Esztergom és Vidéke, 1932

1932-07-14 / 56.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 56. SZÁM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1 932 CSÜTÖRTÖK, JULIUS HÓ 14 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Főszerkesztő: Előfizetési ar 1 hóra : 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Dr. KEMENBS ILLÉS Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. A botránkozók Báthy László prelátus-kanonok főrendiházi beszédében a többek között azt mondotta, hogy a nyomorgó gyermekek érdekében a gazdagok és hatalmasak vagyonához hozzá kell nyúlni. S mikor ezt hangoztatta, senki sem gondolja, hogy bolsevista. Talán éppen ennek az előlegezett tiltakozásnak köszönhette, hogy —• tudomásunk szerint — nem támadták meg felszólalása miatt a konszolidáció hivatlan bajnokai. De Wolff Károlynak már nem volt ilyen szerencséje. Ő ugyanis a főváros közgyűlésén követelte nagyon erélyes hangon a nyomorkérdés sürgős és radikális megoldását, mert a polgárság részére a békét és a nyugalmat csak úgy lehet biztosítani — mondta — ha rendezik a a szociális kérdéseket és megszüntetik a nyomort. Inkább szenvedjen minden más, de a szociális nyomor enyhitése legelsőrendű kötelesség . . . Nagyon tévedne az, aki azt hinné, hogy Wolf Károlynak ez a mindenképen emberséges és szociális állásfoglalása osztatlan tetszésre talált a városatyák körében. Akadt egy baloldali „demokratikus világnézetű" tag, aki „kommunista ízü"-nek bélyegezte Wolff bátor sikraszállását. Szóra sem méltatnánk ezt az eltévelyedést, ha elszigetelt jelenség volna. De az úgynevezett liberális demokrácia képviselői és lapjai egyre gyakrabban vádolják szélsőséggel a keresztény gondolat harcosait. Régebben azzal támadták az egyházat és a kereszténységet, hogy érzéketlen a kor szociális követelményei iránt, hogy a kizsákmányoló kapitalizmusnak uszályhordozója és védelmezője, most pedig a kommunizmustól féltik. A vádból a múltra nézve kétségtelenül igaz, hogy az álkeresztények és liberális áldemokraták elsikkasztották a Rerum Novarum hatalmas távlatot nyitó szociális gondolatait, melyek már negyven évvel ezelőtt rámutattak arra az ör" vényre, amelybe a materialista kapitalizmus sodorta az emberiséget. Ehelyett tanácsókat és leckéket adnak keresztény eszmék harcosainak a kereszténységből s Prohászkát akarják kiközösíteni az Egyházból, amikor az evangéliumi szocializmus egyedül konstruktív tartalmának helyet követel a gazdasági életben, hol a tanítványokat: Grieger Miklóst, Csávossy pátert, Wolff Károlyt, vagy Muck ermann és Dassonville jezsuita atyákat bélyegzik „kommunistá

K-nak. Még azok is, akik keresztény jelszavak cégére alatt vívják kis önző csatáikat az egyéni érvényesülésért, rögtön félszisszennek, fehér bolsevizmust emlegetnek, ha valaki a Dúsgazdag és Lázárok pőrében a lázárok mellé áll. Meg kell végre-valahára tanulniok a szellemileg érelmeszesedett botránkozó agyaknak is, hogy a kereszténység nem kloroformszerű kábítószer csak a munkásosztályok elégedetlenségének csillapítására, mint némely gazdag ember gondolja. A kereszténység nem is különValamiképpen furcsa, érthetetlen jelenség, hogy mihelyt átlépjük a cseh határt, fájóan bántó légkörbe jutunk és ugy érezzük, mintha egy egészen más földrésznek bizonytalanul ködÖ3, barátságtalan miliője venne körül. Pedig a vágányok mentén az érett buzakalászok szép aranyszínűkben éppen úgy ragyognak, mint valaha, csakhogy a ragyogásuk nem a magyar szivet tölti el örömmel, hanem a hirtelen naggyá lett cseh nemzeti öntudatot Gyorsabb, radikálisabb és reánk nézve vészesebb átalakulást még go nosz varázslattal sem lehetett volna végrehajtani! El kell ismerni őszin tén, hogy a szervezés és alkotás terén a csehek kiválóak és ezt az érdemüket kétségbe vonni, hiába volna. Elérték azt a rendkívüli szerencsét, hogy legvérmesebb álomképük megvalósult és hiába ámítjuk magunkat, ők a lenyelt nagy falatot nemcsak, hogy meg tudják emészteni, ha nem az még egészségükre is szolgál. Ipari és kereskedelmi szempontból ők is érzik a ^ válságos időknek káros következményeit. Gyárkéményeik sok helyen nem füstölögnek és a munkanélküliek nagy tömege • •II II l M

11 III II — •• I !•! Ml 11 III • I Ii II I IIMII

11 I I Mill HI leges vasárnap reggeli szórakozs a divatosan öltözködő közönség részére, mint néhány félrevezetett munkás képzeli. A kereszténység forradalmasító komoly dolog, s ha csak egy kevés igazi kereszténységet vinnének bele a munkaadók tanácskozásaiba, a tőzsdére, vagy a szakszervezeti mozgalomba, vagy a képviselőházba, nagyon meglepő eredményeket érnének el . . . Egy évvel ezelőtt azt ajánlotta Keynes, aki épúgy nem bolsevista, mint Báthy prelátuskanonok : feláldozni nagy, erélyes tervek megvalósítására a világ akkumiáit tőkéjének felét, mert csak igy lehet megmenteni a másik és az emberiség jövőjét. Azóta csak annyi történt, hogy a tőkekészlet a felére zsugorodott, de nagy tervek nem születtek meg. Mert hiába, a latin közmondás szerint, a világot kevés bölcsességgel kormányozzák s az ostoba önzés mindig legyőzi az okos önzést és előrelátást a mai társadalmi életben. HB sok gondot okoz nekik is. Azonban az üzletek forgalma jóval nagyobb mint nálunk. A boltok telve vannak vevőkkel, de nálunk minden olc óbb ! Főleg a vendéglői ellátás. Jobb helyen 15—20 cseh korona egy egyszerű ebéd. Egy szódás fröccs 4 korona, vagyis 80 fillér. A borfogyasztás különben is minimális, mert nagy az adó reá és a cseh kormány inkább a sörfogyasztást forszírozza. Ebből hatalmas mennyiség fogy. A pályaudvarokon árusított pohár sörök másfél koronába, vagyis 30 fillérbe kerülnek. Az építkezés terén felbecsülhetetlen munka folyik. Minden utcában építenek. Monumentális uj házak tömege a bennlakók szerint 2—3 év óta megváltoztatta a város külsejét. Világvárosi fény és pompa mindenhol. Az uj vásárpalota (Messehaus) egy hold területen fekvő hét emeletes modern ház, tetején nagy vendéglő, szalon zene, amelyet este keres fel a város közönsége. Négy lift, különös ünnepély esetében páternoszter működik állandóan. Ez az épület 70 millió cseh koronába került és két évvel ezelőtt készült el Németül úgyszólván mindenki tud, de ha nem okvetlenül kell ez a nyelv, akkor csehül beszélnek az emberek. A magyar szó is eléggé el' van terjedve, de szintén nem élnek vele. Egyik kávéházi asztal mellett olvastam a Prágai Magyar Hirlapot. Ugyanazon asztalnál letelepedett két cseh ur. Gyors, ismeretlen beszédük, arckifejezésük vérbeli benszülöttekre vallott. Amikor kiolvasás után letettem az újságot, megszólal az egyik: Szabad kérnem az újságot. Színtiszta magyarsággal beszélt, akár mint mi. Azután szóba elegyedtem vele. Elmondotta, hogy magyar vidékről származik, exisztenciája biztos, mert állami mérnök. Meg van elégedve helyzetével. Lassan belemelegedett a politikába, előadta, hogy a cseh— magyar keresk szerződés aláírását az ottani agráriusok gátolják meg. Ezeknek döntő szerepük van, holott a gyáripar sokkal súlyosabb terheket visel és a nagyipar az, amely Csehországot naggyá tette. Szerinte nálunk fordítva van. Országunkban a Gyosz diktál és az agráriusok kénytelenek deferálni. Nem igyekeztem adatait megcáfolni, mert a mi kulissza-titkainkat nem ismerem. A politikában céltudatosak és eszméikért őrült áldozatokat hoznak. Most országos jelentőségű szocialista ünnepélyekettartanak Prágában. Több mint 100.000 tagot, ezenkívül egész iskolákat csődítettek össze a fővárosba. A résztvevők csak forma szerint fizetnek a vasúti jegyért. Lényegében ingyen utaznak. 16 éves gyerekek és aggastyánok jelennek meg markáns egyenruhájukban Prága utcáin. Világos barna ruha, sűrű zsinóros gombokkal, fekete csizma, rikító piros ing, magas orosz gallérral. A mentét a vállra akasztják. Fekete, gömbölyű sapka, oldalán kakasloll. Minden katonai és egyéb kitüntetést viselnek. Nehéz milliókat áldoznak a csehek az ilyen parádékra, de meg is van a foganatja ! Majdnem minden házon földig érő zászló, a cégtáblák fenyőlevelekkel, lampionokkal vannak ellátva, a házakon fényszórók és igy este tün déri fényben ragyog a város. A kékfehér-piros szin mértéktelen igénybe vétele már bántja a szemet! De ezt az áldozatot mindenki örömmel meghozza és lelkes apostola a nagy és szent cseh eszmének. Ennyi lelkesedést és túláradó sovinizmust még nem láttam soha és az összetartás határozottan imponáló hatású. Az uj Csehország úgy viselkedik, mint amikor a modern nő drága uj ruhájában először megy az utcára, hogy barátnőit pukkadásra késztesse. Vagy amikor a gyerek értékes játékot kap és meghívja barátait — nézni. Minden uj, mindennek örülnek, csupa jókedv, élénkség. A felvonulásokat fülsiketítő „Nazdar

ft ok lármája kiséri és ezek elől szöktem haza, mert a szivem fájt... Hisz minden öröm és ünnep odaát a mi feltépett bőrünk rovására megy. Ugy szakítottak el A mai Prága 5£uü Végta<Wn»k .KULTUR 8 órától folytatólag Tüneményes filmoperett MOZGÓBAN