Esztergom és Vidéke, 1931

1931-12-03 / 97.szám

Öregnek lenni ma sokszorosan szomorú, Minél beljebb halad az ember az életben, annál több lesz a keserűség, a csalódás, a lemondás. Hol vannak azok a régi jó idők, amikor a boldog öregkor nyugalmat, pihenést, mosolyt és derűt jelentett ? Hova tünt az öregekre feltekintő tisztelet, megbecsülés, mely valamikor vette körül a temetők közeledőit? Hová merült el az a jó világ, amely teljessé, boldoggá tette a családi életet, az otthont, ahol a nagyapó vidáman pöfékelt, térdén ringatván az unokát? Amikor még szép mese volt a mult és öröm a jelen. Micsoda rettenetes, láthatatlan erő vonult be néhány évtized alatt az otthonokba, hogy izgalmat, feszültséget, gondot, bánatot csempésszen a boldogság, a megelégedés és megértés helyébe ? A mai életberendezkedés mellett szinte lehetetlen félretenni, amit még jobb időkben sikerült tartalékolni, az ott fekszik hadiköicsönökben, vagy olyan családi házban, amelynek terhei már elviselhetetlenek. És mindezek mellett még csökkent a nyugdíj, sőt ennek a jogo* san megszolgált nyugdijilletménynek további mérséklése várható. A megszolgált fizetésekből évtizedeken át levont nyugdíjakat abban a reményben szolgáltatták be, mondhatnánk szerződéses alapon, hogy az a nyugdíj nem lesz és nem nem lehet kevesebb. És ime, amikor csak úgy porzik a társadalom a humanizmus és szociális szavaktól, új és újabb szomorúság köszönt azokra, akik munkában eltöltött tisztes élet után gondtalan napokra volnának érdemesek. És ha mai fiatalságra siklik tekintetünk, ha azokat nézzük, akik most kezdik az életküzdelmet, megint csak kilátástalan, sötét helyzetkép bontakozik ki, Az életbe induló ifjúság, az akadályok, nehézségek egész sorával találkozik. Az elhelyezkedés csak elenyészően kis százaiáknak sikerül. De még a kenyérhez jutottaknál is az ambíciót sorvasztó példák mérséklik le a munka lendületét. A versenyből nem a kötelességteljesítő szorgalom, képesség és kiválóság, hanem a stréberség kerül ki győztesen. A hazugság, megtévesztés, a szolgaiság atmoszférájában elernyed az 'akarat, az egyéni önállóság. Ezért érthető és szükséges az ifjúság megmozdulása, mint ahogy jogos a nyugdijasok elkeseredett panasza is. Az élet nemcsak kötelesség, hanem jog is. Aki él, joga van a kenyérhez. Ennek a már sokszor elhangzott elméleti igazságnak végre érvényt kell szerezni a gyakorlatban is. Nem lehet süket fülekkel és csukott szemekkel elhaladni a magyar ifjúság felkiáltása és mozgalma mellett. Meg kell hallanunk az életbelépő ifjúság munkáért kiáltó, kérő szavát, mint ahogy meg kell védelmezni a nyugdijasok jogát. A keresztény gazdasági párt már állást foglalt a nyugdíjcsökkentés ellen és a készülő tervezetet nem fogadta el. Ez a feladat vár minden pártra, mert a ma politikája nem lehet más, mint gondoskodni az Ínségesekről, munkához, kenyérhez juttatni a fiatalságot és tiszteletben tartani, megvédeni a nyugdíjasoknak egy életen végzett munkával szerzett jogait! A sajtó és az igazság A „Nemzeti Újság" november 28-i száma ilyen cimmel vezércikket közöl. Véletlenül került kezünkbe ez a példányszám, mert sajnos nem vagyunk csereviszonyban a Központi Sajtóvállalat lapjaival. A kérdéses újságot a kávéházban vettük kezünkbe. Már csak azért is kezünkbe vettük, mert az első bekezdést valaki körülceruzázta. Szól pedig ez a körüljelölt rész a következőképpen : „A képviselőház pénteki ülésén Farkas Tibor közérdeknek mondotta, hogy az újságok megírják és meg írhassák az igazságot. Teljesen igaza volt Farkas Tibornak ebben az alapkövetelésben, mert a sajtónak az a hivatása, feladata és kötelessége, hogy igazat írjon. De ebből következik, hogy viszont a sajtónak nem lehet sem hivatása, sem kötelessége hazugságok terjesztése és ha ezt a sajtó bármely orgánuma is cselekszi, akkor összeütközésbe jut nem csupán az igazsággal, de magával a sajtószabadsággal is." Eddig a bekeretezett rész a vezércikkből. Ez rendben is lenne, csakhogy egy megjegyzést is találtunk a margón. Vitéz Szivós-Waldvogel József nyugalmazott tábornok, városi képviselő, harmincnégy egyesület tagja irta megjegyzésnek ezt a sort 1 Olvasd! Esztergom és Vidéke. Nagyon jól tudjuk, hogy mit akar Szivós-Waldvogel József ezzel a megjegyzéssel. De mielőtt a célzásra rátérnénk, először csodálkozunk azon, hogy kávéházi újságra egy vitéz, egy tábornok, egy városi képviselő és egy magát a város közéletében reprezentálónak tartó notabilitás ilyen megjegyzést ir. Nem ez az első eset, hogy vitéz Waldvogel József nyugalmazott tábornok a politikai felfogását és kritizálását egy újság margóján elégíti ki. Irt már a tábornok az „Esztergom és Vidéke", de irt az „Esztergom" margójára is. Volt idő. amikor Szivós-Waldvogel tábornok gyakori és valóságos irója volt az „Esztergoménak. Tényleges cikkírója volt, vagyis nem az újság margójára irt, hanem irása nyomdafestéket látott. Csakhogy abban az időben más szelek fújtak Esztergom fölött és a várospolitikai helyzet úgy hozta magával, hogy Szivós-Waldvogel megfért egy csárdában Mátéffy Viktor pártvezérrel. Akkor az „Esztergom

"-ban csinálták a mértékadó hangot. De hát a barátság nem maradt állandó és egy napon Szivós-Waldvogel teljes frontot változtatott. Átsétált az „Esztergom és Vidéké"-hez és itt lapunk égisze alatt, szerkesztőségünk és kiadótulajdonosunk részéről azzal a jóhiszemű gondolattal, hogy egészséges és közérdekű munka fog megindulni, egy valóságos szerkesztőbizottságot alakított. Ment is eleinte a munka, de csak addig, amig észre nem vettük, hogy a klikkérdekek védelmébe akarják állítani az „Esz tergom és Vidéké" t. Nem akarjuk részletezni a dolgokat, csak annyit írunk, hogy töbször nézeteltérés támadt közöttünk és Szivós-Waldvo gel József között. A lényeg az, hogy Szivós-Waldvogel uralni akarta a helyzetet, helyesebben olyan politikai irányt akart szabni az „Esztergom és Vidéké"-nek, amely ötvenkétéves lapunk tradíciójával és a közérdekkel sehogysem egyezett. Közben természetesen mérges hadilábon állott Szivós-Waldvogel az „Esztergom "-mai. A többi között lovagias ügye is támadt az „Eszter gom" felelős szerkesztőjével, aki valami cirkuszi cikket irt és bohóc ról allegorizált. Ezt a cikket SzivósWaldvogel magára vette és megsértődött. Az ügyet bocsánatkéréssel intézték el. A tábornok teljes fegyverzetben, állt szerkesztőségünk élén, mint tábornok-zsurnaliszia igyekezett a helyi politikának hangot adni. Nemcsak cikkben támadta ezután az „Esztergom "-ot, hanem az „Esztergom" margóját is felhasználta véleményének kinyilvánítására. Egy alkalommal az „Esztergom" egyik cikke mellé ezt irta ceruzájával: „ Undok vakond munka" Az „Esztergom" békés jámborsággal nézte el a megjegyzést. Mult az idő. A tábornok egymásra halmozta a kellemetlenségeket és úgy látszik, a tollat kardnak nézte. Egyik cikke azt eredményezte, hogy szerkesztőbizottságunk legillusztrisabb tagja, Nádler István, kilépett a szerkesztőbizottságból. Keményfy K. Dániel, az esztergomi újságírás legavatottabb harcosa nem egy izben intette Szivós-Waldvogelt, hogy az újságíráshoz publicisztikai iskolázottság kell. Dehát hasztalan volt a figyelmeztetés. Magunknak kelleit véget vetni a belső bajoknak és feloszlattuk a bizottságot. Mentünk a magunk utján, hogy függetlenül szolgáljuk a közérdeket. Nem tűrhettünk személyi érdekeket. Természetesen komoly és értékes cikkíróink megmaradtak. Ismeretes, hogy ebben az évben, a választás előtt főispánellenes volt az „Eszt.Tgom" Igy egyúton haladtunk a várospolitikában. Waldvogel kiesett a helyi sajtóból és vele együtt a főispáni párt is sajtó nélkül maradt. Sokan csodálkoztak azon, hogy Huszár főispánnak és környezetének nem volt lapja. A pártérdek ekkor úgy követelte, hogy az „ Esztergom "-ot megnyerjék. Ez nem volt nehéz, mivel az „Esztergom" kiadója Mátéffy Viktor országgyűlési képviselőnek lépett fel. Huszár főispán először ugyan más jelölt után nézett — nem tudta elfelejteni, hogy Mátéffy lapja erős támadásokat intézett ellene — de mivel nem talált mást, megmaradt Mátéffynál, aki az „Esztergom"-mai együtt főispán-párti lett. Mi sem természetesebb, hogy Waldvogel József is felkötötte kardos tollát és szinte vezérlő főmunkatárs lett. Annál a lapnál, amelyiknek margójára ezt irta: Undok vakondmunka! A választás lezajlott és amint tudjuk az „Esztergom" főispáni és tábornoki támogatással győzelemre segítette Mátéffy zászlóját. A kedélyek és izgalmak lecsillapodása után csönd következett és ma megint ott vagyunk, hogy vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok újság nélkül áll. Most pedig, hogy „publicisztikai" készségét, illetőleg kritikáját kielégítse, előveszi a „Nemzeti Ujság"-ut és „A Pelczmann László i férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tor 16 Telefon 135 £ Cri Öltönyöket és felöltöket S a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési 3 feltételek mellett, moűmam* Úgyszintén hozot

t szövetből is. —a—ii inneni

1 HIKIHIMI m M y.iwi aBUHBBBatam^^BUBMamunam