Esztergom és Vidéke, 1932

1932-01-31 / 9.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 9. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. VASÁRNAP, JANUÁR 31 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 filiér, vasárnap 20 fillér Laptuiajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A lemondott főispán Ha lefényképezhettük volna az emberek belső érzelmeit, arra a hirre, hogy Huszár Aladár dr. főispán állasáról lemondott, az egy évi harcnak ezeknél a fényképeknél nem lenne ékesebb bizonyítéka a polgárság igazolására. Esztergom széles társadalma, minden osztályt képviselve általános örömmel, fellélegző megkönnyebbüléssel fogadta a főispán lemondásának hirét. Végre megtörtént az, amit Esztergom és polgársága már régen várt. Vége a harcnak és most jön csak az igazi béke. Csodálatos azonban, a polgárság hangulatának és örömének nem kárörvendezés a domináló érzése, nem emlegeti a boszú bekövetkezését, nem tombol a terrorisztikus hatások alól felszabadult ujjongástól, nem is fordul a távozó főispán után, hanem fegyelmezett lélekkel, higgadt gondolkozással azt mondja: bárcsak megértő, jószándékú, emberies főispánt kapna Esztergom. Valami különös jelenség, hogy mindenki az új főispánt várja, az új főispán bevonulásával várja a legteljesebb béke bevonulását is. Ha ez meg fog történni, Esztergomnak örömünnepe lesz. Van-e nehezebb feladat, mint az, hogy kíméletlen ellenfelünkről kell irni? Nem akarjuk azt mondani, hogy ellenségünkről, bár igen sok jel, tény mutatja, hogy a harc itt Esztergomban a végkimerülésig farkasszemet nézve állt. A magunk részéről könnyen megoldjuk ezt a kérdést: sem ellenfélről, sem ellenségről, hanem a lemondott főispánról irunk. Egyszer már irtunk arról, hogy milyen sorsuk volt a háború óta az esztergomi főispánoknak. Jíobek Kornél tönkrement. cBeniezky Ödön agyonlőtte magát. cMajláíh Ferencet kommunista érzelmei miatt letartóztatták. JBartos Ferenc ma a bíróság előtt áll számos bűncselemény miatt, ßzobor Imre lemondott. Most következik Jíuszár Aladár főispán. 1923-ban nevezték ki Esztergomba. Nyolc évig volt tehát főispán,de úgy érezzük, hogy csak egyetlen egy év ez az idő. Súlyos, gondterhes, gyűlölettel, békétlenséggel teli esztendő, a harcok sorozata, az elégedetlenségek összetorlódása és szinte forradalmi • események megmegújulása. Ádáz harc emésztette a polgárokat és ez a harc nemcsak idegeit, hanem anyagi életét is felőrölte. Huszár Aladár főispánságához sok keserűség, sok csalódás, sok gyűlölet, sok keresztényietlenség és mindezeken felül eladósodás, tönkremenés, pusztulás fűződik. És miért volt mindez? Huszár főispánt és ezt a nyolc éves főispáni működést, az eseményeket legjobban ötéves jubileuma jellemzi. Ez magyaráz meg mindent és ez Huszár főispán végzete. Emlékezünk, amikor 1928ban díszközgyűlést tartottak a vármegyeházán abból az alkalomból, hogy Huszár Aladár főispánságának ötödik évét töltötte be, érzéketlen, fagyos, kényszeredett mosollyal, külsőséges ünnepléssel állottak előtte az emberek, Parádét csaptak, ünnepséget rendeztek és berendelt küldöttségeket vezettek eléje. A főispán diszmagyarban, kardjára támaszkodva fogadta az embereket. Huszár főispán nagyon jól tudhatta, hogy ez az ünneplés nem neki az embernek szól, de nem szól a főispánnak sem, hanem egyedül a Mindenható Rendszernek. Egyik legfőbb bűne volt az elmúlt politikai tiz évnek, hogy nem a polgári társadalomra, a polgári érzelmekre, szociális és emberi intézkedésekre, gazdasági éietvalóságra, megértésre és kultúrára építették rendszerüket a hatalom emberei, hanem kizárólag politikai hatalmuk megszilárdítására. Ezt tette itt Esztergomban és vármegyéjében Huszár Aladár is. Nem vette magának a fáradtságot, hogy megismerje a népet, megismerje bajaikat, és óhajtásaikat, meg sem kísérelte, hogy Esztergom társadalmával harmóniában éljen és hogy ebből következve Esztergom boldogulását elősegítse. A polgárok magukra maradtak, a maguk nincstelenségében napról-napra, évről-évre pusztulásba sodródtak és nem láttak mást körülöttük, mint életük leromlását, a bajok feltornyosulását, egyedülválóságukpusztaságát, a hatalom urainak bálványozásai, bábeli tornyát és ünneplését. Ekörül a bábeli torony körül őrködött Huszár Aladár dr. főispán és néhány embere, akik szűkebb körű társaságát, őrségét alkották. Ez volt az ő birodalma, főispáni területe. Ebben a szűk körben élt és ennek a szűk körnek az életét tartotta szemmel, ami a körön kivül volt, azzal nem törődött, azt nem ismerte. Hiába kiáltottak feléje segítséget, kérést, hiába hivták a bajok orvoslására, nem hallotta a panaszokat és nem lépett ki szük társaságából. Tanácsadói is nagyban elősegítették végzetét. Rossz szellemei voltak, Jól ismerjük ezeket a tanácsadókat, ezeket a rossz szellemeket. Az egyik akarnokságában, a maga politikai önteltségében és erőszakosságában volt tanácsadó, a másik pedig politikai működésének meghosszabbítására és anyagi ügyeinek rendezésére kötötte magát a főispán hajójához. A többieket a függő helyzet tett támogatókká. Az esztergomi ár magával sodorta ezt a hajót és ha látták is a benneülők a veszélyt, az evező tanácsadók még akkor is sugalmaztak, amikor még megmenekülhettek volna. A maguk útján a véghez közeledtek. Talán az utolsó szalmábakapaszkodás magyarázza meg, hogy megfeledkeztek magukról és szembe mertek szállni a Legfőbb tekintélylyel és kicsinyhitűségükben azt hitték, hogy magukat és hajójukat is megmenthetik. Esztergom Nagyura segítségére sietett népének, hogy békét adjon. Ez a nép ma hódolattal és mély hálaérzettel fordul Leghatalmasabb ura felé és megnyugodott lélekkel mond köszönetet a békéért, amely ajtónkon kopog. Ezt az igazi békét üdvözöljük. Esztergomi Stillhalte Esztergomban sokan abban a kellemes helyzetben vannak, hogy nem ismerik a parlamenti politika műszazait. Ezek közé a műszavak közé tartozik a „Stillhalte" szó is, ami annyit jelent, hogy csend legyen egy darabig. Csend legyen az országban és ne feszegessük a hibákat, a bűnöket, az ország gazdasági létérdekeit érintő kérdéseket. Csendet kell tartani és majd csak el leszünk valahogy. Egy kis bizakodás, egy kis optimizmus is szükséges. Ez nem kerül semmibe. Panaszkodni sem szabad, mert ez is a Stillhalte hoz tartozik. De nehogy valaki maradisággal illessen bennünket azért, mert a Stillhalte-ról, ennek a szónak megszületése után, egy hónap eltelte után irunk, kijelentjük, hogy az esztergomi Stillhalte nincs összefüggésben az országos bajokkal. Egészen más jelentősége van ennek. Önmagunktól tartottunk Stillhalte-t. Nem szólt nekünk a világon senki, hogy ne merjünk' irni az ál lapotokról, ezt különben is mindenki el is hiszi mert van e olyan kérdés, amit napvilágra ne hoztunk volna a politikai exponensek és városszanáló nagyságaink legnagyobb izgalmára ? ! Volt e o'yan esemény, amelynek tényeit, ha sértették a közérdeket és a közvéleményt ne fordítottu< volna vissza a helyi politika intézőire ? Mindent feltártunk, minden hibára, visszaélésre, erőszakosságra rámutattunk. Felsorakoztattuk a magukat közérdek, közbéke és közvélemény kárára exponáló tényezőket és kimondottuk.* hogy addig nem lesz egyetértés, közös munka, béke Esztergomban, amig más rendszer nem jön és amig a személyek ki nem cserélődnek. Nem lehet elfelejteni a mult hibáit és bűneit és nem lehet napirendre térni afölött, hogy a várost és a polgárságot eladósodásba kergették és nem lehet békejobbot sem nyújtani azoknak, akik az eladósodás mellett még hatalmi túltengessél párosult erőszakosságban is tartották az embereket. Amikor a legkíméletlenebb ostromot indítottuk ezek ellen az önhatalmasok ellen, jóllehet a harc súlya alatt engedékenységre lettek volna hajlandók, kibékülésre, de jól tudtuk, hogy ez az engedékenység, ez a kibékülés csak azért szükséges a Pelczmann László t o férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 = Crl öltönyöket 5 a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési °- feltetelek melleit, mmmmmm^ ügyszintén hozott szövetből is.