Esztergom és Vidéke, 1931

1931-02-01 / 10.szám

IVJlimMKE ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 10. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, FEBRUÁR 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal Sirnor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1 "20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20»fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Hol a városháza? Ezekben a napokban, amikor mind a íó'ispán, mind a Keresz­tény Szociális és Gazdasági Párt vezetősége ellen hangza­nak el súlyos kritikák, kérdez­nünk kell: hol van a város­háza, hogy ott összegezzék azokat a véleményeket és kri­tikákat, amelyek egyrészt választ adnának a főispánnak, a fe­gyelmi vizsgálatokkal kapcso­latos sérelmeknek és azoknak a pártgyűléseknek, amelyek nemhogy nyugodtabbá, folyton­folyvást eseménytelivé tették a mi napjainkat, másrészt, hogy ezekkel szembeállítsák a köz­vélemény, a közérdek és a város mindenkor gerinces har­cosainak véleményét. Átestünk az izgalmas rend­kívüli vármegyei értekezleten, ahol senki sem védekezhetett. Átestünk az értekezletet köve­tő lázas napokon, azután a párt polgármestertjelölő ülésén. Mindig jobban forrt a város hangulata és végül átestünk a helyettes - polgármesterválasztá­son is. És még mindig nem telt meg a pohár. A következő napok is meghozták a maguk izgalmas eseményeit, az esztergomi pol­gár ideges várakozással leste a helyi és a budapesti lapokat egyaránt. Mindig volt valami a lapokban, sokszor minden nap olvashattunk az esztergomi eseményekről, amelyek orszá­gos jelentőségűvé nőttek. Megindult az ellenharc és az egyre erősebb hullámokat ve­tett. Hogy ki irányította ezt az ellenharcot, nem is kell kér­deznünk, mert azt maga a köz­vélemény, a közhangulat ve­tette felszínre. Ahogy az ellenállás erősbö­dött, a párt jónak látta, hogy újabb értekezletet hívjon össze és mentse, ami menthető. Erre a pártértekezletre meg­hívót küldtek ki, kiválogatták az embereket. Igy nagyon so­kan kimaradtak, még azok is, akiknek tisztségüknél fogva ott a helyük. Hála Istennek, ott volt több gerinces férfiú is, akik egyenesen szólaltak fel a köz jogainak védelmében és Ítélték el az eddigi eljárásokat. Ezek a férfiak az igazi Esz­tergom, a tekintéllyel biró pri­mási város és a polgárság ér­dekeinek szószólói voltak. Ed­dig egyik izgalomból a másikba estünk, napról-napra azt kér­deztük, mi is lesz ennek a vége és nem találtunk vigasz­taló reményt. Most azután las­san felengedni érezzük a nehéz nyomást, amely ránkfeküdt és bizakodni kezdünk, hogy mégis csak lesz javulás. Hallottuk már a vármegye szavát, hallottuk már a hiva­talos párt álláspontját is, zaj­lottak az események és sok lap­ban olvastunk a történtekről, de csak egy helyről nem hal­lottunk önálló szót: a város­házáról. A szerényen és szo­morúan meghúzódó városháza hallgatott eddig, hiába vártuk, hogy önérzetesen megszólal­jon. Miért nem történt ez eddig meg? Most már a városháza szavát akarjuk hallani. Nem az egyszerű közgyűlésre gondo­lunk, hanem egy rendkívülire, amelyen a lefolyt események­kel foglalkoznának és meg­adnák azt a választ, amelyet a tisztes kuruc városháza és a polgárság vár. Ne gondolja senki, hogy újabb szenzációra akarunk inspirálni, ellenkezőleg a tisz­tulás medrébe kívánjuk az ügye­ket^ vezetni. És mielőtt ez a rendkívüli közgyűlés lefolynék, még egy­két körülményre — amely a bajokkal összefügg — kívánunk rámutatni. Kérdeznünk kell: ki volt eddig a polgármester? Nem akarunk személyeket megnevezni, ha­nem csupán azt mondjuk, hogy Antóny polgármester sokszor csak mint személy ült a pol­gármesteri székben. Helyes lenne, ha elővennék az utóbbi évek jegyzőkönyveit, amelyek­ből könnyen megtudhatnók, hogy ki volt a polgármester, helyesebben kik voltak a pol­gármesterek ? Hányszor, de hányszor történt meg, hogy nem a hivata'os polgármester akarata érvényesült, hanem he­lyette ennek vagy annak az akarata. Máskor a vármegye szólt és e kettő között hol ide, hol oda táncoltak a párt expo­nensei. Itt kell beszélnünk a kép­viselőtestületről is, amely ilyen körülmények között soha sem lehetett egységes. Ha voltak is helyes megnyilatkozások, eze­ket könnyen leszerelték, vagy leszavazták, vagy pedig a függő viszony volt kényszerítő hatás­sal. Hogy igazán javulás áll­jon be a város nehéz helyze­tében, életbevágóan szükséges lenne egy képviselőtestületi újjászervezés, amely a meg­változó pártvezetőségből követ­keznék, hogy csak olyan kép­viselőtestületi tagok kerüljenek be, akik nem szegődnek klikk­szolgálatba. Amikor az esztergomi hiva­talos párt radikális rendszer­es személyi változását követel­mmmmmmmw$mmmmmmm*mmmmm jük, tesszük ezt azért is, hogy a városi képviselőtestület tisz­tán a polgárság képviselője le­gyen. Végül ne higyje senki, hogy törekvésünk Antóny polgár­mester megmentésére irányul. Mi az igazságért dolgozunk, a közérdekért, az emberek be­csületéért, a város tisztességéért. Ne használja fel senki, aki résztvett Esztergom város utóbbi éveiben az ügyek vezetésében, hogy a megfordult hangulat mögé rejtőzzék, mert éberen fogunk őrködni azon, hogy a vizsgálatok eredménye köz­megnyugvást, és a nehéz hely­zetekben javulást, tisztulást hozzon! Küldöttség járt a városházán a dorogi vásár ügyében A héten az esztergomi keresked 5k és iparosok képviseletében küldött­ség járt Glatz Gyula helyettes pol­gármesternél, hogy közbenjárását kérjék az esztergomi kereskedők sérelmeit képező dorogi vásár meg­szüntetése érdekében. Glatz Gyula készséggel hallgatta meg a küldöttséget, amelynek tagjai elmondották, hogy egész Esztergom kereskedelme szenved a dorogi vá­sár miatt. Amint a keskedelmi mi­niszter kijelentette, a helyzet úgy oldható meg a legjobban, hogy Do rogon csak élelmíszervásár lehessen. A küldöttség kérte a helyettes pol­gármestert, hogy járjon közre Esz­tergom érdekeiért és védelmezze a várost. Dorog főjegyzője ugyan gyűjtött aláírásokat az esztergomi kiskeres­kedőktől, amely szerint kérik a do­rogi vásárt, de ezzel szemben Esz­tergom kereskedőinek nagy többsége a város érdekeit képviseli és ellenzi a dorogi vásárt. Eddig senki sem törődött a város érdekeivel és amellett, hogy több intézményt már elvittek, a dorogi vásárral is sújtják az ipart és keres­kedelmet. Talán mégis fontosabb egy város érdeke, mint a község főjegy­zőjének intézkedése. Glatz Gyula h. polgármester meg­ígérte a küldöttségnek, hogy meg­teszi a sürgős lépéseket a sérelmek orvoslására és azon lesz, hogy esz­tergom érdekeinek érvényt szerezzen. Küszöböljük ki a pártpolitikát a városházáról Nem lehet elmenni észrevétel és hozzászólás nélkül az Esztergom és Vidéke „Egyesülni erkölcsi alapon" cimű cikke melle t, mely igy végző­dik: „Igen, osztozunk a közhangulat véleményében: az erkölcsi alapon való egyesülés gondolatában és leg­főbb ideje, hogy cselekedjünk!" A cikknek ez a vezérgondolata és egész tartalma azt a kérdést veti fel, Illetve azt az érzést váltja ki belő­lünk : miért volt szükség atra, hogy annak idején az esz:ergomi városhá­zára is bevonuljon az országos poli­tikai párt kerete, helyesebben, miért tartották egyesek szükségesnek, hogy a városházán egy „párt" nevében beszéljenek, cselekedjenek, dirigálja­nak, amikor más alakúit párt ott so­hasem volt és jelenleg sincs. Emlékezetünk szerint pártpolitikai irány a mi városházánkon egyáltalán a múltban sem létezett. A város min­den választott és virilis képviselőjét egy vezérlő gondolat vezette és irá-' nyitotta: „a saját erkölcsi meggyő­ződéséből eredő, kizárólag városa érdekét szolgáló politika." A városatyák a múltban csak en­nek az egy elvnek szolgálatában ál­lottak s nem lehetett szó arról, hogy rájuk kényszerített pártfegyelmi erők tényezőjén múljon, hogy meggyőző­dése ellenére adja le szavazatát és a a párt nevében, — tehát az ő ne­vében is — a kuliszák mögött oly elhatározások érlelődjenek és oly nyi­latkozatok lássanak napvilágot, me­SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül köző, konyha' és kenyérruha abrosz (nagyban és kicsinyben legjutányosabban beszerezhető házi szövött ; Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatife

Next

/
Thumbnails
Contents