Esztergom és Vidéke, 1932

1932-05-01 / 35.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 35. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. VASÁRNAP, MÁJUS 1 Szerkesztőségés kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1 '20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fülé Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Elsodort fiatalok A zöldvendéglőkben a nasivasi csattog, az esti órák barna homályában nem fogamzanak meg rossz rímektől nyikorgó szerelmes versek, ha a fiatalúr állán pelyhedzni kezd a szakái. A ma kezdő szeladonja, az esti utcasarkon röhögve löki oldalba a mellette elsuhanó, ringócsipőjú cselédleányt, emigyen fuvolázva Heine nyelvén : No mi az Mári ? . . . . A ma tizennyolcéves sihedere összerántja szemöldeit, ha „zsarut" lát és bár még semmi bűne tán, de mélyebre húzza sapkáját és szernöldei alatt felvillan pillantása, ha zenés lokálból kirecseg a jazz-zenekar legmolettebb tagjának rikoltozása: Este ma várom a Nemzetinél . . . Húsz év előtt még idegsokkot kapott a jövő generáció, ha első korcsmalátogatási kísérleteinél az ivó mellett az apai barátot látták spriccerezni, ma kisded csoportjuk olyan ricsajjal tor be a lokálba, mint hajrázó japán katonák Sapei erődjeibe. És ma nincs „vikszolt" cipő az első esti kiruccanáshoz, ma nincs „élmény", nem szenzáció két gyorsan elfogyasztott spriccer után az első, enyhén alkoholos szédülés. Csak durva cinizmus, állandó részegség, kiábrándító, piszkos valóság van — és kikerülhetlen sodródás a kórház és a börtön felé. Az utcán trágár beszéd, amelyből úgy kong ki percenkint a „szakramentum", mint félrevert harang kondulása. Honnét jön, kié ez és hová megy ez fiatalság? Ki adott nekik sapkát, kockás sált, kigombolt mellényt, mocskos szavakat és olyan durva röhögést, mely azelőtt csak a Sing-Singben kényszerített még önmagunktól való borzadásra is? Ezerkilencszázharminckettőben ez a fiatalság olyan döbbenetes jelenség, amelynél sáppadtá válik a figyelő arc s azon átrémlik a lelkiismeretfurdalás: íelelős-e ezekért a kallódó fiatalokért az a kor, amely az elmúlt tizenöt év alatt lángbaborította az egész világot, szétlőtte a rheimsi dómot, hárommillió embert gyilkolt le a GPU pincéiben és tízmillió családapát a különböző harctereken? Ezek az ifjak apa nélkül nőttek fel és ma az utcai napsütésben feledik a holnap gondjait, mámorra vágynak, szabadoneresztik legdurvább ösztöneiket, az utcasarkokon miként ragadozók, nőkre és retikülökre lesnek, betörőbandát alakítanak, bankrablásról álmodoznak, egy olyan világrendről, amelyben nyugodtan lehet lebunkózni minden jólöltözött embert. Szemükön, mely úgy villan, mint a ragadozóé, csak akkor szürkül szét valamilyen csodálkozás, ha a faggató detektív megkérdezi: mi a foglalkozásod? Mi az, hogy foglalkozás, kérdi ez a különös tekintet és ebben a kérdésben ki nem mondottan ez is benne van: a barátom munkanélküli lakatossegéd, hát annak van foglalkozása? A fiatalkorúak betörőbandája nem sporadikus, hanem szimtomatikus jelenség. Egy egész világ sülyed ma alánk. Csikágó mindig nagyobb, a rendezett, civilizált világ mindig kisebb. Ezek a fiatalok, akik lopnak és betörnek, nem látják ezt, ahogyan a hal sohasem látja a viz felszínét. De konok nemtörődömségükben, országhatárokon át való csodálatos szolidaritásukban benne remeg mindennek ösztönös megértése : ők a kripta lakóinak rendeltettek. Nekik kell az alvilág és ösztönösen megtagadják a másikat. Aki azonban jól a szemükbe néz, fájdalmasan néma vádat olvashat ki belőle . . . Szentgyörgymező nagy panaszai Bármerre menjünk is Esztergomban., mindenütt panaszok. Mondják is mostanában : Higyje el, szerkesztő úr. már röstellünk szólni, hogy látogasson el mifelénk, mert mi nem tudjuk mással várni, mint panaszIszal. Mindig csak panasszal. 1 Igy hivtak bennünket Szentgyörgy • mezőre is, hogy körsétát téve meg; ismerkedhessünk az ottani panaszokj kai, bajokkal. Megvalljuk, bennünket 'nagyon nyomnak a panaszok és a a bajok. Még ha csak egy-két oldalról jönnének azok, hagyján, de az a baj, hogy sok oldalról és sok embertől jönnek. Panaszkodik a kereskedő, hogy itt a tizenkettedik óra: segítség mert tönkremegyünk; panaszkodik az iparos, hogy itt a tavasz, a munkának pedig se hire, se hamva, panaszkodik a földmives, hogy nincs mit adni az állatnak, pénzt sehol sem kap, semminek sincs ára, ebbe bele kell pusztulni. Panaszkodik nagy-nagy lemondással a tisztviselő, hogy ismét levontak fizetéséből, közeledik az elseje és vájjon kap-e pontosan fizetést ? . . . Mindenki panasszal van teli. Mi nem félünk ezeket a panaszokat meghallgatni. Nem is fáradtság, hogy megírjuk azokat. Attól félünk mi, hogy hiába hallgatjuk és irjuk meg a panaszokat és a bajokat. Hiszen nagyon jól tudjuk: sok igéret hang. zott el és vagy semmi vagy alig történt valami Hát ez aggaszt minket. Bárcsak segítség volna a mi írásunk, bizony akkor nem annyira elborulva mennénk ki a panaszok színhelyére. De igy is megpróbáljuk. Reméljük §. legjobbat, mert azok a panaszok, amelyekről itt szó lesz, nem függ nek össze a romlott világgazdasággal. Jóakaratot, figyelmet kérünk csupán és akkor könnyű lesz a segítség. APetzgyártól a Húth-partig. A Petz-gyár mellett bástyafal tartja az országutat. Valamikor védőkorlát volt itt, ma nincsen. Egy-két oszlopot találunk csak a földben, a többi eldőlt a fakorláttal együtt. Valami módon meg kell ezt a védőkorlátot csináltatni, mert különben egyszer csak baj talál lenni. Ember, gyerek lezuhanhat, nyakát törheti, de leszaladhat itt az autó, kocsi is. Meg kell előzni a szerencsétlenséget, mert ha késlekedünk, nagy baj származhatik. Ne azt keressük, hogy kié az út, kí a fenntartója, hanem azt nézzük, hogy itt szerencsétlenség történhet, tehát mielőbb segítsünk a bajon. A Nagydunasoron járva, a parton Szentgyörgymező strandját látjuk elterpeszkedni. Szép fekvésű ez a strand, szeretik is felkeresni nyáron sokan, különösen a gyerekek. Dehát: lenn a parton szemétdombok, törött fazekak, üvegek, cserepek, abroncsok\ drótok, kifolyó csatornavíz és minden, ami nem a strandra való. ötven lépés távolságban öt döglött macskát láttunk. Rettenetes állapotok uralkodnak itt? Hát igy néz kiaz esztergomi Dunapart ?. .. Szinte haltjuk a választ: ne tessék idedobni a cserepeket, üvegeket, fazekakat, szemetet stb. Mi magunk is látjuk, hogy ez a hely a város legszebb dunai strandja lehetne. Csak össze kell gereblyézni, lapátolni a lim-lomot és szemetet és szigorúan őrködni afelett, hogy többé ide ne hordjanak semmit. Egy pár térés homok a dunapart védettebb helyén és olyan strandélet lesz itt, mint sehol Esztergomban. Párfilléres stranddijat szedve, nemcsak a partot lehetne fenntartani, hanem még bevétel is lenne. Szivesebben járnának ide, mint a Move-strandra. Gyerekek ingyen fürödhetnének. Itt is csak összefogás és jószándék kell. Ennek meg kell lenni a szentgyörgy mezőiek részéről is, meg a város részerői is. Hiszen sokan vannak a buzgó és tevékeny emberek közül Szentgyörgy mezőn, e tekintetben ők sokat tehetnek. A vágóhíd. Hanem most jön a vágóhíd. Igaz, amig idáig elérünk, van min eltűnődni és szomorkodni. Összetákolt házacskák, düledező kerítések, kis emberek, szegény emberek laknak itt véges-végig Ezektől ugyan nem kérünk semmi támogatást, hogy itt strandélet legyen, mert ennek a népnek elég gond a mindennapi kenyér. Munkát kellene ezeknek adni, még pedig saját házuk tája körül, hogy ne pusztuljanak tovább, hogy valami keresethez juthatnának. A partot csak líceum sövény tartja. Melegen süt a nap, a vágóhíd felől búz áramlik. Odaérünk és látjuk, hogy a vágóhidról két sugárban is folyik kifelé a véres szennyvíz. Pedig vannak itt betoncsövek, de azok a földön szanaszét hevernek. Hogy mikor csinálják meg a csatornát, azt nem tudni. Mi lesz itt nyáron ?... Kilométerre érezni majd a bűzt és a legyek milliói fognak üt nyüzsögni. A vágóhíd körül kis házak, halljuk, hogy mindegyikben sokgyerekes a család. És itt a parton : bacillus-tanya, a fertőzés tenyésztelepe. Gyakran halljuk, hogy kulturállamban élünk. Hát akkor azonnali segítséget ide — mert nagyon közel van ide a temető. A cigánysoron. Nagy füst emelkedik nem messze. Pár házacska látszik, lenn a parton pedig gyerekcsoport. Cigánypurdék peciznek a vízben. A nagyobbacska cigánylányok elénk futnak és „csák égy pár ftillért" kérnek. A visitásra előjönnek az öregcigányok is. Két cigányasszony jósolni akar, hogy a szerencsét mondja meg, meg hogy ki a legnagyobb haragosunk. Nem egykönnyen lehet lerázni őket. Egyenesen a viskókhoz megyünk, ott nyilt tűznél hat cigányasszony ül, körülöttük a purdék. Háromféle ebéd készül. Gulyás, kappan, meg bélszín. Külön fazékban cigányhaluskát szakit az egyik asszony. Akkorák a tésztadarabok, mint egy palacsinta. Április 30, május 1 szombat-vasárnap 7 és 9, 5,7 és 9-kor A denevér JOHANN STRAUSS örökbecsű operettjének filmváltozata MOZGÓBAN