emberjóság parancsainak fáradhatatlan hirdetésével ott tartják a milliókat az emberi boldogulás egyetlen mesgyéjén, lelkes, önzetlen és minden áldozatra kész munkásai a nemzeti kultúrának, meszsze világító íároszai a hitnek és kultúrának. Prédikátorok, héroszok, mártírok, pionírok, napszámosok és — nyomorgók. Románia megtehette, hogy az éhség szemétdombjára vetette nyugdíjasait, megfosztotta javaiktól a papokat és a nyomorúság kínpadjához szegezhette a magyar tanítókat, akik már évek óta nem kaptak fizetést. Romániának nincs miszsziója, a fajnak nincs hivatása, se a régi bojárország, se a „Mare Romania" sohasem viselte vállain történelmi feladatok terhét. A „háború hiénái" (mert Romániának minden háborúban ez volt a szerepe) nem kötöttek sohasem paktumot a kultúrával, sem a kultúra napszámosaival. Magyarország helyzete azonban más. Klebelsberg ötezer tanyai iskolája és a régi Bánffykormány és Apponyi Albert gróf határszéli iskolái járják és járták azt az utat, a magyar lelkész és a magyar tanító olyan köteles megbecsülését, fmely az erkölcsi és szellemi fölény hasonlithatlan erejű fegyverét adja a mindig küzdeni kénytelen magyarság kezébe. A magyar vidékeken Ielkészkedő papság és működő tanítóság mindig kiújuló anyagi gondjai szomorúan cáfolnak rá erre a megbecsülésre. Pedig Bismarcktól Gömbösig mennyi figyelmeztetés hangzik el a kormányok és a közvélemény felé ! Hogy nem a kartelmaharadzsák mammutfizetése, hanem a lelkészek és a tanítók tisztességes fizetése, nem a nagyipari vállalatok, hanem kulturkötelességeink teljesítése, nem a profit, hanem az ember, nem a párt, hanem a nemzet egysége a fontos. És ennek az egységnek nem a politikusok és a politika, hanem a lelkészek és a tanitók munkája a biztositéka. Gömbös tudja és látja, hogy a mai állapot a pionírok munkáját s ezen keresztül a nemzet vitális érdekeit veszélyezteti. Ezek a gondoktól és kötelességektől egyképen roskadó, de helyüket most és mindig becsületesen álló pionírok hálásan fogadják a kormánynak ezirányban tett intézkedéseit. (-) mimmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Nincs szó a reáliskola megszűnéséről Igen tisztelt Sze rkesztőség ! B. lapjuk nov. 20-iki, vasárnapi számában „Nyolc osztályúak lesznek a polgári iskolák" cimmel egy cikk jejent meg, amelynek egyes kitételei alkalmasak arra, hogy a nagyközön ség körében félreértésre adjon alkal mat. Egy helyűt ugyanis ez a cikk, — amely különben több fővárosi és vidéki lapban is megjelent és eredete is innen szár nazik, — azt mondja, hogy a kultuszminiszter tervezett iskolareformjával kapcsolatban „a reáliskolák teljes megszűnte tését akarja végrehajtani." Miután ez a kitétel, rgy ahogy van, arra a hamis feltevésre adott alkalmat, hogy tehát az esztergomi reáliskolát is rö videsen meg fogják szüntetni s mivel már több érdekelt szülő fordult hozzám azzal, hogy mi lesz akkor reálista gyermekük további tanulmányaival, szükségesnek tartom, hogy az alábbi felvilágosítással szolgáljak; Először is oda kell helyesbíteném az idézett cikket, hogy a miniszter reform terveiben nincs szó iskoláknak, mint kultúrintézményeknek megszüntetéséről, hanem a reáliskoláknak egy szerves tanügyi reform-keretében való fokozatos átszetvezéséről. Senki sem gondol arra, hogy a reáliskolákat egyszerűen máról-holnapra beszüntesse, kapu't bezárja és a reáliskolai tanulókat más intézetekbe kényszerítse, mint ahogy ezt egyesek magyarázni szeretnék. Hanem arról van szó, hogy az új miniszter a gimnáziumi és reálgimnáziumi tipus mellé egy erősebben gyakorlati irányú középiskola fajtát akar állítani, vagyis tulajdonképen vissza akarja adni a reálistákat a reáliáknak. Hogy mi lesz aztán ennek az igazán reális iskolának elnevezése, az igazán mellékes. Tudni kell ugyanis, hogy az utóbbi évtizedek középiskolai reformjai a reáliskolának eredetileg sokkal „reálisabb" tantervét lassan mind közelebb hozták a gimnázium tantervéhez s ma már a klasszikus nyelvi tanulmányokat leszámítva, alig van különbség a két iskolatípus tananyaga között s a reáliskola is főleg nyelvi (igaz: modern nyelvi) tanulmányokra oktat a „gyakorlati" ismeretek és készségek háttérbe szorulásával. Éppen ezt akarja a mi niszter úr visszaállítani: a klasszikus középisko'ák mellé igazán gyakorlati irányú középiskolát állítani. Másodszor : iskola reformot nem lehet máról holnapra megvalósítani, ehhez évek kellenek. A Klebelsbergféle középiskolai tantervi reform is nyolc év alatt fokozatosan lépett életbe. Meg aztán iskolatípus változtatás egyes helyeken azóta is történt, természetesen ott is fokozatosan, évről-évre egy egy osztályban úgy hogy a tanulók tanulmányaikban semmi zavart nem szenvednek. Ma hazánkban 2—3 olyan átszervezés alatt álló középiskola van ahol az alsó osztályok fokozatosan már reálgimnáziumiak, a felsőbb osztályok ellenben még reáliskolaiak. Ha tehát a miniszter tervezett iskola-reformja megvalósul, ami még nagyon bizonytalan, mert ahhoz pénz, sok pénz kellene, (ami pedig ma állítólag nincs), akkor az esztergomi reáliskolát is fokozatosan átszervezik vagy reálgimnáziummá, vagy az új, gyakorlati irányú nyolc osztályú középiskolává, vagyis a reáliskola nem „szűnik meg", hanem átszerveződik egy más típusú középiskolává. Csak a harmadik eset nem fog beállani, — amit pedig, úgy látszik, egyesek nagyon szeretnének, — az t. i., ho^y az esztergomi reáliskola csak úgy egyszerűen megszűnjék, hogy kő se jelezze helyét. A szülők tehát egészen nyugodtak lehetnek, az ő akaratuk ellenére nem fog történni semmi. Hiszen a szülők összessége teszi Esztergom város polgárságát, ez a polgárság pedig nem azért áldozott 75 éven át szegénységében is annyi drága pénzt reáliskolája fenntartására, nem azért halmozta el szeretetének annyi jelével, hogy egyesek romboló kedvé nek dobja odaáldozatul. A reáliskolának is vannak nagy számmal volt tanítványai, barátai és jóakarói, akik megbecsülik azt a fontos kulturális murikát, amit a reáliskola igen nehéz körülmények közölt a város és a környék szegényebb gyermekeinek nevelése és oktatása körül végzett és végez, és nagyra értékelik azt a munkát, amellyel a reáliskola tantestülete az országnak ezt a legszegényebb középiskoláját hazánk legnagyobb tankerületének, a budapestvidéki tankerületnek (ame'ybe tartoztak többek között Kecskemét, Eger, Miskolc, Cegléd, Tata középiskolái) hivatalos megállapítás és elismerés szerint is legjobb középiskolái közé küzdötte fel. (Lásd a Jubileumi Emlékfüzet 20., 22., 24. lapján) Esztergom, az „iskolaváros" ragaszkodik második középisko'ájához, de ha egy modernebb, ujabb típusra kívánják átszervezni, annak csak örvendhetünk, mert az ennek a lateinervárosnak ifjúságát fogja gyakorlatiasabb irányban nevelni. Mi pedig a reáliskola tanártestülete továbbra is, akár új típusban is, a régi kipróbált buzgósággal és lelkesedéssel akarunk dolgozni ennek a városnak az ifjúságáért. Kiváló tisztelettel Obermüller Ferenc reáliskolai igazgató. Téli szénszükségletét hazai szenekben legelőnyösebben fedezheti pontos kiszolgálás mellett és legolcsóbb árakon Marosi József és Fia cég szénosztályánál. Nov. 25.-én és 26.-án szombat, vasárnap 7 és 9-kor 3, 5, 7 és 9 kor r Frenetikus sikerű világfilm MOZGÓBAN