Esztergom és Vidéke, 1931

1931-02-05 / 11.szám

ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 11. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931; CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 5 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1"20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Nem egészen bű tükre, nem pontos fokmérője az országos szegénységnek a munkanélküliek száma. Nemcsak azért, mert bőven akad munkanélküli, aki válogat a munkában és nagykényelmesen arra akar berendezkedni, hogy inségakciók terhére dolgozzék a közület az ő ellátásáról. Nemcsak azért, inkább azért, mert igen nagy azoknak a száma a mezőgazdaságban, iparban, kereskedelemben egyaránt, akik dolgoznak ugyanis, igy nem munkanélküliek, de legnagyobbrészt meglévő tőkécskéjüket fogyasztják, évről évre egyre többen mennek tönkre és a nyomorgók rettenetes kategóriáját szaporítják. Nem munkanélküliek ezek! Hozzáfognak sokféle munkához, kapkodnak fűhöz-fához, ügynökösködnek, alkalmi munkákon tengődnek,éheznek-nyomorognak, de a lótás-futásban nincs idejük, hogy a munkanélküliek statisztikáját növeljék. Akik már minden reményről lemondva odaállnak a munkaközvetítő elé, vagy a népkonyha üstje elé, ez nem új jelenség, hanem a gazdasági krízisnek örök idők visszatérő tünetei. Az ország szegénységét a lerongyolódás mértéke fejezi ki. Ezek a nyilván nem tartott, semmiféle szegénykataszterbe fel nem vett, de máról-holnapra tengődő és sínylődő tömegek ma talán még dolgoznak, fúrnak-faragnak a hideg műhelyben, robotolnak az üzletben, tesznek-vesznek a gazdaságban. Ez csak nem munkanélküliség! A perek és árverések naprólnapra több embert tesznek tönkre és lassankint ezeket a szűkös kereseten tengődő vagy a meglévő kis vagyonkák roncsaiból kis existenciákat is elsodorja a mindent elseprő áradata a gazdasági válságnak. Majdnem azt mondhatnók, hogy kétféle ember él most nálunk: az egyik csoport már tönkrement, bezárta műhelyét vagy boltját, kicsöppent kis földjéből, a másik pedig még él és vegetál, de teljes bizonyossággal halad a romlás felé. Már csak egy segíthet: Nagy-Magyarország visszaszerzése ! Huszonöt év a közigazgatás szolgálatában Revisnyei Reviczky Elemér főszolgabíró jubileuma Már megemlékeztünk arról, hogy szervezni Felső-Magyarország katorevisnyei Reviczky Elemért, az esztergomi járás fős 'olgabiráját 25 éves szolgálati jubileuma alkalmából január 10-én ünnepelték a járás jegyzői kara és az iparvállalatok vezetői, az elmúlt szombaton pedig az egyesített vármegye tisztikara tisztelgett az ünnepeltnél és szenkviczi Palkovics László alispán fejezte ki a jubiláns előtt a tisztikar szeretetét és jókívánságait. Az élet forgatagában néha gyorsan repül az idő, néha ólomlábakon jár. Az öröm, a szerencse gyorsan tovaszáll és sajnáljuk az elmúlását, a fájdalom, a bánat, a sikertelenség rendesen ragaszkodóbbak, és sokszor azt hisszük egy-egy napról, hogy sohasem lesz vége. A közéleti pályán működő ember nehéz, küzdelmes munkásságában is repül az idő, ha megértéssel találkozva, munkájának, törekvéseinek gyümölcseit látja, — de ólomlábon jár, ha sikertelenség töviseiből szőtt párna szolgál neki pihenőül. 25 év, a mai korban, szinte egy emberöltő. A kezdete meg nyugodt, békés idők — majd jönnek a mindent elsöprő világháború és forradalmak hosszú évei s utána — újból a kezdet, a romokból, való újjáépítés nehéz munkája. És amikor viszszapillant az ember a múltba s magába szállva a múltból akar erőt menteni a jövőre, a további küzdelemre, szinte az ifjúság életereje, küzdeni akarása szállja meg a lelket, ha ilyenkor a küzdő bajtársak régi ifjúi lelkülettel állanak mellette s adandó alkalomkor bajtársi érzésüknek kifejezést is adnak. Ezen érzésektől áthatva köszöntötte és ünnepelte Komárom-Esztergom vármegye tisztikara, az esztergomi járás jegyzői kara és közönsége Reviczky Elemér esztergomi járási főszolgabírót 25 éves szolgálati évfordulóján. Reviczky Elemér 1906 január 6-án lépett Esztergom vármegye szolgálatába, mint közigazgatási gyakornok, tb. szolgabíró. 1908 január 1-én a párkányi járás szolgabirájává választatott, s mint ilyen, 1908 júniusától 1909 július l-ig Esztergom sz. kir. város helyettes rendőrkapitánya volt. 1917 májusában a párkányi járás helyettes főszolgabirája lett, majd a vármegye közönségének bizalma 1918 május 31-én a párkányi járás főszolgabírájává emelte, 1919 augusztus 20-án az esztergomi járás élére került mint helyettes főszolgabíró és 1922 februárjában e járás főszolgabírájává választották és ezzel elfoglalta néhai atyja egykori, helyét. 1918 ^november 15-től december 15 ig i Felső-Magyarország kormánybiztosa volt, s mint ilyen meg akarta nai védelmét, mikor azonban ezen munkájában mindenütt legyőzhetetlen akadályokat gördítettek eléje, s a megfelelő katonai erő megszervezésére irányu'ó előterjesztéseit figyelmen kívül hagyták, megbízatását visszaadva, kormánybiztosi állásáról lemondott. A forradalmak alatt a párkányi járás személyi ós vagyoni biztonságának megóvására, megbízható katonai egyénekből járási karhatalmi századot szervezett és ezzel sikerült is neki járását nagyobb felfordulástól megóvni. Fáradságot nem kiméivé, a vármegye területén a tűztendészetet úgy megszervezte, hogy az az ország területén az elsők között foglal helyet. E téren kifejtett érdemei elismeréséül a Vármegyei Tűzoltó-szövetség elnökéül választotta. Tevékeny részt vett mindig a vallásos élet ápolásában is, a templomok restaurálásában és a harangok beszerzésében hathatós anyagi eszközökkel támogatta járása lakosságát. Ezért 1923-ban XL Pius pápa a „Pro eclésia et pontifice" érdemrenddel tüntette ki. A háborús közigazgatás terén kifejtett hasznos tevékenységének elismeréséül a másodosztályú polgári hadi érdemkeresztet kapta, majd a levente intézmény kiváló fejlesztése és a magyar királyi honvédség érdekében kifejtett eredményes munkásságának elismeréséül 1930ban a Signum Laudis-sal tüntették ki. Ez az ízig-vérig közigazgatási tisztviselő hatalmas munkabírásával s kiváló szervező erejével nemcsak föllebbvalóinak elismerését, hanem kartársai megbecsülését és a vezetésére bizott járások lakosságának ragaszkodását és szeretetét vívta ki magának, s most, hogy 25 év küzdelmes munkásságának évfordulóját ünnepelte, megragadták az alkalmat, hogy a puritán tisztviselőt, az önzetlen jóbarátot, a melegszívű mecénást ragaszkodásukról és szeretetükről biztosítsák. Küszöböljük ki a pártpolitikát a városházáról E lap f. év február hó 1-ei számában fenti cim alatt megjelent cikket csak egy szempontból óhajtom alá támasztani, nevezetesen e közigazgatás terén személyi kérdések megoldásával foglalkozó városi párt létezésének és működésének hátrányait óhajtom összegezni. Cikkemnek célja nem az elmúlt események bírálata, hanem a jövő eshetőségeinek mérlegelése, miért is csak az utolsó bekezdésben térek ki régmúlt konkrét esetre. Abból a feltevésből indulok ki, hogy a 70 tagból álló képviselőtestület két pártra tagozódik, úgymint 40 főnyi kormány és 30 főnyi ellenzéki pártra. Mily különös esetek fordulhatnak elő, ha egy tisztviselő állás betöltésénél két jelölt van s a kormánypárt gyűlése 25 szóval 15 ellenében az egyik jelölt mellett foglal állást s e 15 a kötelező párthatározat alapján pártfegyelemből, de meggyőződése ellenére a kormányparti jelöltre szavaz. Ez esetben 25 főnyi kisebbség akarata érvényesül 45 főnyi többséggel szemben, feltéve természetesen azt, hogy az ellenzék egyöntetűen a másik jelöltet támogatja. Ha 15 ellenkező véleményű kormánypárti a párthatározat után nyíltan levonja konzekvenciákat s a pártból kilép, az elvi célokért alakult kormánypárt az elvi egység dacára személyi kérdések miatt gyengült, esetleg felbomlik, mig az ellenzéki párt — esetleg a közérdek rovására — ezáltal erősödik. Ha pedig e tizenöten a választás titkosságának előnyeit felhasználva nem akarják csak személyi kérdés miatt ott hagyni a pártot, amelynek elvi célkitűzéseit egyébként helyeslik s a választásnál a kormánypárt jelöltje a párthatározat dacára csak 25 szavazatot kap, ez kellemetlenül demonstrálja a pártfegyelem hiányát, tápot ad a gyanúsításoknak, a hűtlenség vádjának, mert a titkosság mellett nem lehet megállapítani azt, kik hagyták cserbe a párt zászlaját, s kik szavaztak titkosan az ellenzéknél. Különösen káros lehet a pártra az, ha jóhiszenűen történt állásfoglalásában csalódik. Már pedig semmiben sem oly könnyű tévedni, mint az emberekben. S ki fogja viselni ezért a felelősséget ? A lakosság, amely hajlamos a túlszigorú kritikára is, magát a pártot foga okolni. Ez pedig ártalmas lehet az elvi cél kitűzésére is és árnyékot vethet ama nemes eszmékre is, amelynek nevét a párt jelzőül használja. De jogi szempontból is kifogásolható az állásfoglalás, mely illuzoriussá teszi a közigazgatás rendezéről szóló 1929. évi XXX. tc-ben biztosított titkos választást. A magyar törvényhozás a városi képviselőtestületeket alkalmasaknak, megbízhatóknak, éretteknek találta arra, hogy titkosan válasszák meg az Önkormányzat tisztviselőit. A kormánypárti többség nyílt állásfoglalása e jogot értéktelenné teszi, sőt szigorú értelmezés mellett szöges ellentétben van a törvény intencióival. SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülházi szövő köző, konyha- e abrosz (nagyban és legjutányosabban beszerezhető pper, törül- f| í I , I e , sä Pelczmann Laszlona Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik