Esztergom és Vidéke, 1931

1931-11-08 / 90.szám

— Sajnálom, akhor nem lehet felmenni. — De kérem... — Akinek nincs belépőjegye, tessék az utcára menni — mondja a rendőr, és bizony kiszorulunk az utcára. No, jól nézünk ki. Hölgyek jönnek bundában, felmutatják jegyüket és eltűnnek az ajtó mögött. . A járdán várakozók erősen figyelik az érkező autókat. Többször halljuk ; — Képviselő úr! — Á, szervusz — vagy pedig — Isten hozta — hangzik a válasz. — A belépőjegy ?. .. — Igen, igen. — Azonnal le fogom küldeni. Hát hogyne, természetesen, hiszen ez csekélység Ilyen módon nagyon sokan jutnak be. Sikerül újra bejutnunk a portára. Nyilik az ajtó, parfőmös, elegáns hölgy jön be. A portás hajlong és csak ennyit mond: igenis, méltóságos asszony. — Ejnye — gondoljuk magunkban — itt is protekció kell. Féltizenegy... Sikerül a portásajtón beljebb jutni, a ruhatár előtti fülkébe. Várunk. Elmúlik megint egy negyedóra. Végre jön egy újságíró akit megkérünk, hogy szóljon X. Y. szerkesztőnek. — Kérem, az nem fog lejönni, mert éppen Károlyi miniszterelnök beszél. Vihar van. De tessék velem jönni a hírlapírói szobába. — Hát éppen azt akarjuk. A hirlapirói szobában legalább száz kabát lóg. Az ujságiróhad teljes számban vonult ki. A telefonfülkékből elfojtott hangon halljuk a tudósítások bemondását Az egyik fülkéből német szavak hangzanak kifelé. A parlamenti tudósító ezeket diktálja izgatottan : — ... a vádlottak padjára az egész Bethlen-kormánnyal. Mintha tompán morajló zajt hallanánk. Odakünn a Dunán napsugarak táncolnak. Néma Budapest látszik innen az ablakból. — Tudja mit, kolléga űr — szól újságiró-ismerősünk —, akivel bejöttünk —, jöjjön velem az újságírókarzatra és amig a folyosón végigmegyünk, tegyen úgy-, mintha otthon lenne. Benn majd megtalálja, akit keres. Még egy emelettel feljebb megyünk, piros szőnyegen végig. Az ülésterem folyosóján is hosszú piros szőnyeg fut végig. Ez a baloldali folyosó. Tele van képviselőkkel. Az egyik ablakmélyedésben látjuk Ajtay Józsi bátyánkat, a Nemzeti Szövetség ügyvezető elnökét, akit jól ismerünk. Apponyi Alberttel beszélget. — Szervusz, szervusz, int Ajtay József. A teremőr mellett megyünk el és magunk után libbentjük a függönyt. Benn vagyunk. Félhomály. Almássy elnök rendreutasít valakit. Lárma. Szól a csengő. Károlyi gróf miniszterelnök jön be. Körülnézünk. Az előttünk lévő padsorokban a szocialisták ülnek. Mellettük balra Gaal Gaszton-pártja. Azután következik a keresztény-párt, a túlsó oldalon pedig az „egységes" párt. Megismerjük a minisztereket. Károlyi Gyula gróf balján Fischer Ferenc belügyminiszter, majd Mayer János kisgazdaminiszter. Károlyitól jobbra Ivády földművelésügyi miniszter, Walkó Lajos külügyminiszter és Gömbös Gyula honvédelmi miniszter. Több bársonyszék üres. Hát Mátéffy Viktor? Hamar megtaláljuk. A keresztény párton báró Orosdy Fülöpné mögött ül, egészen hátul. Az ellenzéki oldalon izgatottan ugranak fel a képviselők. Pergőtüzet indítanak. Túlfűtött, feszült a levegő. Ilyen szavak hangzanak : — Közigazgatási Lenin-fiúk! — Svindlerek 1 — Gyávák! — Pfuj! Pfuj! — Hol az ország pénze 1 Gaal Gaszton egy választás anomáliáit panaszolja. Hatalmi terrorról, csendőrökről és szuronyokról beszél. Figyeljük Mátéffyt. A fejét simogatja és a pad alá néz. Ej! Csak látták volna az ellenzékiek az esztergomi kardi apozást! Fischer belügyminiszter válaszol. Nevetnek, hahotáznak. Bennünket megragad ez a kijelentés : a főispáni jelentés szerint , . . Szóval a főispáni jelentés a fontos és a döntő. Vesszük ezt észre mi is. Megpillantjuk Huszár Aladár főispánt. Az egységes párt mögött áll. Farkasszemet néz az ellenzékkel. Azután gúnyosan mosolyog. Később átmegy a keresztény oldalra. Itt bárcziházi Bárczy Istvánnal beszélget. Azután visszamegy az egységespárt mögé. Mátéffy közben lejjebb húzódik és sokáig egy képviselővel beszél. Nem figyel arra, ami itt történik. Éppen úgy viselkedik, mint itthon a városházán. Beszélget szomszédjaival. Nem érdekli, hogy mit mond Gaal Gasz ton, pedig ugyancsak érdekes, hogy hogyan választanak Albertirsán. Látjuk Tűri Bélát is és gróf Eszterházy Móricot. Frey Vilmosra nem tudunk rátalálni. Mátéffy visszahúzódik az előbbi helyére és fejét a kezére hajtja. Aztán elszundikál. . . Még azt sem mondta, hogy csukják be az ablakot. Félkettő felé távozunk. Még megkérdezzük az egyik teremőrtől, hogy mikor érkezett meg Mátéffy. — Mátéffy képviselő úr nincs itt — mondja. — De itt van. — Igen? Nem vettem észre. — Hallotta már többször beszélni ? — Kérem, szerkesztő úr, nem emlékszem. Hazafelé jövet a vonaton — a szomszéd kupéban ül Mátéffy — elgondolkozunk. Milyen szépen el lehet tanulni Budapesten a hatalmaskodást, a leszavazást, az ellenvélemények elnémítását. Csak ebből van részünk Esztergomban, másból nincs. Vécs Ottó. HiaUHtillllMIIIIHIIHH Rendelet a törvénykezési illetékekről Ismeretes, hogy az uj illetékrendeletből a törvénykezési illetékek mérséklését megállapító részének életbeléptetését a kormány az ügyvédi kamarák kívánságára november elsejére elhalasztotta. A Budapesti Közlöny szombati száma közölte a kormánynak azt ^a rendeletét, amely az azóta megtartott 'tárgyalások eredményeképp az alaprendeletet módositja. Az uj törvénykezési illetékek tehát november elsején ezekkel a módosításokkal léptek életbe. A módosító rendelet szerint egyrészt az 50 pengőnél kisebb értékű perekben a kereset és más beadványok illetéke 50 fillérről 30 fillérre csőkken, másrészt a kevésbbé lényeges beadványoknál az illetéktételeket mérsékelték és az illeték legnagyobb őszszege 10 pengő. Mérsékelték a példányok és ivek illetékét is. Továbbá mélyreható rendszeri változtatást is léptet életbe a módosító rendelet azzal, hogy az ügyvédeknek elsősorban való személyes felelősségét a polgári per rendtartással szabályozott eljárásokban a lerovandó illetékekre vonatkozólag is egyelőre november hónapra megszünteti, amely határidőt a pénzügyminiszter kétszer egy-egy hónapra meghosszabbíthatja. Uj társadalmi és rend Összegezve a mondottakat, megállapíthatjuk, hogy végzetesen téved Károlyi, mikor az ember természeszetének az Egyház felfogása szerint is legjobban megfelelő és éppen azért előnyben részesített, magán tulajdon alapján álló társadalmi és gazdasági rendszert egyszerűen azonosítja a magántulajdont elferdítő és meghamisító, a proletariátust kitermelő mai kapitalizmussal s ennek vétkei miatt azt is veszni hagyja. Mindenesetre gyanús ennek a két rendszernek a konfundálása, mert nyilvánvaló, hogy ebben az esetben, kimutatva a kapitalizmus és bolsevizmus kézenfekvő abszurditását, nem marad más választás, mint a szociáldemokrácia, mint azt Károlyi maga is minden habozás nélkül kimondja. Az egyház azonban nem siet és kétezeréves tapasztalat birtokában mindenesetre óvatosabb, mint Károlyi. A magántulajdon alapján álló társadalmi és gazdasági rendszerben a kapitalista ideológia rombolása következtében bekövetkezett súlyos kilengésekkel szemben a sürgős refor mot szükségesnek tartja, de az ala pot nem veti el mindaddig, mig nem biztos abban, hogy ami jön, az jobb lesz. Semmiesetre sem követi azonban azoknak a példáját, akik a kapitalizmust nagy hangon kárhoztatják, amellett azonban a kamatokat csendben zsebrerakják, a kárhoztatott bankokráciát kihasználják s vállalataikat kapitalisztikus alapon rendezik be. Ez a taktika alátámasztja azt a feltevést, hogy a kapitalizmus kezében még saját rendszerének támadása is jó eszköz arra, hogy a kapitalista érdekeket minden eshetőségre biztosítsa. Legkevésbbé sem számithat azonban ez a mentalitás arra, hogy az emberiség saját jövőjét és kulturális fejlődését az általa javasolt társadalmi r és gazdasági rendszerre rábizza. Éppen ezért fogadjuk legalább is kétkedéssel Károlyi grófnak a polgári társadalomhoz intézett felszólítását, hogy igyekezzék sürgősen megtenni az előkészületeket egy új, szocialista társadalmi és termelési berendezkedésre alapított világrendbe való átmenethez. Mert, hogy Károlyi nem a Rerum Novarum és a Quadragesimo Anno enciklikákban körvonalozott társadalmi és szociális rendre gondol, egy pillanatig sem lehet kétséges, ha elolvassuk azokat a javaslatokat, melyeket a mai polgári társadalom vezéreinek tesz abból a célból, hogy őket a szociáldemokrácia „megfontolt, emberséges és tisztességes gondolkodású" vezéreivel való megegyezésre birja, egy bizonyos fokozatos, átmeneti programm kidolgozására és megvalósítására. Eddig talán csak azt lehetne kifogásolni Károlyi felfogásában, hogy — mint maga vallja — n m materialista és atheista felfogású ember létére a kapitalizmus és a bolsevizmus között a materialisztikus etika elvein felépülő szociáldemokrácia mellett nem tudja, vagy nem akarja felfedezni a kereszténységnek a keresztény erkölcsi rendben szentesített természettörvényen felépülő szociális tanítását. Mikor azonban azon a nézeten van, hogy a polgári társadalom köréből sokan helytelenül nevezik a szociáldemokratákat felforgatóknak és úgy véli, hogy a keresztény vallás alaptételeiben semmi sincs, amivel egy „tisztességesen, emberségesen felépített" szocialista (értsd: szociáldemokrata) társadalmi és gazdasági rendnek okvetlenül ellentétbe kellene jutnia, akkor súyosan téved. Tévedését még az sem mentheti, ha ezt a meggyőződését a gazdasági világbolsevizmus vallásüldözésének megbélyegzésére hangoztatja. Mert vagy a vallásos alapon álló, a természettörvény és erkölcsi rend követelményeit tiszteletben tartó szocializmusról beszél, vagy az ezeket kizáró és negligáló, tiszta materializmusnak hódoló szociáldemokráciára gondol. Az első esetben önmagával jut ellenkezésbe, mikor a vallást megteszi magánügynek s a valláserkölcsi törvények szerepét a mai gazdasági válság megoldásából kizárja ; a másik esetre vonatkozólag pedig a nála kompetensebb tényező, a kereszténység alaptételeinek őre és Károlyinál kétségtelenül illetékksebb értelmezője mondotta ki csak nem rég, hogy „a szocializmus (szociáldemokrácia) mint tan, mint történelmi tény, mint mozgalom, ameddig igazi lényegében szocializmus marad, a katholikus tannal összeegyezhetetlen, ha egyes kérdésekben az igazsághoz és az igazságossághoz el is jutott, mert az alapfelfogása az emberi társadalomról a keresztény igazságtól eltérő." (Enciklika: Quadragesimo anno.) Ha a marxista elméletekből táplálkozó szociáldemokrácia elijedt is a saját elveitől s azoktól a következtetésektől, melyeket a kommunizmus belőlük hiánytalanul és következetesen levont, ha keresi az utat visszafelé, ez örvendetes esemény, de nem lehet ok arra, hogy a ke resztény igazságokat legyöngitve és leépítve keresztezzük azt az igazságszolgáltatást, mely a természettörvénytől és a keresztény erkölcsi rendtől való eltávolodása miatt saját elveinek csődjében most a szociáldemokráciát is kezdi utolérni. Végezetül csak azt szabadjon ajánlani gróf Károlyi Imrének és mindazoknak, akik vele egyetértenek, csinálják meg a diagnózist mégegyszer éspedig nem azzal a hamis elfogulatlansággal, amely saját személyüknek, családtagjaiknak, hazájuknak, népüknek, sőt az egész emberiség nek legszentebb és elidegeníthetetlen szempontjaitól is függetleníteni akarja magát, hanem azzal a komolysággal, melyet az egyén, a család, a nemzet és a társadalom életét irányító és szabályozó, minden emberi okoskodástólfüggetlen természet és erkölcstörvények követelnek, nehogy a felületesen megállapított prognózis az általuk is féltett nyugati civilizáció erkölcsi értékeinek pusztulásából csupán egy lelkiismeretlen fatalizmus vigaszát hagyja meg számukra. Lacza István dr. tumiiniiiiiiiiimiiim Mentsük és segítsük a szegény és züllés veszedelmének kitett gyermekeket! Az esztergom-szenttamási napközi gyermekotthon az őszi idők beálltával megnyílik. Minden a jó lelkek könyörületes felkarolásától függ. Azért kérjük a gyermekmentő lelkeket, ne fel dkezzenek meg a szenttamási gyermekotthonról s pénzbeli, vagy természetbeli adományaikat szíveskedjenek, mint az előző években is, a vizivárosi plébániára küldeni. Téli szénellátás ! Saját érdekükben figyelmeztetjük igen tisztelt vevőinket, hogy még a megrendelések feltorlódása előtt magukat jóminóségű „Dorogi" rostált fűtőszénnel és száraz vágott fával ellátni szíveskedjenek. Már kis, 10 métermázsás, fuvar kocsi dorogi szenet házhoz szállítva nagybani áron számítunk ! Marosi József és Fia szénosztálya.