Esztergom és Vidéke, 1931

1931-12-25 / 103.szám

1981. december 20. KSZTEROOM ét VIDÉKE. 3 készség a közönséggel szemben, a legteljesebb harmónia felfelé és lefelé egyaránt,,és megértő és megbecsülő kollegialitás a tisztviselőkkel, valamint a készséges jóindulat a város alkalmazottaival szemben. (A harmadik kérdés nem érinti Glatz Gyulát.) 4. Azon kezdem, hogy a városnak nem szabad többé fizetési zavarokkal küzdenie mert a teljes realitással és egyensúllyal összeállított költségvetés és az előterjesztett költségvetés keretének a legszigorúbb részletekbeni feltétlen betartása kell, hogy biztosítsák a város háztartásának zavartalan menetét Természete sen az egész vonalon minden kérdésben a legszigorúbb takarékossági elvnek kell érvényesülnie és feltörekvésem az lesz, hogy az adófizető polgárok csökkent teherviselőképesFége a jövőben kevésbé legyen igénybe véve és a közterhek fokozatosan, de halaszthatatlanul leszállitassanak. Szerintem, ha a kellő óvatossággal és megfontoltsággal, céltudatos előrelátással intézzük a város ügyeit, a háztartási helyzete nem romló, hanem javuló irányzatot fog mutatni. Főtörekvésemet természetesen az kell, hogy képezze, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet dacára magának a gazdatársadalomnak, az iparnak és kereskedelemnek boldogulását minden rendelkezésemre álló eszközzel elősegítsem, mert a polgárok jóléte legbiztosabb alapja a vá rosi háztartás stabilitásának. Magos Lajos dr. az Ítélőtábla elnökségéhez berendelt kir. járásbiró, a négy kérdésre ezekben adja rneg válaszát: 1. Nem titok Esztergomban, hogy pályázatomat hosszas és nehéz töprengés előzte meg. Jelenlegi pályámon, fiatalon elért tisztes pozíciómban függetlenül és szabadon szolgálférfiak levett kalappal... Imádkoznak ... elmélkednek ... A lombé da Soldat Inconnu (ismeretlen katona sírja) van itt. Megállok előtte, mint az elmúlt években Washingtonban és Berlinben, Rómában és Varsóban az ismeretlen hős feldíszített sírja előtt és elgondolkozom a közel húsz éves múlton: Ki ez, aki itt fekszik, csendben, békében? Hol, merre harcolt? Hány magyarnak lőtte át szívét ? Hány árva siratja a hideg karácsonyi éjjelen ? Hány árvája hullat keserves könyeket azon honfitársainknak, akiket ő küldött — idő előtt — a nagy Hadúr Ítélőszéke elé?... De meg kellett ott jelennie neki is! Előbb, mint gondola! A „békéért küzdöttek! Meg is találták! A sírban pihenő ellenfelek kibékültek egymással. És vájjon a karácsonyi szent béke gyertyafényű estéjén melyik nemzetnek a haláláról, melyik nemzetnek a jeltámadásáról álmodnak odalent a világháború hős katonáit A béke csendes éjjelén gyujt-e valaki gyertyát Párizsban és Rómában, Londonban és Washintonban a mi ismert és ismeretlen hőseinknek, hogy lássák a mi vágyódó virrasztásunk világosságál az igazi béke Fejedelme után ?!... 4. Gondolataim vittek tovább. Versaillesben szállok ki a vonatból. Sietek a világhírű palota felé. Nézem, vizsgálom a pazarfényű márvány- és aranytermeket. Elmerengek a francia forradalmárok képein, szobrain és vizsgálom a forradalmi idők megnyert csatáinak óriási képeit. Végre a csillogó üvegterembe léhatom az eszmék legnemtsebbikét: az igazságot. A magasztos és független birói pályától való elszakadáshoz az első lépest önként megtenni egymagában véve sem könnyű feladat, hát még ha ez a lépés olyan nehéz, sikamlós és tövisekkel teli útra vezet, mint amilyen Esztergom most megválasztandó uj polgármesterére vár. Hogy ezt a nehéz lépést pályázatom benyújtásával most mégis megteszem, annak oka egyedül és kizárólag az, hogy — úgy vélem — ezzel az én forrón szeretett szülővárosomnak teszek szolgálatot. Magam is osztom ugyanis a város közvéleményének legutóbb az Esz tergom és Vidékében is kifejtett azt a felfogását, hogy az alkotó munka előfeltételét, a város békéjét és lelki szanálását csak olyan polgármester teremtheti meg, aki kivül állott a mult eseményein, de kivül, sőt f

elül áll a pártokon és helyi érdekcsopor lókon is, aki tehát a megbékülés és kiengesztelődés nagy munkáját valóban függetlenül, hogy ne mondjam, birói függetlenséggel, birói mentalitással valósithatja meg. Ezért határoztam el magam arra, hogy talán személyes érdekeimet is figyelmen kivül hagyva és az esetleg kedvezőbb egyéni előrehaladás esélyeiről is lemondva pályázatomat a polgármesteri állásra benyújtsam. 2. Ha a polgárság bizalma a polgármesteri székbe emel, első feladatomnak a béke megteremtését tekinteném, még pedig nemcsak a város fórumán: a közgyűlési teremben, hanem a közélet és társadalmi élet minden egyéb terén is. Alkalmam volt meggyőződni arról, hogy a város egész közvéleménye — pártokra való tekintet nélkül — egyértelműleg kívánja a teljes, fenn tartás nélküli kiengesztelődést mert látja, hogy addig, amig a közéletben a jelenlegi atmoszféra uralkodik, komoly, alkotómunkáról szó sem lehet. De azt is meg kell teljes őszinteséggel és nyíltsággal mondanom, hogy ezt a mindenki által annyira óhajtott békét, véleményem szerint, csak a jövőbe tekintő szemmel valósíthatjuk meg. Mert, ha mi azzal kezdjük a város történelmének most meginduló új korszakát, hogy a múltba visszatekintve kutatjuk kik felelősek a mai helyzetért: újabb végnélküli viták, harcok és ellenségeskedések magvait vetjük el; az alkotó munka helyét ismét a szenvedélyes személyeskedések zaja fogja elfoglalni és a végén talán meg fogjuk ugyan tudni, hogy kiket terhel a felelősség a mai nehéz helyzetért, de közben a máris tönk szélén álló polgárság a nehéz viszonyok között teljesen el fog vérezni. Nekünk most nincs időnk a multat feszegetni, nekünk a jövőt kell szolgálni, addig amig késő nem lesz. Természetes azonban, hogy a mult tanulságain okulnunk kell és a polgárság képviselőinek a város életében, a város sorsának intézésében az autonómia helyesen értelmezett rendeltetésének megfelelően nagyobb és szabadabb szerepet kell biztosítanunk. De van még egy szempont is, amelyből a múlttal foglalkoznunk szabad és kell is: azokat az esetleges méltánytalanságokat, amelyek a közelmúlt pártharcaiból kifolyólag egyeseket értek a lehetőséghez képest orvosolni kötelességünk. Ezt kívánja nemcsak az igazság, hanem a város jól felfogott érdeke is, mert amig e sérelmek orvoslást nem nyernek, igazi és őszinte kiengesztelődésról nem lehet szó. Ilyen fenntartásnélküli béke megteremtése után, az egész képviselőtestületre támaszkodva, megosztott munkával és közös felelősséggel kezdheti majd csak meg a megválasztandó polgármester tulajdonképpeni nagy munkáját. Ennek a munkának véleményem szerint abból az elgondolásból kell kiindulnia, hogy a krizis, amely a világgazdaságban és hazánk életében is, különösen pedig, szinte katasztrofális méretekben városunk háztartásában jelentkezik: átmeneti jelenség. A ma feladata egyelőre csak az lehet, hogy ezt az átmeneti válságot, ha kell, lemondások árán is megússzuk. Azt hiszem, nem csalódom abban a hitemben, hogy körülbelül egy félév múlva, különösen, ha Isten jó termést is ad, megindul a javulás folyamata. Ekkor kerülhet csak sor a tulajdonképpeni programm megvalósítására. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy a javulás lassú lesz, a válság ideje alatt erején felül igénybe veit polgárság teherbírása kimerült, a programmban tehát a polgárság újabb megterhelését még hosszabb időn át kerülni kell. Az utolsó évtizedben a város nagy beruházásokat eszközölt, kétségtelen sokat fejlődött, talán többet is, mint amennyit a polgárság megbírt, ennek a következményeit most viselnünk kell és amig a város háztartása rendbe nem jön, valamint az egyes polgárok magángazdasága talpra nem áll: jelentékenyebb ujabb beruházásokra, városfejlesztésre stb. gondolnunk sem lehet. Tudom, hogy ez a programm nem csillogó, nem ragyogó, talán szürke is, de aki a helyzetet felelősségének tudatában lelkiismeretesen mérlegeli, más eredményre nem juthat. (A 3. kérdés nem vonatkozik Magosra.) 4. Ezt a kérdést talán inkább úgy tettem volna fel: hogy gondolja a polgármesterjelölt a fenyegető fize_ tési nehézségeket megelőzni?! Mer^ véleményem szerint az uj polgár, mesternek a beke megteremtése mellett ez kell, hogy az első gondja legyen. A felelet csak egy lehet: tokáré kossággal és általában a költségvetés kiadási oldalának csökkentésével. Ide tartozik természetesen a függőkölcsönök hosszú lejáratúvá való átalakításának megkísérlése és az öszszes kölcsönöknél a kamattételek lehető csökkentése. Ezek a kérdések egyébként előreláthatólag országos viszonylatban fognak megoldást nyerni. Ami pedig a tulajdonképpeni takarékosságot illeti, az uj polgármesternek a képviselőtestülettel egyetértésben kell megtalálnia a költségvetésnek azokat a tételeit, amelyeknél további csökkentés lehetséges. Az én véleményem szerint a csökkentésnek elsősorban azoknál a tételeknél kell bekövetkezniök, amelyek a pénzt a város területéről kiviszik és igy a város gazdasági vérkeringéséből kivonják. Azt különösen is hangsúlyozni kívánom, hogy új függőkölcsön felvételét a megválasztandó polgármesternek a végszükség esetét kivéve, el kell kerülnie, mert ez csak pillanatnyi megoldás, amely azonban a végső kibontakozást csak még jobban hátráltatja és akadályozza. Sántba József dr. városi tanácsos igy felel: 1. Azon elhatározásomnál, hogy a polgármesteri állásra pályázzam, nem a magam személyének mesterséges előbbrevitele vezetett. Ma mindenkinek el kell ismernie, hogy a polgármesterség nemcsak disz, hanem elsősorban nehéz kötelesség, amely a mult időkhöz viszonyítva fokozott terhekkel jár. Az, aki a városnak már tisztviselője, kell, hogy a a fo kozottan felelős állás betöltésére is kész legyen, ha a képviselőtestület arra alkalmasnak tartja. Mint tisztviselő kötelességemnek láttam tehát pályázatomat benyújtani. 2. Az esetre, ha a képviselőtestület többsége személyemet emeli a polgármesteri székbe, működésemben továbbra is az eddigi szempontok fognak vezetni: jog és törvénytisztelet, mindenki megbecsülése, a város pek. Oda, ahol 1871-ben proklamálták a német császárságot, melyet ugyanitt temettek el 1919június 28-án! Ez utóbbit díszes tábla hirdeti, míg az előbbiről nem beszél senki. Most itt ünneplik a „békét" a franciák, ahol a németek hatvan évvel ezelőtt temettek . . . De míg a francia nép ünnepel, a német akaraterő dolgozik és vár reménnyel egy szabadítóra, aki mégis csak felkel a német császárság sírjából egy új életre.,. Kivül ez üvegtermen jut, rohan az élet! Hullanak a fák levelei, magasra szöknek, majd elhalkulnak Apollo, Latona, Neptunusz és a Sárkányok kútjai... Itt semmi sem állandó: minden változik kunt is... bent is... Csak a Béthlehemben megszületeti „Béke Fejedelme

11 változatlan: az angyal megjövendölte, hogy országának nem lesz vége .., 5. Igy megyek a nagy parkon végig. Húsz perces kocsikázás után előttem áll Nagy-Magyarország sírja:! a Grand Trianon. Földszintesen ter-j peszkedik el, akárcsak a porosz királyok híres Sanssouci-ja Postdam mellett. Termeinek díszítése meglepő. Falai történelmi képekkel vannak tele a Versailles! élet szelídebb és erkölcsösebb jeleneteiből. A kert felőli oldalon egy terem van hozzátoldva a főépülethez. Belső alaptónusa fehér. Mennyezetéről hat díszes csillár lóg le. A bútorok: két márványasztal és több, vörös bevonású szék. Ajtaja kötéllel van elzárva, hogy még a békekötés helye is sértetlen maradjon! Vezetőnk flegmásan szavalja : itt kötötték meg a magyar békét a világháború után. Tehát itt is temettek. Eltemették az ezeréves Magyarországot .../.• Bele akarok nézni a sírba, melynek nyitott szájánál nagy Apponyink mondta a halotti beszédet. Bemegyek a terembe, de vezetőnk, aki a következő termekben észrevette elmaradásomat, visszajött hozzám, és udvariasan eltessékelt a felbontót sír mellől. Még egy utolsó fohászt sem mondhattam ! Azért elmélkedem róla most! A gőgös francia nem tudja még most sem, nem érti át ma sem, hogy mit temettek el ott a magyar szívek számára 1920 június 4-én! Nem gondolja, hogy a trianoni sírnál virraszt minden magyar hite és reménye a nagy nemzeti jeltámadásban. Mert ahol temetnek, ott születik a remény egy boldogabb életre! És mi virrasztunk, epedünk, mint epedtek a próféták a Megváltó után! Sírunk, dolgozunk, örökmécseseket gyújtunk, de nem csüggedünk! A Messiás már eljött: megváltotta a világot. A béke Fejedelme megszületett, és mi a magyar békét kérjük Tőle minden megújuló karácsony este... Az életet itt — és az Életet odaát . . . / fia késik is, de megszületik nekünk is az igazi béke: a magyar jeltámadás : Ekkor lesz nekünk újra boldog karácsonyi esténk, melynek nem lesz sem sírja, sem alkonya semmijeié Trianonban..." Az első karácsonyi éjjelen Krisztus — halála lett a pogányságnak\és a mulandóságnak, de ezzel — élete lett a kereszténységnek és az örökkévalóságnak .., / Ezért elmélkedem a síroknál a karácsony szent éjjelén . ..