Esztergom és Vidéke, 1931

1931-11-01 / 88.szám

ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 88. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, NOVEMBER 1 Szerkesztőségés kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Halottak napján Gyászoló szeretet, hódoló kegyelet ünnepe! Fölkeressük azokat a megszentelt sírokat, amelyekben azok pihennek, akik közöttünk éltek s akiknek élete öröm, elmúlása fájdalom volt nekünk. Leszedjük az élők kertjének diszét, az ősz utolsó virágait s elvisszük a halottak kertjébe, hogy ott hervadjanak, ott halljanak el, ahol azok porladoznak, akik a mi életünk útjait hintették tele virággal. Hálánk és kegyeletünk hódolatát a virágos sirok némán fogadják s mégis sokat mondanak nekünk, ami megremegteti lelkünk húrjait. Eszünkbe juttatják a boldog órákat, amelyeket együtt éltünk át azokkal, akik e sirok mélyén alusszák örök álmukat s eszünkbe juttatják az ő küzdelmüket, szenvedéseiket, amelyeket sokszor értünk viseltek. A legkinzóbb fájdalommal jut eszünkbe mindaz, amit életünkben vétettünk ellenük s amit mély bánatunkban most életünk árán is szeretnénk jóvátenni. Lelki szemeink elé idézzük az ő életük példáját, eszünkbe jutnak jóakaratú tanácsaik, amelyekkel minket a világba bocsátottak s megérezzük, hogy kegyeletünket irántuk csak úgy rójuk le helyesen, ha az ő példájukat és tanácsaikat követjük. Érezzük a közösség kapcsolatát, amely bennünket velük összeköt: a mi vérünk, a mi húsunk az ő vérükből és húsukból való. A mi lelkünknek is az ő lelkükkel egynek kell lennie. A virágdíszben pompázó sírkert körül látjuk a természet csendes haldoklását. A fűszál elsorvad, a fákról hull a sárgult lomb es hervadnak a mezők virágai, de a rét, az erdő, mező tovább él és új kikeletkor új füvet, új lombot, új virágot terem. Az őszi elmúlásban benne van a tavaszi feltámadás Ígérete. Meglátjuk eb• ben az emberi élet változatainak hasonlóságát. Az ember olyan, mint a fűszál, a mező virága, egy szél éri és nincs többé, de az emberiség, a nemzet közössége folytatja életet. Mennyi bölcs tanulság van az elmúlásnak ebben a bájos és megnyugtató szomorúságában! Aki ezzel szembe tud nézni, annak a lelke megtisztul és megerősödik. Megtisztul a gőgtől, irigységtől, kapzsiságtól, hiúságtól, amikor felismeri Isten bölcs rendelését, amely itt — a sirok kertjében — egyenlővé teszi az erőst és a gyöngét, a szegényt és a gazdagot, a koldust és a királyt, az embert és a mező virágát. Megerősödik a lelke annak, aki ezzel az elmúlással szembe tud nézni, mert megérzi, hogy akár fölemeli, akár lesújtja őt a sors keze, nincs mitől félnie: mindig Isten kezében van s ez a kéz mindig ugyanegy célhoz vezet, ez a vég jut egyformán mindenkinek. Nagy intelem van ebben az élők számára, hogy teljesítsék kötelességüket, amellyel tartoznak szeretett halottaiknak és az ismeretlen jövendő nemzedéknek, mert felbonthatatlan közösség van a mult és a jövő között, az elhunyt emberek és a születendők között s ennek a közösségnek végtelen láncolatában az élők csak összekötő láncszem, amely nem önmagáért ^van, hanem azokért, akik utána lesznek eljövendők. Sok és nagy munkára kötelez bennünket ez a szent kapcsolat, hogy egy jobb jövőért munkálkodjunk addig, amig a nap tart, mert el fog jönni az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik! Munkálkodjunk, hogy majdan utódaink éppen olyan hálás kegyelettel hódolva emlékezetünknek álljanak sírjaink felett, amilyennel mi állunk azok sírjánál, akiket elragadott tőlünk a halál. Megállunk hősi halottaink sirjai között, amelyek eszünkbe juttatják, hogy ezek a százezrek azért áldozták fel ifjú életüket, hogy mi jobban, boldogabban élhessünk az apáinktól öröklött szabad hazában és j ime, megtörve, szárnyszegetten vergődünk az öt felé szakitott I apai örökség egyik csonkján. A szivünk elszorul arra a gondolatra, hogy idegen zsarnokok uralma alatt sínylődnek s pusztulnak azok a testvéreink, akikhez évszázadok küzdelmében megedzett lelki és vérbeli közösség megszentelt kapcsai fűznek. Látjuk lelki szemeinkkel az elszakított országrészek sírkertjeiben azokat a sötét sirhalmokat, amelyek virágos disz és fénylő mécs nélkül maradnak a halottak napja előestéjén, mert azokat, akiknek szive oda vágyik, akiknek lelke oda száll, hogy virrasszon és imádkozzék íelettük, cseh, román és szerb szuronyok tartják távol onnét. Azok is, akik ott porladoznak, a mi vérünkből való vér, a mi húsunkból való hús voltak. Isteni rendelés és földi törvény kötött velük egybe és ezt a szent köteléket bontotta meg a durva nyers erő. Igazságtalanság történt rajtunk. A föld, amelyben őkfeküsznek a mienk. Az ő néma sírjaik nem engednek minket pihenni és mi az egekbe kiáltunk és kiáltunk a föld minden hatalmasságának fülébe: halottaink és élő utódaik nevében követelünk igazságot Magyarországnak! Igazságot, mert igazság nélkül béke nem lehet. Igazságot, mert van biró a felhők felett! Okolicsányi László dr. Uj társadalmi és gazdasági világrend felé? Gróf Károlyi Imre „A kapitalista világrend válsága" c. könyvében a mai társadalmi válságot vizsgálva s annak okait kutatva, a két szemben álló társadalmi és gazdasági rendszernek, a kapitalizmusnak és a bolsevizmusnak összehasonlításával igyekszik megállapítani a közel jövő lehetséges, szükséges és az emberi nem fejlődése érdekében kívánatos társadalmi és gazdasági életformát. Idők jele, hogy ma ügyszólván minden hasonló természetű kérdés felvetése a szenzáció erejével hat és minden kisérlet, vagy javaslat, mely arra irányul, hogy a mai társadalmi és gazdasági válság súlya alatt roskadozó emberiséget egy új, jobb jövőbe vezesse, számithat az emberek érdeklődésére. Előre bocsájthatom, hogy ha ezzel a könyvvel a nyilvánosság előtt is foglalkozom, azt korántsem azért teszem, hogy a halálraítélt kapitalizmusnak védelmére keljek. Nyilvánvaló, hogy a mai proletariátust megteremtő, a nyereségvágyban öncélt kereső, az emberi méltósággal, közjóval, erkölcsi törvénnyel és vallás sal nem törődő kapitalizmusnak ezt a védelmet máshol kell keresnie. Inkább tehát azaz igazságtalan és nem éppen jóhiszemű beállítás indít arra, hogy a könyvvel foglalkozzam, mely lyel Károlyi gróf a katholikus Egyházat azonosítja az általa kárhoztatott kapitalizmussal, másrészt pedig mert meggyőződésem szerint az általa nagy valószínűséggel megjósolt, sőt bizonyos feltételek mellett óhajtott új társadalmi és gazdasági rend még a mai válságot előidéző kapitalizmussal szemben sem alkalmas arra, I. hogy az emberiség ügyét előbbre vigye. Károlyi látszólag annyira elfogulatlan akar lenni, hogy a diagnózist úgyszólván mindentől: saját személyétől, hazája, nemzete, népe, sőt az egész emberiség szempontjaitól is elvonatkoztatva igyekszik megállapítani, hogy annál tárgyilagosabban állapithassa meg a valószinű prognózist. Sőt, hogy önzetlen meggyőződésében egy pillanatig se lehessen kételkedni, látszólag fájó szívvel még kapitalista ideológiáját és származását is feláldozza a diagnózis előítéletek nélküli végrehajtásából levont szükségszerű konzekvenciák miatt. A prognózist az dönti el Károlyi szerint, mi előnyösebb az emberiség szempontjából. Arra a kérdésre, vájjon a nagybeteg kapitalizmus meggyógyítása és talpraállítása, vagy pedig egy új szocialista társadalmi és termelési rendszerre felépített világrendbe való sima, kataklizmák nélküli átmenet gyors előkészítése kivánatos-e inkább az emberiség fejlődése szempontja* ból, azt feleli: nem tudom, töprengek rajta. Siet azonban hozzátenni, hogy a mai kapitalizmus fenntartása nem kívánatos s hogy az emberiség fejlődése szempontjából nem is az egyedüli elképzelhető üdvös életforma. Bevallja, hogy ebben a pontban régebbi nézetét revideálnia kell. Mindenesetre jellemző ez a kijelentés Károlyi nézeteinek szilárdságára, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezen művének első lapján a kapitalizmussal kapcsolatban még ilyen kijelentéseket tesz: „az emberiség fejlődési folyamatának jelenlegi és bePelczmann László férfiszabó Esztergom, Szécheoyí-ter 16 Telefon 135 Uri öltönyöket és felöltöket =j a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési £ feltételek mellett- Mmma^m* Úgyszintén hozott szövetből is.