Esztergom és Vidéke, 1932

1932-09-29 / 77.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 77. SZÁM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932 CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 29 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Főszerkesztő: Előfizetésfár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Dr. KBMBNBS ILLÉS Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Mór mehet? Az egységespárt diadalmas kormánybuktató frakciója — amint egyik lap írta — úgy nyilatkozott, hogy a kereszténypárttal mindenféle együttműködést meg kell szüntetni. _ Nem ismerjük a lelkes csapat névsorát s igy e kijelentés súlyát és jelentőségét sem tudjuk pontosan lemérni. Azt sem tudjuk, hogy mik lehettek azok a nagy bűnök, amiért a palotaforradalmárok ugy megharagudtak a kereszténypártra. De némi fantáziával meg tudjuk magyarázni ennek a kis önző, békahorizontnak a kirohanását. Nyilván ugyanazon oknál fogva ellenszenves szemükben a kereszténypárt programmjával együtt, amiért a puritán Károlyi Gyulát is kellemetlen idegenkent fogadták már kezdetben. Amikor Károlyi átvette a a kormányvezetés terhes örökségét, férfias nyíltsággal hangsúlyozta, hogy kormányzásában a kereszténység nagy erkölcsi elvei fogják irányítani. Meg is kezdte erélyes kézzel a purifikációt, de sajátságos, hogy akár a képviselői összeférhetetlenséghez, akár a kartelek viszszaéléseihez nyúlt, mindig a saját pártjában találta a legerősebb ellenzéket. Titokzatos kezek mindig elgáncsolták tiszta törekvéseiben. Sohasem akarták, hogy uralkodjék rajtuk. Minek ? Amikor olyan jól érezték magukat a nagytőke aranyszálai között, nem érezték az aranybilincs ttrhét és soha sem éheztek az ódivatú képviselői függetlenségre. A kereszténypárt éppen ilyen kiállhatatlan volt a szemükben szociális követeléseivel és kartelellenes beszédeivel. El kell tehát távolítani mindenkit, aki egyes párttagok nyugodt emésztését zavarni merészeli s ekkor megszűnik a szociális nyomorúság is, ami szerintük a valóságban úgy sincs, csak a rémlátók festik a falra. Valóban megdöbbentő a vakságnak ez a mértéke. Az önzés, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, az egyéni boldogulásnak mohó hajszolása s mindenek elé helyezése egyenesen alkalmatlanná teszi ezeket az „államférfiakat" a nagy öszszefüggések áttekintésére. Világszerte egyre élesebben bontakozik ki a gazdasági harc mögül az a nagy ellentét, a világnézeti harc, amely az emberiséget hívőkre és hitetlenekre, keresztényekre és pogányokra osztja s ugyanakkor a „keresztény-kurzus" néhai nagymellényű vitézei a keresztény gondolat képviselőit akarják kizárni. Ugylátszik, már nem divat a kereszténység, amelynek jelszavaival hatalomhoz jutottak. Mór megtette kötelességét. Vájjon miféle avas frázisokkal akarták hát gyógyítani ezt a halálosan beteg társadalmat, ha a keresztény erkölcsi elvektől ugy irtóznak. Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik hogy a mult évtizedek bevált módszerei ki tudják elégíteni még ma is az igényeket. A mult évtizedek kapitalizmusnak csak előnyeit látták és Bismarck még szociális olajcseppek szükségességérői beszélhetett. De mit mondana ma, amikor már nem szociális olajcseppekről van szó, hanem szociáldemokrata és bolsevista lávafolyamok akarnak felperzselni mindent, amit a magántulajdonra épített gazdasági rend alkotott. Sem a szociáldemokrácia, sem a liberalizmus nem képes elvégezni a politikai és szociális feladatokat. Mindkét irányzat hatástalannak bizonyult a szociális kérdés megoldásában. S a pápa joggal mondja a „Quadragesimo anno"-ban, hogy a szocialisták indítványa a bajok orvoslására rosszabb, mint maguk a bajok. A liberális politika, amely biztosította a tőke kizsákmányolási szabadságát és létrehozta a kegyetlen szabadversenyt, nem tud többé megbirkózni a történelemben felszabadult romboló erőkkel. Sőt ellenkezőleg, újabb romboló erőket szabadít fel minden mozdulatával, minden lépésével. Tizenkét esztendő mult el a forradalmak óta s az idő arról győzött meg minden józan belátású, világos szemű és egészséges itéletű embert, hogy ma sokkal inkább keresztény, nemzeti politikára van szükség, mint valaha. Az elmosódott se hideg, se meleg köntörfalazás ideje lejárt már. Az uj pogány barbársággal a keresztény világnézet kétezeresztendős vezérgondolatát és a nehéz időkben oly nagy erőnek bizonyult nemzeti gondolatot kell szembeszegezni. De ez még nem elég! El kell végezni a maga teljességében azt a krisztusi szociális munká{, mely lerombolja a nyomort, mint a bolsevizmus előretört hadállásait. Erőteljes, bátor és szociális irányra van szükség a szenvedő tömegek érdekében még akkor is, ha ez némely álkeresztényeknek nem tétszik. (—) mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Az első esztergomi filléresvonat Szeptember 25-én, vasárnap indult az első filléres vonat Esztergomból Sopronba, a magyar hűség városába. A 16 waggonból álló különvonat 884 esztergomi s vidéki utast vitt m gával (rossz nyelvek azt mondják, hogy a 885. utas elaludt s lekésett a vonatról). A kirándulásra igen al kalmas időben szaladó, majd rohanó vonat percnyi pontossággal érkezett meg Sopronba, ahol igen sokan várták az esztergomiakat nemcsak azért, mert ők minden nTéres vonatot nagy szeretettel várnak, hanem azért is, mert a régi 76-osok utján sok ismerős is volt az utasok közt. A város részéről dr. Schindler András h. polgármester várta az er kezőket (a polgármester az Erzsébet szobor leleplezési ünnepén volt a fővárosban) kivonult a bencés gimnázium cserkész-csapata több tanárral s még sokan mások. A levente zenekar hangjai mellett futott be a vonat élénk éljenzések közt. Az esztergomiak hamarosan rendbe verődtek s az esztergomi bencés gimnázium zenekarának indulói mel lett indultak a városba. Az első állomás a 76-osok emlékére emelt hősi emlékmű volt, ahol az esztergomiak ünnepséget rögtönöztek s koszorút helyeztek az emlékre. A bencés gimnázium zenekara bevezetőül a Himnuszt játszotta el, majd v. SZÍVÓS- Waldvogel József ny. tábornok mondott remekbe készült beszédet. A vitéz katona hangja el-elcsuklott, mikor a bajtársak emlékének hódolt. A beszéd végeztével elhelyezte Esztergom város szalagjával díszített babérkoszorút az emlékre. Dr. Kőhalmy László elszavalta a tőle megszokott erővel Aludjatok ... c. költeményt, majd dr. Schindler András h. polgármester itt üdvözölte a történelmi Esztergomnak idezarándokolt lakosságát s köszönte meg látogatásukat. Az emlék meg koszorúzásáért pedig Keő József ny. tábornok, a 76-osok még élő parancsnoka mondotta el köszönő sza vait. A gimnázium zenekarának já téka — a Szózatot adta elő — fejezte be az igen meleg ünnepet. Hogy mennyire megnyerte a sop roniak szivét az ő szeretett 76 osaiknak ünnepe, Keő apó köszönő szavain kivül az is mutatja, hogy egyik esztergomi úrhoz a városban való barangolása közben odament három közkatonából álló „küldöttség" s többi katonatársai nevében megköszönte a „róluk" való megemlékezést. Innen elszéledtek a „filléres" utasok s a templomokba siettek, hogy szt. misét hallgathassanak. Majd megkosztoltak a tarisznyából és rótták a várost, annak gyönyörű utcáit, pompás utait s a lővereket. Ellátogattak a muzeumokba, a pénzesebbek pedig autón még a környéket is bebarango'ták (Tómalom. Fertő, rákosi kőfejtő). Voltak olyanok is, akik betértek a cégéres házakba, a buschenschankokba s ott gyakoroltak kritikát a soproni borok felett. Ezek kelletténél hangosabbak voltak a visszautazáskor. Az idő gyorsan mult s veszedelmesen közelgett fél 7 óra, mikor már vissza kellett indulni. A pályaudvar tele volt tőlünk búcsúzó soproniakkal. Nem mondunk nagyot, mikor azt állítjuk, hogy legalább annyian voltak, mint ahányan mi vo'tunk Esztergomból, pedig még a pécsi filléreseket is el kellett búcsúztatniuk. A vonat elindulása előtt a tanítóképző növendékei pompás énekükkel gyönyörködtették a soproniakat s énekelték bele hálájukat a látottakért nótájukba, a bencés gimnázium zenekara a jó Zsolt bácsi vezetésével, aki már 52 éve nem látta Sopront, a Himnusz hangjaival búcsúzott, amelyet az a sok-sok ember áhítatos lélekkel hallgatott meg néma csendben az esti szürkületben. A vonat sipolt s elindult lassú méltósággal, de zakatolását túlharsogta a soproniak éljenzése s a mieink válasza. A kendők pedig lobogtak, mig csak láthattak bennünket. S a hazafelé siető vonatban minden arcon mosoly, minden waggonban vidám tréfálgatás, beszélgetés, bizonyságául annak, hogy senki sem bánta meg, hogy eljött Sopronba .. . Amint elmélkedünk a látottak és tapasztaltak felett, elpirulva gondolunk arra, hogy mikor az első filléOktóber 1-én és 2-án szombatjasárnap 7 és 9 kor 5, 7 és 9-kor Edmond Rostand világhírű drámájának csodás filmváltozata MOZGÓBAN