Esztergom és Vidéke, 1931

1931-11-29 / 96.szám

Válasz Vécs Ottónak Kedves Barátom! Aki a közélet terén mozog és a zöldasztal mellett felszólal, ki van téve kritikának. Aki erősen kritizál, az megérdemli, hogy az ő felszólalásait is kíméletlenül megkritizálják. Ezért nem az érzékenykedés az, ami engem ezen válasz megírására ösztönöz, hanem ezt is közérdekből teszem, mert mindkét tárgy, amelyek miatt nem voltál velem megelégedve, — a város közéletének fontos, igen fontos kérdése. A költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtam. Ez az egyik bűnöm — a te cikked szerint. — Elfelejted azonban, hogy előttem az ellenzék egyik vezére, Toldy János már felszólalt és rövid beszédében — a város békéjének érdekében — az azonnali részletes tárgyalást indítványozta. Tehát nem is lett volna opportunus az ellenzék többi tagjai részéről, ha ezzel szemben általánosságban sem fogadta volna el a költségvetést. Engem azonban nem ez az indok vezetett, bár magam sem szerettem volna, ha ebben a kérdésben az ellenzék kétféleképen szavazott volna. A városokban a költségvetést el kell fogadni, ha csak az ellenzéknek buktatási célja ninc?en. A költségvetésre a városnak feltétlen szüksége van, — szemben a parlamenttel, ahol ez bizalmi kérdés. Nálunk ez nem bizalmi kérdés, mert hiszen fizetéses tisztviselőink vannak, akik nem fognak azért lemondani, mert előterjesztésüket — nem szavaztuk meg. Nekünk csak akkor szabad élni ezen fegyverrel, ha vagy a polgármestert, vagy az előadót akarjuk lehetetlenné tenni. Jelen esetben ez a helyzet nem állott elő. Polgár mesterünk nincs, — a helyettes ur pedig rövidesen el fog távozni kö rünkből, minek keserítettük volna el az utolsó napokat. Hiszen finom, jó fiú volt, senkinek sem akart ártani . . . Sőt előzékenységével és szolgálatkészségével rokonszenvünket is megnyerte. Az előadó pedig szép munkát végzett, szorgalmas tisztviselő, s hogy nem tudott keve sebb kiadást és több bevételt produkálni : nem rajta múlt. A költségvetést meg kellett kritizálnom — a jövőre nézve. Hogy ez sikerült, s ezért tehát szükség is volt rá: igazolja egyrészt az, hogy az indítványaimat elfogadták; másrészt, hogy Szivós-Waldvogel képviselő társunk — haragudott a sok igazságért. Nem bizalomból fogadtam el tehát általánosságban a költségvetést, amit felszólalásomban többszörösen ki is fejtettem! De azután, ha indítványomra sikerült is volna a költségvetést a pénzügyi bizottsághoz visszaküldeni, csak ott lennénk, ahol most vagyunk. A mai összetételű pénzügyi bizottság a költségvetésen nem sokat változtatott volna ; újból visszakerült volna a képviselőtestület elé s akkor már kénytelenségből feltétlenül megszavazta volna a többség. A mai képviselőtestületben, pláne amikor Toldyval élén az ellenzék is kétféleképen szavazott volna, nem lehetett volna kedvező eredményt elérni, hiszen a tizenegy tisztviselő szavazata dönt ezen kérdésekben ! Már pedig jobban kiélezni a helyzetet, — a mai válságos körülmények között, közérdekellenes lett volna 1 Sokkal nagyobb eredményt ért el az ellenzék azzal, hogy minden in' ditványát elfogadta a képviselőtestület! f! Ami a Mátéffynak megszavazott és helytelenül „segély "-nek nevezett javadalomkiegészitést illeti, utalok arra, hogy egyhangúlag szavazta meg azt a közgyűlés. Elleninditványt senki sem tett, s igy nem értem, hogy miért épen nálam kifogásoltad azt, hogy én viszont „helyeseltem" a megszavazást. Igazságtalannak tartottam volna, ha a közgyűlés nem szavazta volna azt meg, hiszen ott az adminisztrátor, aki ép úgy eszik, mint a káplán és kétszer annyi fizetést kap, mint a káplán. Ezt nem lehet sem a politikus szemével nézni, sem rokonszenv, vagy ellenszenv szemszögéből elbírálni ! Engedd meg, hogy ezzel kapcsolatban megfeleljek azon kérdésekre, amelyeket lapod több számában nekem szögeztél, hogy — miért voltam olyan csendes az utóbbi időkben és miért támogattam Mátéffyt. Hogy olyan csendes lettem volna, arról nem tudok. Sokáig nem volt közgyűlés, s miután sem a takarékossági, sem a pénzügyi bizottságban történtekről a lapokban mi sem jelent meg, ezért nem értesülhettél e két bizottságban kifejtett erős küzdelmemről. Jól tudod, hogy én a nyilt küzdelem embere vagyok, hogy az én indítványommal szemben határozta el a bizottság azt, hogy az ott történtek bizalmas természetűek ! Igaz, hogy lapod nyitva állt volna számomra, de a kormányválság, s utánna a nagy nemzeti nyomor visszatartott engem attól, hogy erősebb hangot használjak... Mátéffy nem sikerült ténykedéseit senki sem támadta annyiszor és oly erősen, mint én I A közélelmezés hibáit és mulasztásait, Ember József helyettes igazgató elleni akcióját, a szeszközpont kiváltságait, a szövetkezetek túltengéseit, a protekcionizmus dühöngéseit, a kiváltságos és nem egyenlő elbírálást, a városi és megyei választások óriási igazságtalanságait, a nem őszinte városi előterjesztéseket s végül a Közüzemirendszert, amelyek mindegyikében Mátéffynak nagy szerepe volt, — én kritizáltam nemcsak a legjobban, de 10 éven át majdnem egyedül. Viszont azonban nem szabad elfelejteni Mátéffy nagy érdemeit a város közéletében ! A mérleg nyelve szerintem és úgy látszik, a képviselőtestület nagyobb része előtt is Mátéffy javára billen : ez volt a főoka, hogy velem együtt a választók nagyobb része is most még ragaszkodtunk az ő megválasztásához. Tettük ezt azért, mert reméltük, hogy végleg szakítani fog a megyei klikkel, hogy rajta lesz minden erejével, hogy a vármegye kormányzásában végre valahára elkövetkezzék a várva-várt személyi változás, mert jól tudom, hogy amig egyrészt a közéleti béke csak ezen változással fog helyreállni, másrészt ezen változás csak ugy fog bekövetkezni, ha a város képviselője is óhajtani fogja ezt. Azt hiszem, hogy sokkal közelebb vagyunk ehhez, mintsem a nagyközönség sejti. Elvárjuk azt is Mátéffytól, hogy a téged ért igazságtalanságot orvosoltatni fogja. Te még ma is városi tanitó vagy, neked még má is meg kellene kapnod a törvényellenesen visszatartott fizetésedet. Vizsgálatot kell indítani az ellen, aki ez ügyben a jogtalanságot elkövette. Bizom a közigazgatási bíróságban, hogy ott is el fogod érni igazságodat 1 Elvárjuk Mátéffytól, hogy félre téve személyes érzékenységét, ő maga is azon lesz, hogy igazságot szolgáltasson neked. A te tolladra büszke lehet Esztergom; hogy néha szúr, néha vág, sokszor csipked: ezért csak az haragszik, akinek nincs igaza. Látod barátom, én nem haragszom, pedig kétkulacsossággal vádoltál meg. Akik engem ismernek, tudják, hogy ennél igaztalanabb vád engem nem ért soha. Hiszen magad is úgy ismerhettél meg, mint aki túlságosan is egyenes és őszinte. Azután az is képtelenség, hogy én a főispán mellé állhassak. Emlékezzél csak vissza, lapodban megjelent utolsó cikkemre, amikor leszögeztem azon álláspontomat, hogy csak akkor maradhat ő igazán felül, ha teljesen fátyolt borít a választás előzményeire és a választás alatt történtekre. Sajnos, ez nem történt meg, hanem ellenkezőleg: cikkeiben és beszédeiben új tápot nyújt az ellenzéknek az elégedetlenségre. Sikerült most már kettéválasztania — a békés esztergomi közhangulatot és megerősitenie az ellenzékit. Légy egész nyugodt, kedves barátom, engem a megyei klikk között nem fogsz látni sohasem. Harminc éve küzdök a városi klikkek ellen — évekig egyedül állottam —, most, hogy már majdnem két tucatnyi a városi ellenzéki képviselők száma: csak nem képzelheted, hogy én fogom gyengíteni a saját pártomat ! Abban pedig nyugodt lehetsz, hogy függetlenségemet fenntartom mindenkor és mindenekkel szemben ! ! Tisztelő barátod Dr. Zwillinger Ferenc. József főherceg felavatta a tokodi Hősök emlékművét A mult vasárnap felemelő ünnepség keretében avatta fel József főherceg a vármegye, a járás és Tokod község vezetőségének, valamint vagyszámú közönség jelenlétében a község által emelt Hősök emlékművét. Féltíz órakor érkezett meg József főherceg autón kíséretével a község A mult év végén riasztó hir terjedt el az Úgynevezett spóregyletek tagjai és vezetői között. Arról volt szó, hogy a belügyminiszter fel akar oszlatni minden ilyen egyesületet és be akarja tiltani további működésüket. A spóregylet nevet azért kapták az ilyenfajta asztaltársaságok, mert a tagok filléreiket itt gyűjtögették az egész év folyamán, hogy karácsony táján legyen miből megajándékozni családjukat és téli szükségleteik fedezésére legyen egy kis tőkéjük. Ezenkívül alkalmat nyújtanak férjuramnak arra, hogy hetenként egyszer elmehessen hazulról és néhány órát vig cimborák között töltsön. De egyéb haszna is van a spóregyletnek. A kisember a mai nehéz időkben sehonnan sem tud kölcsönt kapni, a spóregyletek viszont minden tagjuknak adnak kölcsönt, heti 1 százalékos kamatra. Persze, ha van miből. Mert többször előfordult már, hogy a spóregyleti pénztáros nem tudott elszámolni a rábízott összegekkel. A járásbíróságok irattárában sokezerre megy azoknak a periratoknak száma, melyek spóregyleti ügyekből keletkeztek. Tavaly, amikor egymásután nagyon sok spóregyleti pénztáros jelentette be a fizetésképtelenséget, foko zottabb mértékben kezdték ellenőelé, ahol Reviczky Elemér főszolgabíró fogadta üdvözlő szavakkal. Ezután behajtattak a községbe, ahol az iskola előtt katonai és csendőri jelentkezések voltak, majd Huszár Aladár dr. főispán üdvözölte a királyi főherceget. Tiz órakor szentmise volt a templomban, amelynek ajtajában Bellus Magdus szép virágcsokorral kedveskedett József főhercegnek. A szentmisét Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonok mondotta. Szentmise után a Hősök emlékművéhez vonultak az előkelőségek és a közönség. Az ünnepség a Hiszekegy eléneklésével kezdődött. Ezután Bellus Béla községi főjegyző üdvözölte József főherceget és felkérte a szobor leleplezésére. Ez az ünnepi és kimagasló aktus a főherceg beszéde kíséretében történt. A főherceg gyönyörű koszorút helyezett el a hősi emlékmű talapzatára. A szobor művészi és gyönyörű alkotás. Gáts János szobrászművész készítette. Az emlékmű két alakból áll: egy kürtöt fúvó ősmagyarból és egy magyar katonából. A szép emlékművet Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonok áldotta meg. Ezután a bányász dalárda a Nem, nem, soha! c. éneket énekelte el. majd Juhász Sándor dr. orvos az Üzenet Erdélyből c. verset szavalta el mély érzéssel. A községnek Reviczky Elemér -főszolgabíró adta át a szobrot. Végül elénekelték a Hymnus-t, majd a csapatok elvonultak József főherceg előtt. Amikor Bellus Béla főjegyző József főherceget üdvözölte, egyben a község részéről beszédét is elmondotta, amely gyönyörű gondolataival a jelenlévők legnagyobb tetszését vívta ki. Bankett nem volt az ünnepség alkalmával. Nagyon helyesen gondolkozott a rendezőség, hogy ezek a súlyos idők nem valók bankettra. József főherceg kíséretével sok éljenzés között fél 12 órakor távozott a községből. rizni működésüket és minden olyan egyesületet, amelynek nem volt belügyminiszter által jóváhagyott alapszabálya, könyörtelenül feloszlattak, vezetőiket pedig megbüntették. A takarék asztaltársaságok — ez a spóregyletek hivatalos neve — időközben felterjesztették újonnan alkotott alapszabályaikat a belügyminiszterhez, aki most leiratban adta tudtul, hogy az uj alapszabályokat nem fogadhatja el. A miniszter szerint ezek az asztaltársaságok semminemű nyerészkedésre irányuló tevékenységet nem folytathatnak, tehát nem tartalmazhat az alapszabály olyan rendelkezést, hogy a tagok a kölcsönképpen fölvett összeg után heti egy százalék kamatot tartoznak fizetni. Csak az olyan alapszabályokat hagyják ezentúl jóvá, amelyek ennek a miniszteri rendelkezésnek mindenben megfelelnek. Egyben utasította a belügyminisztérium a rendőr- és csendőrhatóságokat arra, hogy az alapszabályok nélkül működő asztaltársaságokat a legrövidebb időn belül oszlassák föl és azok működését minden eszközzel akadályozzák meg. Ezek szerint tehát a jövőben csak azok a spóregyletek működhetnek, amelyek kölcsönügyletekkel nem foglalkozhatnak. PP<»IPPI><PiPIPIPIPIP|g|PI»ÍPIPIPJPIPIWIPtflWPIii||PWiWPWi|Plll Feloszlatják a szabályellenesen működő spöregyleteket